Az óvodai beiratkozás közeledtével sok szülő aggódik, vajon gyermekeik készen állnak-e erre az új élethelyzetre. Az "óvodaérettség" fogalma sok kérdést vet fel, és fontos megérteni, milyen fejlődési mérföldköveket érdemes figyelembe venni a döntés meghozatalakor.
Mi az az óvodaérettség?
A gyermekek többsége 3-3,5 éves korára válik óvodaéretté, de ez az időszak egyénenként eltérő lehet. Temesvári István szerint már 2 éves kor körül megjelenik a gyerekeknél a szocializációs igény, melyet a szülők gyakran otthoni foglalkozásokkal igyekeznek kielégíteni. Azonban a 2-2,5 éves gyermekek szülei gyakran kivárnak, hogy gyermekük pontosan 3 éves korában kezdje az óvodát. Érdemes mérlegelni, hogy az óvodák túlterheltsége miatt a 3 évesek beszoktatása gyakran késik, ami nyomást gyakorolhat a szülőkre.
Az óvodaérettség nem a megtanult dalok vagy a számolási képesség függvénye. Az óvodába lépés alapvető feltétele egy bizonyos fokú önállóság. Ilyen önállósági jelek lehetnek:
- Cipő tépőzárának becsatolása.
- Sapka felvétele.
- Kanalas evés.
- Játékok elpakolása.
A szobatisztaság szintén kulcsfontosságú, mivel a legtöbb óvoda alapkövetelményként kezeli. Bár egy-egy "baleset" elfogadható, fontos, hogy a gyermek jelezni tudja, ha WC-re kell mennie. Márta szerint a bölcsődés gyermekek ezen a téren előnyben vannak, mert a közösségben könnyebben tanulnak egymástól, és természetes módon alakul ki bennük a szobatisztaság iránti motiváció.
A gyermeknek nem kell összetett mondatokban beszélnie az óvodaérettséghez, de alapvetően ki kell tudnia fejezni magát. Az óvodakezdés másik fontos eleme az elválásra való érettség. "Az elválás sírás nélkül szinte elképzelhetetlen, de ez nem is cél. Az a gyermek, aki már egyszer - akár a bölcsődében - sikeresen átvészelte ezt a folyamatot, később könnyebben veszi az akadályokat" - hangsúlyozza Márta.
Az óvodai beiratkozás jogi háttere
A Köznevelésről szóló törvény értelmében az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. Minden gyermek, aki az adott év augusztus 31-ig betölti a harmadik életévét, óvodába mehet. A törvény azt is kimondja, hogy a 3. évét betöltő gyermek legalább napi négy órában köteles óvodai foglalkozáson részt venni.
A törvény alapján az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül tölti be, feltéve, hogy minden, a településen lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető. Ez a rendelkezés azoknak a szülőknek nyújthat segítséget, akik minél hamarabb kívánják gyermeküket óvodai nevelés alá vonni.
Lehetőség van az óvodai foglalkozások alóli mentesülés kérésére is. A kérelmet minden év május 25. napjáig kell benyújtani a lakóhely szerint illetékes járási hivatalhoz. A felmentés legfeljebb annak az évnek az augusztus 31. napjáig tarthat, amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti.
A törvény szerint a gyermek utoljára abban az évben járhat óvodába, amikor hetedik életévét betölti, ezt követően ugyanis iskolaköteles. Előfordulhat azonban, hogy a nevelési tanácsadó vagy a szakértői bizottság azt javasolja, hogy egy évig még maradjon az óvodában, például lassabb szellemi fejlődés esetén. Határozott döntést azonban csak a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével hozhatnak.
Mire figyeljünk az óvodakezdés után?
Az óvodakezdés nagy lépés mind a gyermek, mind a család életében. A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul.
Gyakori jelenség, hogy az óvodában jól viselkedő gyermek hazatérve felpörög, rohangál, kiabál. A megoldás az lehet, ha segítünk a gyereknek levezetni az energiáit hazatérés előtt. Más esetekben a gyermek nehezen tud elválni a szülőtől este, többet szeretne belőlük, több figyelmet, több együttlétet. Ilyenkor érdemes az esti rutin részeként a gyermekre fordítani egy kis időt, és átgondolni az alvási szokásokat, csökkentve az esti ingerek mennyiségét.
Előfordulhatnak alvási problémák, mint a pavor nocturnus (éjszakai ijedtség) vagy az, hogy a gyerek átmászik a szülői ágyba. Ezek általában a gyermek szülői igényét jelzik. Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban, mert kisebb az alvásigényük, túl nagy az alapzaj, vagy nem érzik magukat biztonságban. Ilyenkor segíthet egy alvósállatka vagy egy ismerős tárgy bevitele az oviba.
Néhány gyermek nehezen eszik az oviban, ami nem válogatósság, hanem az óvodába vetett bizalom hiánya. Fontos, hogy a gyermek minden étkezésnél üljön a többiekkel, de ne kapjon külön figyelmet, ha nem eszik. Otthon párhuzamosan be kell vezetni a közös étkezést, az önálló evést, és a főzésben való részvételt.
Ha a gyermek a beszoktatás előtt lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok "baleset" fordulhat elő. Gyakori az is, hogy a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad. Az oviban felgyülemlett frusztrációt le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, mint a cumizás, körömrágás, hajcsavargatás. Segíthetünk neki kiadni magából a feszültséget, például sportokkal, szerepjátékokkal, és legfőképpen türelemmel.
Álláspont: Nyelvtanulás különböző életkorokban, Óvodák kihívásai a világhálón (2018.12.28.)
Az óvodaválasztás szempontjai
A törvény értelmében a gyermek hat éves koráig járhat óvodába. Az óvoda praktikus lehet, ha a szülő GYES lejártával újra dolgozni kezd. A szülőknek jogukban áll kiválasztani a legmegfelelőbb óvodát gyermeküknek, legyen az állami, önkormányzati vagy magánóvoda. Érdemes nemcsak a nevesebb oviknál szétnézni, de az apróbb, családias hangulatú intézményekről se megfeledkezni.
Ha a létszámtöbblet miatt a gyermek nem jutott be az ingyenes ovikba, és a szülőnek dolgoznia kell, a fizetős verzió jöhet szóba. A magánóvodák mellett ma már vannak családi gyermekmegőrzők is, ezekkel azonban óvatosan kell bánni, és érdemes meggyőződni arról, hogy rendelkeznek-e működési engedéllyel.
Az óvoda a gyermekek neveléséhez szükséges feladatokat, foglalkozásokat és teljes napközbeni ellátást köteles biztosítani. A napirendet úgy kell kialakítani, hogy az a szülők igényeinek is eleget tegyen, figyelembe véve az egyéni igényeket. Nem kényszeríthetik a gyermeket délutáni alvásra, ha nem hajlandó álomba merülni, ahogyan az óvodai kosztot sem diktálhatják belé.
