A 9 hónapos baba fejlődése és kommunikációja apával

Miért van az, hogy már a 8-9 hónapos baba másként viselkedik apával, mint anyával? Miért van az, hogy a nagymamánál gond nélkül elalszik délután, míg otthon órákig tart az altatás? Miért van, hogy másnak jobban szót fogad a gyerek, mint anyának? „Biztosan én rontottam el.” - gondolhatod ilyenkor magadban. Pedig egészen másról van szó. Anyaként benne van az ösztöneidben, a zsigereidben, hogy ha sír a baba, akkor menni kell, segíteni kell neki. Ahogyan a babánál ösztönös az, hogy ha gondja van, ha segítségre szorul, akkor sír, addig az édesanyáknál is ősi ösztönök határozzák meg azt, hogy amikor sírást hallanak, akkor menni kell. Néhány anyánál ez az ösztön annyira erős, hogy akkor sem tudják elviselni a gyermeksírást, ha nekik maguknak nincs is gyermekük vagy éppen nem sír.

A baba ennek megfelelően úgy ismeri meg anyát, mint akinek a fő szerepe és funkciója a segítségnyújtás. Ha viszont mással, más családtagokkal találkozik, akkor először nem tudja, hogyan kell hozzájuk viszonyulni. Fokozatosan ki lehet alakítani a baba életében, hogy néha apa vigyáz rá és így megtanulja azt is, hogyan kell apához állni, azonban apának nincsenek ősi ösztönei, amik azt súgják a fülébe, hogy azonnal segítenie kell, ha gyermeksírást hall. Ugyanez vonatkozik a nagymamára vagy bárki másra is, aki néha a kicsire vigyáz.

A kicsi önállósága jól fejleszthető úgy, ha már fél éves kortól néha 1-1 órára, majd később több órára vagy akár fél-1 napra is más vigyáz rá, ez nem csak neked nagy segítség, hanem neki is, mert ebben az időben tapasztalatot szerez más emberekkel is, alkalmazkodóbbá és rugalmasabbá válik. Nagyon fontos a gyermek egészséges lelki fejlődése szempontjából, hogy ne csak az anyai feltétel nélküli szeretete, hanem az apai teljesítménycentrikusabb nevelési vonal egyaránt érvényesüljön.

Csodálatos, milyen léptékkel fejlődik egy kisbaba! A papíron látható alakokat fel tudja ismerni, és össze tudja kötni a térben látottakkal. A térlátás nagyon sokat finomul, a tárgyak egymáshoz való elhelyezkedését, a mélységeket, magasságokat észleli, és hozzájuk igazítja saját mozgását. Hogy a teret jól érzékelhesse, fontos, hogy kint a szabadban is töltsünk vele időt. Séta közben a babakocsiban már előrefelé utazzon, és megfelelően tudjon szemlélődni. Vegyük ölbe, sétáljunk vele, mutogassuk meg neki a tárgyakat, autókat. Kint a szabadban a fények is másak. Míg bent a lakásban a lámpák egyenletesen világítják meg a tárgyakat, addig odakint felfedezhetőek árnyékok, fények, melyek másképp mutatják a formákat. A térben elhangzó hangokat felismeri és arra fordul, ahonnan észleli őket. Lassan a hátulról jövőket is érzékeli. Még mindig nagyon szereti a hangoskodást, zajkeltést. A közös éneklés, mondókázás olyan időtöltés, amit sosem hagyjunk ki a gyermek életéből.

9 hónaposan már négykézláb hintáztatja magát, majd elkezd mászni, egyre gyorsabban, de a kúszás is megmarad még. Szereti ezt a mozgásformát, mert gyors tud lenni benne. Bejárja az egész lakást. Közben fel-felül és stabilan tartja magát, innen pedig állásba húzódzkodik fel, majd visszaül. 10 hónaposan már igazán rutinosan halad előre mászva, és örömmel áll fel kapaszkodva. 11 hónaposan ebben az álló pozícióban kezdeni lépegetni, melyből kialakul az oldalazva járás. Kezdetben testsúlyát az egyik lábára helyezi, másik lábát emeli, és így alakul ki az első lépés. 12 hónapos korára pedig egy kézzel kapaszkodva a másik kezével lehajol egy játékért.

Minden baba eltérő ütemben fejlődik, ez a mozgásra is igaz. A mozgásfejlődés üteme függ a baba alkatától, genetikájától, érdeklődésétől. Vannak, akik szépen lépésekkel haladnak, és vannak, akik kisebb ugrásokkal rukkolnak elő az újabb és újabb attrakciókkal. Vannak óvatos babák és egészen vakmerőek. Arra azonban figyeljünk, hogy ha lemaradást tapasztalunk, akkor inkább vigyük el a gyermeket egy fejlesztő szakemberhez, aki vizsgálja őt, és ha szükséges, személyre szabott tornával még időben tudja korrigálni a lemaradást, amivel mentesülhet a gyermek a későbbi lehetséges tanulási nehézségektől.

Ha a baba finom mozgását vizsgálni kell ebben a korszakban, akkor azt látjuk, hogy mindkét kezével jól ügyességgel nyúl a tárgyakért, mégpedig akaratlagosan. Ehhez szükség volt a korábbiakban a látásnak és a mozgásnak egyfajta összehangolására. Minden kezébe tud tárgyat felvenni és azokat egymáshoz ütögetni. Apró szöszöket összecsippent a földön.

A szülőkkel kialakult kötődés az újszülött veleszületett szükséglete, arra ösztönzi őt, hogy fizikailag és érzelmileg szoros és stabil alakítson ki az élete első évében. A baba kezdetben mosolyával igyekszik találni és kialakítani, majd hangjával és viselkedésével. A kötődés jelei 9 hónapos kortól jelennek meg. A számára biztonságot jelentő személynél keres megnyugvást, hozzá kapaszkodókat, nyújtja kezeit. A szülő pedig képes megadni számára a feszültség levezetését. A csecsemőkorban kialakult sajátos kötődési mintázat az embert elkíséri egész további életében. Fontos, hogy a szülő legyen fizikailag és érzelmileg is elérhető gyermeke számára. Legyen megfelelő érzékenysége ahhoz, hogy fel tudja ismerni az ő problémáját, és tudjon megfelelő megoldást találni a számára. Ehhez főként mimikával és kezeivel ad le egyértelműen jelzéseket.

A beszédet is használja, amely lassan a szótagokból és szótagkapcsolatokból szavakká áll össze. Megérti azt egyszerű kérdéseket, és válaszol rá őket nézéssel, mutatással. Fontos a gyermekkel eltöltött idő. Már akár 6-8 hónapos korban eljöhet a jelenség első hulláma, amely egy teljesen természetes fejlődési folyamat része, de gyakran 8-9 hónapos korban tapasztalhatjuk a jeleit. Ráébred arra, hogy ő az anyukájával nem egy személy, eddig ugyanis ebben a tudatban élt. Ez az új nézőpont ijesztő a számára, attól fél, hogy az anyja eltűnik. Megrémül, ha anya megy a szobából, idegenekben elsírja magát. Ez a viselkedés más a szocializáció természetes lépése. Fontos, hogy a helyzetet kezeljük, mint gyermekünk személyiségfejlődésének természetes úgy állomását. Adjuk meg a babának a legnagyobb biztonságot, és ha nem muszáj, ne épp ebben az időszakban hagyjuk ott először egyedül a nagyszülőknél, vagy máshol. Hagyjuk, hogy utánunk jöjjön, ne zavarjon a ragaszkodása.

Mi mindent tud a 9 hónapos baba?

Gyermekük mozgásfejlődésének leglátványosabb időszaka ez. Kisbabájuk forog, négykézlábra áll, kúszni-mászni kezd, majd felül, esetleg feláll. Mozgékony, nagyon élvezi a helyváltoztatást. A környezetet úgy kell alakítani, hogy azzal motiváljuk a kúszásra, mászásra, vagyis a lehető legnagyobb teret biztosítsuk számára. Ruházata legyen kényelmes, ami nem akadályozza a mozgásban. Ha a lakásban szabadon van, állandó felügyeletet és biztonságos környezetet igényel.

A kisbaba ebben az időszakban egyre ügyesebben fog és tart, különösképpen a hüvelykujjával és mutatóujjával. Két játékot is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni. Nagyon szeret pakolászni, kisebb tárgyakat nagyobbakba helyezni. Mindent kézbe vesz, megtapogat, hogy minél jobban megismerje. Ügyeljenek arra, hogy ne legyen veszélyes dolog a kicsi közelében, amit a szájába vehet! Akarattal el tudja engedni a tárgyakat, valamint egyik kezéből képes áttenni a másikba. Szereti az ölbeli, mutogatós, tapsolós mondókákat, dalokat és a „kukucs” játékot.

A kilenc hónapos baba egyre több mindent megért, és az egyszerűbb kéréseket teljesíti: pl. „Gyere ide!” „Kérem!” „Nem szabad!” „pá-pá”. Mutogatással jelzi, ha valami érdekli, kell neki, illetve heves, hangos visítással tiltakozik, sír, ha valami nem az akarata szerint történik, például ha valamit elvesznek tőle. Idegenekkel kezd másként viselkedni, mint az ismerősökkel (tartózkodó, visszahúzódik, bizalmatlanul néz, sírva fakad). A tükörképét élvezettel nézegeti, a tükröt tapogatja, grimaszol, mosolyog, hangot ad.

A kanállal történő etetésnél nyitja a száját, a kanálról az ajkaival lehúzza a falatot. A szájához tartott pohárból inni kezd, ajkai a peremre zárulnak. Ha van cumisüvege, azt önállóan tartja. Lényeges, hogy ebben az időszakban már szoktathatjuk a rágáshoz a babát, felügyeletünk mellett olyan ételeket adhatunk a kezébe, amiket egyedül el tud majszolni, rágcsálni (pl.: kifli, babakeksz, banán). Az otthon készített ételek esetén a teljes pürésítést felválthatja a villával tört ételek fogyasztása. Az üveges bébiételek esetén nehézséget okozhat azok állaga, hiszen a pépbe kevert darabokat a legnehezebb elfogyasztani az ilyen életkorú csecsemők számára. Ezen úgy segíthetnek, ha továbbra is pépes ételeket készítenek, a harapást, rágást pedig keményebb, roppanós ételekkel gyakoroltatják. Ebben az életkorban már el lehet kezdeni a kétkanalas etetést, amikor az egyikkel a szülő eteti őt, a másikkal pedig ő tud önállóan próbálkozni.

Fürdetéskor és pelenkázáskor együttműködik, és segíteni próbál, amikor öltöztetik, vetkőztetik.

Mikor forduljunk szakemberhez?

• Semmilyen módon nem változtat helyet, még gurulva sem éri el a kiszemelt játékot.
• Kúszás/mászás során csak egyik oldali végtagjait használja.
• Szokatlan módon közlekedik: háton fekve araszol, ülve popsin csúszkál, „nyuszizik”, térden jár.
• Nem tud felülni, ültetett helyzetben rögtön eldől, lefekszik.
• Nem próbál felállni, a testsúlyát nem képes az alsó végtagokon megtartani.
• Az apró tárgyat nem tudja felcsippenteni.
• Nem pakol ki dobozból, tálból, fiókból.
• Nehezen engedi el a játékokat, nem ejt, nem dobál, nem gurít.
• Nem figyel fel a nevére, a hozzá intézett beszédre.
• Nem keresi a hangot adó tárgyat.
• Spontán játék közben nem ad ki hangokat.
• A gagyogás kevés változatosságot mutat.
• Mondókázásnál nem utánozza a kézmozdulatokat.
• Alig fogad el az anyatejen/tápszeren kívül más táplálékot.
• Kizárólag pépes ételt fogad el.
• Elalvási és átalvási nehézségei vannak.
• Általában nyugtalan, nehezen lecsillapítható.
• Magát ütögeti, a fejét esetleg a földhöz vagy más felülethez veri.

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

A terápiák sokasága nagy választási lehetőséget nyújt a családok számára. Mégis érdemes megfogadni azt a mondást, hogy a „kevesebb, néha több”. A szakemberek az első találkozás után segítenek kiválasztani azokat a terápiákat, amelyek a gyermek pszichomotoros fejlődése szempontjából a legfontosabbak. Fontos továbbá, hogy ha bármilyen problémájuk adódik, bizalommal forduljanak a gyermeküket kezelő szakemberek felé, hiszen csak akkor tudnak Önöknek segíteni, esetleg más szakembertől további segítséget kérni.

Az egyik baba már nagyon hamar szavakat mond, a másik még 2 évesen is inkább csak babanyelven „karattyol”. A sokféle tanács, mások tapasztalatai („az én fiam másfél évesen más körmondatokban beszélt”) pedig még inkább megijeszthetik azt a szülőt, aki úgy érzi, a gyermeke fejlődése nem normális. De mi számít normálisnak? Mi befolyásolja a lassabb vagy éppen a gyorsabb beszédfejlődést? És mikor kell segítséget kérni?

A babák az első szavaikat nagyjából 10-14 hónapos között valamikor mondják ki. Innentől mondhatjuk azt, hogy a baba már „beszél”. A legtöbb baba először nem a teljes szavakat mondja ki, inkább csak a szavak elejét vagy a hangzását utánozza. Tehát lehet, hogy elsőként nem azt mondja, hogy „mama”, hanem azt, hogy „mmm”, vagy a víz helyett azt mondja „veve” vagy pedig „izzzz”. A beszédfejlődés hosszú folyamat. A gügyögéssel kezdődik, amely egyre inkább értelmes szavakhoz kezd hasonlítani és ezzel párhuzamosan egyre ügyesebben érteti meg a baba magát kézzel-lábbal és hangokkal is: rámutat a tárgyakra, különféle hangokkal jelzi, ha tetszik neki valami, ha valamit akar, ha valami nem tetszik neki stb.

Néhány baba 1-2 éves kor között akár teljesen külön babanyelvet is kialakíthat a szülők számára érthetetlen szavakból, mások inkább kevesebb szóval és több mutogatással, hangadással magyaráznak. Ezekben az egyedi „nyelvekben” kap aztán helyet először csak néhány szó, többnyire azok, amiket nagyon fontosnak talál a kicsi, hogy a szülei megértsék (pl. adj inni, enni, szopizni stb., kedvenc állatka, családtagok nevei), illetve az ezekre hasonlító „babaszavak”. Először a főneveket tanulja meg a kicsi és csak azután következnek az igék, ezért is van az, hogy sokáig nem tud mondatokban beszélni, hiszen a magyar ragozó nyelv. Más a helyzet a kétnyelvű babákkal, ha pl. az angol a második anyanyelv, ott sokkal hamarabb kezdenek el rövidebb mondatokban beszélni a gyerekek.

A beszédfejlődésben nagyon fontos szerepe van az utánzási készségnek. A baba szinte mindent utánzáson keresztül sajátít el, ezért nagyon fontos, hogy sokat beszélgessünk vele a hétköznapok során. A különféle mondókák, mozgásos gyakorlatok, utánzós játékok.

A beszédfejlődést mindig megelőzi a beszédértés. A születési sorrend: az első gyermek általában később kezd el beszélni, hiszen a szülei teljes figyelme rá irányul és félszavakból is megértik egymást. Több nyelv: A kétnyelvű családokban a babák általában később kezdenek el beszélni és az egyik nyelvet általában sokkal többet használják egy darabig, mint a másikat, de aztán a másikon is megszólalnak.

Ha megkésett beszédfejlődésre gyanakszol vagy úgy tűnik a gyermeked bizonyos hangzókat nem tud ejteni, orvosi kivizsgálásra és logopédusra egyaránt szükség lehet, hiszen beszédfejlődési zavarokat okozhat megnagyobbodott orrmandula, izomgyengeség vagy hypotónia is, de akár neurológiai zavar, mandulaprobléma, akut fülgyulladás vagy allergia is állhat a háttérben.

A csecsemő növekedése és táplálkozása

Olyannyira igaz, hogy minden gyermek más ütemben növekszik, hogy ekkorra már pár kilós és több centiméteres különbségek is lehetnek még a teljesen egészséges fejlődésű gyermekek között is. A kicsidet éppen ezért semmiképp sem érdemes más babákhoz hasonlítgatnod, a fontos inkább az, hogy figyeld babád saját növekedési görbéjét és ez alapján értékeld a változásokat, illetve hogy amíg a védőnő és a háziorvos rendben találja a gyermeked súlyát és magasságát, nincs okod az aggodalomra. A fogzás, a mozgásfejlődés és a felfokozott gyermeki kíváncsiság miatt, amely sokszor meggátolja a babát, hogy az evésre figyeljen, ebben a korban tolerálható a visszafogott gyarapodás. A tizedik hónapra egyes babáknál a felső két metszőfog is előbújhat.

A baba mozgásfejlődése

A babád már jó eséllyel mindenfelé önerőből is közlekedik, akár kúszva, akár mászva, akár bútorok mentén lépegetve, és nincs tőle semmi biztonságban. Már csak azért sem, mert imád mindent a földre dobálni, lerángatni és ide-oda rámolni, hiszen immár képes a dolgokat elengedni és egyik kezéből a másikba áttenni. A baba saját biztonsága érdekében, tanítsd meg őt tolatva lejönni az ágyról és egyéb bútorokról, igyekezz mindent bababiztossá tenni. Ne hagyd soha felügyelet nélkül a játszószőnyegen vagy egyéb olyan helyen, ahonnan elmászhat - ha mosdóba kell menned, vagy csengetnek, és néhány pillanatra elkerülhetetlenül magára kell hagynod - tedd rácsos ágyba, járókába, vagy egyéb olyan helyre, ahol biztonságban mozoghat, és mihamarabb térj vissza hozzá.

További fejlemény, hogy a 10. hónap végére a legtöbb baba stabilan ül hosszabb ideig is, így feljebb ültetheted a babakocsiban és az autós hordozóban, hogy jobban kilásson, és etetőszékben az asztalhoz ülve együtt ehet a családdal. További jó hír, hogy már segít az öltözködnél végtagjait a ruhákba dugni (ha van hozzá kedve), és ügyesen, majnem egyedül iszik pohárból.

A baba érzelmi és értelmi fejlődése

Jellemző erre az időszakra, hogy az addig nyugodtan eljátszó gyereknek újra állandó szüksége lesz az anyukájára, ez a szeparációs szorongás időszaka. Ez nem jelenti azt, hogy bármit is elrontottál volna, vagy valami baja lenne a kisbabádnak. Lehetőség szerint add meg gyermekednek azt a közelséget és cirógatást, amire mostanában szüksége van tőled.

A baba immár kis tudós, aki keménylapos könyveket "nyálaz át", szájába véve vegyi elemzés alá bocsátja a távirányítót, és teszteli a dolgok szakítószilárdságát, beleértve néha az idegeidet is. Ugyanakkor egyre többet kommunikál, felismeri a nevét, egy-egy kedvenc dolgát sajátos gesztussal vagy hangadással illeti, tud pápázni, kezével több mindent jelezni, és mind inkább megérti a nem-et és a kérem-et. Az ekkorkák már nagyon szeretik az ismétlődő mozgásos játékokat, ezért próbálkozhatsz mondókás dögönyözőkkel (pl.: Hóc, hóc katona, Jár a toronyóra, Meggyúrjuk a mákos tésztát). Ajánlott lassacskán az egyszerű, rövid esti meséket is bevezetni a napi rutinba, mert a baba már képes odafigyelni rájuk.

A gyermek beszédtanulási folyamata bonyolult, és hónapokba telhet, mire az első szavak végre megérkeznek. Persze nyilvánvaló, hogy már a pár hónapos baba is próbál kommunikálni, és már a korai csecsemő korban használ különböző jeleket, amiket az anyukája egy idő után megért. A beszédfejlődés viszont korántsem egyenletes, hanem függ a genetikától, a környezettől, a táplálkozástól, a hangulattól és a motivációtól.

Valójában a gyermek élete első napjaitól kezdve kommunikál a világgal. Eleinte persze főleg sírással. A szülők elég gyorsan megtanulják felismerni gyermekük szükségleteit. A beszédfejlődés folyamata pedig folytatódik! Természetesen a beszéd fejlődése szempontjából fontos megemlíteni, hogy minden baba egyedi, és az előrehaladás üteme eltérő lehet.

2-4 hónapos korban kezdenek el „beszélgetni” a babák azzal, hogy gügyögő hangokat adnak ki. Ez az úgynevezett “gőgicsélési” szakasz. Tudnod kell, hogy a gyerekek sokkal korábban értik meg, amit mondanak nekik, mint ahogy maguk beszélni kezdenek. Körülbelül 9 hónapos kor körül a kicsi elkezdi tevékenységekkel vagy emberekkel társítani, amit mondanak neki, így ha egyszerű utasításokat mondasz neki, érteni fogja, és minél többet beszélsz hozzá - természetesen korának megfelelően - annál inkább támogatod a beszédfejlődés normális metódusát.

12 hónapos, vagyis 1 éves kor körül általában elhangzanak az első szavak, például „mama”, „baba” vagy „nem”. Ezek gyakran olyan szavak, amelyeket sokszor hallanak a környezetükben. 18 hónapos korban elmondható, hogy már összeraknak két szót, például „anya cipő” vagy „apa autó”. 24 hónapos, vagyis 2 éves kor körül a kis porontyok már képesek mondatba foglalni néhány szót, és a szókincsük eszméletlen ütemben gyarapszik. 3 éves kor körül a gyerek már képes lehet arra, hogy egyszerű történeteket meséljen el, és a beszéd egyre érthetőbbé válik.

Tehát mikor kezd el beszélni a baba? Ez nagyon egyéni ügy. Egyes szülők az egyszerű szótag csoportokat már beszédnek tekintik, mások megvárják, amíg az első szavakat teljesen tudatosan mondja ki először a lurkó. 2 éves korban aztán a baba beszédfejlődési folyamata eszméletlen módon kezd felgyorsulni. Ezt ismétlés-időszaknak hívják, nem véletlenül: ilyenkor a gyerekek szívesen ismételgetnek szavakat, és rövid mondatokat alkotnak belőlük. 3 éves korban megkezdődik a sajátos gyermekbeszéd időszaka: ilyenkor gyermeked már mindent mond, de még nyilvánvalóan nem rendelkezik fejlett nyelvi képességekkel. Viszont már képes megnevezni a tárgyakat, a jelenségeket és a környezet hangjait. A beszédértésben előtérbe kerül a tárgyak, jelenségek közötti kapcsolatok felismerése és nyelvi kifejezése. A csöppség még nem tudja összpontosítani a figyelmét a mondatképzésre, és könnyen elterelődik a figyelme, miközben beszél.

4-5 éves koráig egy gyerkőc elsajátítja a többszavas mondatokban történő beszéd képességét. Beszéde idegenek számára is érthető. Ragoz és múlt időt használ, folyamatosan beszél. Egyszerű történeteket mesél. A későbbi időszakokban a beszédkészség tovább fejlődik, és több szempontból is megkülönböztethető szintekre oszlik.

A beszédfejlődés tehát egy igen összetett folyamat, amelynek sorrendje általában adott, de a gyermeknél a különböző szintekig történő megérkezési időben nagy különbségek lehetnek, viszont fontos, hogy tudjuk támogatni őket!

Hogyan támogassuk a kisgyermek beszédfejlődését?

A beszéd komplex készség, ezért időbe telik, amíg a baba elsajátítja. Hogyan segíthetünk a kisgyermeknek abban, hogy gyorsabban kezdjen beszélni, és harmonikusan fejlessze kommunikációs készségét? Mindenekelőtt bele kell meríteni őt a szavak világába. Hogy ez mit jelent? Beszélj hozzá amennyit csak tudsz, és még annál is többet! Számára ez a legjobb szórakozás! Érdemes megbeszélni vele, hogy milyen tevékenységeket végzel, mesélni kell neki, és elmagyarázni, mit fogtok együtt csinálni. Beszélj, beszélj, beszélj. A csemete így fejlődik a legjobban. Íme, pár ötlet, hogyan támogasd gyermeked beszédfejlődését!

Beszélj gyermekeddel világosan, lassan és hangosan. A beszédfejlődéshez szükséges tényezők között szerepelnek az ép beszédszervek, az ép hallás, az egészséges idegrendszer és a folyamatosan beszélő emberi környezet. Szánj rá időt, és beszélj lassan a kicsivel, szó szót kövessen, később így tud majd ő is kibontakozni.

Jó szórakozást az állathangok utánzásához. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy támogassuk a csecsemők beszédrendszerét. A gyerekek szívesen reagálnak arra, amit egy kutya, macska, tyúk mond, és az ilyen különböző hangutánzó frázisok megmozgatják a fantáziájukat - kiváló alapot jelentenek a beszédtanulás elindításához.

Olvassatok könyveket! A közös könyvolvasás a baba élete első napjaitól kezdve nagyszerű módja annak, hogy becsábítsd őt a szavak világába. A kicsik különösen szeretik a mondókás verseket és az egyszerű meséket. Egyúttal mindez módot ad arra is, hogy a könyv a gyermek életének állandó részévé váljon, és az élvezettel, a szórakozással társuljon, ami a jövőben meghozza gyümölcsét.

Legyen néhány ujj-játék. A gyerekek imádnak az ujjaikkal játszani - és általában más-más személyiséggel ruházzák fel ezeket, így a hangjuk is eltérő! Ez a technika amúgy önálló játékra is, ha ez lehetséges, ösztönzi a piciket, és közben a beszédtanulást a motoros koordinációval kombinálják.

Játsszatok el jeleneteket plüss figurákkal. Ez egy kiváló módja annak, hogy együtt töltsünk el időt, ugyanakkor tanítsuk a piciket kommunikálni és mondatokat alkotni. A beszélő figurák rendkívül érdekesek a gyerekek számára, akik érdeklődéssel hallgatják párbeszédeiket, közben arra is ösztönzi őket, hogy kimondjanak néhány szót.

Támogasd beszédszerveit játékon keresztül. Különböző érzékszervi játékok, például érzékelő kocka játékok az egyik legjobb módja annak, hogy a beszédszerv-gyakorlatokat szórakozással ötvözzük.

Az az idő, amikor a gyerek elkezd beszélni, egyénenként eltérő lehet. A beszédfejlődés nem úgy megy végbe, mint az óramű. Palettája elég széles spektrumon mozog. Egyes csemeték gyorsan belekezdenek a diskurálásba, másoknak - megkésett periódusokkal - több időre van szükségük. Minden rendben van, ha azt látod, hogy a beszédfejlődésben van előrelépés, és a gyerkőc hajlandó kommunikálni. Elmaradása viszont aggodalomra adhat okot. Ilyen esetben, érdemes szakemberhez fordulni!

Gondoskodj gyermeked fejlődéséről! A gyermek első szavai olyan eseményt képviselnek a családok életében, amelyet a szülők várnak. Ha azt szeretnéd, hogy a lehető leghamarabb bekövetkezzen, beszélj sokat gyermekeddel, tölts vele időt, játsszatok érzékelést fejlesztő játékokkal, és vedd körül beszéddel. Ettől a kicsi kommunikálni akar majd veled! És ez később sem áll meg!

tags: #9 #honapos #kisbaba #beszelget #apjaval