A Föld népességszámának alakulását a természetes szaporodás határozza meg. A természetes szaporodást a születések és a halálozások száma alapján számoljuk.
Az ezer főre jutó születések száma a születési ráta, míg az ezer főre jutó halálozások száma a halálozási ráta. Ha a születési rátából kivonjuk a halálozási rátát, megkapjuk a természetes szaporodást, melyet ezrelékben adunk meg. Ha a természetes szaporodás értéke pozitív, többen születnek, mint ahányan meghalnak. Ilyenkor a népesség növekszik. Ha a természetes szaporodás értéke negatív, többen halnak meg, mint ahányan születnek. Ilyenkor a népesség csökken.
Az emberiség történelme során a természetes szaporodás mértékét eltérő tényezők szabályozták. A kőkorszakban elsősorban a természeti tényezők befolyásolták a népesség növekedését. A kőkorszak végétől kezdve, a letelepült életmód következtében egyre kevéssé volt kiszolgáltatott a társadalom a természeti tényezőknek. A mezőgazdaság elterjedésével a népesség számára elegendő földterület állt a rendelkezésre, mely képes volt biztosítani a szükséges élelmiszermennyiséget. Ez a változás, a neolitikus forradalom valahol Délnyugat-Ázsiában kezdődött Kr. e. 8000 körül, és az emberiség egyik legfontosabb változásának tekinthető. Az emberek ebben a helyzetben már készleteket tudtak felhalmozni, és a felesleget el tudták cserélni egymással. Amint a kereskedelem és a megbízható élelemellátás kiépült, a népesség növekedésnek indult. Ez idő alatt kezdett a tulajdon fontosabbá válni az emberiség számára.
A 18. század második felétől jelentős növekedésnek indult a népességszám az ipari forradalom átfogó társadalmi, gazdasági és technikai változásainak, illetve a jobb egészségügyi ellátásnak köszönhetően. A technológiai fejlődés, az egészségügyi ellátás fejlődése alacsony halálozási rátához vezetett (különösen a gyermekhalandóság csökkent). A halálozási arány csökkent, a várható életkor nőtt. 1900-ban például egy fejlett országban élő nő várható életkora 50 év volt, míg 1996-ban kb. 80 év. A várható életkor ilyen magas növekedéséhez nagymértékben hozzájárult a csecsemőhalálozás nagymértékű csökkenése. A népesség alakulásánál az utolsó 6000 év folyamán a megkétszereződés időtartama 200 évről 30 évre csökkent.
A népesedési szakaszok
A népesség növekedése markánsan elkülöníthető szakaszokra osztható:
- Első szakasz: Ebben a szakaszban még nagyon magas volt a születések és a halálozások aránya egyaránt. Emiatt a népesség csak nagyon lassan növekedett. Nem volt még születésszabályozás, az egészségügy nagyon fejletlen szinten volt csak, emiatt magas volt a halandóság és alacsony a születéskor várható élettartam. Ma már nincsenek ilyen országok, de a 20. század elején még ebben a népesedési szakaszban volt a fejlődő országok nagyobb része. A fejlett országokban ez a szakasz a 18. században zajlott.
- Második szakasz: Ebben a szakaszban a születési ráta még nagyon magas, viszont a halálozási ráta rohamosan csökken. A halálozások csökkenését az életkörülmények javulása, a járványok megszűntetése, az ipari forradalom és a fejlődő egészségügyi ellátások okozták. A magas születési arány és a csökkenő halálozási ráta együttesen robbanásszerű népességnövekedést okoz. Ebben a szakaszban vannak a világ fejlődő országai. Mivel a születéskor várható életkor alacsony, az emberek korán meghalnak. Az ebben a ciklusban levő országokat fiatalodó társadalmaknak nevezzük. A fejlett országokban az ipari forradalmat követő időszakra volt jellemző ez a népességnövekedési szakasz, mely a 19. század végéig tartott.
- Harmadik szakasz: Ebben a szakaszban a már lecsökkent halálozási ráta mellett csökken a születési arány is. Ez a népesség lassuló ütemű növekedését okozza. A születések számának csökkenését a születésszabályozásoknak köszönhetjük. Ez a folyamat Európában a 20. század első felében zajlott, egyes fejlődő országokban most zajlik. Egyes fejlett országokban szintén ez a szakasz zajlik, mint pl. USA, Kanada.
- Negyedik szakasz: Ebben a szakaszban már nagyon alacsony szinten mozog mind a születési, mind a halálozási ráta, emiatt a növekedés teljesen leáll, sőt jellemzően kicsit magasabb a halálozások száma, mint a születéseké. Emiatt természetes fogyás tapasztalható. Mivel a születéskor várható élettartam magas és kevés gyermek születik, a társadalmak elöregednek. Ez a népesedési szakasz zajlik a fejlett világ legtöbb országában.
A népességnövekedés okai és következményei
A Föld népessége jelenleg évente 1,2 %-kal nő, ami, ha így folytatódik, két generáció alatt - pontosabban 58 év alatt - megduplázza az emberek számát. A legújabb, 2024-es ENSZ prognózis szerint lassul a növekedés üteme - napjainkban évente 1,1%-kal gyarapodik a Föld lakossága, elmaradva a 60-70-es évek 2%-os tempójától. Bár 2023-ban, egy év alatt még 75 millióval nőtt a Föld népessége, ám a termékenység visszaesése miatt további lassulás várható. A közepes szintű prognózis szerint az eddig jelzett 11,2 milliárd helyett 2100-ban előreláthatólag 'csak' 10,3 milliárdan leszünk.
A népességrobbanás az egyik fő oka a klímaváltozásnak, és fel is gyorsítja a folyamatot. Például a népesség növekedésével automatikusan kevesebb jut egy főre az amúgy is túlhasznált megújuló természeti erőforrásokból. Fennáll az éhínség és a súlyosabb vízhiány veszélye. A nagyobb népesség további következményei a nagyobb környezetszennyezés, a természet nagyobb károsítása és a biológiai sokféleség gyorsabb kimerülése.
Ezenkívül a népesség erőteljes növekedése az általában hasznos és kívánatos fejlődést negatív vagy veszélyes változásokká változtathatja. Ez azt jelentheti, hogy a technológiai fejlődés és a javuló életszínvonal - mindkettőt általában a legelőnyösebbnek tekintik - növelheti az energia- és természeti erőforrások iránti keresletet. Ha ezek az általában pozitív fejlemények a népesség nagymértékű növekedésével egyidejűleg következnek be, a következmények nyilvánvalóan súlyos környezeti károkat okozhatnak.
A népesség erőteljes növekedése az etnikai csoportok és nemzetek közötti ellenségeskedést is fokozza, mivel a csökkenő erőforrások miatt összecsapnak. Ez hozzájárul a politikai stabilitás gyengüléséhez, és a politikai erőszak nagyobb kockázatához vezet. Az 1994-es ruandai népirtás rémisztő példa erre.
A népességrobbanás a szegénység egyik legfontosabb oka. A szegénység és a népességnövekedés együtt ördögi kört hoz létre. Egy kis családi gazdaság esetleg el tud tartani egy családot, de amikor a földet megöröklik és felosztják több gyermek között, mindegyiknek saját családja van, akkor már nem tud mindenkit eltartani. Az eredmény még nagyobb szegénység a tanyavilágban vagy a nagyvárosok melletti nyomornegyedekben. A szegénység elleni intézkedések ellen hat a népesség növekedése, ami egyes országokban - különösen Dél-Afrikában - a szegények arányának csökkenése ellenére tovább növeli a szegények tényleges számát.
Hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb probléma nem arányosan nő a népesség növekedésével, hanem sokkal gyorsabban. Ha például egy területen kezdetben 10 százalékos vízhiány van - vagyis a vízellátás 10 százalékkal elmarad a szükségestől -, akkor a népesség 50 százalékos növekedése azt jelenti, hogy a vízhiány 500 százalékkal 60 százalékra emelkedik.
Úgy tűnik, hogy a szegény nemzetek gyors népességnövekedésének egyik legfontosabb oka maga a szegénység, az ebből fakadó alacsony iskolázottsági szinttel és a tudatlanságból és/vagy hagyományos, esetenként vallási okokból nem létező családtervezéssel.
A nemek közötti egyenlőség hiánya sok fejlődő országban szintén nagyban hozzájárulhat a magas születési arányokhoz. Sok fiatal nő akarata ellenére esik teherbe, és a szülők nagyobb értéket tulajdoníthatnak a fiúknak, mint a lányoknak, és a születések addig folytatódnak, amíg a kívánt fiúszámot el nem érik. A fejlődő országokban a nők körében tapasztalható magas munkanélküliségi ráta szintén hozzájárul a magas születési arányokhoz.
A lakosság alábecsüli a népességnövekedés jelentőségét. Egyesek még pozitívnak is tekintik. Sokan úgy vélik, hogy politikailag nem korrekt a népességnövekedés korlátozását követelni és intézkedéseket hozni. A politikusok úgy tűnik, hogy a népességnövekedést természetes jelenségnek tekintik, amellyel az emberiségnek számolnia kell, és amely ellen nem lehet semmit tenni.
Még a jelenlegi világpolitikai rendszer is hozzájárul a népességnövekedéshez, mivel a szuverén nemzetállamokkal a rendszer hatékonyan meg tud állítani minden külső, a növekedést befolyásoló kísérletet. Ma minden nemzet ragaszkodhat ahhoz, hogy a népesség alakulása és a magas születési arányszámok az államok belső ügyei.
Nigéria népessége ebben az évszázadban várhatóan megelőzi Kína népességét.
A Föld véges erőforrásait a növekvő lélekszám, a növekvő élettartam és a növekvő életszínvonallal járó túlfogyasztás is egyaránt megterheli.
Népességsűrűség és koncentráció
A népsűrűség az 1 km2-re jutó lakosok számát jelenti. Mértékegysége fő/km2. A Föld átlagos népsűrűsége 48 fő/km2.
- Ázsiai kettős népességkoncentráció: az ókori folyóvölgyi öntözéses kultúrák nyomán jött létre.
- Nyugat-Európai népességkoncentráció: az ipari forradalom következtében alakult ki. Egyes területein a népsűrűség meghaladja az 500 fő/km2-t (Hollandia, Ruhr-vidék).
- USA keleti partvidéke és a Nagy-tavak környéke: a 19-20. században kezdett növekedni a népesség. A gyorsan fejlődő gazdaság hívta életre, de nagy szerepe volt a bevándorlóknak és a kedvező közlekedés földrajzi helyzetnek is.
Korfa és demográfiai trendek
A korfa egy olyan diagram, amelyen feltüntetik a népesség korcsoportos és nemi megoszlását. A piramis alakú korfa a fiatalodó társadalmakra jellemző. Sokan születnek, az időskorúak aránya alacsony. Viszonylag alacsony a születéskor várható élettartam, az emberek nem élnek sokáig.
Míg a világ fejlődő országaiban robbanásszerű a növekedés, addig a fejlett országokban csökken a születések száma és elöregszik a társadalom. Ha a Föld 2016-ban egy 100 lakosú falu lenne, 60 ázsiai, 16 afrikai és 10 európai lakna benne. Az elmúlt 50 évben az afrikai kontinensen Elefántcsontpart lakossága nőtt a leggyorsabban, míg Ázsiában India vezet népességének 782 milliós növekedésével, Kína 111%-os népszaporulata a születésszabályozás miatt elmarad a világ átlagától, Japán népessége pedig mindössze 36%-kal nőtt 50 év alatt.
A következő négy évtizedben is Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és a Karibi térség országaiban nő a világ népessége - e fejlődő államok adják 2050-ig a népességnövekedés 97%-át. A népességrobbanás addig tart, amíg a születési arányszám nem igazodik a csökkenő halandósági rátához.
Európa népessége mindössze 21%-kal nőtt az elmúlt 50 évben, miközben az USA népessége 72%-kal gyarapodott. Az Európai Unió 27 tagállamának lakossága 2050-re tovább csökken, a kontinens demográfiai súlya a jelenlegi 12%-ról 7%-ra esik vissza annak ellenére, hogy nő a bevándorlók száma.
Magyarországon 2005-ben mintegy 316 000 bevándorló élt, túlnyomó részben magyar nemzetiségűek. Magyarország népessége ennek ellenére folyamatosan csökken, míg 2008. végén 10,034 millióan éltünk az országban, 2022. októberében már 430 ezerrel kevesebben: 9,604 millióra fogyott az ország népessége a KSH szerint.
Egyes fejlett országok népességének öregedése a népességcsökkenés szükségszerű velejárója, bár a világátlagot tekintve még mindig fiatal népesség lendülete biztosítja a populáció globális növekedését a következő évtizedekre. Mindemellett a várható élettartam is növekszik világszerte, a 21. században az átlag 70-ről 80 évre.
Kétszáz éve 1 milliárd ember élt a Földön, ma 7-szer annyi. Kétszáz éve még 30 év alatt volt a születéskor várható átlagos élettartam, ma közel 70 év.
Hogyan nőnek és változnak a populációk: Gyorstalpaló földrajz #33
Ötven év sem kellett ahhoz, hogy megkétszereződjön: 1974-ben, az első népesedési világkonferencia idején még csak négymilliárdan éltünk a Földön, és csupán három világváros - New York, Tokió, valamint Mexikóváros - lakóinak száma haladta meg a tízmilliót. Ma viszont már harmincnál több ilyen várost tartunk nyilván.
A demográfiai stresszhatás az egyik fontos, ha nem a legfontosabb oka azoknak a társadalmi feszültségeknek, amelyek a 2012-től kezdődő időszakban a fent említett eseményekhez vezettek. Ezzel azonban a folyamat nem ér véget. Az amúgy is feszültségekkel teli és kivándorlók millióit útnak indító három régióban a népességnövekedés nem ér véget.
Az ENSZ (Department of Economic and Social Affairs, Population Division), hangsúlyozom az ENSZ szakembereinek előrejelzése (közepes változat) szerint a három régió népessége 2020 és 2050 között 1.282.578.210 főre fog nőni. Ez a 403.539.346 fős növekedés tovább fogja súlyosbítani a három muszlim régió és sajnos Európa gondjait.
Ez a belső-ázsiai, közel-keleti és afrikai népességnövekedés szinte felfoghatatlan az elöregedő Európa lakosságának.
A vizsgált régió egyik legnagyobb és hála égnek legstabilabb államának, Pakisztánnak a népessége 1980-ban még csak 78.068.144 fő volt, ami 2018-ra 200.813.818 főre nőtt. Népessége évente 1.93%-kal nő.
Az is felfoghatatlan, hogy Afganisztánban az átlagéletkor 17,6 év! Pakisztánban 22,6 év, Irakban 19,5 év, Szíriában 21,5 év, Szudánban 19,0 év; Egyiptomban pedig 24,8 év. Magyarországon 42 év.
Amíg Európában a gyermekvállalási átlagéletkor közeledik a 30 évhez, addig ez az átlagéletkor a vizsgált régiókban a kulturális determináltság következtében sokkal, de sokkal, legalább egy évtizeddel alacsonyabb.
Ha megvizsgáljuk a fenntartható fejlődés problémakörével és a környezeti változásokkal foglalkozó kutatóintézetek tanulmányait (pl. World Resources Institute), a legjobb esetben is arra a következtetésre juthatunk, hogy 2050-re a vizsgált régiók (Afganisztántól Marokkóig, beleértve Dél-Európa államait is!) drámai édesvízkészlet csökkenést fognak elszenvedni, amely tovább növeli a demográfiai stresszhatástól sújtott muszlim régiók gondjait és újabb, még nagyobb kivándorlási hullámokat indít majd útnak.
A túlnépesedés megközelíthető a fenntarthatóság és az életminőség szempontjából is. Az életminőség legáltalánosabban elfogadott mutatója az emberi fejlettségi index (HDI), melynek az elért pontszám alapján négy kategóriája van, és a legmagasabb kategóriába tartozó országokat mondhatjuk fejlett országoknak.
A népesség akkor nő, ha a születési ráta huzamos ideig meghaladja a halálozási rátát. A higiénés körülmények és az orvosi ellátás fejlődésének hatására a gyermekhalandóság erősen lecsökkent, de ehhez a szaporulat a kulturális, társadalmi normák alkalmazkodásának jóval lassabban zajló folyamata miatt sokáig nem változott.
Az alacsony életszínvonalon, mezőgazdaságból élő társadalmakban a jóléti társadalmakra jellemző szociális ellátórendszer hiányában a nemzedékek kölcsönösen egymásra utalt helyzetben vannak. A gyerekek már egészen fiatal korukban munkába állnak és gazdasági értékkel bírnak, sőt az idős szülőket (nyugdíjrendszer hiányában) a gyermekeik látják el. Így az ilyen társadalmakban a családok rövidtávú érdeke, hogy annyi gyerek szülessen, amennyit megfelelően tudnak táplálni, egészséges módon fel tudnak nevelni, tehát a népesség rohamosan nő.
Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy ezekben az országokban a nők kevesebb gyermeket szeretnének, mint a férfiak (Afrikában pl. átlagosan hárommal kevesebbet), csak nem tudják érvényesíteni jogaikat. Ezzel szemben a nyugati jóléti társadalmakban a vagyon nem a gyerekektől a szülők irányába áramlik, hanem a szülőktől a gyerekek felé, így a gyerekvállalásnak nincs gazdasági haszna a család számára. A szülővé válás pszichológiai értéke kerül előtérbe, és az erre irányuló vágyak kielégítéséhez általában 1-2 gyermek vállalása is elég, így jellemzőek a nukleáris családok kevés gyerekkel. Mindezek hatására a népesség lassú csökkenésnek indul.
Az UNESCO adatai alapján az általános iskola elvégzése átlagosan eggyel, a középiskola pedig hárommal csökkenti a tervezett gyermekek számát. Az oktatáshoz való hozzáférés hiányának tehát óriási jelentősége van a népességnövekedésben, és így a túlnépesedésben.
tags: #anyamehek #gyartsatok #nekem #a #nepessegnovekedest