Szombathelyen a közművelődési és könyvtáros képzés története több évtizedre nyúlik vissza, melynek állomásait és kiadványait több publikáció is feldolgozza. Ezek a kötetek betekintést nyújtanak a képzés fejlődésébe, a gyakorlati és elméleti síkokba, valamint az oktatók és kutatók munkásságába.
A képzéstörténet időrendjében Lipp Tamás Diákregény és Hályogkovácsok című kötetei állnak a sor elején. Ezeket követik a negyvenéves évfordulóra megjelent tanulmánykötetek, majd Szále László interjúkötete, amely Szalay László nyolcvanadik születésnapjához kapcsolódik. Végül a felsőfokú képzés ötvenedik évfordulójára kiadott A szárnyas idő, valamint a 2012-es NK-50 tanulmánykötet zárja a sort. A kiadványok kronológiai sorrendje azonban nem mindig követi a megjelenésük időrendjét, így a 2002-es két kötet mögé illik tenni a legutóbbi tanulmánykötetet.
A szombathelyi népművelő-könyvtáros képzés kezdetei és kiadványai
A népművelő-könyvtáros képzés Szombathelyen 50 éve indult. Ennek állomásait és a kapcsolódó kiadványokat több munka is feldolgozza. A könyvtárosképzés negyven éve (Szombathely, 2002) és a Negyvenéves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen: elmélet és praxis (Szombathely, 2003) című kötetek betekintést nyújtanak a képzés első negyven évébe.
A közművelődési és könyvtáros oktatók és kutatók nemzetközi konferenciájára 1987-ben került sor Szombathelyen, melynek anyagát Szombathely, 1987 című kiadvány örökítette meg. A képzés történetét feldolgozó Szále László Iskola a láthatáron című interjúkötete a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképzőtől a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskoláig tartó első negyedszázadot mutatja be.
Lipp Tamás művei: a diákélet krónikája
Lipp Tamás Hályogkovácsok című, 1979-ben megjelent szociográfiája a diákélet egy metszetét mutatja be, amelyből a szereplők a Diákregényben (1983) lépnek át egy kitalált valóság fő- és mellékszereplőivé.
A Diákregény az első évfolyamos népművelő-könyvtár szakos hallgatók kollégiumi első félévét meséli el. A könyv közel egyharmada a főszereplő Szél Miklós és a hozzá közel álló fiúk, lányok, szobatársak, szerelmek lassan formálódó történeteit meséli el. A történet a kollégiumba frissen bekerült hallgatók beilleszkedéséről, a falak és szabályok által szűkített mozgástérről szól. A főszereplőt felkérik, hogy vezesse a jelölési folyamatot, ami konfliktust szül a diákok és az intézeti vezetők között. A konfliktus a szocialista nemi erkölccsel, az elnyomó vezetőséggel és a merev oktatási formákkal szembeni elégedetlenségben nyilvánul meg.
A regényben a diákok és az intézeti vezetés közötti feszültséget a felgyorsuló események, a manipulációk és a fegyelmi eljárások fokozzák. A jelölési folyamat előrehaladtával a diákok és az intézeti vezetés közötti összekötő tanárnő egyre feszültebbé válik. Néhány diák feje felett már a kizárás veszélye lebeg. A vezetés egymás ellen való kijátszások taktikájával manipulál.
A Diákregény a tényregény és a fikciós regény ötvözete, ahol a helyszín és a cselekmény tekintetében tényszerű, a szereplőket illetően pedig stilizálás, személytelenítés vagy átprofilírozás révén fikciós. Ezáltal általánosabb érvényű képet kapunk, mint egy egyszerű krónika esetében. A narrátor visszavetíti a regény idejére a későbbi, érettebb nézőpontját, ami azt sugallja, hogy a diákok már akkor is tisztán látták a rejtett mozgatórugókat.
A Hályogkovácsok riportkötet, ahol a szerző átadja a szót a megszólaltatottaknak, míg a Diákregény esetében a szerző egy tapasztaltabb elbeszélő szemszögéből nézi az eseményeket. Lipp Tamás két kötete együttesen is szemlélhető, ahol a közel és a távol ötvöződik, a személyes emlékek és a fikció.
A képzés és a valóság viszonya
A Diákregény elemzése során a kortársak, a személyes emlékekkel rendelkezők elkerülhetetlenül keresik a mű és a valóság közötti azonosságokat. Azok, akik az 1966-1969 közötti népművelő-könyvtáros szakra jártak, vagy emlékeznek erre az időszakra, a tanárokra, a mű és a valóság közötti érintkezéseket keresik.
A műben szereplő tanárok alakjai hitelesen követik a mintáikat, azaz a valós személyek jellemzőit. Néhányan szinte 100%-ban önmaguk, másokat a szerző manipulál, mixel vagy helyet cseréltet. A helyszínek és a történetvezetés döntően hitelesnek tűnnek. A kollégium valóban az első tanévét kezdte, és a barát-ellenség viszonyok ábrázolása, a manipuláció, a megosztási törekvések bemutatása valósághű.
A sűrített mű-idő telésével, ahogy közeledik a diáknap, amikor az évfolyam bemutatta legendás produkcióját, szaporodnak a szatírikus-irracionális mozzanatok, amelyek a nagy színpadi produkcióban érik el csúcspontjukat. A Diákregényben a főszereplő Szél Miklós és vele együtt sokan komolyan gondolják, hogy ki kerüljön a választandók közé, hosszú vitákat folytatnak. A főiskola vezetői viszont más érdekeket képviselnek, egy jól manipulálható, simulékony vezetést akarnak.
A Diákregény a fikció természeténél fogva (hogy az első félévük a cselekmény ideje) a diákok többsége az évfolyam tagja. Néhány idősebb megjelenő a költő és a KISZ-titkár, valamint Básti Szilvia. Az évfolyamtagok között is nagy a kísértés, hogy azonosítási kísérletet tegyek, egyetlen esetben merem ezt megtenni teljes bizonyossággal, mégpedig az elbeszélő szobatársa, azaz Englert László esetében, s félig biztosan Bende Balázsra. A többiek is mind egyénített, s talán éppen ezért hiteles alakok.
A könyvtárak története: Gyerekbarát áttekintés
A Diákregény elemzése során a kortárs, a részben emlékező megfigyelő nézőpontjából fogalmazva megállapítható, hogy Lipp Tamás ugyan ugyanúgy egy félévről, az ő első félévükről ír, ahogyan Nagy Gáspár az említett két regényében, Lipp azonban tömörít. Összecsúsztathatta azt az első félévüket a következő két félévvel. A Mikulás-műsor - a regény csúcspontja - másodéves korukban volt, s ez abból is látszik, hogy a 360. oldalon az 1968-as évet jelzi az író az elkövetkező évként. A Hályogkovácsok 127. oldalán meg is nevezi a szerző az 1967-es Mikulás-műsort, s még több helyen is szóba kerül ebben a kötetben a menete és fogadtatása.
tags: #babam #az #ajtot #jol #belakatold