Leonardo da Vincinek tulajdonít egy olasz művészettörténész egy londoni szobrot, amely eddig Antonio Rossellinót illette. A Viktória és Albert Múzeumban őrzött, Szűz Máriát a nevető gyermekével ábrázoló szobor alkotójának kiléte körüli vita új lendületet kapott.
Francesco Caglioti, a nápolyi II. Frigyes Egyetem professzora szerint a szobor jellegzetes vonásai - különösen a gyermek mosolya - Leonardo 1503-ban készült Szent Anna című festményének jellemzőivel mutatnak hasonlóságot. Caglioti kiemelte Leonardo egyedi technikáját a szövetanyagok ábrázolásában is, összehasonlítva azt a Madonna öltözeteivel és a mester Angyali üdvözlet című festményének vörös köpenyével.
A londoni múzeum kurátorai egyelőre nem foglaltak állást Caglioti elméletével kapcsolatban, de a professzor reményét fejezte ki, hogy megállapításait figyelembe fogják venni. A kérdéses szobrot a múzeum 1858-ban szerezte meg, és azóta sem hagyta el az intézmény falait. Már 1899-ben felmerült a lehetősége annak, hogy Leonardo művészete, így Caglioti professzor újabb kutatásai ismét megnyitják a vitát az alkotó személyéről.
Más Leonardo-szakértők szkeptikusak a felvetéssel kapcsolatban. Kiemelik, hogy nincsen olyan ismert szobor, amelynek készítését Leonardo da Vincinek bizonyítottan tulajdonítanák, így nehéz összehasonlítási alapot találni. A mosoly kapcsán Ernst Gombrich korábbi véleményére hivatkoznak, miszerint a „Leonardo-típusú mosoly” egy olyan elem, amelyet Leonardo Verrocchiótól örökölt.
Eközben Magyarországon is előkerült egy különleges Viktória-szobor, amelynek kutatása régészeti szempontból is jelentős. Az Akasztó-Döbrögecpusztán feltárt, Augustus-korinak vagy legkésőbb Tiberius-korinak tartott bronzszobrocska egy elsőrendű római vagy dél-itáliai szobrászművész alkotása lehet. A szakértők szerint a művész a Curia Iulia-ban felállított, glóbuszon lebegő Victoria-szobrot másolhatta le kisplasztikába.
A szobor művészi kivitelezése és a bronzöntvény technikája is hibátlan. A fehérfém-bevonat ezüstszobor hatását kelti. Ez a lelet bizonyíték arra, hogy az égboltot ábrázoló glóbusz a csillagokkal már a legkorábbi császárkorban is ismert volt. Bár a győzelmi koszorú és a pálmaág, valamint a szárnyak végei hiányoznak vagy sérültek, a szobor földbekerülését megelőzően hosszú használati időszakot jeleznek a kopott felületek.
A Duna-Tisza közén, egy leégett szarmata kunyhó maradványai közül előkerült szobor kísérő leleteként jellegzetes koracsászárkori szarmata és római kerámia is napvilágot látott. A kerámiatöredékek a II. századnál későbbre nem datálhatók, ami ritka és értékes együttest eredményez. A kis bronzszobor a pannon limes egyik mozgalmas korszakához nyújt tárgyi bizonyítékot.
A szobrocskát Domitianus szarmata háborúi alatt egy pannon limes-i táborba kerülhetett, esetleg hadijelvényként vagy a tábori szentélyben elhelyezve. A szobor Pannóniába kerülése a 80 és 119 közötti évekre tehető, de valószínűbb, hogy a szarmaták zsákmányolták ki egy limes-i táborból még Domitianus uralkodása előtt. A kunyhó leégését római megtorló akcióval hozhatják kapcsolatba.
Az akasztó-döbrögecpusztai Viktória-szobrocska a római expanzió idején hosszú ideig szolgálta a birodalmi eszmét, mielőtt a barbár szarmaták zsákmányává vált. Ez a leletanyag, beleértve a 1965-ben talált római Viktória-szobor lelőhelyének azonosítását, egy új régészeti kutatás alapjait képezi Kiskőrös térségében.
A kutatás kiterjed a döbrögeci határrészen 1965-ben előkerült római Viktória-szobor lelőhelyének pontos azonosítására is. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikája Gombár Sándor tanyáján került elő szőlőtelepítés közben. A helyszínelést végző B. Thomas Edit jelentésében megemlíti, hogy a tanya végében, egy erdős terület mögötti magaslaton, egy "szigeten" 1951-ben egy bronzkori aranyláncocska is előkerült.
A lelőhely megközelítése nehézkes volt, gyalogosan, erdős, mocsaras részen át vezetett egy kis ösvény. A terület szabályos trapéz alakú volt, gyepfedésű, de gazos, csak az állatok taposta csapásokon lehetett közlekedni.
A régészeti feltárások eredményeiről Kiskőrös városában tartottak tájékoztatót 2016. július 25-én, ahol Domonyi László polgármester és Wilhelm Gábor régészeti koordinátor számolt be a legújabb felfedezésekről.
A Viktória királynő (1819-1901) uralkodása a brit felfedezések, tudomány és technika fénykora volt. Férje, Albert herceg (1819-1861) nagy energiát fektetett a királyi udvar és az ország modernizálásába.
Londonban, a Viktória és Albert Múzeumban őrzött, Szűz Máriát a nevető gyermekével ábrázoló szobor eddig Antonio Rossellinónak tulajdonítottak. A múzeum 1858-ban szerezte meg a művet, amely azóta sem hagyta el az intézményt.
A londoni Victoria Memorial, amely a Buckingham-palota előtt áll, klasszikus Eduárd-kori stílusban épült, tervezője Aston Webb volt, a szobrok többsége Thomas Brock alkotása. Az emlékmű 25 méter magas, 2300 tonna carrarai márványból készült. A központi emlékmű 1906 és 1924 között épült, de 1911-ben már átadták. A központi szobor Viktória királynőt ábrázolja ülve, mellette az Igazság és az Igazságosság angyalaival. Szemben a palotával az Anyaság szobra látható. Az emlékmű tetején a Győzelem szárnyas angyala áll, mellette a Bátorság és az Állhatatosság figurája.
A máltai Nemzeti Könyvtár előtti Viktória királynő szobor Giuseppe Valente olasz szobrász alkotása, amelyet a királynő Arany Jubileuma alkalmából, 1891. augusztus 5-én avattak fel. A közadakozásból finanszírozott emlékművet 2011-ben restaurálták, miután galambürülék lepte be, ujjai hiányoztak és háborús sérüléseket szenvedett.
III. György brit király unokájaként Viktória királynő 1819-ben született. Uralkodása, amely 1837-ben kezdődött és 63 évig tartott, a brit birodalom fénykora volt. 1876-ban felvette az India császárnője címet is. 1901-ben hunyt el.
A kiskőrösi régészeti lelőhelyen, a döbrögeci határrészen talált római Viktória-szobor a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikája. A szobor Augustus-kori, vagy legkésőbb Tibetius-kori alkotásnak tartják. A bronzöntvény technikája hibátlan, a fehérfém-bevonat ezüstszobor hatást kelt.
A tizenegy arany ékszerből álló lelet a Duna-Tisza köze eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgyegyüttesének tekinthető. A leletet a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti koordinátora, Wilhelm Gábor mutatta be. A leletanyagból kiemelkedik a tizenegy arany ékszer, amelyek többsége szív vagy csónak alakú csüngő. A 17 dekagrammnyi nemesfém a múzeum gyűjteményének második legnagyobb aranylelete.
A Vatya-kultúra népe élt itt a Krisztus előtti 2. évezred első felében. A régészeti leletek, köztük fémtárgyak, fegyverek, ékszerek és kerámiák, magas szintű kézművességről tanúskodnak.
Leonardo Da Vinci - A reneszánsz ember dokumentumfilm
Az Akasztó-Döbrögecpusztán talált Victoria-szobrocska a római expanzió idején a birodalmi eszmét és a birodalom dicsőségét szolgálta, mielőtt a barbár szarmaták zsákmányává vált.