Amikor egy újszülött világra jön, a szülők figyelme azonnal apró vonásaikra, kezeikre és bőrükre szegeződik. Sok újszülött bőre és teste olyan jeleket mutathat, amelyek szokatlannak tűnhetnek, de fontos tudni, hogy ezek többsége teljesen normális, és idővel magától eltűnik.
Az újszülött babák és csecsemők többségének van valamilyen bőrelváltozása.
A csecsemő hajának változásai
Amikor először pillantjuk meg újszülött gyermekünket, az első dolgok között, amire felfigyelünk, ott van a haja. Lehet, hogy sötét, mint az éjfél, vagy éppen piheszerű, szinte láthatatlan szőke, esetleg vöröses tincses. A legtöbb szülő azt gondolja, ez a szín és minőség végleges. Pedig a babahaj egy dinamikus, állandóan változó jelenség, mely biológiai és genetikai programok összetett eredménye. Hosszú és izgalmas utazás veszi kezdetét, amely során a kezdeti puha szőrzetből fokozatosan kifejlődik az a haj, ami majd felnőttkorban is elkíséri csemeténket.
Mielőtt a csecsemő megszületne, hajszerkezete már a méhen belül elkezd kialakulni. A magzatot körülbelül a terhesség 14-16. hetétől egy finom, bársonyos szőrzet borítja, amelyet lanugónak hívunk. Ez a szőrzet nem csak a fejen található, hanem a test nagy részén is. Ha a baba mégis lanugóval születik, általában néhány héten belül fokozatosan eltűnik. Ez a szőrzet elsősorban a testhőmérséklet szabályozásában játszik szerepet a méhen belül. A levált lanugo helyén megjelenik a vellus szőrzet. Ez a vellus szőrzet az, amit a szülők általában „babahajnak” neveznek: nagyon vékony, puha, gyenge pigmentációjú, és szinte láthatatlan. A vellus szőrzet helyét a későbbiekben a vastagabb, pigmentáltabb terminális szőrzet veszi át. Ez a váltás nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem hullámokban, a hajnövekedési ciklusok ritmusát követve.
Sok szülő ijedten tapasztalja, hogy a csecsemő haja körülbelül 3-6 hónapos korában látványosan elkezd hullani. A terhesség alatt az anyai hormonok (különösen az ösztrogén) magas szintje fenntartja a magzat hajszálait az aktív növekedési fázisban (anagén fázis). A születés után azonban az anyai hormonok szintje hirtelen lecsökken a baba szervezetében. A telogén fázisban lévő hajszálak kihullanak, hogy helyet adjanak az új, „felnőttebb” terminális szőrzetnek. Ez a folyamat a fejbőrön foltokban jelentkezhet, különösen azokon a területeken, ahol a csecsemő sokat fekszik vagy dörzsöli a fejét (pl. a tarkón). Ez a foltos hajhullás, az úgynevezett telogén effluvium, átmeneti jelenség, és nem igényel orvosi beavatkozást.
A hajszín változásának okai
A hajszín változásának megértéséhez a biológia mélyére kell ásnunk, egészen a pigmentekig, melyeket melaninnak nevezünk. 1. Eumelanin: Ez felelős a sötét színekért (fekete, barna). 2. Feomelanin (Pheomelanin): Ez felelős a világosabb, vöröses és sárgás árnyalatokért (szőke, vörös). A csecsemőkori hajszín gyakran sötétebb, mint a későbbi, végleges szín. Ez több tényező kombinációja lehet. A hajszín öröklődése rendkívül komplex, nem egyetlen gén határozza meg, de van egy kulcsszereplő: az MC1R gén (Melanocortin 1 Receptor). Ez a gén utasítja a melanocitákat, hogy főként eumelanint (sötét pigment) vagy feomelanint (vörös pigment) termeljenek. Miért várunk mégis a végleges színre? Mert a génexpresszió, azaz a gének „bekapcsolása” és „kikapcsolása” időigényes folyamat. A csecsemő hajszínét befolyásoló gének teljes mértékben csak az első években, sőt, néha csak a pubertás idején aktiválódnak.
A haj textúrájának és minőségének változása
A szín mellett a haj textúrája és minősége is radikálisan átalakulhat. A csecsemőkori vellus szőrzet általában nagyon vékony, ami azt jelenti, hogy a hajhagymák még nem termelnek vastag, érett hajszálakat. Ahogy a gyermek növekszik, a hajhagymák mérete is növekszik, és a hajszálak vastagsága (átmérője) megnő. A csecsemőkori „pihe” haj (vellus) sokkal érzékenyebb a környezeti hatásokra, és kevésbé ellenálló. A terminális szőrzet vastagabb, erősebb, jobban pigmentált, és mélyebben gyökerezik a fejbőrben. Ez a váltás biztosítja a haj nagyobb védelmi funkcióját. Ha a baba haja vékony volt, a vastagabb terminális haj növekedése drámai változást hozhat a frizurában.
Meddig tart a hajszín bizonytalansága?
A szülők gyakran keresik a választ arra, hogy mikor tekinthető véglegesnek a gyermek hajszíne. A csecsemő életének első 12 hónapja a legintenzívebb változások időszaka. A hormonális hullás után növő új haj gyakran már eltérő színű. Ha a baba szőke, a színe általában sötétedni kezd. Ha sötét volt, de a szülők világos hajúak, akkor a sötét babahaj helyére egy sokkal világosabb, barnás vagy szőke árnyalat nőhet. Ebben az időszakban a melanin termelés stabilizálódik. A legtöbb gyermek ekkor éri el a „gyermekkori” hajszínét. A szőke hajú gyermekek nagy része itt kezdi meg a fokozatos sötétedést. A napsugárzásnak való kitettség azonban gyakran „kisegítő” tényező: a napfény lebontja a melanint, így a haj világosabbnak tűnhet, különösen nyáron. A hajszín változása gyakran folytatódik egészen a pubertásig, sőt, néha azon túl is. A hormonális változások, különösen az androgének szintjének emelkedése, serkenthetik a melanocitákat, ami a haj jelentős sötétedéséhez vezethet. Ez különösen igaz a világosabb hajú gyermekekre.
Az ÖSSZES babaholmi, amit az első évben használtunk | BABAKELENGYE (+ orrszi-porszi tippek)
A környezeti hatások szerepe
Bár a genetika a főszereplő a hajszín és minőség kialakulásában, nem szabad figyelmen kívül hagyni a külső és belső környezeti hatásokat sem. A napfény, különösen az UV-sugárzás, oxidálja a hajban lévő melanint, ami a pigment lebomlásához vezet. Ezért van az, hogy a gyermekek haja nyáron látványosan kiszőkül, különösen a felső rétegek és a hajvégek. Ez a változás azonban csak ideiglenes: az újranövő haj már az eredeti genetikai színt fogja mutatni. A haj, mint minden szövet, a táplálékból nyeri az építőköveit. A csecsemőknél, akik gyorsan növekednek, a megfelelő tápanyagbevitel kritikus a haj minősége szempontjából. Súlyos táplálkozási hiányosságok, bár ritkák a fejlett országokban, okozhatnak drámai színváltozást is. Például a fehérje-energia malnutríció esetén a haj vöröses-barnás árnyalatúvá válhat (ún. vöröses haj). A hajszín és a hajminőség a gyermek egészségének tükre.
Különböző bőrjelenségek újszülötteknél
Az újszülött babák és csecsemők többségének van valamilyen bőrelváltozása. A pici fehér vagy sárga fejű kiütés, az újszülött életének első három hetében jelenhet meg az orrán és az arcán. Azért keletkezik, mert a csecsemő verejtékmirigyei még nem működnek rendesen. A kiütések nem viszketnek, és kb. 2-3 hónapos korra elmúlnak. A serdülőkorihoz hasonló pattanások előfordulhatnak az újszülöttek arcán, csaknem mindig fiúknál. Sárga, tűszúrásnyi pontok (faggyúmirigy túlműködés) lehetnek láthatóak az újszülött arcán. Láz, párás, meleg környezet hatására a mirigyek kivezető nyílásában a szaru megduzzad, és akadályozza a váladék elfolyását. Fentiek eredményeképpen vörös udvarú, néhány mm-es hólyagocskák keletkeznek, főként az újszülött arcán, hátán, esetleg popsiján, néha nagy számban. Ártatlan, de mégis ijesztő betegség, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ezekből a jelenségekből gennyes csomók, furunkulusszerű göbök keletkezhetnek.
A túlhordott csecsemők bőre
A túlhordott csecsemőknél természetes jelenség a felületi bőrhámlás. A hámlás legkifejezettebb a csuklókon, a kezeken a bokán, a lábakon. A terhesség 40. hete után született csecsemőknél a hámlás mértéke a túlhordási idővel arányosan nő, és az egész testen megfigyelhető. Ez a hámlás két hetes korra általában megszűnik. A túlhordással kapcsolatban egyéb bőrjelenségek is megfigyelhetők, mint pl. Az ajkak, körmök vagy a lábujjak elkékülése, vagy a bőr márványozott színe leggyakrabban annak a jele, hogy a csecsemő fázik. Fiatal csecsemőkorban a bőralatti zsírpárnák még vékonyak, ezért még „melegben” is fázhatnak. A teendőket a fennálló ok határozza meg. Ha fázik, jó melegen bugyoláljuk be, a fürdetés, tisztázás utáni teendőket pedig minél gyorsabban végezzük el, ill. a fürdetés idejére kapcsoljunk be egy hősugárzót.
A tűzfoltok és mongolfoltok
A tűzfoltok a bőr szintjében elhelyezkedő, veleszületett, kisebb-nagyobb felületű piros foltok, a kis erek ártalmatlan tágulatai. Népiesen gólyacsípésnek is nevezzük őket. Síráskor, erőlködéskor valóban jobban látszanak, nyugalomban alig észrevehetőek. Ha a homlokon, szemhéjakon, szemöldöktájon vagy a tarkó közepén szimmetrikusan helyezkednek el, legtöbbször az első év végéig eltűnnek. Ha az értágulatok egyoldaliak általában egy életen át megmaradnak, a korral színük mélyül és felszínűkön apró, vörös csomók jelenhetnek meg. Leggyakrabban az arcon és a nyakon fordulnak elő.
A mongolfolt egy anyajegy-féleség, azoknál fordul elő gyakrabban akiknek sötétbben pigmentált a bőrük. Barnás, szürkés, kékes foltok formájában jelentkezik. Leggyakrabban az ágyék, - keresztcsonttájon észlelhető.
A tejeskávé foltok általában alig észrevehetőek, néhány centiméter nagyságúak, egyenetlen körvonalúak, alig változnak. Amennyiben 4-5-nél több van belőlük, vagy a leírtaknál nagyobbak, vagy számuk szaporodik, orvosi vizsgálat szükséges.
A karotinémia
Azoknak a csecsemőknek, kisdedeknek a bőre - különösen a tenyerük, talpuk -, akik sok sárgarépát, sütőtököt, kubut fogyasztanak, sárgásan elszíneződhet. Ennek oka, hogy az ezekben a zöldségekben található karotin pirosas-sárgára festi meg a bőrt. Gyermeke egészséges, változatlanul fogyasszon sok sárgarépát, sütőtököt, ezáltal szervezet megfelelő mennyiségű A-vitaminhoz is jut. Ez a jelenség nem tévesztendő össze a sárgasággal, amely komoly betegség.
Koszmó és egyéb fejbőrproblémák
Az elváltozás népies neve koszmó, amely lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyútermelő területeken fordul elő leggyakrabban. Így a hajas fejbőrön, homloktájon, fül mögött. A fejbőrön, homloktájon zsíros, sárgás korpás, hámló területek jelennek meg. Általában 3-4 hetes korban jelentkezik a probléma és 4-5 hónapos korra magától megszűnik. A felrakódás vastag és tapadó is lehet. Az esti hajmosás után a fejbőrre olajos, vagy vazelines pakolást tegyünk. Majd vékony pamutsapkát adjunk a gyermekre, ezáltal megakadályozhatjuk az ágynemű szennyeződését, másrészt a puhítás is hatékonyabb lesz. Reggel a felpuhult felrakódásokat babakefével könnyebben eltávolíthatjuk. Szükség szerint a fent leírt pakolás megismételhetjük.
A bőrszín változásai és okai
Amikor egy újszülött először felsír a szülőszobában, az édesanyák és édesapák tekintete azonnal az apró vonásokra, a parányi kezekre és a baba bőrére szegeződik. Sok szülőt váratlanul érhet a látvány, hiszen az újszülöttek ritkán emlékeztetnek a reklámfilmekben látható, tökéletesen sima és egyenletes arcszínű csecsemőkre. Az első napokban és hetekben a baba bőrszíne folyamatosan változik, ahogy a kis szervezete alkalmazkodik a méhen kívüli élethez, a levegőhöz és a keringési rendszer új kihívásaihoz.
Közvetlenül a születés után a baba bőre gyakran sötétvörös vagy lilás árnyalatú, ami az első lélegzetvételek után kezd el rózsaszínre váltani. Ez a kezdeti szín az oxigénszint hirtelen növekedésének és a keringés beindulásának köszönhető, ahogy a vér elárasztja a hajszálereket. Az újszülöttet gyakran borítja egy fehéres, krémes anyag, a magzatmáz, amely a méhen belüli védelemért felelt. Sok kórházban ma már tudatosan nem fürdetik meg azonnal az újszülöttet, hogy ez a természetes védőréteg felszívódhasson. Ahogy a magzatmáz eltűnik, a bőr valódi színe jobban láthatóvá válik, de még ekkor is messze vagyunk a végleges tónustól.
A hajszálerek tágulata miatt a baba bőre foltosnak vagy egyenetlennek tűnhet, különösen ha sír vagy ha fázik. A szülők gyakran észlelnek egyfajta kékes árnyalatot a baba kezein és lábain, amit orvosi nyelven akrocianózisnak neveznek. Ez a jelenség az első 24-48 órában teljesen normális, és nem jelenti azt, hogy a baba fázik vagy nem kap elég oxigént. Egyszerűen arról van szó, hogy a keringési rendszer még a központi szervek, például a szív és az agy vérellátását priorizálja, így a végtagokba lassabban jut el a friss, oxigéndús vér.
Az egyik leggyakoribb jelenség, amely megváltoztatja a baba bőrszínét az első napokban, az az újszülöttkori sárgaság. Ez általában a második vagy harmadik napon jelentkezik, és a bőr, valamint a szemfehérje enyhe sárgás elszíneződésével jár. A háttérben a bilirubin nevű anyag áll, amely a vörösvértestek lebomlása során keletkezik. A sárgaság mértéke egyénenként változó, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, egy-két hét alatt magától elmúlik. A folyamat során a sárgás szín először az arcon jelenik meg, majd fokozatosan terjed lefelé a testen a mellkas, a has és végül a végtagok irányába. Amikor a bilirubin szintje csökkenni kezd, a sárgaság fordított sorrendben tűnik el: először a lábakról, majd legutoljára az arcról és a szemekről.
Vannak helyzetek, amikor a sárgaság intenzívebbé válik, például vércsoport-inkompatibilitás vagy a szoptatás kezdeti nehézségei miatt. Ilyenkor a kórházi protokoll szerint kékfény-kezelést alkalmazhatnak, ami segít a bőrben felhalmozódott bilirubin lebontásában. Ez a speciális hullámhosszú fény átalakítja a bilirubint egy olyan formává, amelyet a vese könnyebben ki tud üríteni.
Sokszor előfordul, hogy egy baba jóval világosabb bőrrel születik, mint amilyen a szüleié, vagy éppen fordítva, sötétebb tónusokkal érkezik. A végleges bőrszín kialakulása egy hosszabb folyamat, amely akár hat hónaptól egy éves korig is eltarthat. A bőr pigmentációjáért felelős melanin termelése a születés után indul be igazán, ahogy a bőrt fényhatások érik és a genetikai program aktiválódik. A genetika meghatározza a melanociták számát és aktivitását, de a környezeti tényezők is szerepet játszanak. A napsugárzás, még ha közvetve is éri a babát, serkenti a melanin termelődését. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a csecsemők bőre rendkívül vékony és érzékeny, így a közvetlen napfény kerülendő.
A bőrtónus változása mellett gyakran a hajszín és a szemszín is módosul ebben az időszakban, ami szintén a pigmentációs folyamatok része. A bőrszín öröklődése komplex folyamat, amelyben nem csak az anya és apa, hanem a nagyszülők génjei is szerepet játszanak. Ez magyarázza, miért születhetnek néha meglepően eltérő árnyalatú testvérek ugyanabban a családban.
Márványozott bőr és egyéb elváltozások
Gyakori látvány a csecsemőknél a márványozott bőr, amit orvosilag cutis marmorata néven ismerünk. Ez a jelenség akkor látható leginkább, amikor a babát levetkőztetik, és a teste hűvösebb levegővel érintkezik. A bőrön ilyenkor egy kékes-vöröses, hálózatos minta jelenik meg, ami hasonlít a márvány erezetéhez. A csecsemők hajszálerei még nagyon érzékenyek, és a vazomotoros kontroll - azaz az erek összehúzódásának és kitágulásának szabályozása - még nem tökéletes. Amikor a bőr lehűl, bizonyos erek összehúzódnak, míg mások tágulnak, ez hozza létre a jellegzetes mintázatot. Amint a babát felöltöztetik vagy megölelik, és a teste felmelegszik, a márványozottság azonnal eltűnik.
Érdemes megemlíteni a „harlekin-színváltozást” is, ami egy ritkább, de annál látványosabb jelenség. Ilyenkor a baba testének egyik fele élesen elhatárolódva vörösebb, míg a másik fele sápadtabb lesz. Ez általában akkor fordul elő, ha a baba az oldalán fekszik. Bár a látvány drámai, ez is az érrendszeri szabályozás átmeneti zavarára vezethető vissza, és percek alatt elmúlik, amint a baba pozíciót vált vagy mozogni kezd.
A baba arcán és testén megjelenő apró pöttyök és foltok alapjaiban változtathatják meg a bőr összképét, gyakran aggodalmat keltve a szülőkben. Az egyik leggyakoribb az erythema toxicum neonatorum, ami a neve ellenére egy teljesen ártalmatlan újszülöttkori kiütés. Sárgásfehér közepű, vörös udvarral rendelkező pattanásszerű pöttyökről van szó, amelyek vándorolhatnak a testen: egyik órában a mellkason vannak, a másikban már a karokon. Egy másik gyakori jelenség a milia, vagyis az apró fehér pontok az orron és az orcákon. Ezek valójában apró ciszták, amelyekben faggyú és bőrsejtek rekedtek meg. A szülők gyakran próbálják ezeket krémezni vagy (ami tilos!) kinyomni, de a milia nem igényel beavatkozást. Ahogy a baba pórusai kitágulnak és a bőr tisztulni kezd, ezek a fehér pöttyök maguktól kiürülnek.
A babakori akne szintén befolyásolja az arcbőr színét és textúráját. Ez általában a harmadik-negyedik héten jelentkezik, és az anyai hormonok maradványai okozzák, amelyek még keringenek a baba szervezetében. Ilyenkor az arc vöröses és érdes tapintású lehet. Ez nem egyezik meg a kamaszkori pattanásokkal, és általában nem igényel speciális lemosókat vagy gyógyszereket.
A baba bőrén lévő színes foltok egy része már a születéskor jelen van, mások az első hetekben válnak láthatóvá. A leggyakoribb az úgynevezett „lazacfolt” vagy „gólyaharapás”, ami egy halványrózsaszín vagy vöröses folt a tarkón, a szemhéjakon vagy a két szemöldök között. Ezek tágult hajszálerek, amelyek síráskor vagy erőlködéskor felerősödnek. A mongolfolt egy másik jellegzetes bőrszín-változás, amely főként a sötétebb bőrű népcsoportoknál fordul elő. Ez egy kékes-szürkés folt, leggyakrabban a keresztcsont tájékán vagy a fenéken, ami első ránézésre egy zúzódásra emlékeztethet. Fontos tudni, hogy ez nem sérülés eredménye, hanem a bőr mélyebb rétegeiben rekedt pigmentsejtek okozzák.
Az érdaganatok, mint például a hemangioma (vagy eperjegy), kezdetben sima piros foltként jelentkezhetnek, majd az első hónapokban kiemelkedhetnek a bőr felszínéből és élénkvörös színt ölthetnek. Bár ezek növekedése ijesztő lehet, a legtöbb hemangioma egy idő után megáll a fejlődésben, majd fokozatosan visszafejlődik. A folyamat lassú, évekig is eltarthat, de a legtöbb esetben a bőr teljesen vagy majdnem teljesen visszanyeri eredeti színét és szerkezetét.
A pelenkadermatitisz
A pelenkás korszakban a pelenkázás egy zárt, nedves, meleg környezetet jelent a popsi bőrének. Ebben az életszakaszban könnyen kialakulhat pelenkakiütés, -pelenkadermatitisz - amely a csecsemőkor egyik jellemző bőrrendellenessége. A pelenkadermatitisz nevéből adódóan azon a területen fordul elő, ahol a bőr a pelenkával érintkezik. A leggyakrabban érintett helyek, a popsi kidomborodó területei, a végbélnyílás környéke, kislányoknál a szeméremdomb, a nagyajkak, kisfiúknál a herezacskó. Az elváltozásra jellemző a bőrpír, a bőr vizenyőssége, az apró kiütések. Emellett a hajlatokban az összefekvő bőrfelületek is „kipállhatnak”. A pelenkadermatitisz a vizelet és a széklet együttes hatására alakul ki.
Anyatejes csecsemőknél ritkán fordul elő pelenkadermatitisz, ami azzal magyarázható, hogy anyatejes babák székletének baktérium flórája kedvezőbb, a széklet pH-ja alacsonyabb, kevesebb enzimet tartalmaz. A tápszer és egyéb táplálék bevezetésekor, a széklet baktériumflórája megváltozik, a széklet vegyhatása lúgos irányba tolódik el. Ezenkívül bármilyen megbetegedés, vagy antibiotikus kezelés megváltoztathatja a bélflórát. A lazább, zöldes széklet a bélflóra megváltozására utal.
Az irritáció, gyulladás kezelésében a bőr szárazon tartásának kulcsszerepe van. A pelenkát. lazább székletürítések esetén nappal kb. két óránként cseréljük, éjszaka is legalább egyszer. Az ultramagos egyszer használatos pelenkák a legjobbak. Vizelet és/ vagy széklet ürítés után langyos vízzel és semleges lemosóval kell megtisztogatni a baba popsiját, majd a nedvességet óvatosan és gondosan itassuk fel. Bőrvédő kenőcsökkel kiválóan csökkenthető a vizelet és széklet érintkezése a bőrrel. A popsi védelmére magas zsírtartalmú, víztaszító tulajdonságú kenőcs a legalkalmasabb, mely a pelenkacserék közötti időben is megvédi bőrt a nedvességtől, az irritációtól.
Mivel a sérült, hámhiányos bőrterületről a gyógyszerhatóanyagok könnyen felszívódhatnak, a szervezetben felhalmozódhatnak, toxikussá válhatnak, ezért popsi ápolásra semleges kenőcsöket használjunk. Fontos, hogy tartalmazzon olyan hatóanyagokat, ami segíti a bőr regenerálódását, ugyanakkor nem károsítja a bőr normál felépítését sem. A paszta állagú kenőcsöket nehéz lemosni, és a dörzsölés további irritációnak teszi ki a bőrt, ezért pelenkadermatitisz esetén használatuk kerülendő. Amennyiben ezeket a szabályokat betartják, néhány napon belül javulás várható.
Az ekcéma és a vörös foltok
Az ekcéma a bőrgyulladás egyik formája, amely száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár. Leggyakrabban az arcra lokalizálódik, de kiterjedhet a könyök,- és térdhajlat a csukló, a boka és a nyak területére is. Ez öröklött hajlamon alapuló betegség. A családban rendszerint van valakinek ekcémája vagy egyéb allergiás megbetegedése. Az ekcémás gyermekek bőre fokozottan érzékeny, számos környezeti allergénre. Sok külső és belső tényező is befolyásolja a betegség lefolyását, súlyosságát, de a mindennapi tüneteket is. Az esetek többségében az ekcéma a kor előrehaladtával fokozatosan javul. Kisdedkorra általában a panaszok, a tünetek jelentősen csökkennek. Mivel a panaszok hosszú ideig fennállhatnak, ezért legfontosabb hogy a tüneteket minimálisra szorítsuk vissza. Bizonyos rendszabályok betartása ebben sok segítséget nyújthat.
A csecsemő fürdetése langyos vízben (kb. 30°C) rövid ideig történjék. A hagyományos szappan, vagy babafürdetők tovább száríthatják a bőrt, ezért a fürdetés a gyógyszertárakban kapható fürdető krémmel, hidrofiles krémmel történjék. A fürdetés után a nedves bőrt puha, jó nedvszívó ruhával itassuk fel, sohase dörzsöljük a bőrt. Az ekcémás bőr kezelésére széles körben elterjedtek a különböző steroid tartalmú kenőcsök. Ezeket csak orvosi utasításra, annak megfelelően alkalmazzuk. Bár gyorsan látványos javulás érhető el, de a steroidtartalmú készítményeknek számos mellékhatásuk lehet.
Az ekcéma egyik jellegzetes tünete a viszketés. A viszketés a csecsemő nyugalmát zavarhatja, nem tud pihenni, aludni, a sok vakarózástól ingerlékennyé válik. A viszketés, vakarózást von maga után, amely tovább súlyosbíthatja a panaszokat. Az ekcéma kezelésében a viszketés csökkentése céljából úgynevezett. antihisztamin hatású gyógyszereket használunk. Ekcémás csecsemők minél tovább kapjanak anyatejet, elválasztáskor tehéntejmentes tápszer adása javasolt. Az első életévekben a tejtermékek, a tojás fogyasztását korlátozzuk, bizonyos élelmiszerek - a csokoládé, az olajos magvak, a füstölt áruk - fogyasztását minimalizáljuk.
A tűzfoltok a bőr szintjében elhelyezkedő, veleszületett, kisebb-nagyobb felületű piros foltok, a kis erek ártalmatlan tágulatai. Síráskor, erőlködéskor valóban jobban látszanak, nyugalomban alig észrevehetőek. Ha a homlokon, szemhéjakon, szemöldöktájon vagy a tarkó közepén szimmetrikusan helyezkednek el, legtöbbször az első év végéig eltűnnek. Ha az értágulatok egyoldaliak általában egy életen át megmaradnak, a korral színük mélyül és felszínűkön apró, vörös csomók jelenhetnek meg.
A hemangiómák hibás fejlődésből eredő értágulatok, daganatszerű érburjánzások, amelyek artériát, vénát tartalmazhatnak. Ezek a tumorszerű fejlődési rendellenességek alkotják a csecsemő-gyermekkori daganatok legnagyobb csoportját. Keletkezésük pontos oka nem ismeretes. Valószínű, hogy genetikai és környezeti tényezők együttes hatása következtében jönnek létre. Leggyakrabbak az úgynevezett kapilláris hemangiómák. Ezek közül is leggyakrabban a szederszerű hemangiómák fordulnak elő, amelyek rózsaszín-pirosas színűek, rendszerint a bőr felszínéből kiemelkednek, méretük néhány millimétertől centiméterekig terjedhetnek. Leggyakrabban a fejen fordulnak elő. Ezek többnyire már születéskor megvannak, vagy néhány héttel a születés után jelentkeznek. Az első 3-5 hónapos korban növekednek, 6-12 hónapos kor között növekedésük általában stagnál, majd ezt követi fokozatos visszafejlődésük. Az esetek 80%-ában 3-5 éves korra spontán visszafejlődnek. Kezelésükben a „várni és megfigyelni” elv a helyes. Jó, és a szülők számára megnyugtató módszer a visszafejlődés megfigyelésére diagram készítése, pl. A terápiás eljárások között szerepel a visszahúzódás meggyorsítására lézer, vagy a krio (fagyasztás) terápia. Ezt elsősorban kozmetikai szempontok miatt alkalmazzuk. A hemangiómák, ha „rossz” helyen találhatók (pl.:háton, állandó nyomásnak, irritációnak van kitéve) vérezhetnek, kifekélyesedhetnek.