A csecsemők fejlődésének nehézségei: Okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A gyermekek fejlődése rendkívül összetett folyamat, amire sok, különféle tényező van hatással. A szülők csodálattal, óvó szeretettel figyelik, segítik felcseperedését. Ha a szülők - vagy később az óvónők, tanítók, tanárok - bármi változást észlelnek a gyermek viselkedésében, fejlődésében, akkor arra célszerű a gyermekorvos figyelmét felhívni.

A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Minden gyermek egyedi tempóban fejlődik, de vannak általános mérföldkövek, amelyek iránymutatást nyújthatnak. Minden nagyobb mozgásforma esetén létezik egy elfogadott időintervallum, amely alatt természetes, ha a gyermek megtanulja az adott mozgást. Amennyiben a fejlődése ebben az idősávban zajlik, nincs ok az aggodalomra, viszont, ha nem esik bele ebbe az időszakba, az fejlesztési késedelmet jelezhet. Nem csupán a késés, az is okozhat problémát, ha valamelyik mozgásforma kimarad vagy felcserélődik, vagy ha egy adott mozgást nem megfelelően hajt végre. Amennyiben észreveszel bármiféle nyugtalanítót, érdemes felkeresni a védőnőt vagy a gyermekorvost és konzultálni.

A leggyakoribb neurológiai problémák és fejlődési zavarok

A leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik a fejlődésbeli elmaradás, az izomtónus-zavar, valamint az alvási és táplálási nehézségek. A zavarok lehetséges okai rendkívül sokrétűek lehetnek. A rendellenes fejlődés számtalan oka lehet öröklött, kialakulhat az agy veleszületett kóros elváltozása, szülési komplikáció miatt, vagy születés utáni betegség szövődményeként. A veleszületett rendellenességek nagy részét - pl. a Down-kórt - az orvosok már a születéskor észlelik. A betegségek szövődményeire általában később derül fény (pl. agyhártyagyulladást, kanyarót követő agykárosodás).

A fejlődési zavarok tünetei eltérőek lehetnek. Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a fogyatékosság ténye ismert, a felnőttek olykor a gyermek szokatlan viselkedésére, netán bizonyos készségek késedelmes elsajátítására figyelnek fel. Ilyen például, ha a baba három hónapos kora után sem képes egyenesen tartani a fejét, illetőleg nyolc hónaposan nem tud még segítség nélkül ülni, esetleg a tárgyakat a kezében tartani. A járás és a beszédtanulás túlzott késlekedése aggodalomra adhat okot.

Az autizmus a gyermek lelki fejlődésének súlyos zavara. Ritka betegség, tízezer gyermekből egyet érint. Fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányoknál. Az autista baba nem mosolyog, nagyon csöndes és igénytelen. Közömbösen fogadja a felnőttek jelenlétét. Nem reagál a felnőttek szeretetteljes közeledésére, néma marad. Gyakran visszautasítja a cumisüveget vagy a cumit. Visszahúzódása idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, hiszen nem érdekli a játék, nincs kapcsolata a körülötte lévő világgal. Az autista gyermek üres tekintettel mered maga elé. Makacsul hallgat. Jellemző lehet a hosszú hallgatás, majd a heves dühkitörés váltakozása. Az autista gyerek magában is kárt tehet, például úgy, hogy fejét a falba verdesi. Okai mind a mai napig tisztázatlanok. Genetikai tényezőket nem sikerült ez idáig kimutatni. Különleges pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.

Mentális retardáció (F70-F79)

A mentális retardáció definíciója: szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működés, az adaptív magatartás hiányosságaival társulva, mely már a fejlődés időszakában észlelhető. Elsősorban értelmi fogyatékosság és szociális inkompetencia jellemzi, különböző súlyossági fokai vannak.

A genetikai okok

1. A genetikai eredetű mentális retardáltak között el lehet különíteni a familiáris kóreredetű mentális szubnormálisok csoportját. Szomatikus tünetek náluk komplex genetikai, antropológiai vizsgálattal nem találhatók, az anamnézisben nincsenek specifikus kórfolyamatra utaló adatok, az egyén átlagos intelligenciaszintje az enyhén elmaradott vagy debil kategóriába sorolható, és a szülők, testvérek között legalább egy mentálisan retardált egyén fellelhető. Poligenetikus multifaktoriális öröklődéssel magyarázható.
2. A genetikai kórok monogén ártalom vagy kromoszóma rendellenesség lehet. A monogén ártalmak az anyagcsere veleszületett rendellenességei, a recesszív öröklésmenetet mutató különböző enzimopátiák. Kromoszóma rendellenességek esetén a gyengeelméjűség általában nem egyetlen tünete ezeknek a jól körülhatárolt szindrómáknak, hanem testi kórjelenségekkel társul. Antiszociális viselkedés és más viselkedészavar észlelhető. Autoszómális kromoszóma anomáliák: Down szindróma, Edwards szindróma. Szex-kromoszóma anomáliák: Klinefelter szindróma, Turner szindróma.

Környezeti fizikai kórokok

Gyakori, hogy a főbb etiológiai tényezők együtt, hatásukban összegződve vezetnek mentális retardációt előidéző agykárosodáshoz.

1. Prenatális környezeti ártalmak: anyai betegség (toxaemia - baktérium által okozott mérgezési állapot; hypothyreoidismus - a pajzsmirigy alulműködése); drog- alkoholfogyasztás; fertőzések (rubeola, szexuális transzmisszióval közvetített betegségek); elégtelen prenatális gondozás.
2. Perinatális környezeti ártalmak: koraszülöttség; fulladás; szülési sérülés; herpesz és más infekciók.
3. Posztnatális környezeti ártalmak: virális vagy bakteriális fertőzések; posztimmunizációs encephalopathia; agysérülés; környezeti toxinok, ólom, higany; anoxia, vízbesüllyedés; status epilepticus; extrém alultápláltság; endokrin abnormalitások.

Szociokulturális kórokok

Elhanyagolt gyermekek általában szegényes intellektuális fejlettségűek. Komoly mentális szubnormalitást idézhet elő a hiányos emocionális és intellektuális stimuláció, a pszichoszociális depriváció, a táplálás elégtelensége.

A mentális retardáció a szellemi működés lelassulásából vagy inkomplett fejlődéséből kialakult állapot. Jellemzi a különböző készségek és az intelligencia minden területén megfigyelhető károsodás, amely a fejlődési időszak alatt manifesztálódik. Jelentkezhet más elme- vagy testi betegségekkel vagy anélkül; mentálisan retardált egyéneken az elmebetegségek prevalenciája három-négyszer nagyobb, mint a normál populációban.

Az enyhén retardált személy késéssel kezd beszélni, de eléri a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget. Eléri a teljes függetlenséget az önellátásban, a gyakorlati és háztartás körüli készségekben, bár fejlődése sokkal lassúbb a normálisnál. Az írás és az olvasás gondot okoz. A specifikusan a hiányosságok kompenzálására fejlesztett képzés sokat segíthet. Gyakorlati munkát képes elvégezni, szellemit kevésbé. Organikus etiológiai tényező ritkán (bár növekvő arányban) diagnosztizálható.

A mérsékelten retardált személy nyelvi és értelmi fejlődése lassú, és az ezeken a területeken elérhető szintje behatárolt. Önellátási és mozgáskészségük visszamaradott, sokan egész életükön át felügyeletre szorulnak. Az iskolai munkában behatárolt az előrehaladásuk, bár néhányan képesek az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges ismeretek elsajátítására. A képzési programok náluk is fontosak. Felnőttként egyszerű, gyakorlati munkavégzésre képesek, ha feladatuk pontosan meghatározott és irányítást kapnak. Teljesen önálló életvitelre nagyon ritkán képesek, általában mozgékonyak, aktívak, a többség képességének megfelelő szintű szociális fejlődést mutat, megkísérel kapcsolatot teremteni másokkal.

A képességek profilja eltéréseket mutat. Egyesek jobb vizuális-térbeli és rosszabb nyelvi képességekkel rendelkeznek, mások ügyetlenek, de élvezik a szociális interakciót. Vannak, akik nem tanulnak meg beszélni, vannak, akik csak az alapvető szükségleteket fejezik ki, és vannak, akik egyszerű társalgásra is képesek. A többségnél organikus etiológia kimutatható. Gyermekkori autizmus vagy más pervazív fejlődési zavar jelen lehet. Epilepszia, neurológiai és testi hátrányos állapot is gyakori, de a többség képes segítség nélkül járni.

Nagyon hasonlít a mérsékelt mentális retardációhoz. A betegek többsége motorosan károsodott, vagy más deficitje is van, ami jelentős központi idegrendszeri károsodásra vagy fejlődési rendellenességre utal. A beteg komolyan korlátozott értelmi készséggel bír, kevés utasítást ért meg. Legtöbbjük mozgásképtelen vagy mozgásában súlyosan korlátozott, inkontinens, és csak a nonverbális kommunikációs formák legalapvetőbb szintjére képes. Alapvető szükségleteik kielégítésére alig vagy egyáltalán nem képesek, állandó segítségre és felügyeletre szorulnak. A legegyszerűbb vizuális és térbeli készségeket elsajátíthatják, egy kicsit részt tudnak venni a gyakorlati munkában. Az organikus etiológia a legtöbb esetben kimutatható.

A habilitáció célja: közösségbe való integrálás, képességeknek megfelelő munkavégzés, biztonságos, elfogadó környezet biztosítása. A korai fejlesztő programok 3 éves kortól alkalmazhatóak. A speciális kisegítő-iskolai oktatás 16 éves korig történik. Jó képességű értelmi fogyatékosok ipari tanuló iskolába járhatnak, lehetnek dísznövénytermesztők, állattenyésztők, gazdasszonyok. Középsúlyos szellemi fogyatékosok bentlakásos intézetekben végezhetnek egyénre szabott, könnyen megtanulható munkát. Gyógypedagógia és kreatív foglalkozásokat is biztosítanak számukra. Súlyos szellemi fogyatékosok családban élnek, vagy egészségügyi gyermekotthonokban.

A mozgásfejlődés fontossága és a problémák felismerése

A mozgásfejlődés a baba első éve során kulcsfontosságú, hiszen ez alapozza meg a későbbi fizikai képességeket. A babáknak egy rendkívül intenzív fejlődési folyamata zajlik az első évben, így gyakorlatilag az első hónapok során is. Egy újszülött babának nagyon jellegzetes az izomtónusa.

Első hetekben: a baba hason fekvő helyzetben egy picit megemeli már az állát, ha a szemből közelítünk a picúr felé, akkor nem követi még oly mértékben a tekintetünket, mint a későbbiekben. Azért azt sem lehet mondani, hogy nem tud teljesen ránk fókuszálni. 1-2 hónap között: a tekintet követése az már egy jóval nagyobb tartományt fog magába ölelni. 2 hónapos korban: a babák elkezdenek 2 hónapos kor körül már hangokat adni, tudatosan visszamosolyog a szülőkre. Gyakorlatilag a klasszikus újszülött kort egy nagyon intenzív és nagyon dinamikus szakasz váltja fel. 3 hónapos korban: elkezdi felfedezni már a kis kezét, egyre többször fogja a kezeit rágcsálni. Sok esetben itt az első hónapokat követően azt a téves képzetet szokta kelteni a kéznek a rágcsálás, minthogyha a fogzás indult volna be. Erről azt kell tudni, hogy azért következik be, mert az érző agykéregnek nagyon nagy a megfeleltetettsége a száj körüli régiónak, tehát nagyon-nagyon jó ingerforrást jelent a baba számára, az hogyha ezt a környéket manipulálja. 4-5 hónapos baba: elindul a játék a saját lábaival, szívesen emelgeti, nyúl utánuk.

Ha a baba 3 hónaposan még nem emeli a fejét hason fekve, ne ess kétségbe! A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz. Nem kell egyszerre hosszú időt várni! Mikor érdemes szakemberhez fordulni? Ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat javulást, érdemes lehet felkeresni egy gyermekorvost vagy gyógytornászt.

A csecsemő zavartalan mozgásfejlődése elengedhetetlen, hogy később ne alakuljanak ki további problémák. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna, konduktív pedagógia) segíthet a lemaradás csökkentésében vagy leküzdésében.

A mozgásfejlődési mérföldkövekkel nagyságrendileg érdemes tisztában lenni. A megfelelő mozgásfejlődési mérföldköveknél fontos, hogy időre született-e a baba. Ha a 37-40. hétre született, akkor várjuk ezeket a mozgásfejlődési mérföldköveket. Ha a 36. hétre vagy alatta, akkor mindenképpen korrigált korának megfelelően várjuk el, hogy mit kell tudnia mozgásfejlődésileg.

A kúszás és mászás során a törzs izomzata erősödik, ami a későbbiekben is fontos jelentőséggel bír a helyes álló helyzet kivitelezésében, ahol a törzset a függőlegesben, a gravitációval szemben kell megtartani. Emellett az ellentétes kar-láb mozdulat ún. Fontos megjegyezni, hogy az ülést, állást, járást nem szabad erőltetni. 12 hónapos kisdedek legtöbbször magabiztosan állnak.

A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia segíthet a lemaradás csökkentésében. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál könnyebben hozza be a gyermek a lemaradást.

KISS-szindróma és egyéb fejlődési rendellenességek

Egyik talán leggyakoribb probléma a KISS-szindróma. 1991-ben Biedermann alkotta ezt a kifejezést (Kopfgelenk=feji ízület, Induzierte= kiváltott, Symmetrie=szimmetria, Störungen=zavarok) tehát ez a fej és a nyakízületek szimmetriazavara miatt kialakuló rendellenes fejtartás. Ez nem egy betegség, inkább egy diszfunkció. Legtöbbször a legfelső két nyakcsigolya blokkja a probléma, de sokszor a teljes nyaki gerincet érinti. Ez a babákban aszimmetrikus fejlődést eredményezhet, rengeteg következménnyel vonva maga után. A fiú babáknál kétszer annyira gyakori az előfordulása, mint a lányoknál.

Két fajtáját különíti el a szakirodalom.

• Az 1. (atlas) és 2.(axis) nyakcsigolya mozgásai blokkolódnak, gátlódnak, ezáltal a fej fordítása és oldalra döntése az egyik irányba korlátozottabb. A babának van egy kedvenc oldala, szinte mindig ferdén tartja a fejét, ugyanabba az irányba eldöntve, valamint csak az egyik irányba nézelődik. Egy idő után ez további következményeket von maga után. Mindig az egyik oldalára fekszik, itt a koponyán sokkal nagyobb a lokális nyomás, így ellaposodhat. A koponyacsontok ezen az oldalon előre tolulnak, létrejön egy aszimmetrikus arckoponya. Az első nyakcsigolya elfordul, a lentebbi csigolyák lekövetik, fordulnak ők is, kialakulhat gerincferdülés. Az aszimmetrikus arckoponya miatt egy nem megfelelő harapási minta jöhet létre, az állkapocs tolódik, később fogszabályozásra lehet szükség. A fül is deformálódik, a hallócsontok is eltolódnak. Gyakran fül és arcüreggyulladásos lehet a gyermek ilyen esetben. Később akár fejfájás is jellemző lehet, hisz az egész koponyán belüli rendszer tolódik el, zavart szenvedhetnek a szemek, de elcsavarodhatnak a felső légutak is.
• A kiváltó ok szintén ugyanaz, azonban itt a baba nem oldalra, hanem hátra feszíti a fejét, így próbálja elkerülni a fájdalmat. Fordítani mindkét irányba tudják a fejüket, inkább a fej előre hajtása okoz nehézséget. Sokszor ellapul a koponyájuk szimmetrikusan hátul. A hátrahajtott fejhelyzet a légcső beszűküléséhez vezethet síráskor és ez életveszélyes oxigénhiányt válthat ki. A KISS 2 szindrómás babák sokat sírnak, jellemző rájuk a nyáladzás, a szoptatási és ivási nehézség, a hányás, és a megkésett beszédfejlődés.

Az aszimmetrikus fejtartást fontos minél előbb elkezdeni kezelni, hiszen annál kevesebb kezeléssel elérhető eredmény, és kevesebb következménye lesz. Ha helyreáll a fejízületek és az ottani izmok tónusa, akkor egészen addig nem is indokolt már a rendszeres terápia, amíg újra aszimmetriát nem észlelünk a fejlődésében. Ha nincs kezelve a gyermek szervezete, próbál különféle kompenzációkkal reagálni. Ezekre a gyerekekre egyensúlyzavarok jellemzőek, gyakran elesnek, ügyetlenek, koncentrációs nehézségeik vannak, fejfájósak.

A hasfájós lehet egy baba természetesen KISS szindróma nélkül is. Ezeket a babákat onnan lehet felismerni, hogy nagyon-nagyon sírnak székelés előtt, majd amikor sikerül abba marad a sírás, megkönnyebbülnek. Néha persze nem a hasi terület okozza a gondod, hanem a sok erőlködéstől a medencefenéknél is lehetnek kötőszöveti eredetű panaszok. Ha a baba sokat bukik, felmerülhet a rekeszsérv gyanúja, ezért érdemes szakemberrel kizárni ezt. Úgy lehet erre gyanakodni, hogy a baba függőleges helyzetben jól érzi magát, de lefektetjük, a gyomorsav elindul, ő egyből elkezd sírni.

A kikezeletlen kötőszöveti eredetű disztorziók ugyanis kóros primitív reflexeket tartanak fenn, amik gátolják a megfelelő mozgásfejlődést, és hatással lehet később a kognitív funkciókra is. Minél előbb megkezdődik a terápia, annál gyorsabban érünk el eredményt, és csökkenthető a következmények kialakulásának a kockázata.

Miért fontos a korai felismerés és a szakszerű segítség?

A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. gyógytorna, konduktív pedagógia) segíthet a lemaradás csökkentésében vagy leküzdésében. Minél előrehaladottabb a probléma, annál nehezebb a korrekció. A csecsemőkori idegrendszer még rendkívül plasztikus, így a korai beavatkozás maximalizálhatja a pozitív eredményeket.

Ha a szülők bármilyen aggályt tapasztalnak gyermekük fejlődésével kapcsolatban, javasolt mielőbb szakemberhez (gyermekorvos, gyermekneurológus, gyógytornász, konduktor) fordulni. A szakértők segíthetnek a probléma pontos diagnosztizálásában és a személyre szabott terápiás terv kidolgozásában. Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket.

tags: #fiu #babak #nehezebben #fejlodnek