A terhesség kilencedik hónapjában a kismamák többsége már nagyon várja, hogy vége legyen a várakozásnak, és karjaiban tarthassa gyermekét. Azonban nem minden baba születik meg a kiírt időpontban. Ha a szülés várható időpontja, a terminus, már eltelt, és a baba még mindig nem érkezett meg, az aggodalomra adhat okot. De mi is pontosan a terminustúllépés és a túlhordás, és mikor kell elkezdeni aggódni?
A szülés várható időpontját, a terminust az utolsó menzesz első napjától számítják. A 280. napra, tehát a betöltött 40. hét végére teszik, azzal a feltételezéssel, hogy a ciklus 28 napos, és a tüszőrepedés, valamint a megtermékenyítés a ciklus 14. napján történik. Emellett a terhesség 40 hete is egy átlagolt szám. Terminustúllépésről akkor beszélünk, ha a terhesség meghaladja a betöltött 40 hetet, túlhordásról pedig akkor, ha eléri vagy meghaladja a betöltött 42 hetet. Ez a terhességek 3-12 százalékában fordul elő.
A számítás nem veszi figyelembe az egyéni eltéréseket: a ciklus hossza lehet akár 30-32 napos vagy éppen rövidebb, a tüszőrepedés időpontja ekkor más lesz, de az ovulációt ezen kívül is több tényező befolyásolja, természetes változékonyságot mutat, és ennek megfelelően történhet a megtermékenyülés a valóságban máskor, mint a számítás alapján.
A számításnál figyelembe kell venni a ciklus tényleges hosszát, tehát annyi nappal módosítani, amennyivel eltér az átlagtól. A várandósság huszadik hetéig végzett ultrahangos vizsgálatok a magzat mérete (ülőmagasság az első trimeszterben, koponyaátmérő, hosszú csöves csontok a második trimeszter elején) alapján iránymutatóak a korára vonatkozóan. Szintén fontos támpont a magzatmozgások észlelése: első gyereknél a 18-20. héten, többediknél a 16-18. héten.
A túlhordás hátterében gyakran a terhességi kor téves meghatározása áll, ilyenkor tulajdonképpen nem idősebb a terhesség, tehát nincs is tényleges túrhordás. A valódi túlhordás oka az esetek többségében ismeretlen, de megfigyelték, hogy gyakoribb fiúmagzatoknál, túl kicsi vagy túl nagy magzat esetében, az először szülő nőknél, illetve, ha az előző terhességnél is előfordult.
Mikor veszélyes a túlhordás?
A betöltött 42. hétig tartó terminustúllépés rendszeres orvosi ellenőrzés mellett általában nem okoz problémát, amennyiben az ellenőrző vizsgálatokon mindent rendben találnak. Magyarországon általában egy héttel engedik a túlhordást, hasonlóan Nyugat-Európához, de ez intézményenként és orvosonként is változhat. Jellemzően ekkor már naponta végeznek magzati szívhang monitoringot (NST vizsgálatot) és kétnaponta vizsgálják a magzatvizet és a köldökzsinórban a vér áramlását is, így ha bármilyen komplikáció lépne fel, amely veszélyezteti a magzat egészségét, az orvosok azonnal tudnak cselekedni. A negyvenkettedik hetet követően azonban már jelentkeznének komplikációk, ezért még ezelőtt minden esetben megindítják a szülést.
Ez azért fontos, mert ebben az időszakban már egyre kevesebb a magzatvíz a méhben, valamint a méhlepény is egyre kevésbé tudja ellátni a funkcióját. Emellett az édesanya szervezetének sem tenne jót a negyvenkettedik hétnél való túlhordás. A negyvenkettedik hétig rendszeres orvosi ellenőrzés mellett nem okozhat problémát, amennyiben az ellenőrző vizsgálatokon mindent rendben találnak.
A túlhordás során a legnagyobb veszély az elöregedő méhlepényben rejlik, amely így nem tudja a magzatot kellő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal ellátni. Túlhordás során problémát jelenthet a magzat túl nagy méretűre növekedése, amely megnehezítheti a szülés természetes lefolyását. Ha a méhlepény jól működik, a magzat nagyra nőhet, súlya 4000-5000 gramm is lehet. A nagyra nőtt baba válla elakadhat szülés közben, fájásgyengeség, elhúzódó szülés, hüvely- és gátsérülés alakulhat ki. A terhesség során a magzatvíz mennyisége csökkenhet, ennek következtében a köldökzsinór könnyebben összenyomódhat, így a magzati oxigénellátottság veszélybe kerülhet. Nőhet a császármetszés, műszeres szülésbefejezés valószínűsége.
Ha a magzat már nem érzi annyira jól magát a méhben, magzati székletet (meconiumot) ürít a magzatvízbe, amit félrenyelhet, és ez tüdőgyulladás kialakulásához vezethet. A méhen belüli elhalás kockázata fokozódik, ha a méhlepény kezd elöregedni. Így a magzat gázcseréje sérül, kevesebb tápanyagot kap, kevesebb magzatvíz termelődik.
A terminus túllépése után nő a magzati, anyai és szülés közbeni szövődmények kockázata. A 41. héttől kezdve emelkedik a perinatalis halálozás, a 42. héten legalább kétszer gyakrabban (4-7 eset/1000 szülés) fordul elő méhen belüli elhalás, korai újszülöttkori halálozás, valamint az első életévben bekövetkező halálozás, mint az időre születetteknél.
Mi hajlamosíthat túlhordásra?
Túlhordásra hajlamosíthatnak az alábbiak:
- Első terhesség
- Idősebb anyai kor
- Korábbi túlhordott terhesség
- Fiúmagzat
- Elhízott várandós (30 feletti BMI)
- Ritkán méhlepény- vagy magzati problémák
Látszólagos túlhordásról akkor beszélünk, ha rosszul állapították meg a szülés várható időpontját. Ez előfordulhat rendszertelen menstruációs ciklus miatt, vagy ha az utolsó menstruáció első napját nem pontosan állapították meg. Ha a terhességet későn, a második, harmadik trimeszterben fedezték fel, szintén problémás lehet a magzat pontos korának megbecslése.
Mi a teendő túlhordás esetén?
Túlhordás esetén két lehetőség között kell mérlegelni: várakozás vagy szülésindukció. Utóbbi akkor indokolt, ha a magzat számára a méhen belüli körülmények nagyobb kockázatot jelentenének, mint a szülés és az újszülöttkori állapot.
A 40. és 41. hét közötti napokat türelmi időnek tekinthetjük, ha az anya és a magzat állapota is megfelelő. A 41. hét végén befektetik a kismamát, és megindítják a szülést. Ha az anya és a magzat állapota engedi, természetes szülést indítanak gyógyszeres (prosztaglandinos) méhszájérleléssel és/vagy oxitocinos fájásindítással.
Lehet, hogy ez eredményes lesz, beindul a szülés, és ugyanúgy folyik le, mint spontán indulás után. Amennyiben minden rendben van, további folyamatos ellenőrzés mellett lehet még várni a szülés másodszori beindításával a 42. hétig.
A 40. hét után a magzatot fokozottan ellenőrzik NST-vel és ultrahangvizsgálattal. Ha a várandósság ideje közelít a 42. hét felé, a kezelőorvos javasolni fogja a szülés mesterséges megindítását (ballonos méhszájtágítás, illetve esetenként oxitocinos infúzió). Ha a méhszáj éretlen, először prosztaglandintartalmú zselét helyeznek a hüvelybe, ami felpuhítja, tágítja a méhszájat (méhszájérlelés). A tervezett szülés reggelén a méhszájstátusztól függően burokrepesztést végezhetnek. Ezután oxitocininfúziót kötnek be, hogy megindítsák a méhösszehúzódásokat. Ha a baba mindezek ellenére sem akar/tud megszületni, császármetszés válik szükségessé.
Természetes módszerek a szülés beindítására
A kismamák által számon tartott természetes módszerek közül vannak kipróbálható, akár még eredményt is hozó javaslatok. Eredményes lehet például a nem durva(!) szex alacsony kockázatú és problémamentes terhesség esetén, hiszen az orgazmus kiválthat méhösszehúzódásokat, amit támogat az ilyenkor felszabaduló oxitocin is, a méhszáj érlelésében pedig szerepet játszhat az ondó prosztaglandin tartalma. Az elesés veszélyét kizáró mozgás, lépcsőzés, intenzívebb gyaloglás szintén eredményes lehet, kevésbé meggyőző a málnalevél tea hatása.
Szülésbeindítás természetesen: ez a módszer tényleg működik!
A "Caulophyllum" homeopátiás oxitocin, ami a méhizomzatot lazítja. A "Cimicifuga" segít beindítani a szülést, a fájásgyengeségre hat, erősíti a méhösszehúzódásokat. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a szereket nem szabad mentolos, kámforos szerekkel együtt alkalmazni (fogkrém, rágó, illóolaj stb.), valamint kerülni kell a kávé fogyasztását. Nem szabad a szernek fémmel érintkezni, mert a fém megsérti a golyók külső bevonóanyagát!
A szelíd szülésindítási módszerek közé tartozik egy speciális olajkeverékkel történő teljes testmasszázs. Segíthet a homeopátia, bizonyos teakeverékek. És persze a nálunk kevésbé elfogadott, de más országokban a mindennapi gyakorlat részeként használt bábakoktél is. Lehet lelki oka annak, hogy a baba nem „jön” ki, pedig már itt lenne az ideje, de annak is, hogy az anya nem engedi ki. Régen használtak prosztaglandin tablettát, de ma már tudjuk, hogy sokszor túl erős méhösszehúzódásokat okozott, és ha az anya egyszer lenyelte, nem volt visszaút. Ma ezt az anyagot kisebb dózisban, gél formájában a hüvelybe juttatják - természetesen csak akkor, ha a magzatburok még ép. A méhszáj tágítása indítja be a szülést a ballonos eljárásnál. Egy kis ballont vezetnek be a méhszáj belső nyílásán belülre, amelyet feltöltenek vízzel, ez így belülről nyomja a méhszájat, mintha a baba feje nyomná. A leggyakoribb talán az, hogy oxitocin infúzióval indítják be a szülést.
A szülés megindítása minden esetben orvosi felügyelet mellett történik. Először a méhszáj tágulását elősegítő szert használnak, majd mikor már megfelelő az állapot, megtörténik a burokrepesztés. Ezután oxytocinos injekció segítségével váltják ki a méhösszehúzódásokat. Ahogy természetes módon, úgy a szülés megindítása esetén is lehetőség van a gyermek hüvelyi úton való világra hozásának, de adott esetben a baba és az anyuka egészsége érdekében császármetszés elvégzése mellett is dönthet a kezelőorvos.
A túlhordott magzatoknál gyakrabban fordulnak elő a szülés után görcsök, légzési elégtelenség, alacsonyabb ötperces Apgar-érték. Túlhordáskor és szülésindukció után is átélhet az anya „szép szülés élményt”, és akkor sem kell erről lemondania, ha végül császármetszésre kerül sor.
A kismama ilyenkor legszívesebben bármit megtenne, mert már nagyon nagy a pocak, nehezen tud mozogni, aludni, vizesedik, zsibbad a kéz, ég a gyomor, nem tud enni és még sorolhatnánk a terhesség legvégefelé fellépő kellemetlenségeket. Azonban még ezeknél is idegesítőbb a sok „megszültél-e már” típusú kérdés, a napi 10-20 telefonos érdeklődés… Aztán meg már az orvos is a szülésindítást kezdi emlegetni. Idegeskedésre ezért nincs okod, ha már túllépted a kiírt időpontot, legfeljebb bosszantó, amikor már századszor kell válaszolnod a “Még mindig egyben?” kérdésre.