A gyermekvállalás az egyik legizgalmasabb időszak egy pár életében. A babavárás kulcsa az egészséges menstruációs és ovariális ciklus, melyeket számos hormon befolyásol. A termékenység viszonylag hamar visszaáll, ha abbahagyod a fogamzásgátló tabletta szedését. Elképesztő, hogy mennyi hamis információ, tévhit kering még mindig a termékenységgel kapcsolatban. A nőgyógyász szakorvosok sok ilyennel találkoznak rendeléseiken, és az interneten is belefuthatunk ezekbe. A teherbeesés egy nagyon komplex és bonyolult folyamat. Olvasd el, hogy többet tudj meg! Fontos megérteni, hogyan működik a menstruációs ciklus. A ciklus a menstruáció első napján kezdődik és a következő menstruáció előtti napig tart.
A menstruációs ciklus és a termékenység
A menstruációs ciklus átlagosan 28 napig tart, de ez egyénenként jelentősen eltérhet. Egy normális ciklus hossza általában 21 és 35 nap között mozog. A petesejtek havonta érnek meg a petefészkekben. A petesejtek érési folyamata valójában nemcsak a menstruációs cikluson belül zajlik, hanem egy hosszabb, körülbelül 90 napos ciklust foglal magában, amely a petesejtek előkészítését és érését tartalmazza. Minden ciklusban csak néhány nap van, amikor egy nő termékeny. Sokan nem tudják, mikor van a termékeny időszakuk, így minden második pár rossz időben próbál teherbe esni, mivel nem a megfelelő napokon élnek szexuális életet. Ha ismeri a menstruációs ciklusát és tudja, mikor van ovulációja, maximalizálhatja a fogamzás esélyét. A legjobb időszak a gyermeknemzéshez az ovulációt megelőző napok és maga az ovuláció napja (az ovuláció az a folyamat, amikor a petefészekből petesejt lökődik ki).
Elterjedt tévhit, hogy minden nő ciklusa 28 napos, ám ez nem igaz. Nem, az ovuláció előtti és akörüli napokon kell szexuális életet élnie. A legtermékenyebb napjai az ovuláció napja és az azt megelőző nap. Az ovuláció után megtermékenyítés hiányában a petesejt csak 24 óráig életképes. Azok a módszerek, amelyek csak az ovuláció megtörténtét jelzik (miután a szervezetében petesejt lökődött ki), nem optimalizálják az adott ciklusban a terhesség esélyét; hiszen mire az ovuláció a tudomására jut, már túl késő a megtermékenyüléshez. A legtermékenyebb napok nyomon követése segíthet megtervezni, mikor kell szexuális életet élnie a teherbe eséshez.
A menstruációs ciklus során az endometrium is különböző fázisokon megy keresztül, melyek a következők: menstruációs, proliferációs, szekréciós fázis. A menstruációt követően az endometrium vékony, majd az emelkedő ösztrogénszint hatására megvastagodik a petefészkek follikuláris fázisa alatt (mely az endometrium proliferációs fázisa). Az ovuláció az endometriális ciklus szekréciós fázisának elején történik. A luteális fázis alatt a progeszteron hatására az endometriumban lévő mirigyek megduzzadnak, glikogénnel telitődnek és beindul a mirigyek szekréciója, miközben a nyálkahártya vérellátása is fokozódik. Az ösztrogén- és progeszteronszintek csökkenése következtében (a luteális fázisban) megindul az endometrium nyálkahártyájának és vérereinek az elhalása, ami a méhnyálkahártya vérzés kíséretében bekövetkező leválásához vezet (menstruációs fázis).
A méhnyak védelmi gátként szolgál: megakadályozza a méhűr külvilággal való kommunikációját. A follikuláris fázis alatt növekvő ösztrogénszintek mellett a méhnyak vérellátása fokozódik, vizenyőssé válik és az általa elválasztott nyák mennyisége, viszkozitása és sótartalma növekszik. A külső nyílása kissé megnyílik és nyákkal telődik az ovulációkor. A luteális fázis alatt a növekvő progeszteronszint hatására a méhnyaknyák megvastagszik, viszkozitása csökken, ezáltal nehezebben jutnak rajta keresztül a spermiumok, csökkentve a megtermékenyítés esélyét.
A follikuláris fázis elején, az alacsony ösztrogénszint mellett a hüvely nyálkahártyája vékony és halovány. A follikuláris fázis vége fele az ösztrogénszint emelkedik, a hüvely nyálkahártyája is kissé megvastagszik.
A hormonok szerepe a termékenységben
A nők hormonjainak (ösztrogén, progeszteron, LH és FSH) szintje gyakran változik. Akár óráról órára más értékeket mérhetnénk. Egyes tünetek, például rendszertelen ciklus vagy meddőség esetén fontos lehet hormonvizsgálatot végeztetni. A legtöbb nő szinte kapásból sorolja a legfontosabbakat, ha a téma szóba kerül: FSH (folliculus-stimuláló hormon), LH (luteinizáló hormon), ösztrogén (tüszőhormon), progeszteron (sárgatesthormon). Az előbbi kettőt az agyalapi mirigy, míg az utóbbiakat a petefészek termeli.
Gyakran megfeledkeznek azonban a prolaktinról, mely a köztudatban (és nevéből adódóan is) összeforrt a terhesség utáni tejelválasztás (laktáció) megindításával. Pedig ez a hormon még további közel 300 folyamatban vesz részt a testünkben, és nemcsak a nők szervezetében, de a férfiakéban is megtalálható. Bár a viselkedésre és az anyagcserére kifejtett, valamint az immunrendszer szabályozásában játszott szerepe is fontos, a fókuszt most mégis helyezzük a reproduktív rendszerre gyakorolt hatására. A prolaktin hormon rendkívül fontos szerepet tölt be a babavárásban. A prolaktint alapvetően az agyalapi mirigy laktotróf sejtjei termelik, de a méh sejtjeiben, az immunsejtekben, a mellekben, a prosztatában, a bőrben és a zsírszövetben is termelődhet. Hogy szintje mégis a normál tartományon belül maradhasson, ahhoz szükséges a hipotalamusz által előállított dopamin hormon. Minél több dopamin szabadul fel a szervezetükben, annál kevesebb prolaktin termelődik, ráadásul mivel a prolaktin fokozza a dopaminkiválasztást, így ez egy úgynevezett negatív visszacsatolási hurkot eredményez.
A prolaktin másik kulcsfontosságú szabályozója az ösztrogén. Ez a nemi hormon arra sarkallja az agyalapi mirigyet, hogy több prolaktint termeljen. Kutatások bizonyították, hogy az ovuláció előtti néhány napban, amikor az ösztrogén szintje a legmagasabb a szervezetben, olyankor kis mértékben ugyan, de a prolaktin szintje is megnő. Ez a teherbeesés előtt és után egyformán fontos, hiszen a prolaktin egészséges szintje nélkülözhetetlen a fogantatáshoz, valamint a szülés után a laktáció beindulásához. E két folyamat pedig jobban összefügg, mint azt sokan gondolnák. A prolaktin egyik fontos feladata ugyanis a tüszőrepedés (ovuláció) vagy a megtermékenyített petesejt beágyazódásának megakadályozása a terhesség és a szoptatás alatt, mégpedig az ösztrogén és a progeszteron hormonok termelődésének "megzavarásával". Csakhogy, ha e két állapoton kívül is olyan magas a prolaktinszint a szervezetben, mint várandósság vagy szoptatás idején, az bizony komoly problémákat okozhat: eredményezheti például éppen a teherbeeséshez szükséges ovuláció elmaradását. A dopaminon és az ösztrogénen kívül számos más hormon is növelheti és csökkentheti a szervezetben felszabaduló prolaktin mennyiségét, például a tirotropin-felszabadító hormon, az oxitocin és a diuretikus hormon.
Ha a vérben keringő prolaktin szintje túl magas, akkor hiperprolaktinémiáról beszélünk. Ez a terhesség és a szoptatás alatt teljesen normális, akkor ugyanis akár a normál szint 20-szorosára is emelkedhetnek az értékek. Mindezek mellett a megemelkedett prolaktinszint hátterében olyan "banális" okok is állhatnak, mint a túl sok stressz, a rendszeres, megerőltető edzés, a túlzott mértékű fehérjefogyasztás vagy az alacsony vércukorszint. Sőt olyan gyógynövények fogyasztása is okozhatja, mint a görögszéna, az édeskömény magja vagy a vörös lóhere.
Ha a vérplazmában kimutatható mennyiségű prolaktin nőknél 25 mikrogramm/liter felett tekinthető kórosnak. A túl magas prolaktinszintet alapvetően az agyat dopamintermelésre serkentő szerekkel, úgynevezett dopamin-agonistákkal kezelik. Emellett mind gyakrabban alkalmazzák a kabergolin hatóanyag-tartalmú kezeléseket is. Előfordulhat azonban, hogy ezek nem hatásosak, ilyenkor a szakemberek sugárterápiát vagy műtétet is javasolhatnak, amennyiben a magas prolaktinszintet prolaktinóma okozza.
A gyermekáldást több külső és belső tényező is befolyásolhatja. Ha a fogantatás hosszabb időt vesz igénybe, ne keseredjünk el, hanem vizsgáltassuk ki magunkat, mert előfordulhat, hogy a megemelkedett prolaktinszint akadályozza a teherbe esést. Ha babát szeretnénk, menjünk kivizsgálásra. A gyors teherbe esés még a hormonális működés szempontjából egészséges nőknél is ritka, legfeljebb 20-30 százalékuknak sikerül. Ne keseredjünk el tehát, ha az elhatározás utáni hónapokban negatív a terhességi tesztünk. Amint biztosak vagyunk benne, hogy babát szeretnénk, mindenképpen menjünk el egy általános szűrővizsgálatra, hogy pontos képet kapjunk arról, van-e bármilyen vitamin-, nyomelem-, esetleg ásványianyag-hiányunk, milyen állapotban van a szervezetünk és milyenek a hormonszintjeink.
A prolaktin akadályozhatja a teherbe esést. A teherbe esés nehézségei gyakrabban jelentkezhetnek olyan pároknál, ahol egyikük vagy mindketten nagyobb stresszterhelésnek vannak kitéve. A stressz hatására ugyanis a szervezetben megemelkedik a prolaktinszint, ami megakadályozhatja a teherbe esést. Ahhoz, hogy a prolaktin szintje a normál tartományon belül maradhasson, szükséges a dopamin (boldogsághormon) termelődése is. Minél több dopamin szabadul fel a szervezetben, annál kevesebb prolaktin termelődik.
A prolaktint anyasági hormonnak is nevezik, mert az egyik legfontosabb feladata a szülés utáni tejelválasztás beindítása és fenntartása. Az agyalapi mirigy bizonyos sejtjei termelik, de a méh sejtjeiben, az immunsejtekben, a mellekben, a prosztatában, a bőrben és a zsírszövetben is termelődhet. Ha a prolaktinszint olyan magas, mint a várandósság vagy a szoptatás idején, az megakadályozhatja a teherbe esést. A megemelkedett prolaktinszint hátterében állhatnak a menstruációs ciklus zavarai, de akár a túl sok stressz, a rendszeres, megerőltető edzés, a túlzott mértékű fehérjefogyasztás vagy az alacsony vércukorszint is.
A termékenységet befolyásoló tényezők és életmódbeli javaslatok
A hormonális egyensúlyhiány akkor fordul elő, amikor egy vagy több hormon túlzottan vagy elégtelenül van jelen a vérben, tehát a megengedett szinthez képes túl magas vagy túl alacsony az adott hormonszint. Annak megállapításához, hogy ilyen probléma befolyásolja-e a termékenységet, laboratóriumi vizsgálatokat érdemes végeztetni.
Az FSH az egyik legfontosabb hormon a termékenység szempontjából. Az agyalapi mirigyben termelődik, felelős a menstruációs ciklus szabályosságának fenntartásáért és az egészséges, érett petesejtek termeléséért. Az LH, vagy luteinizáló hormon neve ismerősnek tűnhet, hiszen ennek a szintjét mérik az otthoni ovulációs tesztek. Az FSH-hoz hasonlóan ezt is az agyalapi mirigy termeli. Az LH ad jelzést a testnek, hogy szabadítson fel egy megtermékenyíthető petesejtet.
Az AMH felel a test éretlen petesejtjeinek fenntartásáért. Ez a hormon a herékben és a petefészkekben termelődik. Az AMH szintje az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. A progeszteron létfontosságú a test terhességre való felkészítésében és a terhesség fenntartásában. Konkrétan: a méhnyálkahártya (endometrium) vastagodását idézi elő a megtermékenyített petesejt befogadásához. Emellett megakadályozza a méhizomzat összehúzódását, hogy a petesejt ne lökődjön ki. Ez a hormon az ovuláció után termelődik a petefészkekben.
A prolaktint szintén az agyalapi mirigy termeli, és fő feladata, hogy segítse az anyatej előállítását. A relaxin szintje az ovuláció után emelkedik meg, majd segít előkészíteni a méhfalat a terhességre. Ha az adott hónapban nem termékenyül meg a petesejt, a relaxin szintje visszaesik a következő ciklusig. Ha teherbe esel, a relaxin a terhesség későbbi szakaszában segít ellazítani az izmokat, a csontokat és a szalagokat, és az ízületeket a medencében, és meghosszabbítja, illetve lágyítja a méhnyakat is.
A T3 és T4 hormonokat a pajzsmirigy termeli. Együtt szabályozzák a test energiafelhasználását. Szerepet játszanak a testsúly, a testhőmérséklet alakulásában, az izomerő és az idegrendszer működésében.
A fő női hormon az ösztrogén, amely hozzájárul a szexuális fejlődéshez, beleértve a mellek növekedését, és a menstruációs ciklus elindítását és szabályozását is. A progeszteronnal együtt az ösztrogén a két fő hormon egyike, melyek elősegítik a terhességet. A petefészkek, majd később a méhlepény által termelt ösztrogén elősegíti a méh növekedését, fenntartja a méhnyálkahártya megfelelő állapotát, szabályozza az egyéb kulcsfontosságú hormonokat, és hatására kezdenek fejlődni a baba szervei is.
Az ösztrogén mellett a másik “nagy” női nemi hormon a progeszteron, amelyet többnyire a petefészkek állítanak elő - a progeszteronszint mindig a peteérés után ugrik meg. A progeszteron is hozzájárul ahhoz, hogy a méhnyálkahártyába be tudjon ágyazódni a megtermékenyített petesejt.
A gonadotrop hormonok közé tartozó LH és FSH a petefészek hormon-szabályozásában vesz részt, így fontos szerepe van tüszőérésben-és repedésben. Érdemes tudni, hogy a két hormon egymással egyensúlyban van, így ha ez valamilyen okból felborul, az kihat a teherbeesésre is.
Az Anti Müller Hormon lényegében a nők fogamzóképességéről ad pontosabb felvilágosítást, ugyanis előre jelzi a jövőben termelődő petesejtek mennyiségét. Az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken a szintje, így ekkor a teherbeesési esélyek is romlanak.
A PCOS (policisztás ovárium szindróma): Ez a hormonális zavar a leggyakoribb oka a női meddőségnek. A PCOS-ben szenvedő nőknél magas az androgén (férfi nemi hormon) szint, ami ovulációs zavarokhoz, szabálytalan menstruációhoz és ciszták kialakulásához vezethet.
Pajzsmirigy-betegségek: A pajzsmirigy alul- vagy túlműködése szintén befolyásolhatja a hormonháztartást és a termékenységet.
A prolaktin-termelő daganat: A prolaktin hormon túlzott termelődése gátolhatja az ovulációt.
Korai petefészek-elégtelenség: Ebben az állapotban a petefészkek korábban, a menopauza előtt kimerülnek, ami meddőséghez vezet.
A hormonális zavarok tünetei nagyon változatosak lehetnek, és egyénenként eltérőek. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a szabálytalan menstruáció, a hirtelen súlygyarapodás, a fokozott szőrnövekedés, az akné, a fáradtság, a hangulatingadozások és a meddőség.
A hormonális zavarok diagnózisát vérvizsgálatok, ultrahang vizsgálat és néha további vizsgálatok segítségével állítják fel.
A hormonális fogamzásgátló tablettákat fontos minden nap bevenni. Ha egyet is elfelejtesz, könnyen teherbe eshetsz, ha nem alkalmazol kiegészítő védekezést.
Semmilyen tudományos adat, kutatás nem támasztja alá azt, hogy egy vagy több gyermek születése garancia lenne arra, hogy a következő (vagy az azt követő) terhesség sikeres lesz. Előfordulhat, hogy a pár valamelyik tagjánál meddőségi probléma merül fel.
Semmilyen tudományos adat nem támasztja alá azt az elgondolást, miszerint az orgazmus által generált méhösszehúzódások segítik a spermiumok útját át a méhnyakon.
A herékben van egy reflex, amely segít a túlmelegedett izmok ellazításában, így szabályozható a herezacskó hőmérséklete. Ha szűk a férfi fehérneműje, az izmokat nehezebb ellazítani, így a herék túlmelegedhetnek. Ez befolyásolhatja a spermiumkoncentrációt.
Készült néhány olyan tanulmány, amely a HPV oltás és a petefészek-kimerülés közti szoros összefüggést boncolgatta. Ezek azonban nem tudományos adatokon, méréseken alapultak.
Sokan úgy hiszik, hogy egyes szexpózok könnyebbé teszik a spermiumok feljutását a méhnyakhoz. Ez azonban nem állja meg a helyét, semmilyen pozícióban nincs nagyobb vagy kisebb esély a teherbeesésre.
A genetikánk sok mindent hordoz magában, sok mindent örökölhetünk a szüleinktől, nagyszüleinktől. Ám az, hogy sikeresen tudunk-e teherbe esni, nem feltétlenül tartozik ezek közé. A meddőségnek sokféle oka lehet, sok formája van, amelyek nem a genetikához kapcsolódnak, sokkal inkább az életkorunk, az egészségi állapotunk függvényei.
Közvetlenül biztosan nem okoz meddőséget a stressz, ám abban az esetben, ha a szervezet hosszasan és erős stressznek van kitéve, az hatással lehet a peteérésre. A stresszt mindenképp kezelni kell, oldani kell valahogy.
A termékenység megőrzése és támogatása érdekében az egyik alapvető tényező a reproduktív szövetek - ideértve a petefészkek, a méh és a férfi nemi szervek - megfelelő vérellátása. Testmozgással növelhető a genitális szervek vérellátása.
Ha túlsúlyos, próbálja meg elérni az egészséges testsúlyt. Ha jelentős túlsúly van jelen, érdemes orvossal, dietetikussal vagy endokrinológussal konzultálni. A túlsúly számos módon befolyásolhatja mind a nők, mind a férfiak termékenységét. A túlsúly megemeli a zsírsejtek által termelt ösztrogén szintjét, ami megzavarhatja a normál menstruációs ciklust és az ovulációt. Inzulinrezisztenciát okozhat, amely a policisztás ovárium szindróma (PCOS) egyik fő tényezője. A PCOS gyakori oka az ovuláció hiányának (anovuláció) és meddőségnek. A túlsúlyban szenvedő nők körében gyakoribbak az ovulációs problémák, ami csökkenti a teherbeesés esélyét. A túlsúly megváltoztathatja a hipotalamusz-hipofízis-petefészek tengely működését, ami kulcsfontosságú az ovuláció szabályozásában. A túlsúly negatívan hat a méhnyálkahártya vérellátására és szerkezetére, ami befolyásolhatja a megtermékenyített petesejt sikeres beágyazódását. A túlsúlyos nők esetében az IVF kezelések sikerességi aránya alacsonyabb lehet. Ez összefüggésben állhat az alacsony petesejt-minőséggel és a hormonális zavarokkal.
Csökkentsd a koffeinbevitelét. Egyes tanulmányok szerint napi 300 mg feletti koffeinfogyasztás 27%-kal csökkentheti a fogantatás esélyét. Nagy mennyiségű koffein (napi 300-500 mg felett, ami 3-5 csésze kávénak felel meg) negatívan befolyásolhatja a hormonális egyensúlyt, ami zavart okozhat az ovulációban. Nagy mennyiségű koffein fogyasztása ronthatja a méhnyálkahártya vérellátását, ami csökkentheti a megtermékenyített petesejt beágyazódásának esélyét.
Hagyja abba az alkoholfogyasztást és a dohányzást. A dohányzás mind a nők, mind a férfiak termékenységére jelentős negatív hatással van. Teljesen hagyja abba a dohányzást. A dohányzásról való leszokás már néhány hónapon belül javíthatja a termékenységet, mindkét nem esetében. A cigarettában található vegyi anyagok - például a nikotin, a szén-monoxid és a kátrány - károsítják a reproduktív rendszert és csökkentik a teherbeesés esélyét. A dohányzás károsítja a petefészkekben lévő petesejteket, csökkenti azok minőségét és számát. A dohányos nők petesejtjei gyorsabban „öregszenek”, ami a menopauza korábbi bekövetkezéséhez vezethet. A dohányzás zavarhatja a hormonális egyensúlyt, ami ovulációs rendellenességeket okozhat. A dohányzás rontja a méhnyálkahártya minőségét, ami megnehezítheti a megtermékenyített petesejt beágyazódását. A dohányzás csökkenti a spermaszámot, a spermiumok mozgékonyságát és morfológiáját (alakját). A DNS-károsodás gyakoribb a dohányos férfiak spermiumaiban, ami csökkenti a fogantatás esélyét.
Ne használj illegális szereket. Az illegális szerek fogyasztása jelentős káros hatással lehet mind a nők, mind a férfiak termékenységére.
Ha egy éven belül, rendszeres, védekezés nélküli szex ellenére sem esik teherbe, forduljon orvoshoz. Ha olyan állapota van, amely befolyásolhatja a termékenységet (pl.
Ha bármilyen rendellenes folyást tapasztal, keresse fel kezelőorvosát.
A hormonok nyomon követése pontos adatokkal szolgál a termékeny napok azonosításához és a teherbe esés elősegítéséhez. Az ösztrogénszint ovuláció előtt megemelkedik. Ha ezt az emelkedést észleli, az azt jelzi, hogy megnő a teherbe esés esélye. Az ösztrogén hatására a méhnyálkahártya megváltozik, hogy kedvezőbb legyen a megtermékenyített petesejt számára, ha Ön teherbe esik. Az ösztrogénszint emelkedése egy másik hormon, a luteinizáló hormon (LH) felszabadulását váltja ki. Az LH-csúcs az ovuláció előtt jellemzően 24-36 órával következik be - ez az a folyamat, amikor a petefészekből petesejt lökődik ki. Az LH-csúcs beazonosítása jelzi a 2 legtermékenyebb nap kezdetét, amikor a legnagyobb a teherbe esés valószínűsége.
Egyes alkalmazások és viselhető eszközök (például aktivitásmérők) a naptármódszer segítségével azonosítják a termékeny napjait. A menstruációs ciklusok hosszának nyomon követése segíthet felállítani egy mintázatot, hiszen az ovuláció általában 12-15 nappal a következő menstruáció kezdete előtt következik be. A ciklusok hossza azonban eltérhet, és az ovuláció időpontja még a rendszeres ciklusokban is változhat.
Más viselhető eszközök az alap testhőmérséklet segítségével állapítják meg a termékeny napokat. A nyugalmi állapotban lévő teste hőmérséklete az ovulációt követően enyhén megemelkedik. Ha minden reggel megméri a testhőmérsékletét, mielőtt felkel az ágyból, és ezt nyomon követi, megfigyelhet egy kialakult mintát.
A hüvelyváladék ellenőrzése is a legtermékenyebb napokról árulkodhat. Közvetlenül a petesejt kibocsátása előtt a méhnyakváladék áttetsző, nedves, nyúlós, így a spermiumok számára kedvezőbb lehet. Az ovuláció után sűrűbbé, zavarossá és kevésbé észrevehetővé válik. Ezen tünetek megfigyelése megbízhatatlan lehet a termékenység nyomon követésére, és a legjobb, ha képzett szakember végzi.
Tarts egészséges, kiegyensúlyozott étrendet. „Csak azt edd meg, amit nagyszüleid is megettek volna” - Vissza a gyökerekhez az egészséges táplálkozásért. A meddőség egyik oka a helytelen táplálkozás! A természetes, kevésbé feldolgozott ételek fogyasztása segít elkerülni a modern élelmiszeripar okozta egészségügyi problémákat, és támogatja a test természetes egyensúlyának fenntartását.
Csökkentsd a cukor bevitelt. Az optimális vércukorszint nem csupán a cukorbetegség elkerülése érdekében lényeges, hanem jelentős szerepet játszik a hormonális egyensúly fenntartásában és a reproduktív egészség támogatásában is. Az optimális vércukorszint alapvetően fontos a hormonális rendszer megfelelő működéséhez. A vércukorszint szabályozásáért felelős hormon, az inzulin, közvetett módon befolyásolja az ösztrogén, a progeszteron és a tesztoszteron szintjét is.
Figyelj oda a rendszeres testmozgásra. A fizikai aktivitás javítja az inzulinérzékenységet és segíti a vércukorszint szabályozását. Heti legalább 150 perc mérsékelt intenzitású mozgás, mint például séta, úszás vagy kerékpározás, jótékony hatással van a hormonális egyensúlyra és a termékenységre.
Amikor a NŐI HORMONÁLIS EGYENSÚLY felborul...
A termékenységi problémák okai és a segítség lehetőségei
Egy nő termékenysége a korral csökken. A nők valószínűleg a 20-as éveikben a legtermékenyebbek, és ekkor a legnagyobb az esélye a teherbe esésre. Természetesen nem szükséges a 20-as éveiben teherbe esnie (ha pedig elmúlt 30 éves, még akkor is rengeteg ideje van). Sőt, az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ szerint a 30-as éveikben gyermeket világra hozó nők aránya magasabb, mint azoké, akik a 20-as éveikben szülnek. Tehát, ha már nem a 20-as éveiben jár, akkor sem maradt még le semmiről: 35 éves kor felett is lehet egészséges gyermeke, és teherbe is eshet.
Egyes nők hamarabb teherbe esnek, mint mások. A legtöbb szakértő azt javasolja, hogy a nők akkor forduljanak orvoshoz, ha 35 éves koruk alatt egy éven belül nem sikerül teherbe esniük. Ha Ön 35 éves vagy idősebb, keresse fel egészségügyi szolgáltatóját, ha a próbálkozástól számított hat hónapon belül nem sikerül a fogantatás.
Dr. Meddőségről abban az esetben beszélünk, amikor védekezés nélkül egy év után sem jön létre terhesség. Ennek oka több minden is lehet, ám sokszor a nő hormonális zavarai állnak a sikertelenség mögött. Dr. A várandósság útjában igen gyakran pajzsmirigyprobléma húzódik. A szakemberek szerint a legideálisabb, ha teherbeeséskor a TSH szintje 1-2,5 mIU/l között mozog, ezért ha ettől a tartománytól eltér az eredmény, akkor azt gyógyszerrel szükséges normalizálni.
A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia (IR) gyakran lappangva alakul ki, ezért igen sokszor a meddőségi kivizsgálás során derül fény a problémára. Fontos, hogy a cukorterhelés során ne csupán a glükóz szintjét figyeljék, hanem az inzulin mennyiségét is, ugyanis IR esetén általában a cukorértékek a normál tartományon belül vannak, miközben az inzulin sokszorosára is emelkedhet.
Az ösztrogén a legfontosabb női nemi hormon, melynek szintje a menopauza táján csökken. A progeszteronnak kiemelt szerepe van a ciklus szabályozásában, valamint a terhesség létrejöttében és megtartásában. Normál esetben szintje az ovuláció után jelentősen megemelkedik, így lehetővé teszi az esetleges beágyazódást. Amennyiben nem mutat pozitívat a terhességi teszt, úgy előfordulhat, hogy progeszteronhiány áll fenn. A problémára leggyakrabban rendszertelen vérzés és a menstruációt megelőző barnás folyás hívja fel a figyelmet.
A terhesség megtartásáért, valamint a tejelválasztásért felelős prolaktin előfordulhat, hogy várandóság nélkül is magasabb mennyiségben van jelen. Ez lényegesen megnehezíti a teherbeesést, ugyanis gátolja a nemi hormonok termelődését. A megemelkedett érték hátterében leggyakrabban stressz áll, ám nem ritka, amikor egyéb betegséget jelez (pl. pajzsmirigy alulműködés, IR, agyalapi mirigy daganata).
A hormonmentes segítség a barátcserje. A barátcserje termésének kivonatában található növényi összetevők pozitívan hatnak a női hormonális szabályozórendszer működésére, ezért nem csupán a menstruációt megelőzően jelentkező zavaró panaszok, az úgynevezett PMS-tünetek enyhítésére, de bizonyos cikluszavarok rendezésére is alkalmasak lehetnek. A patikában vény nélkül kapható növényi gyógyszer, a Premens tabletta hatóanyaga a barátcserje koncentrált kivonata. A készítmény hatását és biztonságosságát több klinikai vizsgálat is alátámasztja, szemben a barátcserjekivonat-tartalmú étrend-kiegészítőkkel, amelyek terápiás célra való használatát a gyógyszerészeti hatóságok nem javasolják.
Az OOGEN, egy orvosok által kifejlesztett egyedülállóan komplex étrend-kiegészítő, amely kifejezetten a reproduktív korban lévő, fogantatásra készülő, babaváró nők alapvető és megfelelő tápanyagszükségletének kielégítésére szolgál. Az OOGEN termékenységet támogató megoldást nyújthat azoknak, akik teherbe esni vágynak. Az OOGEN hatékonyan támogatja a női termékenységet és reproduktív egészséget azáltal, hogy természetes összetevőkkel támogatja a hormonális egyensúlyt, a petesejtek minőségét, a menstruációs ciklust és a szexuális vitalitást. Az OOGEN különösen hasznos azoknak a nőknek, akik gyermekvállalást terveznek, vagy akik endokrin zavarokkal, csökkent petesejt-minőséggel küzdenek.
tags: #hormon #teherbeeses #dsce