A női testben már a megtermékenyülés pillanatától kezdve jelentős változások kezdődnek. Megváltozik a hormontermelés, az anya szervezete elkezd felkészülni a következő kilenc hónapra. A terhesség első jelei ezért már viszonylag korán, a fogantatást követő első egy-két hétben is jelentkezhetnek. Fontos azonban, hogy a terhességi tünetek egyénenként változhatnak, és megjelenésüknek más okai is lehetnek.
A terhesség legkorábbi jelei (az első 1-2 hét)
A terhesség legelső jelei már megjelennek a fogantatás utáni első két hétben. További fontos tudnivaló, hogy a terhességet nem a megtermékenyüléstől számolják, hanem az utolsó menstruáció időpontjától. A megtermékenyülés után fokozottan termelődik a progeszteron nevű hormon. Ez a simaizmok ellazulását okozza, ami miatt lelassul a bélműködés. Ennek következménye lehet a puffadás, vagy székrekedés. A puffadás és teltségérzet egyébként gyakori a terhesség későbbi szakaszaiban is, hiszen a magas progeszteron termelődés a terhesség alatt végig fennmarad. Viszonylag gyakori a kis mennyiségű, pecsételő vérzés is a megtermékenyülés utáni 2. hétben, ami a beágyazódásra is utalhat.
Már a menstruáció kimaradása előtt megjelenik a mell fokozott érzékenysége, feszülése, amely annak köszönhető, hogy a szervezetben több ösztrogén és progeszteron termelődik. Kicsit később jelentkezhet a mellbimbók megnagyobbodása és besötétedése.
A megtermékenyülés után a hormonoknak köszönhetően a szervezet működése felgyorsul, ami miatt hirtelen több energiára van szükség. Sok kismama azt érzi, hogy nem tudja kipihenni magát, és a nap bármelyik szakaszában el tudna aludni. Ebben az időszakban fontos a sok pihenés.
A fejfájás gyakran jelentkezik a fáradékonysággal együtt, és szintén hormonális okokra vezethető vissza.
A hormonok hatására előfordul, hogy a kismama nagyon érzékenyen reagál a külső ingerekre, sőt akár ok nélkül is előfordulhat lehangoltság vagy hirtelen jókedv.
A gyakori vizelési inger már a terhesség elején elkezdődhet, ilyenkor nagyobb részben okozzák hormonális hatások. A méh is elkezd növekedni, így a húgyhólyagnak egyre kevesebb hely jut.
A terhesség első heteiben már megváltozhat a hüvelyi folyás mennyisége és minősége is. Figyelem! Ha a hüvelyi folyás mellett csípő vagy viszkető érzés jelentkezik, esetleg a színe sárgássá, zöldessé változik, vagy kellemetlen szag jelentkezik, az fertőzésre utal.
A terhesség 4. hetétől pedig megemelkedik a pulzusszám is. Ez annak köszönhető, hogy a terhesség alatt egyre több oxigénre van szükség, így a szív jobban dolgozik.
A terhesség első tünetei (a 4-8. hét között)
A terhesség 4. hetére már beágyazódik a megtermékenyített petesejt a méhbe. Ezzel összefüggésben ilyentájt akár enyhe pecsételő vérzést is tapasztalhatsz, amit könnyen összekeverhetsz a menstruációval. Ha a pecsételő vérzést később, a terhesség 5. hetétől tapasztaljuk, akkor azonban érdemes felkeresni a kezelőorvost. Ez ugyanis lehet az alacsony progeszteron termelődés jele, és progeszteron pótlásra lehet szükség.
A terhesség első tünetei közül mostanra megjelenhet az émelygés és a rosszullét. A kismamák nagyon gyakran tapasztalnak a terhesség 5-6. hetétől hányingert, rosszullétet, bár a tünet ritkán már korábban is megjelenhet. Ez talán az egyik legkellemetlenebb terhességi tünet, amely az első trimeszterben fokozottabb, a második trimesztertől jellemzően enyhébb, vagy akár meg is szűnhet. A hányinger vagy hányás oka terhesség alatt termelődő HCG hormon, illetve az is, hogy az emésztési folyamatok megváltoznak. A rosszullétek jelentkezését csökkenteni lehet azzal, hogy sosem üres a gyomrunk.
A terhesség 5. hetétől (ami tehát a megtermékenyülés utáni 3. hét) a terhesség első jelei már általában együtt és erősebben jelentkeznek. Ilyenkorra már megtörtént a beágyazódás és az embrió fejlődése rohamosan gyorsul. Hamarosan már biztosan meg lehet állapítani a terhességet.
A menstruáció kimaradása a terhesség viszonylag biztos jele. Azonban előfordulhat, hogy a menzesz csupán késik. Ha a teszt negatív, azonban a menstruáció továbbra sem jelentkezik, néhány nap múlva meg kell ismételni a vizsgálatot.
A terhesség 6. hetében a tünetek között megjelenthetnek az ízlés- és szaglásbeli változások. Néhány eddig szeretett illattól vagy ételtől akár még hányingered is lehet, miközben olyan ételek után kezdesz el sóvárogni, amiket eddig utáltál. Nem ritka a szédülés sem, főleg ha sokáig kell egy helyben állnod, vagy hirtelen pattansz fel ülés után.
A kismamák gyakran mesélnek vicces történeteket arról, hogy milyen furcsa ételeket vagy italokat kívántak a terhesség alatt. Az érem másik oldala, amikor a terhesség alatt bizonyos illatok vagy ízek visszataszítóvá válnak, sőt akár rosszullétet is okozhatnak. Ez a tünet leggyakrabban a terhesség 5. hetétől jelentkezik.
A terhesség 7. hetében ebben az időszakban a terhesség korai tünetei közül a legtöbbet már egyszerre is megtapasztalhatod. Hirtelen fáradtság, gyakori vizelési inger, ízlésbeli változások vagy alvásproblémák - mind egyre gyakoribbak lehetnek.
Szinte minden leendő anyuka beszámol arról, hogy korábban soha nem tapasztalt fáradtságot, kimerültséget, állandó erőtlenséget érez, és a nap bármely szakában el tudna aludni. E mögött ugyancsak a hormonváltozások állnak. Pihenjünk, aludjunk, amennyit csak tudunk!
Nemcsak a mellbimbók, hanem az egész mell érzékenyebbé, fájdalmasabbá és duzzadtabbá, a mellbimbók esetleg sötétebbé válhatnak.
Olyan apróságokon is felkapjuk a vizet, melyek korábban meg sem érintettek, vagy hirtelen lehangolttá vagy épp feltűnően jókedvűvé válunk.
A renyhe, lelassult bélműködésnek köszönhetőek ezek a panaszok, melyekért ugyancsak a hormonok okolhatóak. A hormonális változások hatására a simaizmok ellazulnak, emiatt a béltartalom lassabban távozik.
A várandósság jeleként a hüvelyi folyás bőségesebb lesz, mennyisége megnő. Minősége azonban továbbra is a megszokott kell, hogy legyen, ha furcsa állagú, kellemetlen szagú lesz, vagy szúró, égő érzés kíséri, akkor valószínűleg fertőzés áll fenn.
A terhesség megállapítása
Bár a terhesség első jeleiből lehet következtetni a várandósságra, biztos eredményt csak a terhességi teszt elvégzésével kaphatunk. Ez képes ugyanis kimutatni a kizárólag terhesség alatt termelődő HCG hormont. Már léteznek extra érzékeny terhességi tesztek, amelyek sokszor képesek kimutatni a terhességet a menstruáció várható időpontja előtt is. Fontos azonban tudni, hogy a HCG hormon termelődésének kezdete és mértéke egyénenként változó lehet.
A napjainkban patikában kapható terhességi tesztek meglehetősen érzékenyek, már a várható vérzés időpontjában kimutatják a terhességet. Az otthoni terhességi tesztcsíkokkal a vizeletedben lévő HCG-hormont lehet kimutatni, ennek révén valószínűsíthető a terhesség. A tesztet reggel érdemes elvégezni, hiszen ilyenkor nagyobb mennyiségű a terhességi hormon a szervezetben, ezért a teszt pontosabb lehet.
A terhességi teszt elvégzése után - a teszt típusától függően - mindig van egy időintervallum, amikor a teszt érvényes. Ha ez az intervallum lejárt (jellemzően 10-15 perc elteltével), akkor a teszt már nem nyújt megbízható eredményt.
A terhességi tesztek a HCG hormont mutatják ki a vizeletből. A terhességi hormon szint csak akkor mérhető, akkor lesz a teszt pozitív, ha a termelt HCG mennyisége elért egy értéket. Ez általában a fogamzást követő 10-12. napon következik be. A gyakorlatban tehát általában a vérzéskimaradást követően néhány nappal éri el a vizeletből kimutatható HCG mennyiség a gyorstesztek érzékenységét. Ilyenkor már ez a módszer meglehetősen biztonságosnak tekinthető, helyes alkalmazással közel 100%-os biztonsággal dolgoznak ezek a tesztek. Mindenképpen olvasd el a tájékoztatót, hogy minél pontosabb eredményt kapj!
Fontos: mindenkinél eltérő, hogy a szervezete mikor is kezdi el pontosan termelni a HCG-hormont. Ha túl korán végzed el a tesztelést, akkor negatív eredményt kaphatsz akkor is, ha a petesejt megtermékenyítése megtörtént.
A terhességet akkor tekinthetjük teljesen biztosnak, amikor az orvosi vizsgálaton az ultrahangos készülékkel történő vizsgálat alatt már látható a terhesség, és az embrió szívhangja is hallható. Ez azonban csak a terhesség 6. hetétől várható - előbb még nem biztos, hogy látszik a petezsák és nem érzékelhető a szívhang sem.
A terhesség lehetséges veszélyei és szövődményei
A várandósság nagy változásokat okoz nem csak az anya életében, de a testében is, ami teljesen normális. Ebben az időszakban többnyire élettani változások és veszélytelen egészségügyi problémák aggasztják a leendő anyákat, ám vannak olyan esetek is, amikor vagy elővigyázatosságból, vagy a közvetlen veszélyhelyzet elhárítása érdekében orvosi segítséget kell kérni.
Az aggodalomra okot adó tünetek a várandósság bármely szakaszában jelentkezhetnek. Általános érvényű szabály, hogy ha a kismama nem is biztos a tüneteiben - néha csak „úgy érzi”, hogy valami nincs rendben a gyermekkel vagy vele magával -, értesíteni kell a kezelőorvost, aki dönt a továbbiakkal, akár az esetleges kivizsgálással kapcsolatban.
Szövődményre utaló jelek
Az alábbi tünetek egyértelmű jelei a várandósság alatti szövődménynek, ezért bármelyik fennállása esetén orvosi segítségre van szükség!
- A várandósság során bármikor: elhúzódó vagy súlyos hányás; hüvelyi vérzés; szokatlan vagy a szokásosnál bőségesebb hüvelyi folyás; súlyos vagy hosszan tartó fejfájás, vagy szédülés; folyamatos fogyás; láz vagy hidegrázás; fájdalmas vagy égő érzés vizeléskor; állandó légszomj, gyengeség vagy szívdobogásérzés; ha a hasat ütés (trauma) érte (esés, baleset, erőszakos incidens); ha hosszabb ideig tartó, jelentősebb érzelmi probléma áll fenn.
A várandósság korai szakaszában (a 20. hét előtt) jelentkező fájdalom, illetve vérzés bizonyos típusai vetélés vagy méhen kívüli terhesség jelei lehetnek. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, sürgős orvosi segítségre van szükség - ha más (gyorsabb) lehetőség nincs, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Mielőbb kérjen orvosi segítséget, ha a várandósság korai szakaszában:
- tartós vagy erős fájdalom jelentkezik a has egyik oldalán, vagy az egyik vállban;
- erős alhasi fájdalom vagy görcs jelentkezik;
- hüvelyi vérzést tapasztal.
A várandósság későbbi (20. hét utáni) szakaszában általában gyakoribbak a kellemetlenségek, amelyek egy része a várandós állapot normális velejárói. Néhány tünet azonban orvosi kontrollt igényel:
- látászavarok (villogó fények, szikralátás, homályos látás) - ezek a preeklampszia jelei lehetnek;
- hirtelen fellépő, súlyos, akár fájdalmas ödéma a kézen, a lábon vagy az arcon;
- erős bőrviszketés;
- ha a magzat mozgásában változás áll fenn (a kismama úgy érzi, hogy a szokásostól eltérően mozog, kevesebbet mozog, vagy nem mozog);
- máj táji fájdalom;
- bevérzések jelentkezése a bőrön;
- vérnyomásmérés során magasabb vérnyomásérték mérése;
- hüvelyi vérzés.
Szövődmények megelőzése
A terhességi szövődmények egy része nem előzhető meg, mivel sok esetben eleve kockázatot jelent, ha a kismamának a fogantatás előtt súlyosabb egészségügyi problémája volt, vagy ha része volt már komplikált terhességben, netán vetélésben. Családi halmozódás sem kizárható. Éppen ezért még a családtervezés fázisában, a fogantatás előtt érdemes lehet az életmódbeli tényezőket rendezni, ezzel csökkentve a szövődmények kockázatát.
Az anya és a gyermek biztonságát nagyban szolgálja, ha az anya rendszeresen részt vesz a várandósgondozáson és betartja a védőnő utasításait.
A várandós nőnek ezen felül tartózkodnia kell:
- az alkohol és a drogfogyasztástól;
- a dohányzástól (a passzív dohányzástól is);
- a nehéz fizikai megterheléstől;
- a stressztől és a lelki megpróbáltatásoktól (lehetőség szerint).
VESZÉLY JELEK TERHESSÉG ALATT, MIKOR FORDULJUNK ORVOSHOZ / NŐGYÓGYÁSZHOZ A TERHESSÉGI SZÖVŐDÉSEK SORÁN
Vérzés a várandósság alatt
A várandósság idején a vérzés viszonylag gyakori tünet, és nem minden esetben ad okot aggodalomra, ettől függetlenül minden esetben jelezni kell a kezelőorvosnak, fontos ugyanis a háttérben álló ok felderítése. A kivizsgálás általában hüvelyi vagy kismedencei vizsgálattal, ultrahang-, illetve vérvizsgálattal történik - utóbbit a hormonszintek, máj- és vesefunkciók és a teljes vérkép ellenőrzése érdekében végzik.
A vérzés a terhesség alatt sokféle lehet. Előfordulhat pecsételő vérzés - ez a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe, barnás vérzés, ami általában csak a megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását jelzi. Gyakran a következő menstruáció esedékességének időpontja körül következik be.
A terhesség első 12 hetében a hüvelyi vérzés lehet vetélés vagy akár méhen kívüli terhesség jele is, azonban sok esetben nincs szó ilyen súlyos következményekről, és az anya sikeresen kihordja gyermekét. Előfordulhat viszont, hogy a vérzés miatt - a gyermek és a saját maga biztonsága érdekében - az anyának a várandóssága jelentős részét kórházban, megfigyelés alatt kell töltenie.
Méhlepény-leválás
Ez a szövődmény igen súlyos, az anyai és a magzati életet is veszélyeztető állapot, amely - ahogy a neve is utal rá - azt jelenti, hogy a méhlepény elkezd leválni a méhfal belsejéről. A méhlepény-leválás általában a méh tónusfokozódásával, az érintett területen hasi fájdalommal jár, de nem minden esetben kíséri vérzés (általában barnás vérzés jellemzőbb, ritkább esetben bő és friss piros vér távozik). Burokrepedés esetén a magzatvíz vérrel festenyzett lehet. A magzati szívműködés monitozorása során oxigénhiányra utaló jelek lehetnek. Ha a leválás időpontja közel esik a szülési időponthoz, lehetséges, hogy a baba idő előtt megszületik.
Krónikus lepényi elégtelenség
Előfordul, hogy a méhlepény nem látja el megfelelően a funkcióját, ami azt jelenti, hogy a fejlődő magzat nem kapja meg a szükséges oxigént és tápanyagokat. Ez kiválthatja a magzat fejlődésben való visszamaradását, vagy koraszülést, a szülés során fellépő oxigénhiányt, alacsony vércukor- vagy kalciumszintet az újszülött vérében, de halva születést is okozhat. A lepényi rendellenesség megnyilvánulhat a placenta kis méretében vagy rendellenes formájában is. Ennek a terhességi szövődménynek nincsenek szubjektív tünetei, általában úgy derül ki, hogy a baba keveset mozog, vagy várandósgondozás során végzett rutinvizsgálatok derítenek rá fényt. Ilyenkor a 37. hét előtt az anyát szoros megfigyelés alatt tartják, de ha már közeli a szülés időpontja, előfordulhat, hogy az orvos a szülés idő előtti megindítása mellett dönt. A dohányzás vagy a drogfogyasztás fokozza a rendellenesség kialakulásának kockázatát.
Placenta praevia (előlfekvő méhlepény)
Előlfekvő méhlepényről beszélünk, ha a lepény nem a méh megfelelő szakaszán tapad. A méhszájtól való távolság alapján soroljuk őket kategóriákba, legrosszabb esetben a méhlepény a méhszáj fölött helyezkedik el. Általában a tünetek a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A harmadik trimeszter előtt pecsételő vérzések előzhetik meg. A vérzés életet veszélyeztető mértékű is lehet, így felismerése és időben történő kezelése elengedhetetlen fontosságú. Egyértelmű diagnózist ultrahang kép alapján lehet felállítani. Általában azonnali császármetszés indikációi közé tartozik.
Placenta accreta
A placenta accreta a méhlepény-beágyazódási egy ritka, de súlyos rendellenessége, ami életet veszélyeztető terhességi szövődményt okoz. Általában kizárja a hagyományos szülés lehetőségét. Olyankor alakul ki, amikor a méhlepény túl mélyen ágyazódik be a méh falába (esetleg a méhszájba), de előfordulhat, hogy a méh külső oldalán is megjelenik. Ilyenkor a szülés után nem távozik a méhlepény - ahogy normálisan -, hanem a méhhez tapadva marad. Ez súlyos vérzést okozhat, de koraszülés oka is lehet. A betegséget a gyanút követően - pl. vérzés a harmadik trimeszterben - általában ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal igazolják, de előfordul, hogy csak a gyermek születése után derül rá fény. A szövődmény miatt súlyos esetben méheltávolításra is sor kerülhet. A rendellenesség valószínűségét fokozza minden műtét, amely után heg marad a méhnyálkahártyán - ilyen például a korábbi császármetszés is.
Hegszétválás
Előzetes császármetszés után a méhen ejtett vágás hege a következő várandósság alatt fokozott figyelmet érdemel, mivel a várandósság során a hegszétválás veszélye fennáll. Ennek gyakorisága igen alacsony, azonban nyilalló, fájdalmas hegvonal, terhesség alatti vérzés, a méh (és a has) alakjának a hirtelen változása esetén gondolni kell rá.
Preeklampszia
A preeklampszia (terhességi toxémia) a terhesség második felében (a 20. hét után), vagy nem sokkal a szülés után jelentkezhet, általában a terhességi rutinvizsgálatok során derül rá fény. Csökkent véráramlás következtében alakul ki az anya szervezetéből a méhlepény felé, melynek eredménye a magzat nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátása. Sok esetben enyhe lefolyású, de kezelés nélkül előfordul, hogy súlyos szövődményekhez vezet az anya és a gyermek szempontjából is. A betegség a gyermek születésével megszűnik, addig általában gyógyszeres vérnyomáscsökkentést alkalmaznak. Szélsőségesen súlyos esetben - megfelelő korú terhesség esetén - sor kerülhet idő előtti szülésindításra vagy császármetszésre is.
Jellemzőbb tünetek: magas vérnyomás; végtag- és arcödéma; erős fejfájás; látászavarok, szikralátás; fájdalom közvetlenül a bordák alatt. A fenti tünetek minden esetben orvosi vizsgálatot igényelnek! Minél korábban megállapításra kerül a betegség, annál jobbak az anya és a gyermek kilátásai.
Vérszegénység a várandósság alatt
A terhességi vérszegénység azt jelenti, hogy túl kevés a vörösvértest (és a hemoglobin) a várandós nő szervezetében ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént szállítson a fejlődő magzat számára. Ilyenkor általában nem áll szervi ok a háttérben, egyszerűen arról van szó, hogy a terhes nők szervezetében az átlagosnál jóval több vér kering, és a többlet előállításához nagyobb mennyiségű vasra, B12-vitaminra és folsavra van szükség. A várandósság alatti vérszegénység enyhébb fokozatát a legtöbb anya a fáradékonyság formájában megtapasztalja, de a probléma jól kezelhető megfelelő táplálkozással vagy - az orvos által előírt mennyiségben - étrendkiegészítők szedésével.
Terhességi cukorbetegség
A terhesség idején jelentkező cukorbetegség (a normálisnál magasabb vércukorszint) általában átmeneti állapot: a terhesség második felében jelentkezik, és a gyermek születése után legtöbb esetben megszűnik. Az ebben szenvedő nők egy részének elegendő diétát tartani, súlyosabb esetekben viszont inzulinadagolást igényelhet. A terhességi cukorbetegség nem ritka állapot, a várandósok 12-14 százalékánál alakul ki.
A terhességi diabétesz leggyakoribb következménye lehet az átlagosnál nagyobb magzat, ami bizonyos esetekben császármetszést tehet indokolttá. Azonban a legtöbb terhességi cukorbetegséggel diagnosztizált nőnek egészséges lefolyású a terhessége, és normális lefolyású szülés során egészséges gyermeket hoz világra.
Vészes terhességi hányás
A hányinger és a hányás sok nő esetében a terhesség velejárója, különösen az első trimeszterben. Amikor ez az állapot túlzott mértéket ölt - a táplálék és a folyadék nem, vagy alig marad meg a várandós nőben - vészes terhességi hányásról van szó, ami akár kórházi kezelést is igényelhet. A drámai tünetek ellenére ez a betegség általában nem okoz kárt a magzatban, azonban ha az anya sokat veszít a normális súlyából, az befolyásolja a születendő gyermek testsúlyát is. Kezelése általában infúziós folyadékpótlással és hányingert csillapító készítményekkel történik.
Koraszülés
Ha a gyermek a terhesség 24. hete után, de a 37. hete előtt megszületik, koraszülésről beszélünk. Ennek - a gyermek fejlettségétől függően - vannak fokozatai: minél korábban születik meg a baba, annál több kockázattal kell szembenézni. A legtöbb koraszülött csecsemő azonban megfelelően fejlődik a kórházi, majd az otthoni körülmények között.
A koraszülésre figyelmeztető jelek: tompa, „mély” hátfájás; nyomásérzés a medencében; végtag- vagy arcödéma; óránként négynél többször jelentkező összehúzódások; hányinger, hányás vagy hasmenés; homályos- vagy kettős látás, egyéb szemészeti zavarok; mestruációs fájdalomhoz hasonló hasi görcsök; a baba mozgása lelassul vagy megszűnik; folyadék vagy vér távozik a hüvelyből. Mindezek nem feltétlenül utalnak vetélésre, de jelentkezésükkor indokolt sürgős orvosi ellátás kérése. Az is előfordulhat, hogy semmilyen előjele nincs a koraszülésnek.
Vetélés
A vetélés - vagyis a magzat elvesztése a 24. terhességi hét előtt, vagy míg nem érte el az 500 gramm súlyt - az esetek többségében az anyán kívül álló ok(ok) miatt következik be. Sor kerülhet rá a terhesség egészen korai szakaszában, ilyenkor a nők többségének még nincs is tudomása arról, hogy gyermeket várt.
A vetélések hátterében álló ok sokszor nem egyértelmű, azonban a legtöbbször a gyermek fejlődési vagy kromoszóma-rendellenessége okozza. A már megkezdődött vetélés nem megállítható, ugyanakkor az azon átesett nő az esetek többségében újabb, egészséges terhességet hordhat ki.
Az embrió vagy a magzat halálát (az életjel hiányát) több, egymástól független vizsgálattal igazolják. Ezt követően a szülészorvos javaslata alapján a megszakadt terhességet - ha nem indul be a vetélés spontán - műtéttel, vagy a 13. hét után általában mesterségesen megindított vetéléssel fejezik be.
A vetélés gyakori jelei a görcsös, menstruációhoz hasonló hasfájás és a hüvelyi vérzés. Mindezek azonban nem minden esetben jelentenek vetélést! A vetélés valószínűsége csökkenthető a fent elsorolt kockázatok - dohányzás, alkohol, koffein - kerülésével.
