A lombikbébi-eljárás és az embrióosztódás folyamata

A mesterséges megtermékenyítési (asszisztált reprodukciós) technikákat, és azokon belül a lombikbébi programot évtizedek óta nagy sikerrel alkalmazzák olyan pároknál, akiknek természetes úton nem sikerül a teherbeesés.

A lombikbébi eljárás a mesterséges megtermékenyítési (asszisztált reprodukciós) technikák egyike. A fogantatáshoz szükséges ivarsejtek (petesejt és spermium) találkozása a testen kívül történik, majd a megtermékenyült és osztódásnak induló embriót visszaültetik a méhüregbe. Ezt az eljárást legtöbben lombikbébi néven ismerik, hivatalosan IVF (in vitro fertilizáció - szó szerint üvegben történő megtermékenyítés) a neve.

A világ első lombikbébije 1978-ban született, nem sokkal később, 1984-ben pedig az első fagyasztott embrió ból született baba is világra jött.

A lombikbébi eljárás típusai

A leggyakrabban alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárás a hagyományos in vitro fertilizáció és embrió transzfer (IVF-ET). Ilyenkor az érett petesejteket leszívják, megtermékenyítik a férfi spermiumával, majd 2-5 nap elteltével visszaültetik a méhüregbe.

Az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) az IVF egyik válfaja, amit gyenge minőségű spermakép esetén alkalmaznak. Ilyenkor a petesejtbe közvetlenül befecskendezik a kiválasztott, jó minőségű spermiumot.

Fagyasztott embrió transzfer (FET) is szóba jöhet még. Ilyenkor a korábban lefagyasztott embriókat felengedik és beültetik a méhbe.

Kiknek ajánlott lombikprogram mellett dönteni?

A termékenységi problémákkal küzdő párok számára a meddőségi kezelések nyújthatnak segítséget ahhoz, hogy a várva várt gyermekáldás megtörténjen. Ha természetes úton, egy év (35 év felett fél év) próbálkozás után sem jön össze a baba, ajánlott orvoshoz fordulni.

Amennyiben lehetséges, előbb egyszerűbb eljárással, gyógyszeres kezeléssel vagy inszeminációval próbálkoznak - a lombikprogram ezek után jön szóba.

A lombikprogram megoldást jelenthet az alábbi esetekben:

  • a nő petevezetékei nem átjárhatóak
  • súlyos endometriózis
  • jelentős hormonális problémák
  • az anya 35 év feletti
  • a férfi spermalelete nem megfelelő

A hagyományos és a FET lombikprogram különbségei

A hagyományos lombik eljárás első lépése, hogy hormonokkal stimulálják a petefészket, aminek hatására több petesejt kezd el érni. Optimális érettségi állapot esetén a hüvelyen keresztül leszívják ezeket a petesejteket(ezt altatásban végzik), majd speciális tápoldatba helyezik és 3-4 órával később megtermékenyítik őket a férfi spermiumával.

A szakemberek figyelemmel követik a sejtosztódás folyamatát,ahogy a petesejtekből embriók válnak, és kiválasztják a legjobb tulajdonságokkal rendelkező embriókat. A megtermékenyítés után 2-5 nappal a kiválasztott embriókat visszaültetik a méh üregébe. Ez tehát a hagyományos IVF (in vitro fertilizáció), amikor friss embriókat használnak beültetésre.

Mivel a lombik eljárás során beültetés előtt az orvos és a pár közösen dönt a beültetendő embriók számáról (általában 2-3), ezért ha egészséges „felesleges” embriók maradnak, azokat igény szerint le lehet fagyasztani(általában 5-6 napos állapotban) és így fagyasztva (-196 fokon) károsodás nélkül lehet tárolni, a jelenlegi ismereteink szerint emberi léptékkel számítva korlátlan ideig.

Ha egy pár úgy dönt, hogy szeretné vállalni az újabb beültetést, esetleg az első embrió transzfer sikertelen volt, akkor következik a FET (fagyasztott embrió transzfer). Fagyasztásból felengedve, újabb stimuláció és műtét nélkül lehetséges az embriók visszaültetése.

A FET lombik kíméletesebb az anya szervezetével, mert nem kell ismételten gyógyszeres kezeléssel stimulálni a peteérést, így kisebb a hormonok okozta megterhelés, és a petesejt-leszívással sem kell terhelni újra az anyukát.

Kutatások szerint a FET lombikkal születő babák egészségesebbek, egyes teóriák szerint éppen azért, mert az a fajta program nem jár együtt a hormonszintek jelentős változásával.

A kiolvasztott embriók befogadására a női ciklusban fel kell készíteni a méhet, a méhnyálkahártyát és a szervezet sárgatesttermelését. Ehhez hormonok beadására van szükség, azonban a friss embriós lombikhoz képest rövidebb és kevésbé megterhelő a terápia.

Ultrahanggal és vérvizsgálatokkal ellenőrzik a szervezet reakcióit, a hormonszinteket és a méhnyálkahártya vastagságát, hogy meghatározzák a beültetés ideális időpontját.

Beültetés előtt a folyékony nitrogénben tárolt embriókat speciális eljárás során felengedik és egy kisebb orvosi beavatkozás keretében behelyezik a méhbe. A szakemberek a könnyebb, gyorsabb beágyazódás érdekében általában burokvékonyítással segítik az embriók megtapadását.

A beültetés nem jár jelentősebb fájdalommal, ezért ébrenlétben végzik el.

A beültetést követő napokban megtörténik a beágyazódás, és ha minden jól ment, két hét múlva megjelenik a két csík a terhességi teszten.

A lombikprogram utáni várandósság is ugyanúgy zajlik, mintha természetes úton következett volna be. Nincs ez másképp a FET lombik esetén sem.

A fagyasztott-felolvasztott embrió beültetése után általában 5 napon belül beágyazódik a méhnyálkahártyába. Ez ugyan kicsit több idő, mint friss embrió esetén (ezt késői vagy késleltetett beágyazódásnak nevezik), de teljesen normális jelenség.

Általában a beültetés után 10-12 nappal otthoni terhességi teszt segítségével kimutatható, hogy sikeres volt-e a kezelés. Ugyanakkor a legbiztosabban vérvétellel igazolható a terhességi hormon jelenléte, majd egy-két héttel később ultrahanggal mutatható ki a klinikai terhesség.

Természetesen minden várandósság különböző, és az esetleges kockázatokra az életkor, egészségi állapot, hormonális, anatómiai és immunológiai tényezők is hatással vannak.

A lombik terhességek ugyan automatikusan a veszélyeztetett kategóriába kerülnek (ez szorosabb megfigyelést, gyakoribb vizsgálatokat jelenthet), de a kockázatok nem abból adódnak, hogy a baba lombikkal fogant. Ne feledjük: a veszélyeztetettség sem bajra, hanem arra utal, hogy körültekintőnek kell lenni!

Az embriók fagyasztása és a FET lombik eredményessége

Az embriók lefagyasztása jellemzően fejlődésük 5. vagy 6. napján, azaz a blasztociszta állapotban történik. Napjaink legmodernebb technikája erre a vitrifikáció, ami olyan gyors hűtést jelent, hogy a vízmolekulák nem rendeződnek jégkristályba, hanem üvegszerű állapotba kerülnek.

A vitrifikált embriók túlélése elérheti a 95-98%-ot, szemben a lassú fagyasztás 60-70%-os eredményével.

A jogi szabályozás szerint legfeljebb tíz évig őrzik a fagyasztott embriókat, legkésőbb eddig kell választania a párnak négyféle lehetőség közül: beültetés saját célra, adományozás, megsemmisítés vagy felajánlás kutatási célokra.

Az adományozott embrió sok párnak jelent fényt az alagút végén, ezért érdemes megfontolni ezt a lehetőséget is, ha saját beültetés nem történik.

A FET lombik egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a meddőségi klinikákon világszerte, azonban tény, hogy ezt az eljárást továbbra is ritkábban alkalmazzák, mint a friss embriók beültetését.

Mégis számos tanulmány vizsgálta már a FET lombikprogramok sikerességi arányát.

Számos kutatás szerint a FET lombikkezelés sikeressége vetekszik a friss embriós beültetésekkel, a teherbeesési arány hasonló (átlagban 40%) vagy még jobb is lehet.

Emellett több kutatás is arra jutott, hogy a PCOS-ben szenvedő nőknél a fagyasztott embriós beültetés még előnyösebb is lehet: nagyobb lehet a teherbeesés aránya, ritkább lehet a vetélés, sőt a hiperstimuláció is.

A FET lombikprogram sikerességét befolyásoló tényezők

Azt, hogy a FET lombik, illetve általában véve a lombikprogram következtében egészséges kisbaba foganjon, számos tényező befolyásolja.

A sikerességet tekintve az anya életkora a döntő tényező: 40 éves kor felett fokozatosan csökken az esélye, hogy az embrió transzfer várandóssággal végződik.

Maga a termékenységi probléma és annak kezelési módja, meglévő betegségek, testsúly, életmód - ezek is mind befolyásoló tényezők.

Sikeres korábbi terhességek és IVF kezelések növelik a pozitív eredmény esélyét, korábbi vetélések azonban az újabb vetélés kockázatát fokozzák.

FET lombik esetén a siker nagyban múlik a fagyasztás módszerén (legjobb technika a vitrifikáció), illetve az embriók előkészítését, tenyésztését, fagyasztását és olvasztását végző szakértelmén is.

A természetes úton történő fogamzásnál egy spermium egyesül a petesejttel a petevezetékben. Ez a folyamat a petesejt ovulációja után, tehát mintegy két héttel a menstruációt követően zajlik le.

Ekkor ugyanis a méh nyakcsatorna hámja olyan nyákot termel, ami elősegíti a spermiumok mozgását és a méhkürtökbe való eljutását. A két sejt találkozása itt megy végbe.

Számos vizsgálat előzi meg annak kimondását, hogy a kívánt gyermek megszületésének esélyét a lombikbébi-beavatkozás segíti.

A mesterséges megtermékenyítés ma már a meddő párok 50-70%-ánál sikerrel jár, igaz, nem mindig az első beültetésnél.

Lombikbébi eljárás esetén a petesejt és a spermium találkozása testen kívül történik meg.

Az anyát gondosan elő kell készíteni a megfoganáshoz, először is szükség van több jó minőségű petesejtre, amelyet majd leszívnak az egyesítéshez. Ezért meghatározott hormonális kezeléseket kap a leendő anya, így egyszerre több tüsző is meg tud érni.

A petesejteket rövid altatásban egy vékony tű segítségével a hüvelyen keresztül leszívják, majd laboratóriumi körülmények között egyesítik a petesejteket és a spermiumokat.

A megtermékenyült petesejt, azaz a zigóta 3-6 nap alatt érkezik meg későbbi lakhelyére, a méhbe, de ez idő alatt is folyamatosan osztódik.

Mire gombostűfej méretű gömbbé válik, már szedercsírának nevezzük. A szedercsíra osztódása folyamatos, az anyaméhbe érve mintegy 64 sejtből áll.

Az életkezdet addig egyforma sejtjei elkezdenek differenciálódni: a külső sejtek a külvilággal való kapcsolat létesítéséért lesznek felelősek, a belső sejtek pedig azért felelnek, hogy megalapozzák az új életet, testet adjanak annak az embernek, aki kifejlődik belőlük.

A méhfalhoz kapaszkodva a sejtcsomó számára a méhlepény biztosítja a tápanyagot és az anyagcserét.

A hólyagcsíra falából kialakul az embrióburok, a fal belső rétegéből pedig az amnionzsák jön létre, ez öleli körül az embriót.

Életének 4. A beágyazódást követő 10. napra a sejtek humán choriális gonadotropint (hCG), majd röviddel ezt követően egyéb hormonokat termelnek.

Ennek a hormonszintnek az ellenőrzésével lehet igazolni a várandósság létrejöttét.

Mivel egy-egy beavatkozás során több jó minőségű embrió is létrejöhet, azokat, amelyeket nem használnak fel az első beültetéskor, lefagyasztják.

Ezt általában nem abban az intézményben végzik, ahol az embriók kifejlődnek, hanem a mélyfagyasztott tárolást végző laboratóriumokban.

Az embriókat azonban minél előbb és sérülésmentesen el kell juttatni a tárolást végző intézménybe.

Mivel a minták igen érzékenyek a hőmérsékletváltozásra és több szempontot is figyelembe kell venni utaztatásukkor, érdemes szakszerű segítséget igénybe venni.

A lombikbébi program folyamata lépésről lépésre

1. A petefészek stimulációja

Mivel menstruációs ciklusonként általában csak egy petesejt érik meg, a lombikkezelés során hormonálisan stimulálják a petefészkeket, ily módon viszont akár 10-15 petesejtet is lehet nyerni.

A hormoninjekciókat minden beteg más és más dózisban, személyre szabottan kapja.

A páciensek egy része érzékenyen reagál a stimulációra, ilyenkor előfordulhat, hogy a kelleténél több tüsző érik meg.

2. A petesejtek leszívása

A petesejtek leszívása egy hüvelybe helyezett ultrahang és egy úgynevezett punkciós tű segítségével történik, műtéti körülmények között, általában rövid altatásban.

A szakorvos, a hüvelyen keresztül egy hosszú tű segítségével, ultrahangos ellenőrzés mellett, sorban szúrja meg a petefészkekben található tüszőket.

3. A petesejtek megtermékenyítése

A leszívott petesejt a tüszőfolyadékkal együtt az embriológiai laboratóriumba kerül.

Az embriológus a petesejteket egy speciális tápoldatba helyezi, ezt követően egy inkubátorba kerülnek.

A pár férfitagja által leadott spermiumváladékot előkészítés után felhasználva, termékenyítik meg egyesével a kinyert petesejteket.

Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, akkor arra van szükség, hogy a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttassuk a petesejtbe.

4. Az embriók tenyésztése

A lombikeljárás során a petevezetőkhöz és a méh nyálkahártyájához hasonló élettani körülményeket biztosítanak az embriók fejlődéséhez.

Az osztódás során az embriók szelektálódnak, a rossz minőségű, gyenge embriók megállnak a fejlődésben.

A leszívott petesejtek körülbelül 70 százaléka termékenyül meg és indul osztódásnak, de ezeknek nagyjából csak a fele jut el az 5.-6. napig.

5. Embrióbeültetés

Az embriók beültetése, vagyis az embriótranszfer leggyakrabban a petesejt-leszívást követő 3. vagy 5. napon történik.

Az embriókat műanyag katéter segítségével, a méhnyakon keresztül a méh üregébe helyezik.

35 éves kor alatt, kiváló minőségű blasztociszta esetén egy embrió beültetése javasolt, ezt követően további hormonpótlás szükséges.

A transzfer éber állapotban történik, a beavatkozás általában fájdalommentes vagy egy átlagos nőgyógyászati kivizsgálás kellemetlenségeihez hasonlítható.

Az embriót egy puha, vékony katéterbe szívja fel az embriológus egy minimális mennyiségű tápoldattal együtt.

Az orvos a katétert ultrahang segítségével a hüvelyen keresztül a méhbe helyezi.

A katéter ultrahanggal jól látható, a kezelőorvos pontosan követi a monitoron a katéter útját, és a megfelelő helyre fecskendezi be az embriót.

Az embrióosztódás és beágyazódás

A megtermékenyült petesejt, a zigóta.

A megtermékenyítést követő 20-27 óra között általában lezajlik az embriók első sejtosztódása.

A második napon ezek az embriók már 2-4 sejtesek, harmadik napra elérik a 6-8 sejtes osztódási állapotot.

Negyedik nap az embriók sejthatárai összeolvadnak, készülve egy minőségi váltásra.

A megtermékenyítést követő ötödik napon a megfelelő embriók blasztocisztává (hólyagcsírává) alakulnak, sejtszámuk megközelíti a százat, az embrió differenciálódik, 2 típusú sejtet tartalmaz.

sejtosztódás infografika

A méhfalhoz kapaszkodva a sejtcsomó számára a méhlepény biztosítja a tápanyagot és az anyagcserét.

A hólyagcsíra falából kialakul az embrióburok, a fal belső rétegéből pedig az amnionzsák jön létre, ez öleli körül az embriót.

Életének 4. A beágyazódást követő 10. napra a sejtek humán choriális gonadotropint (hCG), majd röviddel ezt követően egyéb hormonokat termelnek.

Ennek a hormonszintnek az ellenőrzésével lehet igazolni a várandósság létrejöttét.

Lehetséges kihívások és kockázatok

A lombikbébi eljárásból adódó hormonszint-ingadozások, a megterhelő kezelések testi és lelki szinten is kimerítőek.

Az arra hajlamosaknál (átlagosan 1000-ből 4 esetben) sajnos vérrögök alakulhatnak ki.

A petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS) a gyógyszeres kezelés következményeként léphet fel.

A petefészek-stimuláció során ugyanis egyszerre több petesejt érik meg, ellentétben egy normális menstruációs ciklusba.

Ennek következtében súlyos esetben romolhatnak akár a máj-és vesefunkciók is, a mellkasban pedig folyadék gyűlhet fel, ami miatt besűrűsödhet a vér.

A kezelés sikerességéért való aggodalom komoly lelki megterhelést jelent a pár mindkét tagjának.

A program pszichés támogatás nélkül sokszor torkollhat eredménytelenségbe, a pár elhidegülésébe.

Ezért hasznos, ha már előre megfogalmazzuk: hány próbálkozás után adjuk fel/tartunk szünetet?

A petesejtek rendellenessége például, amely erősen összefügg az életkorral.

Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalék a rendellenes petesejtek aránya, addig 37-38 éves kor körül 50 százalék, 40 éves kor felett pedig 70 százalék is lehet.

A rendellenes spermiumok szintén gátolhatják a megtermékenyülést.

A beágyazódási problémák mögött számos biológiai ok állhat, ezek vizsgálata a kezelőorvos segítségével történik.

magzat fejlődése ultrahang

Tanácsok a lombikprogram előtt és alatt

A program pszichés támogatás nélkül sokszor torkollhat eredménytelenségbe, a pár elhidegülésébe.

Ezért hasznos, ha már előre megfogalmazzuk: hány próbálkozás után adjuk fel/tartunk szünetet?

Ebben az időszakban a legjobb egyértelműen az, ha otthon maradunk és pihenünk: olvasással, filmezéssel, kedvenc hobbinkkal múlatjuk az időt.

Fontos, hogy semmiképp se végezzünk szellemileg vagy fizikailag megterhelő tevékenységeket!

Emellett azonban végezzünk rendszeresen valamilyen, nem megerőltető sportot (úszás, séta, stb.), és igyekezzünk stresszmentesíteni napjainkat.

A tápanyag-és vitaminhiány meggátolhatja azt, hogy beágyazódjon az embrió - így elengedhetetlen, hogy a megfelelő nyomelempótlásra odafigyeljünk.

A B3-, a D- és az E-vitamin például az embrió megtapadásában, fejlődésében egyaránt fontos szerepet tölt be.

A barátcserje segíthet növelni progeszteronszintünket, és redukálni prolaktinszintünket.

Így jótékony hatással lehet termékenységünkre (és egyébként számos nőgyógyászati problémára is).

A lombik program menete, bár lelkileg és testileg egyaránt megterhelő, könnyebbé tehető, ha előre felkészülünk arra, mire számíthatunk.

Ennek fontos része az, hogy tájékozódunk a legjobb lehetőségek között, és felmérjük, szervezetünk melyik kezelési módra reagálna a legjobban.

Rendszeres mozgás: Nem szabad megterhelő sportot végezni, hiszen a túledzés is állhat a meddőség hátterében.

Azonban egy-egy hosszabb séta a friss levegőn hetente többször hozzájárul az egészséges élethez.

Megfelelő táplálkozás: Érdemes kiiktatni a koffeintartalmú, valamint a cukros ételeket.

A koffein a petevezetékekben fékezheti az izmok összehúzódását, míg a túlzott cukorfogyasztás komoly egészségügyi problémához vezethet, amelyek gátolják a teherbeesést.

A minél több fehérje és az elegendő folyadék viszont segítik a megtapadást.

Az ideális testsúly: A megfelelő testsúly szintén lényeges szempont, hiszen a zsírszövet hozzájárul az ösztrogéntermeléshez, ezáltal a súlytöbblet könnyen okozhat hormonzavart.

Bizonyos vitaminok segítenek az embrió megtapadásában, a C, E, B-vitaminok, valamint a folsav is fontos étrendkiegészítő lehet.

Lombikprogram | A petefészek előkészítése - 1. rész

A sikerességet befolyásoló tényezők között akadnak olyanok is, amelyekre az érintetteknek nem, vagy kevéssé lehet ráhatása.

Bár a gyermekvállalás életkora egyre kitolódik, biológiai tény, hogy a megtermékenyülés esélye a kor előrehaladtával egyre kisebb.

A fogantatás sikeressége 35 év alatt a legvalószínűbb.

Még ha a sikertelenség mögött biológiai okot is vélnek felfedezni, a kezelési eljárások mellett érdemes pszichológussal konzultálni.

Egy lombikbébiprogramban részt venni hatalmas vállalás mind testi, mind lelki értelemben.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy a meddő pár minél alaposabban tájékozódjon, mielőtt a kezelés mellett dönt.

tags: #lombik #petesejt #megtermekenyulese #osztodas