A lombikbébi program és a petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS)

Az IVF-kezelésen gondolkodó nők gyakori aggodalma a petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS) kockázata. Hallott már erről a témáról, de még mindig nem tudja pontosan, hogy mit képzeljen el ez alatt? Esetleg ismeri a szindrómát, és azon gondolkodik, hogy hogyan kerülhetné el? Ez a petefészkek túlreagálása az IVF-et megelőző stimulációs folyamatra. Azoknak a nőknek, akik az adományozott petesejtekkel történő kezelést választják, nem kell foglalkozniuk ezzel, mivel a stimulációt az adományozó végzi. A saját petesejtjeivel végzett IVF-kezelés azonban a leendő anya stimulációjával jár.

A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is. Még a petefészek-stimuláció kezdete előtt kezelőorvosunk meghatározza kezelésünk módját és ütemtervét.

Mi az a petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS)?

Az OHSS azért fordul elő, mert a petefészkek továbbra is reagálhatnak a gyógyszerekre, még azután is, hogy a páciensek abbahagyták a gyógyszerek alkalmazását. A valóságban az OHSS az alhasi nyomásérzés ("hasi teltség") formájában jelentkezik. Ez a hasüregben felgyülemlett folyadék miatt alakulhat ki. Bár nem ismerjük ennek a pontos okát, a szakértők úgy vélik, hogy a kiváltó ok a sárgatest által termelt vaszkuláris endoteliális növekedési faktor termelésének növekedése lehet a petesejtek leszívása után.

Aki gyógyszereket szed a tüszőérés serkentésére, azoknál léphet fel az ovarian hyperstimulation syndrome, azaz a petefészek túlstimulációs szindróma. A hiperstimuláció egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak: a nők kb. 3-5%-ánál jelenik meg. A tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek: puffadás, émelygés, némi súlygyarapodás, a hasűri folyadék megjelenése, hányás és hasmenés. A súlyos formája (nehézlégzés, mellkasi folyadék, kóros anyagcsere folyamatok, stb.) pedig kórházi kezelésre szorul.

Amikor hiperstimuláció lép fel, akkor a petefészek jelentős mértékben megnagyobbodik a hormonok hatására. Ez azonban egy tünetegyüttes, melynek a túlságosan magas ösztrogénszint a másik, mérhető jele. E mellé társulnak a különböző hasi fájdalmak, és a testüregekben felhalmozódó folyadék. A folyadék azonban nemcsak a mellüregben vagy a hasüregben, hanem a szívburokban is feltorlódhat.

Az OHSS tünetei és súlyossága

Az enyhe vagy közepesen súlyos tünetek közé tartozhat hasi fájdalom és/vagy hányás, hasmenés vagy émelygés, de általában nem tartanak tovább egy hétnél. A súlyosabb tünetek közé tartozhat a vérrögképződés, jelentős hasi megnagyobbodás és/vagy gyors súlygyarapodás.

Az OHSS tüneteinek súlyossága változó lehet:

• Enyhe: ez az esetek többsége, kb. 20-30%-a. Ilyenkor néhány héten belül elmúlnak az alhasi kellemetlenségek (az émelygés, a feszülés vagy épp a puffadás), és helyreáll a normális közérzetünk.
• Középsúlyos: az esetek kb. 1-5%-ban azonban ennél súlyosabb tünetekkel: kiszáradással, erősödő hasi tünetekkel, és a folyadék hasűri, néha mellkasi felgyülemlésével is számolnunk kell. A máj-és vesefunkciók romlása, valamint még vérrögképződés is felléphet ilyenkor. A gyógyulási idő ebből az állapotból kb. 2-4 hét, ám ha közben sikeres a teherbe esés, ez akár 10 hétig is elhúzódhat.
• Súlyos: a középsúlyos tünetek fokozódása, a nehézlégzés, valamint légzési elégtelenségek megléte már egyértelműen kórházi ápolást, folyamatos felügyeletet igényel. Ennek azonban szerencsére csak 1-2%-os az előfordulása. Ha elhanyagoljuk, sajnos néhány napon belül kórházi kezelést igénylő, súlyos esetté válhat a hiperstimulációs szindróma.

A hCG-kezelést követően kb. a 3-5., néha 7. napon jelentkezhetnek ezek a tünetek, melyeket minden egyes további hCG-injekció fokozhat.

A lombikbébi program és az OHSS megelőzése

Amennyiben a páciensek betartják a javasolt megelőző intézkedéseket, az OHSS kockázata nagyon kicsi. A súlyos tünetek az esetek kevesebb mint 1%-ánál jelentkeznek.

Ahogy Dr. Frgala elmagyarázza, az OHSS már nem befolyásolja a fogamzás esélyét. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor az embriókat hiperstimuláció esetén le kellett fagyasztani, ez az embriók számára is megterhelő eljárás volt. A fagyasztási eljárások azonban manapság sokkal kíméletesebbek. Abban az esetben, ha OHSS jelentkezik, akkor elvégezhető, és a beültetés egy-két hónappal elhalasztható.

Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a Reprogenesis klinikán a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le - a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett, ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét.

A lombikbébi program általánosságban

1978. július 25-én, az angliai Oldham városában született meg a világ első lombikbébije. Mindössze tíz évre rá, 1988. augusztus 24-én világot látott az első magyar lombikbébi is. Az utóbbi több mint 40 évben ez az eljárás széles körben elterjedt, dinamikus fejlődésen ment keresztül és párok millióit segítette hozzá a gyermekáldáshoz - amiben nagy valószínűséggel más úton nem is lehetett volna részük. A lombik kezelések egyre fontosabb szerepet játszanak a fejlett országokban, hazánkban is, ám sajnos mégsem kapják meg a kiérdemelt figyelmet.

Statisztikák szerint a meddőség Magyarországon minden negyedik párt érint. A legalapvetőbb okok kizárása és az egyszerűbb kezelési eljárások (mint pl. életmódváltás, ovuláció gyógyszeres elősegítése) után szokott következni először az inszemináció: ilyenkor a férfi ondómintát ad, majd az orvosok kigyűjtik az aktív, jól mozgó spermiumokat és ezeket a méhüregbe fecskendezik.

Az inszeminációt csak akkor végzik el, ha a petevezeték átjárható és az ondómintában legalább 5 millió spermium mozog megfelelően. A sikeresség esélye 12-15%-ra tehető.

A lombikbébi program hat sikertelen inszemináció után következhet, ugyanakkor az orvos dönthet ennél előbbi kezdésről is, sőt, akár az inszeminációval történő próbálkozás teljes kihagyásáról is (pl. átjárhatatlan petevezeték, nagyon rossz spermakép esetén).

A lombikbébi kezelés folyamata

A lombikbébi kezelés (in vitro fertilizáció, IVF) egy hosszabb, összetettebb folyamat, amely több lépésből és folyamatos kontrollvizsgálatokból áll:

1. Stimuláció: Először hormonkezeléssel serkentik a petefészek működését, azért, hogy egyszerre több petesejt érjen meg. A tüszők érését ultrahang, illetve szükség esetén vérvétel útján történő hormonvizsgálat segítségével követik.
2. Petesejt leszívás (punkció): Amint elérték a megfelelő állapotot, a petesejteket hüvelyen keresztül leszívják - ez jellemzően altatásban történik.
3. Megtermékenyítés: A petesejteket speciális tápoldatba, inkubátorba helyezik, ezzel biztosítva az életben maradásukhoz, fejlődésükhöz szükséges feltételeket. A spermát laboratóriumi módszerekkel előkészítik, és a punkció után 4-5 órával megtörténik a megtermékenyítés. Ha a spermiumok minősége megfelelő, akkor maguktól egyesülnek a petesejtekkel, ha nincs így, akkor a spermiumokat befecskendezik a petesejtekbe.
4. Embrió beültetés: 2-5 nappal később a megfelelő módon osztódó, életképes embriókat (megtermékenyült petesejteket) egy vékony műanyag katéter segítségével beültetik a méhbe. Ez néhány percet vesz igénybe, éber állapotban történik, fájdalommentes. Az embriók száma több tényezőtől is függ (pl. életkor, hormoneredmények), hazánkban a törvény legfeljebb három, indokolt esetben négy embrió beültetését engedi meg.

Sikeres kezelés esetén a terhesség az embriók beültetése után kb. 2 héttel kimutatható.

A lombikbébi program az első injekciótól kezdve az eredmény kiderüléséig kb. 6 hetet vesz igénybe (bizonyos esetekben ennél rövidebb is lehet a protokoll).

Milyen esetekben javasolt a lombikbébi kezelés?

Orvosi értelemben meddőségnek az számít, ha egy párnál 12 hónap folyamatos, védekezés nélküli közösülés nem eredményez terhességet. 35 év feletti nőknek már 6 hónap sikertelen esetén ajánlott meddőségi kivizsgálást végezni. A meddőség kb. fele-fele arányban vezethető vissza a nőkre és a férfiakra.

Lombikbébi kezelés azokban az esetekben nyújthat megoldást, amikor a kevésbé invazív kezelési lehetőségek (peteérést serkentő gyógyszerek, többszöri inszemináció) nem voltak eredményesek, vagy a pár egyikénél az alábbi diagnózisok valamelyikét állították fel:

• A petevezeték károsodása vagy elzáródása.
• Ovulációs rendellenességek.
• Endometriózis.
• Mióma.
• A spermiumok termelődésének vagy funkciójának zavara.
• Spermium vagy petefészek elleni antitestek termelődése.
• Ismeretlen eredetű meddőség.
• Genetikai rendellenesség.

A lombikbébi program 40 év feletti nőknél elsődleges kezelési módja a meddőségi problémáknak.

Mindezek mellett az in vitro fertilizációs kezelések a termékenység megőrzésére is használhatóak rák vagy egyéb súlyos betegségek esetén. A sugárkezelés vagy kemoterápia megkezdése előtt a petesejtek kinyerhetőek és megtermékenyítetlen állapotban lefagyaszthatóak későbbi felhasználásra. A petesejtek meg is termékenyíthetőek és embrió állapotban is lefagyaszthatóak, tárolhatóak.

A lombikbébi kezelés sikeressége és kockázatai

A lombikbébi kezelések sikerességét alapvetően kétféle módon lehet mérni: a klinikai terhességek arányával, illetve az élveszülések arányával. A sikerességi arányok országról országra, sőt, még klinikáról klinikára is eltérőek. A sikeresség szempontjából természetesen mérvadó az életkor, a meddőség eredete, és a beültetett embriók száma is.

Egy 2020-ban megjelent tanulmány szerint Magyarországon lombikbébi kezelések esetében a terhességek aránya petesejt-leszívásonként 31,4%. ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) kezelések esetében 32,3%.

Bármilyen orvosi beavatkozásról is legyen szó, kockázatokkal mindig számolni kell. Nincs ez másképp a lombikbébi esetében sem. De tudnod kell, hogy a lombikbébi program egy rendkívül biztonságos beavatkozásnak számít, a komplikációk nagyon ritkák.

Lehetséges kockázatok

• Többes terhesség: Több embrió beültetése esetén nagyobb a többes terhesség esélye (ikerterhesség: 19%, hármas ikerterhesség: 1%). Ez a koraszülés és alacsony születési súly nagyobb kockázatával jár.
• Koraszülés és alacsony születési súly: Kutatások szerint a lombikbébi kezelés (egy embrió beültetése esetén is) enyhén növeli a koraszülés és alacsony születési súly kockázatát.
• Petefészek hiperstimulációs szindróma: Kezeléskor előfordul a petefészek túlstimulálása, amely a petefészek megnagyobbodásával, fájdalommal jár. A tünetek (enyhe hasi fájdalom, puffadás, hányinger, hányás, hasmenés) jellemzően egy hétig tartanak, de terhesség létrejötte esetén több hétig is fennállhatnak.
• Vetélés: A vetélés kockázata lombikbébi esetén ugyanakkora, mint természetes úton történő fogantatás esetén (kb. 15-25%). Az anyai életkor növekedésével ugyanúgy nő ez a kockázat.
• Petesejt leszívás szövődményei: A leszívás nagyon ritkán vérzést, fertőzést, belső sérülést okozhat. Emellett, mint minden tevékenységnek, az altatásnak is vannak kockázatai.
• Méhen kívüli terhesség: A lombikbébi programban részt vevő nők 2-5%-ánál méhen kívüli terhesség jön létre. Ilyenkor nincs lehetőség a terhesség megtartására.
• Stressz: A lombikbébi kezelés pénzügyileg, fizikailag és érzelmileg is nagyon megterhelő tud lenni. Családtagok, barátok, szakemberek is segíthetnek abban, hogy kiegyensúlyozottak maradjatok ebben az időszakban.

A lombikbébi kezelést végző orvosnak, illetve klinikának mindenképpen megfelelően tájékoztatnia kell téged a kockázatokról. Bármilyen aggodalmad, kérdésed is van, nyugodtan beszéld meg ezeket az orvossal.

További kérdése van a témával kapcsolatban? Ne habozzon kapcsolatba lépni kezelési koordinátorainkkal, akik szívesen válaszolnak minden kérdésére.

tags: #lombik #utan #haspuffadas