A magzat érzékelése hüvelyen át

Bevezetés

A magzat fejlődése során nemcsak a fizikai növekedés, hanem az érzékszervek kialakulása és fejlődése is kiemelt szerepet játszik. Bár a magzat az anyaméh védett környezetében fejlődik, számos külső és belső inger hat rá, amelyek formálják és befolyásolják fejlődését. A legkorábbi fejlődési szakaszoktól kezdve a magzat képes érzékelni a külvilág bizonyos jeleit, amelyek közül kiemelkedő a fény, a hang, a tapintás, valamint az ízlelés és a szaglás fejlődése.

A magzat érzékszerveinek fejlődése és érzékelése

Látás

A magzat már a 14. hét környékén képes a fény és a sötétség érzékelésére. Bár az anyaméhből csak kevés fény szűrődik be, a mama hasán áttűnő vöröses árnyalatú fényt mindenképp érzékeli a magzat. Kísérletek bizonyítják, hogy egy-egy erős fényhatás következtében megváltozik a baba szívverése, sőt akár kommunikálni is lehet vele ilyen módon. Közvetlen és erős fénnyel viszont csak születése pillanatában találkozik először a kicsi, ami - az addig megszokott látási viszonyok ismeretében - egyenesen sokkoló élmény lehet a számára. Ezért lenne fontos, hogy félhomályban, szelíd fények mellett érkezhessen az új jövevény, és lehetősége nyíljon fokozatosan hozzászokni a külvilág, esetében igencsak agresszív ingereihez.

Hallás

A hallás már az anyaméhben tökéletesen működik, bár csak tompított formában. A magzatot körülvevő védett közeg a hangok egy részét elnyeli, illetve a füleket, hallójáratokat még magzatmáz borítja. Ennek ellenére, a terhesség középidejétől fogva a hangok jelentik a magzat számára a legfőbb információforrást az őt körülvevő környezettel kapcsolatban. Érzékeli az édesanyja testén belüli hangokat, mint például a szívverést, de a külvilágból érkező zajok is maradéktalanul eljutnak hozzá. A papa és a mama hangját már születése előtt képes megkülönböztetni a pici. A világrajövetelét követő egy-két napon belül fel is ismeri a magzati korban megszokott zajokat, amelyek - a szülők hangja mellett - megnyugtatóan hatnak rá. Ilyenek lehetnek azok a hanghatások, mint például a zene, amelyekkel gyakran találkozhatott a várandósság alatt. Nem véletlen, hogy az anyák ösztönösen is halkan beszélnek kisbabájukhoz, ugyanis a picik jobban kedvelik a meleg, lágy tónusú hangokat. Ha ilyet hallanak, szemmel láthatóan figyelnek, idővel megnyugszanak, talán álomba is merülnek. Egy pár hetes baba pontosan érzékeli a szavak hangulatát, és ennek megfelelően reagál; például, ha veszekszünk előtte, elkeseredett sírásba kezd. A baba füle a várandósság nyolcadik hetében kezd formálódni, és a 24. hét környékére alakul ki teljesen.

Tapintás

A tapintás, mint érzékelés, lépésről lépésre alakul ki a magzat fejlődése során. A tízhetes magzat már reagál az érintésre. Először az arc és a nemi szervek környéke válik érzékennyé, ezután az ujjak és a lábak következnek, majd a törzs. A 32. hét környékére szinte teljes testével képes lesz hideget, meleget, nyomást vagy fájdalmat érzékelni a magzat. A fejlődési folyamat részeként a baba megismerkedik saját testével is, szívesen tapogatja arcát, egyéb testrészeit, vagy az őt körülvevő környezetet, a köldökzsinórt és a méhfalat. Az ikrek egymást is megérintik, simogatják az anyaméhben.

Illatok és ízek

A 20. hét tájékára nagyjából kialakul az ízérzékelés. Ettől kezdve előszeretettel kóstolgatja az őt körülvevő édeskés magzatvizet a baba, valamint elkezd ismerkedni egyéb ízekkel is, minthogy a kismama által fogyasztott ételekben található fűszerek aromája is eljut hozzá. Egyes kutatások szerint többet kortyol a magzatvízből, ha az anya valamilyen édes ételt evett, és kevesebbet, amikor savanyú vagy keserű ízekkel találkozik. Születése után felismeri édesanyja illatát, tejét, és meg tudja különböztetni a más anyáktól származó tejtől.

A szülés megindulása és a magzat érzékelése

A szülés megindulása egy komplex folyamat, amelyben hormonális és fizikai tényezők egyaránt szerepet játszanak. A magzat fejlődése során a különböző érzékszervek kialakulása és érzékenysége alapvető a külvilághoz való alkalmazkodásban már a születés előtt is. A fény, a hang, a tapintás, az ízlelés és a szaglás érzékelése mind hozzájárulnak a magzat fejlődéséhez és a külvilág befogadására való felkészüléséhez.

A magzat fejlődése az első hetekben

A megtermékenyülést követő első 2 hét során, azaz az utolsó menstruációtól számított első 4 hét során az anyaméhben fejlődő új kis életet előébrénynek nevezzük. A petesejt és a hímivarsejt találkozását követően 24 óra alatt a petevezetékekben végbemegy a megtermékenyülés folyamata, melynek eredményeképpen kialakul az egyetlen sejtből álló zigóta. A zigóta az első-második napon osztódásnak indul, miközben megkezdi vándorlását a méh ürege felé. Az osztódási folyamatot barázdálódásnak nevezzük, melynek eredményeképpen kialakuló összefüggő és azonos tulajdonságú sejtekből álló sejthalmaz neve előébrény. A 2-3. napon az előébrény 8 sejtből, a 3-5. napon már 16 sejtből áll. A 16 sejtes előébrény mérete nem nagyobb a megtermékenyült petesejtnél. A 16 sejtes stádiumot szaknyelven morulának, azaz szedercsírának nevezzük. Ebben a stádiumban, a megtermékenyülést követő 3-4. napon érkezik a méhbe a vándorló előébrény. A szedercsíraban található sejtek már nem teljesen azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, a középső sejtek alkotják az embriócsomót, a felületi sejtek pedig az ún. trophoblastot képezik. A 4-6. napon a további sejtosztódás eredményeképpen kialakul a hólyagcsíra, szaknyelven blastocysta. A hólyagcsíra mérete kisebb, mint 1 mm, ezért ultrahang vizsgálat során még nem ábrázolódik. A hólyagcsíra nevét onnan kapta, hogy belsejében egy sejtmentes üreg található, melynek falához tapadva „ülnek” az embriócsomót alkotó sejtek. Az embriócsomót alkotó sejtek ekkor már nem teljesen egyformák, a sejtek egy részéből ugyanis kialakul az ún. belső csíralemez. A 6. napon a hólyagcsíra külső trophoblast sejtjeivel hozzátapad a méhnyálkahártya falához és a megtermékenyülést követő 7. napon megkezdődik az előébrény beágyazódása az előzetesen átalakult, várandósságra felkészült méhnyálkahártyába. A beágyazódás folyamata a 14. napon fejeződik be. Ekkor indulnak fejlődésnek a méhlepény elsődleges bolyhai.

A magzat fejlődése a 6-8. hét között

Az anyaméhben fejlődő új kis életet az 5. várandóssági héttől ébrénynek nevezzük. Az ébrényi szak 8 hétig, az utolsó menstruációtól számított 12. várandóssági hétig tart. Hüvelyi ultrahang vizsgálattal leghamarabb a fogamzást követő 15-17. napon, 1-3 napos vérzéskimaradás esetén, az 5. várandóssági héten mutatható ki a várandósság. Az ultrahang vizsgálattal ekkor 2-3 mm-es petezsák látható. Az embrió még oly kicsiny, csupán 0,1 mm, hogy a vizsgálat során még nem ábrázolódik. Az ébrény fejlődése során az 5. várandóssági héten kialakul a középső csíralemez. Így a fejlődő ébrényben már mindhárom csíralemez, a külső, középső és belső csíralemez jelen van. A csíralemezekből alakulnak ki a további fejlődés során az emberi szervezetet alkotó szervek, szövetek. Az 5. héten indul fejlődésnek az idegrendszer, megjelenik a szívcső és megkezdődik a szervezet keringését biztosító véredényrendszer kifejlődése.

A megtermékenyülést követő 22-24. napon, azaz a 6. várandóssági hét elején ultrahangvizsgálattal már kimutatható az embrió, mely ekkor 2-3 mm hosszúságú. A kialakult szívcső lüktetését, az ébrény szívműködését leghamarabb a fogamzást követő 21. napon, azaz a 6. várandóssági hét első napján figyelhetjük meg. A szívcső ekkor percenként 80-90-et ver. A várandósság előrehaladtával a szív percenkénti összehúzódása a várandósság 10. hetéig folyamatosan növekszik, a 10. várandóssági héten kb. 180-190-es szívfrekvenciával számolhatunk. A szívfrekvencia ezt követően a várandósság végéig lassú csökkenést mutat. Élettani körülmények között a várandósság 35. hetétől a magzat szíve percenként 120-180-at ver. A 6. várandóssági héten a magzat teste enyhén görbülni kezd. Tovább fejlődik az idegrendszer, valamint a szív, fejlődésnek indul az arc és a bélcsatorna. Kialakul a magzati máj lebenykéivel és epecsatornáival együtt. Megkezdődik a csontváz kialakulása. A csontváz kialakulása a porcos vázrendszerben létrejövő csontosodási magvak megjelenésével kezdődik. Az első csontosodási mag a 6. várandóssági héten a kulcscsontban jelenik meg.

A 7 hetes magzat karjai és lábai egyre nagyobbak, folyamatosan növekednek, kezd „babaformát” ölteni. A szemhéjak elkezdenek formálódni, a szemgolyó már áttetszik a vékony bőrréteg alól és mérete aránytalanul nagy még a fejhez képest ebben az időszakban. Az ujjak és lábujjak tovább növekednek, de most még összefüggőek, nem váltak szét. Az orr hegye egyre inkább elkülönül, kialakulnak az orrcimpák is. A 7 hetes magzatnál kialakul a csontváz és vele együtt a csigolyák is megjelennek. A gerincvelő is jól látható, mely az idegrendszer fejlődésének egyik fő alkotóeleme. A csigolyák apró oldalnyúlványaiból ebben az időben fejlődésnek indulnak a kisbaba oldalbordái is. Bár még túl apró ahhoz, hogy bármit is érezni lehessen a mozgásából, de az izomszövetek kialakulásával a baba már képes apró rángó mozgásokra. Az agy továbbra is gyorsan fejlődik, már 5 részre különül el, megjelennek az agyféltekék. Elkezd kialakulni a 7 hetes magzat emésztőrendszere, mája, veséje, a kezdetleges légutak is megjelennek, amelyekből később a tüdő fog kialakulni.

Egy szárazbab, a 8 hetes várandósság idején ekkora méretű a magzat. Ebben az időben a baba ülőmagassága (CRL) kb. 10-16 mm és kb. 15-20 mm hosszú. A testsúlya kb. 1,5 g. Ebben az időszakban a 8 hetes magzat kb. 1 mm-t növekszik naponta. A 8 hetes magzat szemei, szája és orra egyre inkább kirajzolódik, és elkezdenek formálódni a tejfogak csírái is. A szervei már a megfelelő helyre kerültek, és a porcokat sok helyen felváltják a növekvő csontok és ízületi sejtek, valamint elkezd kialakulni egyéni ujjlenyomata is. Kifejlődnek a váll-, könyök-, csukló- és térdízületei is. Az ujjak szétválása is megkezdődik. Ezek a fejlődések azt mutatják, hogy a baba orvosi szempontból már magzatnak - foetus - számít, amely angol szó latin eredetű, és ifjút, utódot jelent. Egyre több spontán és reflexszerű mozgást végez, ennek következtében az idegrendszer is fejlődik, bár ez még az anya számára nem érzékelhető. A 8 hetes magzatnál az agyféltekék működése és fejlődése kiemelkedő. Az agy egyre barázdáltabb, a két agyfélteke közötti árok egyre jobban mélyül, ezzel is elkülönülnek egymástól. A 8 hetes magzat szívverése 140-160/ perc, ritmusosan, szabályosan dobog mellkasá...

A méhen belüli fejlődés-visszamaradás (IUGR)

A méhen belüli növekedés-visszamaradás (továbbiakban IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Méhen belül akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka. Magyarországon a kissúlyú magzatok aránya 8-10 százalék körül van, amelyek körülbelül harmada diszmaturus, kétharmada pedig valódi koraszülött. Az elégtelen fejlődés leggyakoribb oka a dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, elégtelen táplálkozás, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, bizonyos gyógyszerek szedése, terhesség alatti kábítószer-fogyasztás, terhességi toxémia, méhlepény-elégtelenség, idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, illetve az anya nemi szervi rendellenességei, betegségei (mióma, kettőzött méh, stb.). Az IUGR előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető. A méhen belül felismert IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása, valamint az intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át. A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni. Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Kellő érettség esetén meg lehet próbálkozni a hüvelyi szüléssel, lehetőleg epidurális érzéstelenítésben. A fájdalom ugyanis reflexesen csökkenti a méh vérkeringését, rontja a magzat oxigénellátását. Ez a reflex a fájdalom megszüntetésével teljesen kikapcsolható. Megszületése után a retardált gyermek koraszülött osztályra kerül, ahol az életveszélyes állapotok felismerésének és elhárításának adottak a feltételei. Az anyatejes táplálás természetesen IUGR esetén rendkívül fontos. A megfelelő ellátásban részesülő, anyatejjel helyesen táplált gyermek általában kétéves korra éri utol kortársait a testi és értelmi fejlődésben.

A szülés várható időpontja és a szülés megindulásának jelei

A várandósság elején az utolsó menstruáció első napjából és a korai ultrahang vizsgálatok eredményéből a szakemberek kiszámolják a szülés várható időpontját. Ez a várható időpont azonban csak egy becslés, a szülés a 37. és 42. hét között bármikor megindulhat, és ez teljesen természetes. A szülés megindulásával kapcsolatosan több elmélet létezik, s a legvalószínűbb, hogy ezek finom összehangolódása az, ami végül is beindítja a folyamatot. A szülési folyamat beindításának „főszereplő” hormonjai az oxytocin és a prosztaglandin. A várandósság utolsó napjaiban a méhfal feszülése növekszik, mely a prosztaglandinok kiáramlását növelve a méh ingerlékenységét fokozzák. A magzatban termelődő hormonok (ACTH és kortizol) szintén fontos beindítói a folyamatnak. A méhtevékenység beindulásakor az egyre mélyebbre kerülő magzati koponya nyomja a belső méhszájnál elhelyezkedő idegvégződéseket, s ez is a szülési folyamatot szabályozó hormonok termelődését váltja ki.

A szülés megindulásának tipikus, és a környezet számára is látható jelei közé tartozik a méh helyzetének megváltozása („lejjebb szállt a hasad”). Valóban a méh felső része (fundus) leszáll: a magzat elölfekvő része (többnyire a feje) leszáll a kismedencébe, először szülőknél 2-4 héttel a szülés előtt, többedszer szülőknél rövidebb idővel előtte vagy már a vajúdás idején. Ez a helyzetbeli változás együtt járhat egy fokozódó medencenyomással, a szeméremcsont, a gáttájék és a hát diszkomfort érzetével. Gyakoriak a méhszájnál vagy a hüvelyben érezhető nyilalló „szúrások”, melyek a baba feje által nyomott medencefenéki izomzatból indulnak ki. A baba fejének hólyagra gyakorolt nyomása miatt gyakran kell WC-re menni, legtöbbször azonban csak pár cseppet tud pisilni a kismama. A várandósság alatti méhizom összehúzódások, az un. Braxton-Hicks féle izom-összehúzódások egyre érezhetővé vagy éppen kellemetlenné válnak, és tévesen vajúdásnak minősülhetnek. A méhnyak felpuhulásával és megnyílásával az addig védőszerepet betöltő nyákdugó kicsúszik. Ez a tojásfehérje állagához hasonló vagy néha annál sűrűbb átlátszó, esetenként sárgás, rózsaszínes, vagy kicsit barnás-véres zselés váladék. Erőteljesebbé válhat a hüvelyi folyás is, részben a medence vérátáramlásának fokozódásából (készülve a szülésre), részben a nyakcsatorna megnyílásából adódóan. Ez természetes, amennyiben nem társul hozzá kellemetlen, égő, viszkető érzés. A nyákdugó eltávozását követően a szülés beindulhat néhány órán belül, de az is lehet, hogy napok, sőt egy-két hét is eltelik. A szülés megindulása előtti napokban gyakoriak a gyomor-bélrendszeri tünetek. Előfordulhat émelygés, étvágytalanság vagy éppen falánkság. Gyakran indul a szülés azzal, hogy a várandós anya többszöri, gyakori székletet ürít. A szülések alapvetően kétféle módon, a rendszeres méhösszehúzódások („fájások”) és/vagy magzatvízcsorgás formájában indulhatnak meg.

tags: #magzat #erzekelese #huvelyen #at