A csecsemőkor a fizikai fejlődés egyik legdinamikusabb szakasza, melynek során a csontrendszer is jelentős átalakulásokon megy keresztül. A szülők számára kulcsfontosságú, hogy tisztában legyenek azokkal a tényezőkkel, amelyek befolyásolják gyermekük csontozatának egészségét és fejlődését.
Amikor megfogod a baba miniatűr kezecskéjét és lábacskáját, alighanem hidegnek fogod érezni. Sok kisbabának az első napokban kékes színűek és hidegek a végtagjai. A babák bőrének színe és megjelenése nagyon változatos lehet. Az orron és a test egyéb részein néha pirosas foltokat találhatsz, amelyek majdnem úgy néznek ki, mintha kiütéses lenne a gyerek. Sok újszülöttnek nagyon száraz a bőre, és erős hámlást is tapasztalhatsz. Ez a jelenség teljesen természetes, nincs szükség semmiféle extra bőrápoló készítményre. Mivel a kisbaba bőrének olajtermelése még nem stabilizálódott, a túl korán alkalmazott kenőcsökkel, krémekkel ezt a folyamatot csak könnyen összezavarnád.
A csecsemő csontozata általában gyengének mondható, sok helyen még porzós, azért inkább törik, mint felnőtté és mivel az izületi szalagok jóval erősebbek, ezért erőművi behatásra mindig inkább törés történik, mint ficam.
Az újszülöttek egész szervezete fejletlen még: természetes hát, hogy sok szerv működése akadozik egy ideig. Ezek közé tartozik többek között a bőr is, de a látása, és mozgása is koordinálatlan.
A csontrendszer fejlődése csecsemőkorban
A leglátványosabb különbség a vázrendszerben rejlik, amely ebben az időszakban még egy rendkívül dinamikus, folyamatosan változó és alakuló struktúra. Sokan meglepődnek azon a tudományos tényen, hogy egy újszülöttnek lényegesen több csontja van, mint egy felnőtt embernek. Míg a szülők vázrendszere 206 különálló elemből áll, addig a kisbaba testében körülbelül 300-350 kisebb-nagyobb csontos vagy porcos egység található.
A babák váza nagy részben még rugalmas porcból áll, ami elengedhetetlen a méhen belüli fejlődéshez és a szülőcsatornán való áthaladáshoz. Képzeljük el, milyen nehézségekbe ütközne a születés, ha a baba koponyája vagy válla már az első perctől kezdve rideg és rugalmatlan lenne. Ez az átalakulási folyamat az osszifikáció, vagyis a csontosodás, amely már a terhesség korai szakaszában elkezdődik, de csak a fiatal felnőttkor elején fejeződik be teljesen.
A babák esetében a csontok végei és bizonyos ízületi részek még teljesen porcosak, ami nemcsak a rugalmasságot biztosítja, hanem a növekedés motorjaként is szolgál.
A szülők számára talán a legmisztikusabb és néha legfélelmetesebb terület a baba feje tetején található puha pont, a kutacs. A csecsemő koponyája nem egyetlen zárt csontgömb, hanem több lemezből áll, amelyeket kötőszövetes hártyák tartanak össze. Az agy az első két évben éri el felnőttkori méretének jelentős részét, és ehhez a táguláshoz a koponyának rugalmasnak kell maradnia. Ha a varratok túl korán forrnának össze, az akadályozná a mentális fejlődést és fizikai nyomást gyakorolna az idegrendszerre. A nagykutacs általában a 9. és 18. hónap között záródik be véglegesen, de ez egyénenként nagy eltéréseket mutathat. Érdemes tudni, hogy a csontosodás nem egy hirtelen esemény, hanem a szélek felől induló lassú folyamat, amely során a kötőszövetet fokozatosan felváltja a kalciummal telített szövet.
A koponya hártyás részéről, a kutacsról már volt szó, ez normálisan a 16-18. hónapban záródik, vagyis csontosodik be végképpen, nyitvamaradása vagy nagyobbodása, kisebbedése helyett, szintén elsősorban rossz csontképződésre vall; ugyanilyen okból szokott a koponya is sajátos négyszögletes formát felvenni, mi azáltal történik, hogy a két homlokdudor és a falidudorok a megfelelő csontok vastagodása folytán erősebben kiemelkednek. Ezzel párhuzamosan a bordaporc és csonthatárok is vastagodnak (angolkóros rózsafüzér) és a hosszú csontok izületi végei is dudorosakká lesznek. Az angolkórság egyéb tüneteivel más helyen találkozunk még.
A felnőtt gerinc jellegzetes kettős S-alakú görbülete nem velünk született adottság. Az újszülöttek gerince még egyetlen, folyamatos C-betűre emlékeztető ívet ír le, ami a magzati póz öröksége. Ez a forma tökéletes a méhen belüli védelemhez, de a gravitációval való megküzdéshez és a felegyenesedett járáshoz át kell alakulnia. Amikor a baba elkezdi emelgetni a fejét hason fekve, kialakul a nyaki szakasz előrefelé irányuló görbülete. Később, az ülni tanulás és a mászás során az ágyéki szakasz is formálódni kezd. Ezek a görbületek rugalmas lengéscsillapítóként funkcionálnak, megvédve az agyat és a belső szerveket a járás és ugrálás okozta rázkódásoktól.
Az újszülött fejét még tartani nem képes, de 4-6 hetes korában ezt már emelni képes és hogyha a gyermeket mellkasánál fogva egyik tenyerünkbe fektetve felemeljük, akkor egész gerincoszlopát felfelé nyitott ívben meghajlítva tartja.
A hosszú csöves csontok, mint például a combcsont vagy a felkarcsont, nem a közepüknél, hanem a végeik közelében növekednek. Itt találhatók az úgynevezett epifízis-vonalak, vagyis a növekedési porcok. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a gyermek centiméterről centiméterre magasabb legyen. A növekedési porcok rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra, a táplálkozásra és a hormonális változásokra. Amíg ezek a zónák nyitottak, a növekedés lehetősége adott. A csecsemőkorban a növekedési porcok még nagyon sérülékenyek. Egy-egy durvább rántás vagy esés nemcsak törést, hanem a növekedési zóna sérülését is okozhatja, ami a későbbiekben végtaghossz-különbséghez vezethetne.
A csípő fejlődése az egyik legkritikusabb terület a csecsemőkorban. Születéskor a medencecsont még három különálló részből áll (csípőcsont, ülőcsont és szeméremcsont), amelyeket porcszövet kapcsol össze. A csípőízületi vápa mélysége és formája is a születés utáni hónapokban nyeri el végleges alakját a combcsontfej nyomásának hatására. Ezért elengedhetetlen a korai csípőszűrés, ahol az ortopéd szakorvos ultrahanggal ellenőrzi, hogy a combcsontfej megfelelően illeszkedik-e a vápába.
Ha megérintjük egy újszülött térdét, valami furcsát tapasztalhatunk: hiányzik az a kemény, mozgatható csont, amit térdkalácsként ismerünk. Ennek oka, hogy a térdkalács (patella) születéskor még teljes egészében porcból van. Mivel a porc az röntgenfelvételen nem látszik, a babák térde „üresnek” tűnhet a felvételeken. Hasonló a helyzet a csukló és a kézfej apró csontjaival is. Egy kisbaba röntgenképén a csukló területén hatalmas rések látszanak a csontok között. Valójában ezeket a réseket is porc tölti ki, amely az évek során fokozatosan alakul át apró, szilárd csontokká. A kézfej csontosodási állapota annyira pontosan jelzi a szervezet biológiai korát, hogy az orvostudomány gyakran használja a csukló-röntgent a fejlődési lemaradások vagy a korai pubertás diagnosztizálására.
Mi járul hozzá a vázrendszer egészségéhez?
A csontosodás folyamatához elengedhetetlenek bizonyos alapanyagok, amelyek közül a kalcium és a foszfor a legmeghatározóbbak. Azonban ezek az ásványi anyagok hiába vannak jelen az étrendben, ha nincs, ami „beépítse” őket a helyükre. A csecsemők számára a D-vitamin pótlása Magyarországon az első naptól kezdve kötelező és elengedhetetlen. Ennek oka, hogy az anyatejben - bár minden más szempontból tökéletes - viszonylyg kevés D-vitamin található, a babák bőrét pedig a káros UV-sugárzás miatt nem érheti annyi közvetlen napfény, amennyi a vitamin természetes előállításához szükséges lenne.
A kalcium biztosítja a csontok szilárdságát, így nélkülözhetetlen a fejlődő szervezet számára. Nagyobb mennyiségben megtalálható a tejtermékekben, az olajos magvakban, a tojássárgájában, a gombában, brokkoliban, káposztában.
A WHO ajánlása szerint egyéves korig naponta 400 mg kalciumra van szükség, ami 7 éves korra 700 milligrammra nő, majd kamaszkorban szinte megduplázódik, és 1300 mg lesz.
A D-vitamin elengedhetetlen a kalcium megkötéséhez, ezért olyan fontos a szervezet számára. Nyáron rendszerint nincs szükség a D-vitamin pótlására, ha a gyerek elég időt tölt a szabad levegőn a napsütésben, ám télen életkortól függetlenül mindenkinek szüksége van a kiegészítésre.
A D-vitamin mellett a K-vitamin is fontos szerepet játszik a csontmátrix fehérjéinek aktiválásában, támogatva a vázrendszer szilárdságát.
A csontok élő szövetek, amelyek folyamatosan reagálnak a rájuk nehezedő igénybevételre. A biológiai törvényszerűség szerint a csont ott lesz a legerősebb, ahol a legnagyobb terhelés éri. Ezért döntő jelentőségű a csecsemőkori szabad mozgás. A „tummy time”, vagyis a hason töltött idő nemcsak az izmokat erősíti, hanem ingerli a karok és a vállöv csontjait is a sűrűbb szövetek kialakítására. A kúszás és mászás során a végtagok váltott terhelése szimmetrikusan fejleszti a csontvázat. Érdekes megfigyelés, hogy azoknál a gyerekeknél, akik korán kezdenek el aktívan mozogni, a csontsűrűség és a csontok szerkezeti stabilitása gyakran jobb, mint kevésbé mozgékony társaiké.
Nemcsak az izmok erősödnek a sok mozgástól, de a csontok is. Gondoskodjunk róla, hogy gyermekünk naponta legalább egy (de ha lehet, akkor három) órát töltsön el aktívan a szabadban!
A vázrendszer egészségét befolyásoló tényezők és lehetséges problémák
Az alsószáraknak veleszületett hajlottsága a fejlődés folyamán vagyis a hossznövekedéssel mindinkább eltűnik; csak akkor fokozódik, ha a csontfejlődés kárt szenved (angolkórnál), lágyul és akár az izmok húzóerejének enged, akár a megterhelést nem bírja.
A normális fogzás észrevétlenül történik, a fogzás soha sem betegség, legfeljebb a baba nyugtalanságát váltja ki egynéhány napon át az áttörés előtt. Nyálazás, szájfájás, bélhurut stb. másodlagos jelenségek, ösztönszerűen a szájba vitt, szennyezett tárgyak következményei.
A fogak áttörésének időpontjában eltolódások még normális fejlődés mellett is előfordulnak, leginkább rossz csontfejlődés hátráltatja a fogak fejlődését is.
A csecsemő hasa elődomborodik, rugalmas tapintatú.
A szülőként sokat tehetsz a csonterősítés terén. Különösen akkor, ha már kiskorban odafigyelsz a megfelelő mennyiségű kalcium- és D-vitamin bevitelre, valamint biztosítod számára a szabad mozgás lehetőségét.
A gyermekkori erős csontozat ugyanis jó alapot jelent a későbbi éveinkhez. Bár kevesen tudják, de a csontanyagcsere normális esetben nagyjából 25 éves korig a csontépítés irányába tolódik, majd körülbelül 25-40 éves kor között egyensúlyban van a lebontási és építési folyamat, ez után pedig a lebontás irányába tolódik.
Bár a csecsemők csontjai rendkívül rugalmasak, fontos tudni, hol vannak a határok. A „rázkódó baba szindróma” (shaken baby syndrome) az egyik legsúlyosabb példa arra, amikor a rugalmasság már nem nyújt védelmet. A baba nyakcsigolyái és koponyacsontjai még nem tudják megfelelően védeni az agyat és a gerincvelőt a hirtelen, durva hatásoktól. Ugyanez vonatkozik a mindennapi emelésekre és mozgatásokra is. Sose emeljük a babát a csuklójánál vagy az alkarjánál fogva, mert a még porcos ízületek könnyen kificamodhatnak (ez az úgynevezett „dajkakönyök” szindróma). Mindig a törzsénél fogva, vagy a nagyobb ízületeket (váll, csípő) megtámasztva mozgassuk a gyermeket.
Gyakori aggodalom a szülők körében, ha a baba feje kicsit laposabb az egyik oldalon, vagy a lábai feltűnően görbének tűnnek. Fontos megérteni, hogy a csecsemőkori csontrendszer képlékenysége miatt bizonyos aszimmetriák természetesek. A lábak „O” alakú görbülete újszülöttkorban teljesen élettani, hiszen a baba így fért el a méhben. Ahogy a gyermek elkezd állni és járni, a terhelés hatására ezek a görbületek fokozatosan kiegyenesednek. Mikor érdemes mégis szakemberhez fordulni? Ha az aszimmetria kifejezett, ha a baba mozgása korlátozottnak tűnik bizonyos irányokba, vagy ha a növekedés üteme jelentősen eltér az átlagtól. A modern ortopédia és gyógytorna hatalmas segítséget jelenthet, hiszen a még növésben lévő, alakuló csontokat sokkal könnyebb jó irányba terelni, mint a már megszilárdult, felnőttkori vázat.
Csontvázrendszer
A csontnövekedés egy dinamikus folyamat, különösen gyermekkorban és serdülőkorban. Csecsemőkor és kora gyermekkor: A csontok mineralizációja és gyors növekedés jellemzik. Gyermekkor: Ebben az időszakban a gyerekek egyre aktívabbá válnak. Serdülőkor: Jelentős, gyakran hirtelen csontnövekedés jellemzi, illetve egyes ásványi anyagok felhalmozódása. Késő serdülőkor: A csontnövekedés hosszában befejeződik, ahogy a növekedési lemezek (epifízis lemezek) bezárulnak, általában 18 éves korban a lányoknál és 20 éves korban a fiúknál.
A gyermekkor kiemelt fontosságú életszakasz a csontegészség tekintetében. Genetikai rendellenességek: Az osteogenesis imperfecta, vagyis üvegcsont-betegség már az élet korai szakaszában megmutatkozik. A csontegészségi problémák korai észlelése kulcsfontosságú a gyermekek fejlődése szempontjából. A fenti, vagy hasonló tünetek esetén javasolt mihamarabb orvoshoz fordulni a korai felismerés és a megfelelő kezelés érdekében.
A kiegyensúlyozott, kulcsfontosságú tápanyagokban gazdag étrend elengedhetetlen a csontfejlődés és -erősség szempontjából. A kalcium például szükséges a csontok képződéséhez és karbantartásához, a D-vitamin pedig elősegíti a kalcium felszívódását és támogatja a csontnövekedést.
Az egészséges, csontokat védő tápanyagokban gazdag étrend, illetve a rendszeres fizikai aktivitás mellett elengedhetetlen a csontokat károsító tényezők kiküszöbölése.
Bár a cuki kiscipőknek nehéz ellenállni a bababoltokban, a vázrendszer fejlődése szempontjából a legfontosabb szabály: amíg nem jár stabilan a gyermek, nincs szüksége cipőre. A lábfej csontjai, ahogy már említettük, ilyenkor még nagyrészt porcosak és rendkívül könnyen deformálódnak. A túl szoros ruházat, különösen a túl szűk rugdalózók, amelyek korlátozzák a lábak szabad mozgását vagy kényszerítik a lábujjakat, szintén károsak lehetnek. A csontoknak térre van szükségük a növekedéshez. Amikor elérkezik az első igazi cipő ideje, olyat válasszunk, amelynek rugalmas a talpa, de jól tartja a sarkat. Ez segít abban, hogy a boka és a lábszár csontjai megfelelő szögben álljanak a járás tanulásakor.