A perinatalis időszakban a pszichés egészséget érintő zavarok közül kiemelkedően gyakori és iteratív módon a kutatások középpontjában álló kórkép a szülés utáni depresszió és szorongás. Kevésbé kerül azonban reflektorfénybe a szülés utáni és kiemelten a szülés során átélt élmények nyomán kialakuló poszttraumás stressz-zavar (PTSD). Korábban a poszttraumás stressz-zavart főként a háborús helyzetekhez kötötték, de ma már ismert, hogy különböző, az egyén számára traumatikusnak ítélt események - mint például a gyermekszülés - szintén kiválthatják.
A prenatális stressz nem csupán az anyát, hanem a fejlődő magzatot is érinti. A várandósság során tapasztalt extrém stressz koraszülést, fejlődési rendellenességeket eredményezhet, valamint az újszülött gyermek születési súlyában és az immunrendszerének fejlettségében is megmutatkozik a hatása. A születés előtti stressz több szempontból meghatározza a gyermek későbbi stressztűrő képességét, stresszválaszait, felnőttkori viselkedését.
Az anyát érő stressz, illetve az anya viselkedéses válaszai, megküzdési stratégiái is hatást gyakorolnak a magzatra és a fejlődésére. A megküzdési stratégiák olyan válaszok, melyeket minden egyén a környezete segítségével sajátít el, megtanulja, „eltanulja” az adekvát válaszokat bizonyos szociális helyzetekben. Veszély, ismeretlen helyzet esetén az emberek a kontroll megtartására törekszenek, a céljuk, hogy csökkentsék az adott esemény lehetséges negatív hatásait mind fizikai, mind pedig mentális értelemben.
A várandósság során a placentán és köldökzsinóron keresztül táplálja az anya a gyermekét, azonban ezen a „csatornán” át nem csupán oxigént és tápanyagokat szállít az anya szervezete: a stresszhormonok számára ugyanolyan nyitott az átjárás. A gyermek így közvetlenül ki van téve az anya szervezetében lejátszódó folyamatoknak, és amennyiben az anya szorong, fél, olyan környezetben van, ahol nem érzi magát biztonságban, azt a gyermek is „érezni” fogja.
Talán az egyik legkönnyebben észrevehető hatása annak, hogyha a fejlődés során nehézségekkel találkozik az édesanya, az a gyermek testsúlya: a prenatális stressz hatása alacsonyabb születési testsúlyt eredményez. Az, hogy a várandósság alatt mi válthat ki stresszválaszt az édesanyákból, nagyon széles körű. Olyan extrém környezeti hatások, mint a természeti katasztrófák, hurrikánok, árvizek egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak: nagy mintás kutatások bizonyították, hogy a környezeti katasztrófát átélt kismamák gyermekeinek a körében az autisztikus tünetek megjelenése kb. A természeti katasztrófák mellett a háborúk hatása is jelentős: longitudinális adatokon vizsgálták a skizofrénia megjelenésének gyakoriságát. A szélsőséges hatások mellett a mindennapi, állandó stressz is káros.
A blogbejegyzéshez felhasznált szakirodalom mind neurobiológiai, mind pedig a viselkedéses válaszok szintjén betekintést enged abba a mély kapcsolatba, összeköttetésbe, amely az anya és a magzat között van. A felhasznált tanulmányok mindegyike hosszú idősoros adatok eredményeit mutatta be, azonban fontos kiemelni, hogy a témában folytatott kutatások még folyamatban vannak, egyértelmű oksági kapcsolatokról, főleg olyan helyzetekben, ahol ennyire sok külső, kontrollálhatatlan tényező is megjelenik, nagyon nehéz nyilatkozni. De az a következtetés mindenképpen levonható a tanulmányokból, hogy a kismamát érő külső ingerek hatást gyakorolnak mind az anya, mind pedig a magzat szervezetére.
A krízisterhesség és hatásai
A krízisterhesség egy olyan állapot, amely során a várandós anya és/vagy apa valamilyen súlyos érzelmi, anyagi vagy kapcsolati nehézséggel küzd a terhesség alatt. Ez lehet egy nem kívánt terhesség, a családi helyzet instabilitása, vagy bármilyen más stresszt kiváltó körülmény. A krízisterhesség olyan terhesség, amely során a szülők komoly érzelmi, anyagi vagy kapcsolati problémákkal szembesülnek, amelyek jelentős stresszt okoznak. A krízisterhesség nem mindig egyenlő a nem kívánt terhességgel, bár a kettő sokszor együtt járhat. Számos tényező járulhat hozzá ahhoz, hogy a terhesség egy krízishelyzetté váljon.
Az anya érzelmei, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, közvetlen hatással vannak a magzatra. A terhesség alatti düh, elutasítás vagy szorongás hatással lehet a gyermek fejlődésére, és a jövőben olyan érzelmi blokkok alakulhatnak ki, amelyek akadályozzák az egészséges kapcsolatok megélését. Az anya érzelmi állapota, legyen az düh, félelem vagy elutasítás, hatással van a magzat pszichés fejlődésére. Kutatások kimutatták, hogy a magzat érzékeli az anya érzelmi állapotát és a terhesség alatti stresszt. Ez nem csak fizikai hatásokban nyilvánul meg, mint például a szívritmus megváltozása, hanem hosszú távú érzelmi és pszichológiai következményekkel is járhat. A magzat olyan biológiai jelekre reagál, mint a hormonok, valamint az anya szívműködése és vérkeringése.
Az anya stresszszintjének növekedésével a szervezet kortizol termelése fokozódik, ami befolyásolhatja a magzat fejlődését. Az anya stresszszintje nem csak közvetlen hatást gyakorol a magzatra, hanem kihat az anya fizikai állapotára is, amely tovább súlyosbítja a helyzetet.
A krízisterhesség során tapasztalt stressz és negatív érzelmek nemcsak a terhesség idején hatnak a gyermekre, hanem hosszú távú következményekkel járnak az érzelmi és pszichológiai fejlődésére. Ha az anya elutasítja a terhességet, vagy krízishelyzetként éli meg, a magzatban már korán kialakulhat az elutasítottság érzése. Kötődési problémák: Az elutasítottság érzése miatt a gyermek nehezebben alakít ki bizalmat és érzelmi kötődést másokkal. Önbizalomhiány: Az elutasítottság érzése hosszú távon alacsony önértékeléshez vezethet, amely kihat az egyén önbizalmára és arra, hogyan látja magát mások szemében. A terhesség alatti szorongás és félelem a magzatra átterjedhet, és hosszú távon érzelmi instabilitást okozhat. Szorongásos zavarok: Az anya terhesség alatti szorongása megnövelheti annak esélyét, hogy a gyermek is szorongásos zavarokkal küzdjön felnőttkorában. Érzelmi bizonytalanság: A gyermek érzelmi stabilitása már a korai fejlődési szakaszokban megsérülhet, ami felnőttkorában érzelmi bizonytalanságot eredményez.
Azok a gyermekek, akik krízisterhességben születnek, gyakran küzdenek alacsony önértékeléssel és önbizalomhiánnyal, mivel már korai életükben azt tapasztalták, hogy nem kívántak vagy elfogadottak. Állandó elutasítottság érzése: Az ilyen emberek hajlamosak arra, hogy felnőttkorukban is elutasítottnak vagy kevésbé szeretettnek érezzék magukat. A krízisterhesség következményei sokszor csak felnőttkorban mutatkoznak meg, amikor az érintett személy párkapcsolati, önértékelési vagy bizalmi problémákkal szembesül. Azok, akik krízisterhességből származnak, gyakran ismétlődő érzelmi és viselkedési mintákat mutatnak, amelyek kapcsolati nehézségekhez vezethetnek.
Bizalmatlanság másokkal szemben: Az érintettek hajlamosak lehetnek arra, hogy nehezen bízzanak meg másokban, különösen párkapcsolatokban. Félelem a kötődéstől: A mélyen gyökerező elutasítottság érzése miatt az érintettek nehezen alakítanak ki mély, érzelmi kötődéseket. Állandó elutasítottság érzése: Az ilyen emberek hajlamosak arra, hogy folyamatosan elutasítottnak érezzék magukat, még akkor is, ha nincsenek erre utaló konkrét jelek. Alacsony önértékelés: Az alacsony önbecsülés és önbizalom gyakori tünet.
A krízisterhesség hatásai különösen akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor az érintett személy stresszes vagy érzelmileg intenzív helyzetekbe kerül, például egy konfliktusos párkapcsolatban vagy a munkahelyi kihívások közepette. Párkapcsolati konfliktusok: A párkapcsolatokban gyakran mutatkozik meg a bizalom és a kötődés problémája. Munkahelyi helyzetek: Az önértékelési problémák kihatnak a munkahelyi teljesítményre is. Stresszes helyzetek: Stresszes vagy váratlan helyzetek, például egy konfliktusos vita vagy egy fontos feladat, gyakran felerősítik a krízisterhességből fakadó érzelmi problémákat.
A poszttraumás stressz-zavar (PTSD) a szülés után
A poszttraumás stressz zavar (röviden PTSD) felzaklató, félelmetes vagy stresszes életesemény hatására alakulhat ki. Sok nő számára a szülés is olyan traumát jelent, amit nehéz feldolgozni - ez a PTSD speciális formájához vezethet. A poszttraumás stressz zavar (Post-Traumatic Stress Disorder, PTSD) lényege, hogy az azt kiváltó esemény során átélt érzelmeket - félelem, tehetetlenség, rettegés - később újra meg újra átéli az érintett. A szülés utáni PTSD a szülések 3-4 százalékánál alakul ki, elsősorban az anyánál, de érintheti azokat az apákat is, akik végigkísérik a szülést.
A PTSD tünetegyüttest háborúk, természeti katasztrófák, fegyveres támadás, közlekedési balesetek túlélőinél fedezték fel, de később egyértelművé vált, hogy más traumatikumosan megélt események - bántalmazás, szexuális abúzus, szülés - is okozhatnak PTSD-t. A betegség fő tünete, hogy az érintett a traumát állandóan újraéli, újrajátssza, vagy rendszeresen azzal álmodik, csak arra tud gondolni. Jelentkezhetnek szervi okok nélkül valós testi panaszok is: fájdalmak, görcsök, hasmenés, esetleg pánikroham, verejtékezés, szívritmuszavarok, heves szívdobogásérzés, illetve tipikus tünet az alvás- és a koncentrációszavar.
A PTSD tünetei a szülés után néhány héttel is jelentkezhetnek, de előfordul, hogy csak hónapokkal később alakulnak ki, és akár éveken keresztül is megmaradhatnak. A szülés utáni PTSD tünetei lehetnek: a szülés emlékeinek rendszeres újraélése tolakodóan feltörő, képzeletbeli képek formájában, gyakran akaratlanul; rémálmok; elkerülő magatartás (minden olyan személy, hely, dolog kerülése, amely a traumára emlékezteti); a következő szülés kerülése (az anya nem vállal több gyermeket); alvászavar; állandó szorongás, veszély érzése; ingerlékenység; apátia; pánikroham, sírásroham; szívritmuszavarok, heves szívdobogás, fulladás, mellkasi szorítás. A tünetek egy része megegyezik a depresszió tüneteivel: a kutatások szerint a PTSD-s nők több mint fele depresszióval is küzd.
A szülés utáni PTSD okai között szerepel a szülés közben átélt trauma (pl. sürgősségi császármetszés), a szülés szubjektív megélése (az anya mennyire élte meg negatívan az eseményt), valamint a támogatás hiánya (pl. az anya szülés közben magára maradt). A PTSD kialakulására hajlamosító tényezők továbbá: várandósság alatti depresszió, egészségügyi szövődmények; nem várt terhesség; a szüléstől való intenzív félelem; az anya hajlama a pszichiátriai betegségekre; az anya a várandóssága előtt már átélt PTSD-t okozó eseményt; házassági problémák (pl. hirtelen szakítás, válás); az anya bántalmazása a várandósság idején; a támogató partneri, baráti, családi háttér hiánya; az újszülött betegsége (különösen, ha műtéti beavatkozást igényel).
A szülés utáni PTSD kezdeti időszakában a traumán átesett anya az újszülöttet is elutasíthatja, ezért sérülhet az anya-gyermek kötődés, illetve megromolhat a partnerrel vagy az idősebb gyermekkel (gyermekekkel) való kapcsolat is. A szülés utáni PTSD kezelésénél elsődleges, hogy az érintett anyák megfelelő szakorvosi és lelki támogatást kapjanak. Ha a környezetük biztonságos, a tünetek mégis elhúzódnak, akkor kezelése elsősorban pszichoterápiával, ezen belül a kognitív viselkedésterápia és az EMDR módszerével történik.
A szülés utáni depresszió és pszichés zavarok
Egy gyermek születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. A szülőknek áradnak a gratulációk, mindenki büszke az anyára és az apára, aki támaszt nyújtott, sorban jelentkeznek be a rokonok babalátogatóra, érkeznek az ajándékcsomagok a szebbnél-szebb meglepetésekkel az újszülöttnek… Azt gondolnánk, hogy az édesanyáról csak úgy sugárzik a boldogság és a szeretet gyermeke irányába. Mégis hogy lehet, ha mégsem ez történik? Ha a látogatók (akár rokonok, akár szakember) a szobába belépve azt tapasztalják, hogy a gyermekágyas anya lehangolt, érdektelen, esetleg ingerlékeny, látszólag nem önmaga.
A szülést követően a nők 50-85%-a egy rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül, hangulatuk érzékennyé, instabillá válik. Ez a természetesnek mondható testi-lelki állapot többnyire a szülést követő héten jelentkezik és pár óráig, esetleg néhány napig tart. Körülbelül a gyermeküket éppen megszült nők mintegy 10%-a szenved a depresszió ilyen formájától.
A szülés utáni depresszió kialakulása mögött számos kockázati tényező áll. Az egyik a genetikai érintettség. Emellett a szülés utáni depresszió legjelentősebb hajlamosító tényezői között a depresszió jelenlétét említhetjük a terhesség alatt, vagy azt megelőzően. A túlzott szorongás, a stresszes életesemények, traumák a terhesség időszakában, a társas támogatás alacsony szintje mind kiválthatja a szülés utáni depressziót.
Figyelmeztető jelek, amelyekkel szakemberként és laikusként is tisztában kell lennünk az időben történő felismeréshez: már az anya viselkedéséből is leszűrhető sokszor, ha valami nincs rendben, ilyenkor a szülés után örömtelen, érdektelen, szorongó viselkedést mutat. Az anyával beszélgetve fontos információkhoz juthatunk a depresszió felismerésében: intő jel, ha az anya gondolatai beszűkültek, negatívan és kilátástalannak látja helyzetét, folyamatosan fél attól, hogy az újszülöttel valami rossz dolog fog történni. Érdemes rákérdeznünk az alvás szükségletének kielégítettségére: ha az anya alvászavarokról és túlzott ingerlékenységről, fáradékonyságról számol be (a korábbi tünetekkel együttesen), szintén figyelmeztető jel lehet.
Azok az anyák, akik depresszióban szenvednek a szülés után, jelentősen csökkent kapacitással rendelkeznek arra, hogy újszülöttjeiket ellássák, szoptassák, ami mind a korai anya-gyerek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja.
A gyermekágyi pszichózis első jele, hogy a kismama viselkedése megváltozik. Az érintett magába zárkózik, elfordul környezetétől és olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek arra utalnak, hogy elvesztette realitásérzetét, nincs kapcsolata a külvilággal. Hangulata erősen ingadozhat, ezen felül irreális félelmek gyötrik gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongások alakulnak ki benne. Jelentkezhetnek érzékcsalódások is: az anya hangokat hallhat, látomások jelenhetnek meg előtte. Szintén súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé.
A szülés utáni pszichés zavarok széles skálán mozognak az enyhe hangulati ingadozásoktól a súlyosabb pszichológiai problémákig. Az anyaságra való áttérés során felszínre kerülhetnek olyan mentális zavarok, mint a depresszió, szorongás vagy a kényszerbetegség. Ritkán súlyosabb pszichés zavarok is jelentkezhetnek, mint például a szülés utáni poszttraumás stressz zavar vagy a szülés utáni pszichózis. Ezek a zavarok nem csupán egyéni élmények, hanem a szülés utáni időszak fizikai, hormonális és érzelmi változásainak összetett következményei.
A szülés utáni pszichés zavarok több csoportba sorolhatóak, attól függően, hogy milyen jellegű és mennyire súlyos állapotról van szó. Minden esetben komolyan kell venni ezt az állapotot és orvoshoz fordulni vele kivizsgálás és kezelés céljából. A szülés utáni pszichés zavarok hajlamosíthatnak arra, hogy valaki később is átéljen pszichés zavarokat. Szülés utáni depresszió: A szülés utáni depresszió olyan állapot, amelyet a szokásos depressziós tünetek jellemeznek, mint például a szomorúság, az érdeklődés elvesztése és az álmatlanság. Szülés utáni szorongás: A szülés utáni szorongás során az anya intenzív aggodalmakkal, feszültséggel és szorongással küzd, amelyek gyakran a gyermekével kapcsolatosak. Poszttraumás stressz zavar: Egyes nők szülési élménye traumatikus lehet, amely hosszú távon is hathat a mentális jóllétükre. Szülés utáni pszichózis: Bár ritka, de súlyos állapot lehet, amelyben az érintett anya elveszíti a kapcsolatot a valósággal.
A szülés utáni blues-nak nevezett állapot a leggyakoribb a szülés utáni pszichés zavarok között, akár a nők 80%-ánál is előfordulhat. Ez azt jelenti, hogy nagyfokú hangulatingadozást tapasztalnak az anyák, melynek a hátterében a hormonális rendszer szülés utáni ingadozása áll. A szülés utáni blues általában három-öt nappal a szülés után jelentkezik, és a hormonszintek stabilizálódásával pár nap alatt enyhülnie kell.
A szülés után a nőknél poszttraumás stressz zavar is kialakulhat, amennyiben a szülés egy traumatizáló élmény volt a számukra. Poszttraumás stressz zavar akkor jön létre, ha valaki átél vagy szemtanúja egy tényleges vagy fenyegető veszélynek, amire intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagál. A szülés az ismeretlensége miatt félelmetes, fájdalmas és kiszolgáltatott élmény lehet, különösen ha a szülésben segítő személyek ezt nem kezelik jól. Hogyha az anya nem aktív résztvevő, nem fordítanak elég figyelmet az ő jóllétére, akkor könnyen magatehetetlennek vagy csapda helyzetben érezheti magát.
Ritka esetekben a nőknél előfordulhat szülés utáni pszichózis is, amely a szülés utáni pszichés zavarok legsúlyosabb állapota. A betegség gyorsan kialakul, általában a szülést követő két-három héten belül. Szülés utáni pszichózis esetén kórházba kell szállítani a beteget!
A szülés után egy természetes folyamat lehet, hogy kimerültnek érzik magukat a nők vagy alvászavarokkal, megváltozott étvággyal és a szülés utáni pszichés zavarok egyéb tüneteivel küzdenek. Ha azonban egy újdonsült anya drasztikus változásokat tapasztal a motivációjában, az étvágyában vagy a hangulatában, mentálhigiénés szakember segítségét kell kérnie! A régóta fennálló tünetek jelentősen rontják az életminőséget, akár meg is akadályozhatják az anyát abban, hogy megfelelően tudjon gondoskodni gyermekéről, valamint növelik a későbbi pszichés zavarok kockázatát. Éppen ezért a régóta fennálló, az életminőséget rontó vagy a mindennapi tevékenységeket akadályozó tünetekkel orvoshoz kell fordulni! Számos lehetőség adott ugyanis a szülés utáni pszichés zavarok kezelésére, nem kell egyedül megbirkózni vele.
Hargitai Bea és a szülés utáni depresszió
A traumatikus szülés megelőzése és feldolgozása
Egy gyermek születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. Sheila Kitzinger antropológus és szülés-kutató szavaival élve: a szülés lehet katarzis vagy épp krízis. Milyen tényezők miatt élik meg egyes nők a szülésüket krízisként? Hogyan lehetne a traumatikus élményeket megelőzni, segítve ezzel az édesanyát, a gyermeket és a környezetüket?
A traumatikus szülés megélését vizsgáló holland kérdőíves kutatásban részt vevő 2.192 anya ezt a három fontos mozzanatot emelte ki: Alapos tájékoztatás, fizikai és lelki támogatás, valódi figyelem. Szerintük ennek a három tényezőnek a megléte segíthette volna őket abban, hogy a szülés traumatikus helyett erőt adó, jó élmény legyen.
„Jó kommunikáció” - foglalja össze a kérdőív eredményét Claire Stramrood, az utrechti egyetemi kórház (UMC) nőgyógyász rezidense. „Legtöbben azt gondolják, hogy a beavatkozások, komplikációk, mint például egy sürgősségi császármetszés vagy épp nagy mértékű vérveszteség a legfőbb oka egy szülési traumának. Valójában nem ez a helyzet” - vélekedik Stramrood. A beavatkozások körüli interakciók minősége volt a meghatározó, nem maga a beavatkozás ténye. A legtöbb nő szerint az intervenciók előtti alapos tájékoztatás és valódi, rá irányuló minőségi figyelem előzhette volna meg a traumát. Martine Hollander szerint „ a jó kommunikáció megvalósítása nagyon egyszerűnek hangzik, mégis a kutatásban résztvevők fele azt jelezte, hogy gyakran nem tudták, hogy mi, vagy épp miért történik velük. Sokszor azt élték meg, hogy nem tájékoztatták őket eléggé, így a tájékozott beleegyezés (angolul: informed consent) nem valósulhatott meg. Úgy érezték, hogy a saját szülésük felett elvesztették az kontrollt.”
Korábbi kutatások eredménye szerint a nők 10-20 százaléka éli meg traumatikusnak a gyermeke születését, míg a nők 1-3 százalékánál poszttraumás stressz szindróma (angolul posttraumatic stress disorder, PTSD) alakul ki a szülést követően. Hollander és Stramrood előtt még egy kutatócsoport se foglalkozott azzal, hogy a traumatikus élményt hogyan lehetne megelőzni. „Ezen a területen még nincsenek evidencia alapú intervenciók, amik segítenek a megelőzésben. Pont ezért gondoltuk: miért ne kérdeznénk meg magukat a nőket erről a témáról, hogy ők mit tartanak fontosnak?” - mutatta be Stramrood a kutatás forrását.
A kutatásnál feltűnt, hogy sok nő elégedetlen volt az utógondozással: kevesen tudtak azokkal a szakemberekkel beszélni, akik a szülésnél jelen voltak, illetve ha újból találkoztak valamelyik segítővel (szülésznő, bába, szülészorvos), nem került elő, hogy a szülés milyen mély nyomokat hagyott bennük. „Kihagyott lehetőség” - véli Hollander. „A szülést feldolgozó beszélgetés hihetetlenül fontos: rengeteg segít, hogy az édesanya elmondhatja a történetét, ezzel segítve a feldolgozást. Emellett a feldolgozás folyamatát gyakran előreviszi, ha a szülésznő vagy szülészorvos segítségével lehet tisztázni a felmerülő kérdéseket a szülés lefolyásával kapcsolatban."
Stamrood szerint nagyon fontos, hogy a segítők tudatosítsák, az anyák egy része traumatizálódik gyermeke születése során. A kutatás beszámolójának végén Hollander és Stramrood a pont ezen területen dolgozó szakembereket szólította meg: „nagy mértékben múlik rajtunk, Segítőkön, hogy egy anya hogyan éli meg élete egyik legfontosabb eseményét, a szülését: tehetetlenül és félelemek között, vagy épp biztonságban, a meghallgatás, figyelem élményével.”
A stressz hatása a magzatra és a szülés folyamatára
A várandósság alatti stressz és a túlzott aggódás hatásai jelentősek. A terhesgondozási rendszer vizsgálatokkal, tesztekkel, szűrésekkel tarkított, ami függetlenül az anya korától és egészségi hátterétől, stresszt okozhat. Sokszor a szülész orvosok, védőnők, szonográfusok, genetikai tanácsadók által adott információk, leletek töprengésre, összehasonlítgatásra és stresszelésre adnak okot.
Ez a stressz, felesleges aggódás, „parázás” nemcsak rossz közérzetet okoz, de kutatásokkal alátámasztott tény, hogy az ezzel járó megemelkedett kortizol szint hatással van a várandósságra és hatással van a babára is! A tartósan magas kortizol szint megváltoztatja az anyagcserefolyamatokat, megemeli a vércukor-szintet és akár koraszülést vagy túl alacsony születési súlyt is eredményezhet. Ezt a megemelkedett kortizol szintet elsősorban a tartós stressz okozza.
A félelem által kiváltott testi reakció az izmok megrövidülése, megfeszülése, ami a fájdalom érzet felerősödését eredményezi. A vajúdás során, ha az összehúzódásokat nagyon fájdalmasnak éled meg a megfeszült izmok miatt, akkor a következő összehúzódástól még jobban félsz: a félelem méginkább összehúzza az izmokat, ami a fájdalomérzetet erősíti tovább és így a félelem, mint egy örvény, szinte beszippantja a vajúdó édesanyát ebbe a negatív spriálba. Az izomrövidülés másik következménye, hogy a medencét bélelő izmok (psoas, iliacus) is megrövidülnek, ezáltal csökkentik a medence belső dimenzióját. A medencének kulcsfontosságú szerep jut a szülés folyamatában, mert a kisbabának át kell magát navigálnia ezen a csontos képleten.
A félelemmel, ijedtséggel kapcsolatos másik hatás a szülési hormonok táncával függ össze. A szülés karmestere az oxitocin hormon: amikor a vajúdás beindulásakor majd megnő a méhen az oxitocin jelfogók száma, az agyalapi mirigy egyre több oxitocint fog termelni, ami kiváltja a méh összehúzódásait. Az oxitocin antagonistája az adrenalin hormon: ha a vajúdás során, különösen a vajúdás elején, megijedsz vagy félsz, akkor az adrenalin hormon szintje megemelkedik és elnyomja az oxitocin hatását, ezért a vajúdás lelassulhat vagy akár meg is állhat. Ez az ősi védekező mechanizmus az anya és az utód védelmét szolgálja: ha elképzeled, hogy a vajúdás mennyire kiszolgáltatott állapotot jelent, megértheted, hogy az emlős állatok számára létfontosságú, hogy veszély esetén a vajúdást leállítsák és menekülő vagy küzdő üzemmódba kapcsoljanak át. Természetesen minket a XXI. században a szülőszobában nem fenyegetnek ragadozó állatok, de a tudatalatti ijedtség (rossz szagok, ismeretlenek, idegenség érzete) mind ezt az ősi reakciót váltják ki!
A stressznek, a félelemnek tehát egyértelműen negatív, nemkívánatos hatásai vannak a várandósságra, a kisbabádra és a szülés folyamatára is. Ha a kismamát terhessége alatt mindennapos stressz éri, később a gyermeknél egészségügyi problémák jelentkezhetnek, például légúti-, bőr- vagy emésztőrendszeri megbetegedések fordulhatnak elő a kicsinél. Ha a stressz, a szorongás vagy a félelem fokozza az anya szívverését, rövid időn belül a magzat szívverése is felgyorsul. Az erős stressz és a félelem hatására a kisbaba túl kis súllyal vagy idő előtt születhet meg.
A tartós anyai stressz megváltoztathatja a méhlepény anyagcseréjét és a magzat növekedését is befolyásolhatja. Az anyát hosszasan érő nagymértékű stressz növelheti a gyermeknél később pszichés és testi betegségek kialakulásának kockázatát, úgymint pl. a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) vagy szív-érrendszeri betegségek rizikóját. Stressz hatására az anya (és minden ember) szervezete hormonokat választ el, hogy képes legyen megküzdeni a megterheléssel. A felszabaduló adrenokortikotropin hormon (CRH) hatására megemelkedik a krotizol nevű stresszhormon szintje. A méhlepény, amely a magzat tápanyagellátásáról gondoskodik, szintén képes CRH felszabadítására, ami kis mennyiségben a magzati keringésbe és a magzatvízbe is bekerül. Hatására felgyorsulhat a növekedés üteme, aminek rengeteg veszélye van, egyrészt ha a növekedés üteme túl gyors, az a szervek differenciálódásának, érésének rovására mehet, másrészt koraszüléshez vezethet.
A tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint pl. a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat. A tartós anyai stressz, különösen ha az a 12. és 22. terhességi hét között éri az anyukát, kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és kognitív fejlődését és hatásai még húsz évvel később is felismerhetők.További kutatásokkal megállapítást nyert, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második felében heves stresszválaszt vált ki a magzatnál. Ha hosszú időn át emelkedett a stresszhormon szintje, akkor a szervezet energiaigénye megnő. A szimpatikus idegrendszer fokozza a vérkeringést és növekszik a pulzusszám. Emiatt a magzat súlygyarapodása és fejlődése késhet, az idegrendszere érése is elmaradhat.
Megnövekszik a fejlődési rendellenességek, a koraszülés, a preeklampszia és a gesztációs diabétesz rizikója is, továbbá nagyobb a kockázata a gyermek későbbi életében érzelmi és kognitív problémák jelentkezésének. Fontos, hogy a várandósság alatt minél kevesebb negatív stressz érje az anyukát.
tags: #perinatalis #stressz #szindroma