Tejfehérje allergia gyermekeknél: tünetek, diagnózis és kezelés

A tejfehérje-allergia az immunrendszer téves reakciója a tejben található fehérjékre. Ez a gyerekeknél előforduló leggyakoribb ételallergia, de a legtöbben kinövik, a felnőtteknél már ritka. A tejben nagy mennyiségű, jól hasznosuló fehérje található, de ezek a gyerekek egy részénél - és néhány felnőttnél - allergiás reakciót okoznak. A tünetek az enyhétől az életveszélyesig terjedhetnek. Tejet, tejszármazékokat sok feldolgozott élelmiszer tartalmaz, ezért az allergiában szenvedőknek különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk az összetevők tanulmányozására.

A tejfehérje-allergia általában már gyermekkorban elkezdődik, de a legtöbben felnőttkorukra kinövik. Az is előfordul azonban, hogy felnőttkorban jelentkezik a betegség. A tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére. Mindössze a betegek kis hányada, kb. 5-10% az, akinél a tejallergia megmarad későbbi gyermekkorban vagy felnőttkorban is.

A tejfehérje-allergia a gyerekek körében a leggyakoribb élelmiszer-allergia, ám 90%-uk hároméves korára kinövi. A csecsemő tejfehérje-allergiás, akkor a legmegfelelőbb számára az anyatejes táplálás. Ha az anyatejes táplálás nem megoldható, forgalomban vannak ún. hipoallergén tápszerek is, amelyekben a tejfehérjét különböző enzimekkel hidrolizálják, lebontják. A hipoallergén tápszerek másik típusa pedig nem tejből, hanem aminosavakból készül. Ezek nyugodtan adhatók csecsemőnek.

A tejfehérje-allergia súlyossága egyénenként eltérő lehet. Enyhe lefolyású allergiás reakció esetén például csak néhány csalánkiütéses folt jelenik meg a bőrön, vagy a száj körül alakul ki enyhe viszketés. Ilyen esetekben a tünetek maguktól is elmúlhatnak rövid idő alatt, vagy egyszerű antihisztamin gyógyszerrel kezelhetők. Közepesen súlyos reakciónál már összetettebb tünetegyüttes lép fel: erősebb bőrkiütések testszerte, hányás, hasmenés, esetleg nehézlégzés vagy gégeödéma (torokduzzanat érzése) jelentkezhet. Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, de még nem járnak keringési összeomlással - mindazonáltal orvosi megfigyelésre és ellátásra van szükség, mivel súlyosbodhatnak.

A tejfehérje-allergia főbb tünetei

A tejfehérje-allergia sokféle tünettel járhat, azok súlyossága egyéntől függő. Az érintettek a felsorolt tünetek nem mindegyikét tapasztalják! A tünetek a tejet vagy tejfehérjét is tartalmazó élelmiszer fogyasztása után néhány perccel vagy órával is jelentkezhetnek.

Azonnal jelentkező tünetek:

• csalánkiütések, vörös foltok, viszketés;
• sípoló légzés, nehézlégzés;
• zsibbadás vagy viszketés a száj körül;
• az ajkak, nyelv, torok duzzanata;
• rekedtség;
• köhögés, légszomj;
• hányás.

Később jelentkező tünetek:

• híg széklet vagy hasmenés, amely vért is tartalmazhat;
• hasi görcsök;
• orrfolyás;
• könnyezés;
• csecsemőknél hasfájásos tünetek.

A tejfehérje-allergia esetenként anafilaxiát is okozhat. Tünetei a perceken (maximum egy órán) belül kialakuló ajak-, gége- és nyelvduzzanat, vizenyő (ödéma), esetenként hasfájás. Ebben az életveszélyes állapotban leállhat a légzés és a keringés. Az anafilaxia súlyos, életveszélyes reakció, amely azonnali adrenalin autoinjektor használatát és orvosi ellátást igényel.

A tejfehérje-allergia legsúlyosabb szövődménye az anafilaxia. Ez az életveszélyes állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel.

A tejfehérje-allergia tünetei változatosak lehetnek, és a súlyosságuk is eltérhet egyénenként. A tejfehérje allergia gyakori tünetei közé tartozik a bőrkiütés, a bőrpír, az orrdugulás, a hasi fájdalom, hányás és hasmenés. A tejfehérje allergia tünetei általában már csecsemőkorban jelentkeznek, és a legtöbb gyermek kinövi a betegséget 1,5-2 éves korára.

A tejfehérje allergiás reakciók súlyossága széles skálán mozoghat. Enyhe lefolyású allergiás reakció esetén például csak néhány csalánkiütéses folt jelenik meg a bőrön, vagy a száj körül alakul ki enyhe viszketés. Ilyen esetekben a tünetek maguktól is elmúlhatnak rövid idő alatt, vagy egyszerű antihisztamin gyógyszerrel kezelhetők. Közepesen súlyos reakciónál már összetettebb tünetegyüttes lép fel: erősebb bőrkiütések testszerte, hányás, hasmenés, esetleg nehézlégzés vagy gégeödéma (torokduzzanat érzése) jelentkezhet. Ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, de még nem járnak keringési összeomlással - mindazonáltal orvosi megfigyelésre és ellátásra van szükség, mivel súlyosbodhatnak. A legsúlyosabb fokozatú allergiás reakció az anafilaxia, más néven anafilaxiás sokk. Anafilaxia során a teljes szervezetet érintő, életveszélyes tünetek alakulnak ki: a vérnyomás hirtelen zuhan (sokk), a légutak beszűkülnek és a torok nyálkahártyája megduzzad, ami fulladáshoz vezethet, a bőrön pedig gyakran kiterjedt vörösség vagy csalánkiütés észlelhető. Gyakori az ajkak és a nyelv duzzanata is. A beteg ekkor súlyos hasi görcsöket érezhet, hányhat, és pillanatok alatt általános rosszullét lép fel. Anafilaxiás reakció gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni (112), és ha van adrenalin injekció (Epipen vagy más autoinjektor), azt haladéktalanul be kell adni a combizomba. Az adrenalin hatása átmeneti: segít megakadályozni a keringés összeomlását és csökkenti a légúti duzzanatot, de mindenképpen kórházi ellátásra van szükség a stabilizáláshoz és a további kezeléshez.

A tejfehérje-allergia a tejtermékekben található fehérjék, például kazein és tejsavó iránti túlzott immunválasz eredményeként jön létre. A tejfehérje-allergia mélyrehatóan érinti az immunrendszert, melynek során a szervezet a tejből származó fehérjéket észleli veszélyforrásként. A kóros reakció mögötti mechanizmusok összetettek és genetikai hajlamra épülnek. Ez a reakció jellemzően a tejtermékek akár már kis mennyiségének fogyasztása után is bekövetkezhet.

A tejfehérje-allergia tünetei széles skálán mozognak és az érintettek közötti változékonyság is jelentős lehet. A tünetek jelentkezhetnek rövid időn belül a tejfehérje fogyasztása után, akár néhány perctől kezdődően.

A tejfehérje allergia súlyos bélgyulladást okozhat, különösen, ha az allergiás reakciókat nem kezelik megfelelően.

A tejfehérje allergia a csecsemők 2-6 százalékánál figyelhető meg, a többségük azonban 3 éves korára kinövi a betegséget.

A tejfehérje-allergia és a laktózérzékenység különbsége

Sokan nincsenek tisztában a tejfehérje-allergia és a laktózérzékenység különbségével, pedig a két betegség nagyon is különbözik egymástól: A tejfehérje-allergia az immunrendszer túlzott, téves reakciója a tejben található fehérjékre. A laktózérzékenység emésztési zavar, amelynek a hátterében az áll, hogy a vékonybélben nem termelődik elég laktáz enzim, amely a tejben lévő cukrot, a laktózt bontja le. A két betegség tünetei nagyrészt különböznek. A laktózérzékenység emésztőszervi tünetekkel jár (fokozott bélgázképződés, puffadás, hányinger, hasi fájdalom, hascsikarás, hasmenés), amelyek lehetnek nagyon kellemetlenek, de alapvetően nem veszélyesek. A tejfehérje-allergia nemcsak emésztőszervi tüneteket okoz, hanem kiütéseket, bőr- és légúti tüneteket is.

A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése. Amennyiben a tünetek főként emésztőrendszeriek (pl. puffadás, hasi görcsök, hasmenés), és enyhébb lefolyásúak, a gasztroenterológus gyakran először laktózintolerancia-vizsgálatot végez vagy javasol.

A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia hasonlónak tűnhet, hiszen mindkettő állapot a tejtermékek emésztési nehézségét jelenti és hasonló tünetekkel jár. A laktózintoleranciában szenvedő gyermekek nem termelnek egy laktáz nevű enzimet, míg a tejfehérje allergia a tehéntejre adott rendellenes immunrendszeri reakciót jelenti. A tejfehérje allergia esetében az allergén a fehérje egyik összetevője, míg a laktóz a tejben és más tejtermékekben található cukor (vagyis egy szénhidrát összetevő). Ha a szervezetünk nem állít elő egy laktáz nevű enzimet, nem tudjuk megemészteni a laktózt, és ez olyan tüneteket okoz, mint a hasi fájdalom, puffadás, gázok, hányinger és hasmenés. A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia közötti további különbség, hogy a laktózintolerancia gyakori betegség a felnőttek körében is, míg a tejfehérje allergia a kisgyermekekre jellemző.

A tejfehérje allergia egy olyan állapot, amelyben az immunrendszer a tehéntejben található tejfehérjét veszélyesnek ítéli meg és fokozott immunválasszal reagál. A tejfehérje allergia megjelenési formája nagyon eltérő lehet a gyermekeknél, főként emésztőrendszeri tünetek, illetve a bőr-és légúti tünetek jelzik a betegséget, melyek koraiak és késeiek is lehetnek.

A tejfehérje allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése.

Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.

A tejfehérje-allergia kiváltó okai és kockázati tényezők

Mint minden allergia, a tejfehérje-allergia is az immunrendszer hibás, túlérzékenységi reakciójának eredménye. A reakciót a tejben lévő fehérjék bármelyike, a kazein vagy a savófehérjék, sőt mindkettő is kiválthatja. A tejfehérjék hatására az immunrendszer IgE ellenanyagokat termel. Ha a szervezet újra találkozik a tejfehérjékkel, akkor az IgE ellenanyagok hatására az immunsejtekből hisztamin szabadul fel, ez okozza a tüneteket.

A tejfehérje-allergiában szenvedő számára már a legkisebb mennyiségű tejfehérje is tüneteket okozhat.

A tejfehérje-allergiában szenvedők nemcsak a tehéntejre, hanem gyakran a juh- és kecsketejre is allergiásak, és az is előfordul, hogy a szójára is allergiás reakciót mutatnak.

Kockázati tényezők:

• Más allergiák jelenléte. Sok tejfehérje-allergiás gyermek másra is allergiás reakciót mutat. Nem ritka, hogy a tej az első ezek közül.
• Atópiás dermatitisz. A krónikus gyulladásos bőrbetegségben szenvedő gyermekeknél gyakoribbak az ételallergiák.
• Örökletes tényezők. A tejfehérje-allergia családi halmozódást mutat, vagyis ha valamelyik szülőnél vannak allergiás panaszok, a gyermeknél nagyobb valószínűsége van a tejfehérje-allergia kialakulásának.
• Életkor. A gyerekeknél sokkal gyakoribb ez az allergia. Ahogy nőnek, és az emésztőrendszerük is fejlődik, sokan kinövik a betegséget.

A tejfehérje-allergia kialakulásának okai összetettek és több tényezőtől függnek. Genetikai hajlam játszhat szerepet, mivel azoknak a családtagoknak, akiknél már volt tejfehérje-allergia, nagyobb a valószínűsége, hogy az utódaik is ezen állapotban szenvednek. Emellett környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a tejfehérje-allergia kialakulásában. A csecsemők számára a korai tejbevezetés, különösen, ha az anyatej mellett történik, növelheti a kockázatot. A modern életstílus változásai is szerepet játszhatnak a tejfehérje-allergia kialakulásában. Fontos megérteni, hogy a tejfehérje-allergia nemcsak az élelmiszerekkel való közvetlen érintkezés során jelentkezhet, hanem például légzőrendszeri úton is, például az inhalált tejportól.

A tejfehérje allergia egy olyan immunrendszerrel kapcsolatos reakció, amely a tejfehérjékkel szembeni túlzott érzékenységből ered. A tejfehérje allergia gyakori kisgyermekek és csecsemők körében, de felnőtteket is érinthet.

A tejfehérje allergia időben történő felismerése azonban rendkívül fontos. Az ételallergiák tünetei ugyanis súlyosak, akár életveszélyesek is lehetnek, és amennyiben nem foglalkozunk velük, a gyermeknél az egyéb hosszú távú hatások mellett a gyomorban és a belekben is károsodást okozhat.

A tejfehérje-allergia diagnosztizálása

Az ételallergiák diagnózisához orvosa kikérdezi saját vagy gyermeke tüneteiről, az elfogyasztott ételekről. A kizárásos diéta is segíthet a diagnózis felállításában (az adott élelmiszercsoportot teljesen zárja ki a fogyasztott ételek, italok közül, majd óvatosan próbálja visszavezetni. Ha a tünetek az első fázisban elmúlnak, majd újra jelentkeznek, gyanítható, hogy az adott élelmiszer váltja ki a reakciót.)

Prick-teszt:

az úgynevezett karcolásos próba során a bőrfelszínre cseppentenek a tesztelendő allergénből, majd a cseppen át megkarcolják a bőrfelszínt. A teszt helyén kialakuló reakció mértéke mutatja az allergiás reakció meglétét és annak erősségét.

Vérvizsgálat:

a vérben lévő IgE antitestek szintjét mutatja ki a vizsgálandó allergénre. Tejmentes diéta mellett negatív eredményt is adhat.

A tejfehérje allergia diagnosztizálása átfogó orvosi vizsgálatot és specifikus teszteket igényel.

Klinikai történet és tünetek:

Az orvos először részletesen kikérdezi a beteget és/vagy a szülőket a tünetekről és az esetleges allergiás reakciókról.

Ételnapló és eliminációs diéta:

Az élelmiszerek naplózása és az eliminációs diéta segíthet azonosítani azokat az ételeket, amelyeknél allergiás reakciók jelentkeznek.

Bőrpróba (Prick-teszt):

A bőrpróba során a kis mennyiségű tejfehérje-kivonatot felvisznek a beteg bőrére, majd enyhe karcolást végeznek a bőr felszínén. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy megfigyelje, van-e bőrreakció, például vörösség vagy kiütés.

Vérből történő tesztek:

A specifikus IgE antitestek mérése segíthet a tejfehérje-allergia azonosításában. A vérben a magas IgE szintek az allergiás válaszra utalhatnak.

Orális étel-provokációs teszt:

Bizonyos esetekben az orvos kórházi környezetben elvégzi az orális étel-provokációs tesztet, ahol a páciens fokozatosan kap egy növekvő mennyiségű tejfehérjét, miközben orvosok figyelik a tüneteket.

A tejfehérje allergia diagnózisa során a szakember általánosan kombinálja az anamnézist, a klinikai tüneteket és a laboratóriumi eredményeket a pontosabb és megbízhatóbb diagnózis elérése érdekében.

A tejfehérje allergia diagnózisát általában allergológus szakember hozza meg. Az orvos felveszi a gyermek részletes orvosi előzményeit, fizikai vizsgálatot végez, és szükség esetén allergiateszteket is elrendel. Az allergiatesztek segítenek azonosítani, mely tejfehérjék okozzák az allergiás reakciót. Az allergia tesztek között csecsemők és kisgyermekek esetében a bőr Prick teszt javasolt tejfehérje allergia esetén, ugyanis a speciális IgE vérvétellel még sok esetben nem mutatható ki. Egy másik lehetőség a tejfehérje allergia diagnosztizálásában a provokációs tesztek végzése. Ennek során elvonják a tejfehérjét tartalmazó ételeket az étrendből és vizsgálják, hogy változnak-e a tünetek.

A diagnózis felállítása elsősorban a részletes betegtörténet felvételből, mely kiterjed a családban előforduló allergiás megbetegedésekre, illetve részletes betegvizsgálatból áll. Ha felmerül a táplálék allergia gyanúja, a házi gyermekorvos akár további szakrendelésre is küldheti a gyermeket kivizsgálás céljából.

A gyakrabban alkalmazott diagnosztikus vizsgálat az ún. eliminációs-terheléses vizsgálat. Ehhez először a tejfehérjét tartalmazó ételek ki kell vonni az étkezésből (eliminációs étrend), majd tünetmentes állapotban lehet elvégezni. Az első napon a terhelés során, egyre nagyobb mennyiségű tejet (max. 100 ml), 30 perces időközökkel kell elfogyasztani a gyermeknek. Közben rögzítik a gyermek fizikális állapotát, és az esetleges tüneteket, mely esetén a vizsgálatot fel kell függeszteni. Második naptól kezdve, otthon napi 200 ml tejet kell fogyasztania, majd két hét panaszmentesség után a tejtermékeket is fokozatosan bevezethetik. Ha 4 hét tej és tejtermék fogyasztása után továbbra is tünetmentes a gyermek, a tehéntej fehérje allergia megszűnése kimondható. A terhelés első napját szoros orvosi felügyelet mellett kell elvégezni, mert a terhelés során a visszajuttatott allergén ismét allergiás reakciót provokálhat, mely akár más tünetek formájában is megjelenhet, mint korábban, akár anafilaxia is kialakulhat.

Amennyiben a tehéntej fehérje allergia anafilaxiás tünetek formájában jelentkezett és egyértelmű az étel és a tünetek megjelenése közti kapcsolat, a diagnózis felállításához nem szükséges terheléses vizsgálat.

A tej, tejtermékek kivonásának (eliminációjának) időtartama attól függ, hogy korai vagy késői megjelenésűek voltak a tünetek. Az elimináció idejének leteltével újabb terhelés következik, majd annak eredménye alapján születik döntés, hogy ki kell-e ismét iktatni a tejtermékeket az étrendből. Emiatt az egész folyamat akár több hónapot is igénybe vehet.

A tejfehérje-allergia kezelése

A tejfehérje-allergia kezeléséhez teljes mértékben kerülni kell a tejfehérje fogyasztását. Ez azért is nehéz, mert nagyon sok feldolgozott élelmiszer (édes és sós sütemények, virslik, felvágottak, lekvárok, zacskós kenyerek, levesporok, ételízesítők stb.), sőt, sok feldolgozottnak nem tűnő élelmiszer (pl. mélyhűtött zöldség) is tartalmazhat tejet. Gyógyszerek, táplálékkiegészítők, tápszerek is tartalmaznak tejfehérjét.

Ha önnek vagy gyermekének tejfehérje-allergiája van, mindig nagyon gondosan olvassa el a terméken található összetevők listáját.

A tejfehérje fogyasztására adott enyhe reakció tüneteit antihisztamin-tartalmú gyógyszerek csökkenthetik.

Ha az allergia olyan súlyos, hogy fennáll az anafilaxia esélye, orvosa adrenalintartalmú autoinjekciót ír fel, amelyet mindig hordjon magával.

A tejfehérje-allergia kezelése elsősorban a tejtermékek elkerülésére irányul, és a tünetek enyhítése érdekében egyéb terápiákat is magában foglalhat.

Élelmiszerek elkerülése:

Az allergiás reakciók elkerülése érdekében fontos, hogy az érintett személy és gondozói gondosan ellenőrizzék az élelmiszer-címkéket, és kerüljék azokat az ételeket, amelyek tejfehérjéket tartalmaznak.

Egyéb tejtermékek helyettesítése:

Az élelmiszeriparban ma már számos tejtermék helyettesítő termék áll rendelkezésre, például növényi alapú tejek (mandulatej, szójatej stb.) vagy tejmentes alternatívák, amelyek lehetővé teszik az étrend sokszínűségét.

Gyógyszeres kezelés:

Az allergiás tünetek enyhítésére gyakran alkalmaznak antihisztaminokat, amelyek csökkentik az immunrendszer által kiváltott reakciók intenzitását.

Allergiás oktatás és támogatás:

Az érintettek és családtagjaik számára a tejfehérje-allergia kezelése mellett fontos az oktatás és a támogatás is.

Orvosi nyomon követés:

Az orvosi nyomon követés rendkívül fontos a tejfehérje-allergia esetében. Az egyén specifikus állapotától és tüneteitől függően az orvosok egyéni kezelési tervet dolgoznak ki, amely magában foglalhatja az életmódváltozásokat, a gyógyszereket és az allergia kezelésének egyéb módjait.

Tejfehérje mentes diéta esetén nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy sokféle hasznos tápanyag (D-vitamin, A-vitamin, kalcium, fehérje) kikerül a szoptató anya vagy a nagyobb gyermek étrendjéből, aminek pótlásáról szintén gondoskodni kell, hogy ne alakulhassanak ki hiányállapotok.

Szoptatott csecsemőknél a visszaterhelés első lépésben az anya által elfogyasztott tehéntejfehérjével történik. Tápszerrel etetett gyermekek esetében megfelelő tápszerváltás javasolt. Ez azt jelenti, hogy aminosavalapú tápszer adása esetén fokozatosan kell áttérni az eHT tápszerre (extenzíven hidrolizált fehérjét tartalmazó tápszerre), eHT tápszer adása esetén pedig a részlegesen hidrolizált tápszer fokozatos bevezetése javasolt.

Nagyobb csecsemőknél és kisgyermekeknél szintén a tejlétra alkalmazása nyújt segítséget a tej étrendbe történő visszavezetésében.

A tejlétra egy szigorú szabályok mentén kialakított iránymutatás, amivel fokozatosan visszaterelhető a tejfehérje azon gyermekek éterendjébe, akiknek enyhe tüneteik voltak, és nagy valószínűséggel kinövik az allergiát. A tejlétra célja, hogy elősegítse a természetes tolerancia kialakulását.

A tej lépcsőzetes bevezetésének első elemeként hőkezelt tejet („sült tejet”) kap a gyermek sütőben sült keksz, illetve sütemény formájában, a következő szakaszban - fokozatosan csökkentve a hőkezelés mértékét -, következnek a nem sütőben sült, de jól átsütött ételek (pl. palacsinta), majd a nyers tejtermékek (joghurt, sajt), és végül a nyers tej. A hőkezelés mértékének csökkentésével fokozatosan emeljük az allegén mennyiségét az egyes lépcsőfokokhoz érve.

Fontos, hogy a terhelést csak egészséges gyermeknél kezdjük el, és tartsuk be a fokozatosság elvét! Az egyes létrafokokon eltöltött idő változhat, de általában 3 naponta érdemes továbblépni. Amennyiben enyhe tüneteket tapasztalunk a gyermeknél, lépjünk vissza arra szintre, amit még jól tolerált, ha pedig bizonytalanok vagyunk abban, hogy a tünetek a terhelés miatt jelentkeztek-e, akkor 2-3 nap múlva kíséreljük meg újra bevezetni ugyanazt a mennyiséget.

Tudni kell, hogy a tejlétra alkalmazása során is létrejöhet allergiás reakció. A terhelés azonnali felfüggesztése javasolt, ha nehézlégzés, az arc, vagy az ajkak duzzanata alakul ki. Nem folytatható a tejlétra alkalmazása hányás, hasmenés, hasfájás, reflux, székrekedés vagy puffadás jelentkezése esetén sem. Fontos tehát, hogy kompetens szakember (gyermek-gasztroenterológus, allergológus) irányításával kezdjünk bele a folyamatba, aki jártas a tejlétrára alkalmas gyerekek kiválasztásában. Emellett pedig a szülőket is ellátja a szükséges információkkal.

A tejfehérje-allergia kezelése tehát elsősorban diétás, ami komoly odafigyelést igényel a mindennapokban. A tejmentes étrend megtervezését érdemes a GasztroKlinika dietetikusa és gasztroenterológusa segítségével végezni, hogy a beteg minden szükséges tápanyagot megkapjon, miközben elkerüli a veszélyes allergént.

Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz. Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.

A tejmentes diéta betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett Tejet tartalmaz” feliratot keresni - végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy “nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok.

A tejmentes diéta eleinte nehéznek tűnhet, mert rengeteg élelmiszerben jelen van a tej vagy a tej valamely alkotója. A gasztroenterológus és a dietetikus sokat segíthet azzal, hogy listát ad az engedélyezett és tiltott ételekről, valamint megtanítja a beteget a címkeolvasás és rejtett tej felismerésének fortélyaira.

A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot.

A tejallergia kezelése változó a gyermek életkorának és táplálási szokásainak függvényében. Csecsemők esetén más a javasolt kezelés, mint már szilárd táplálékot fogyasztó nagyobb gyermekeknél.

Amennyiben szoptat, és gyermekénél tejfehérje allergiát diagnosztizáltak, abba kell hagynia a tej- vagy szójatartalmú termékek fogyasztását. Ezután körülbelül két hétig hipoallergén (hidrolizált) vagy aminosavakból álló tápszert érdemes adni a babának, amíg szervezetőből ki nem ürül a tejfehérje. Ha a baba hagyományos tápszert kap, akkor érdemes az ő esetében is tejfehérje mentes, hipoallergén vagy aminosavakból álló tápszerre váltani.

A tejfehérje allergia kezelése elsősorban az gyermek életmódjának és étrendjének módosítását jelenti. A legfontosabb lépés a tej és tejtermékek teljes elkerülése. A gyógyszeres kezelés antihisztaminokat, és súlyosabb esetekben epinefrint is magába foglalhat.

A tejfehérje allergia esetén a gyermek életmódját és az étrendjét is át kell gondolni. Fontos, hogy a mindennapi rutin részévé váljon az ételek címkéinek olvasása vásárlás közben, hogy elkerülhessük a tejfehérjéket tartalmazó ételeket és italokat. Ellenőrizze a gyermekének megvásárolni tervezett termékek összetevőinek listáját, hogy nem tartalmaznak-e tejfehérje allergéneket. A termékek összetevőit tartalmazó címkén feltüntetik, ha egy termék összetevőjeként tejszárazanyagot, tejfehérjét, laktózt vagy laktóz-monohidrátot tartalmaz. Tejfehérje allergia esetén érdemes ezt minden terméknél megnézni, mielőtt megvesszük a gyermekünknek. A laktózmentesnek jelölt termékek becsapósak lehetnek, mert tejfehérjék még így is maradhatnak a termékben.

A tejallergia az immunrendszer túlzott reakciója a tejben található fehérjékre, leggyakrabban a kazeinre és a tejsavó fehérjére. Ez a betegség különösen gyakori gyermekeknél, de felnőtteknél is előfordulhat, kialakulhat. Fontos megjegyezni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával.

Enyhébb allergiás reakciók kezelésére adhatók antihisztaminok. Ezek a gyógyszerek segítenek enyhíteni a viszketést és a bőrkiütéseket. A kortikoszteroid krémek és kenőcsök csökkenthetik a gyulladást és a viszketést. Az ekcéma kezelésében segíthetnek hidratáló krémek, mivel a száraz bőr gyakori probléma tejallergiás ekcéma esetén. Súlyos, életveszélyes reakciók (anafilaxia) esetén szükséges lehet adrenalininjekció (pl. autoinjektor).

A tejfehérje-allergia esetén a szülő mindenképpen egyeztessen a gyermek kezelőorvosával, ne kezdjen bele tejmentes diétába saját döntése alapján!

Ha felmerül a tejfehérje allergia gyanúja, a szülő mindenképpen egyeztessen a gyermek kezelőorvosával, ne kezdjen bele tejmentes diétába saját döntése alapján!

Fontos hangsúlyozni, hogy csak szakorvos dönthet arról, hogy mely tünetek és állapotok esetében, milyen diétát tartson a gyermek.

Kórházi keretek között, szigorúan strukturált módon javasolt a tejfehérje visszavezetése, ha a gyermeknél súlyos atópiás dermatitisz áll fenn, illetve korábban anafilaxia alakult ki. Szintén intézményi keretek közt szükséges terhelni akkor is, ha előre nem látható reakciók alakulhatnak ki (pl. pozitív specifikus IgE-teszttel bíró csecsemőknél, akik sosem kaptak tehéntejfehérjét). Enyhébb tünetek esetén - a háziorvos rendszeres tájékoztatása, ellenőrzése mellett - a visszaterhelés történhet otthon is.

A szerzőről: GOLDEN MEDICAL CENTER Ez a cikk a Golden Medical Center szakorvosainak közreműködésével készült! Forduljon szakembereinkhez!

A tej-, tejtermék kivonása az étrendből általában elegendő a tünetek megszűnéséhez. Fontos, hogy ha tejterméket vagy a tej valamely részét adalékként tartalmazza egy készítmény, azt sem szabad fogyasztani.

Újszülött kori forma: kizárólag anyatejes csecsemőknél, ha az édesanya hajlandó a tej-, tejtermékmentes diéta folytatására, a szoptatást általában nem kell abbahagyni. Amennyiben a csecsemő tápszeres, először extenzíven hidrolizált tápszerre kell váltani, viszont ha a tünetek továbbra is fenn állnak, szükség lehet még inkább lebontott formájú, azaz aminosav alapú tápszer adására.

Tápszerváltás, vagy anyai diéta esetén is, kell egy vagy két hét, amíg az allergének kiürülnek a baba szervezetéből, ez idő alatt a tünetek még fenn állhatnak. Előfordulhat, hogy nem csak a tejtermékekre allergiás a baba, ilyenkor alaposan át kell nézni az anyai diétát és akár más ételeket is ki kell vonni belőle (pl. tojás, szója).

A visszaterhelést általában 6 hónapnyi eliminációt követően szokták először megpróbálni. Amennyiben az első visszaterhelés nem sikeres, általában még 6 hónapig javasolt a tejmentes diéta/tápszer folytatása, majd újra meg lehet próbálni a visszaterhelést. A betegség általában 6-18 hónapos korra megszűnik, extrém ritka, hogy tartós allergia alakuljon ki.

Kialakulhat keresztallergia más állatok teje között (tehén, kecske, juh), ezért ezek mind kerülendőek, ugyanígy a belőlük készült tejtermékek fogyasztása is.

Nagyobb gyermekeknél fontos figyelembe venni, hogy a tej és tejtermékek kivonásával fontos tápanyagok (fehérje, kalcium, D és A vitamin) bevitele megszűnik, ezért az étrendben ezeket pótolni szükséges, hogy ne alakulhassanak ki hiányállapotok, betegségek.

A tejfehérje-allergia szövődményei

• Anafilaxia: A legsúlyosabb szövődmény, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel.
• Más allergiák megjelenése: Gyakori a más ételallergiák (pl. szója, marhahús, tojás, mogyoró) vagy szénanátha (pollenek, házi por, kisállatok szőre) kialakulása.
• Tápanyaghiány: A tej és tejtermékek kerülése miatt nagyobb figyelmet kell fordítani a kalcium és D-vitamin bevitelére.

Gyermekeknél a tejfehérje-allergia nehezítheti a megfelelő táplálkozást és növekedést.

Az állandó életmódváltoztatások és az élelmiszerekkel való óvatoskodás az életminőséget jelentősen befolyásolhatja.

Az allergiás betegek gyakran szembesülnek szociális és pszichológiai kihívásokkal, például az étkezéssel kapcsolatos különféle korlátozások miatt.

Fontos kiemelni, hogy a tejfehérje-allergia súlyossága egyénenként eltérhet, és a fenti következmények nem mindig egyformán jelentkeznek.

Mikor forduljon orvoshoz?

• Ha tejtermékek fogyasztása után ön vagy gyermeke allergiás reakciót mutat, forduljon háziorvosához.
• Ha bárki az anafilaxia tüneteit mutatja, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
• Ha a betegnél van autoinjektor, késlekedés nélkül adja be az adrenalininjekciót.

A tejallergia betegséget a kisgyermekek 90%-ban kinövik három éves korukra. A későbbi korban megmaradó tejallergia csak 10%-ban jellemző.

Ha felmerül a tejfehérje-allergia gyanúja, fontos kivizsgáltatni és a diagnózist az orvosok különböző vizsgálatokkal állapítják meg, hogy pontosan azonosítsák az allergéneket és segítsenek a megfelelő kezelési terv kidolgozásában.

Ha tejfehérje-allergiás gyermeke intézménybe jár, mindig tájékoztassa a gondozókat az allergia tényéről, és ha van, az adrenalin-autoinjekció létéről és használatáról.

Ha szoptat, és gyermekének tejfehérje-allergiája van, előfordulhat, hogy az ön által fogyasztott tej tüneteket okoz nála. Ilyenkor kerülje ön is a tejfehérje fogyasztását.

A tejet és tejtermékeket növényi alapú italokkal és helyettesítő termékekkel válthatja ki. Mindig figyeljen azonban arra, hogy a tejfehérje-allergiában szenvedők sokszor a szójára is túlzott reakciót mutatnak, ezért lehetőség szerint ne azt válassza.

Ha gyermeke tejfehérje-allergiában szenved, egyéves koráig semmiképpen ne adjon neki tejfehérjét tartalmazó élelmiszert. Egyéves korában óvatosan megpróbálhatja bevezetni az étrendjébe a tejet, mivel addigra sok gyermek kinövi ezt a reakciót. Hároméves kor után már csak keveseknél jelentkeznek tünetek, de ne feledje, ez az ételallergia felnőtteknél is elkezdődhet.

A tejfehérje-allergia típusától függően néhány ember tolerálni tudja például a süteményekben lévő felhevített tejet vagy a joghurtot. Beszélje meg kezelőorvosával, hogy milyen formában kell kerülnie a tejet.

tags: #tejfeherje #allergia #gyermekeknel #kedvezmenyem