Munkám során egyre több anyuka keres azzal a problémával, hogy már mindent kipróbáltak, de állandó nyugtalanság jellemzi a babát. Ilyenkor az anyukákban elsőként az a kérdés vetődik fel, vajon jól csinálok mindent? Több okot is ki kell zárni először, mint pl, emésztési problémák, pszichés ok - egy új személy jelenléte vagy környezeti - egy megváltozott környezet, és egyéb újszerű dolgok, melyekre érzékenyen reagálhat a csecsemő. Ha minden okot kizártunk és mégis probléma áll fent, akkor érdemes tovább kutakodni.
Az idegrendszerben az érési folyamatok részben genetikusan kódoltak, másfelől a környezetből származó ingerek hatására indulnak meg. Normális esetben az érés egyet jelent azzal, hogy az adott gyermek életkorához és kortársaihoz képest kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt motoros, pszichés-kognitív és szociális területen egyaránt. Eltérő (lelassult, megkésett, stagnáló) fejlődés esetén okként merülhet fel az idegrendszer eltérő szerkezete, sérült, másképpen működő kapcsolatrendszere. Ebben az esetben idegrendszer éretlenségéről beszélünk.
Az idegrendszeri éretlenség egészen kiterjedhet arra a helyzetre is, amikor a gyermek nehezebben alkalmazkodik környezetéhez, amin gyakran csak az anyaméhhez hasonló állapot megteremtése segít: testközelség, “anya legyen velem mindig” állapot. A gyermek e problémák miatt társaihoz képest általában jobban fél kipróbálni új dolgokat, mert nem mindig tudja, hogy a teste hogyan reagál. A hirtelen, gyorsan változó élethelyzetekre rugalmatlanul reagál, nehéz alkalmazkodás jellemzi. Később az iskolában előbukkanhatnak figyelmi, tanulási, alkalmazkodási problémák. Sajnos, nem tűnik el a probléma, nem növi ki az egyén, mint ahogyan ezt gyakran hallhatjuk akár szakemberek szájából is.
A csecsemőkori viselkedésszabályozási problémák
A csecsemő és kisgyermekkor az emberi fejlődés kitüntetett szakasza, hiszen egész életünket figyelembe véve ezen időszakban folyik a legintenzívebb tanulás. A kisbaba élete első hónapjaiban elkezdni megtanulni a testi és a lelki folyamatai szabályozását (ezt szaknyelven regulációnak hívják). Ide tartozik a táplálás-emésztés, az alvás-ébrenlét ciklus, a sírás és megnyugvás, a légzés szabályozása. A regulációért felelős központok velünk születnek, ám ahhoz, hogy a folyamat önszabályozóvá váljon, a szülők segítségére, sok-sok gyakorlásra, tanulásra van szükség. Időnként a szabályozásban zavarok mutatkoznak, a csecsemő nehezen megnyugtatható, sokat sír, táplálási, gyarapodási nehézségek, esetleg alvászavarok merülnek fel nála.
A csecsemő gondozása során gyakran előfordul, hogy viselkedését, jelzéseit nehéz megérteni. Olyan kérdések merülhetnek fel, hogy miért sír, miért nem lehet megnyugtatni, miért alszik el nehezen, miért ébred fel gyakran, miért utasítja vissza a táplálékot. Általában négyféle problémával találkozhatunk a csecsemőkori viselkedésszabályozással kapcsolatban: krónikus nyugtalanság, alvászavar, evészavar, affektív apnoe.
Excesszív sírás
A sírás, nyűgösködés minden csecsemő legfontosabb kommunikációs eszköze. A normáltól eltérő sírási mintázat kifejezésére az excesszív sírást használjuk, ami fokozott, túlzott mértékű sírást jelent. A probléma kezdete leggyakrabban az első két hónapra esik. A sírási problémában szenvedő csecsemőkre jellemző, hogy fogékonyak a látási ingerekre, motorikusan nyugtalanok, kedvelik a függőleges testhelyzetet, könnyen megijednek, irritabilisek. Az excesszív sírásnak nevezik azt, amikor a baba legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap, legalább három órát sír vagy nyűgösködik. A nyugtalan, sokat síró csecsemők gyakran megkapják a „hasfájós” címkét, holott a kólika csupán egyik lehetséges oka a sírásnak. Számon tartjuk mellette az organikus (testi) megbetegedéseket, az éretlen alvás-ébrenlét ritmust, illetve az olyan családi problémákat, mint a gyakori párkapcsolati konfliktus vagy a szülők életét megnehezítő pszichés megbetegedés.
Alvászavarok
A csecsemők nagyon kis százaléka képes születésétől fogva az éjszakát átaludni. Ez a képesség hat hónapos kor körül alakul ki. A csecsemők alvási igénye nagy egyéni eltéréseket mutat. Alvási problémáról a csecsemő hat hónapos kora után beszélünk, amikor nehezen, csak szülői segítséggel tud elaludni, gyakran felébred, és csak szülői segítséggel alszik vissza. Alvászavarról a csecsemő 6 hónapos korától beszélhetünk, amennyiben hetente legalább ötször komoly problémák adódnak az elalvásnál vagy az átalvásnál. Átmeneti alvászavarokat okozhatnak az életkörülményekben bekövetkező változások, mint például költözés, válás, betegség, kistestvér érkezése. Az alvászavarok lehetséges kiváltó okai között lehetnek organikus (testi) okok (pl. A gyermek alvászavara megterheli az egész családot, fizikailag és lelkileg is kimerülnek, a kialvatlanság pedig újabb és újabb problémák forrásává válhat.
Evészavarok
Nagy eltérések mutatkoznak a csecsemők étkezési viselkedésében. Nemcsak az egyes csecsemők között, hanem egy-egy csecsemőnél is nagy ingadozásokat találunk az elfogyasztott táplálék mennyiségében. Minden csecsemő életében előfordul átmenetileg, hogy kevesebb táplálékot fogyaszt el, vagy hogy bizonyos ételeket visszautasít. Evészavar akkor áll fenn, ha a csecsemő életkorának megfelelő súlygyarapodása tartósan elmarad az elvárttól. Ilyenkor elsőként ki kell zárni az organikus hátteret, csak ezután gondolhatunk lélektani tényező fennállására.
Szülőként az egyik leggyötrelmesebb tapasztalat, ha a kisbabánk nem gyarapszik kellőképpen, elutasítja az anyamellet vagy visszautasítja az ételt. Kisebb zökkenők szinte minden gyermek életében bekövetkeznek, az átmeneti nehézségek főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel, a folyékony táplálékról pépes, pépesről a félszilárd, félszilárdról a szilárd ételek bevezetésekor. Jellemző, hogy betegségek alatt és után is kialakulhatnak evési nehézségek, egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhatja az étel elutasítását.
Az evészavarok kialakulásának lehetnek organikus (testi) okai (pl. neurológiai probléma vagy a csecsemő fejlődési elmaradása) és okozhatják környezeti tényezők (pl. anyai depresszió, bántalmazás, szülői evészavar). Komolyabb regulációs problémáknál az első lépés mindig a lehetséges organikus okok feltárása orvosi vizsgálat segítségével.
Légzéskimaradás (Apnoe)
Az evészavar mellett az organikus háttér nélküli légzéskimaradás a legijesztőbb regulációs zavar csecsemő- és kisgyermekkorban. A csecsemő vagy a kisgyermek bizonyos érzelmileg megterhelő helyzetekben egyszer csak nem vesz levegőt, leszürkül, esetenként elájul, majd egy mély belégzést követően magához tér. Legfontosabb első lépésként az organikus ok kizárása és csak azt követően térhetünk rá a pszichés tényezők feltárására. A szülők egyik legnagyobb aggodalma ilyen esetben az, hogy mi van akkor, ha nem indul be légvétel, és hogy a légzéskimaradás nem okozhat-e az agy fejlődésében zavart. Az orvosi tapasztalat szerint, ha nincs organikus háttere az apnoe-nak, akkor reflexes légvétel be szokott indulni és az alkalmankénti rövid idejű légzéskimaradásnak nincs káros következménye az idegrendszer fejlődésére nézve.
Az idegrendszeri éretlenség és az alkalmazkodási zavarok
Az idegrendszeri éretlenség nagy hatással van a képességeinkre, ez több problémát is tud okozni a későbbi életünk során. Az első és legfontosabb teendő, hogy a figyelmeztető, gyanús jelenségekre korán figyeljünk fel, beszéljük meg szakemberrel. A szakember képes felmérni a baba idegrendszeri státuszát, fejlettségét, érettségét, észleli az esetleges eltérő fejlődés tüneteit, felderíti ezek okát, és segít a megfelelő kezelés megválasztásában.
Az alkalmazkodási zavarok bármely életkorban jelentkezhetnek. Gyermekeknél többnyire iskolai problémák vagy a szülők válása, felnőtteknél leggyakrabban párkapcsolati viszály, ritkábban költözés vagy jogi problémák állnak a hátterében. Stresszt okozó ingerek, események - stresszorok - például az alábbiak lehetnek: érzékszervi (szenzoros) túlingerlés (például fény, zaj); jelentősebb életesemények: házassági konfliktusok, válás, közeli hozzátartozó halála, költözés, börtönbüntetés, betegség, haláleset, baleset, nyugdíjazás, szexuális problémák, anyagi nehézségek; munkahelyi változások, problémák: állás elvesztése, új munkahely, üzleti problémák, túlterhelés, konfliktus a főnökkel, kollégákkal; traumatikus (kataklizmatikus) események: pl. háború, természeti katasztrófa, járvány.
Az alkalmazkodási zavarok legjellegzetesebb tünetei: a hangulati élet zavara; aggódás; reményvesztettség érzése; tehetetlenség, kilátástalanság; kétségbeesés érzése; szorongás; a magatartás zavara, illetve ezek kombinációi. A gondolkodás gyakran beszűkül, és csak a problémás helyzet, negatív élmény köré koncentrálódik. Csökken a problémamegoldó készség, amihez társulhat az értéktelenség érzése, önvádlás, esetleg bűntudat is.
Az alkalmazkodási zavarok általában átmenetiek: a tünetek 3-6 hónap alatt elmúlnak. Ha azonban az érintett ennél hosszabb ideig nem talál megoldást a feszültséggel teli élethelyzetére, akkor a zavar krónikussá válhat, és megjelenhetnek a súlyosabb depressziós és szorongásos tünetek.
A "megrázott gyermek szindróma" és a prevenció fontossága
„Repül a babaaaa!” Legtöbbünk látott már e felkiáltással magasba emelt, meglepett arcú babát boldog kispapával, nagypapával. A csecsemő megnevettetésére, a sírás elodázására tökéletes a csikizés, a pocakra adott „vicces puszik” sora, így a kicsi kacaja hamar kicsikarható. A cumisüveg-ciciztetés mellett, helyett a vigasztalhatatlanul síró baba esetében is gyakran használatos praktika az arcára fújás, csikizés - néhány szülőnél pedig a „megrázás” is. Utóbbi talán sokak számára meghökkentőnek tűnik, ezért említsünk egy példát! Japánban a túlnépesedés következtében sokan élnek társasházakban, s a családok rettegnek attól, hogy síró kisbabájuk zavarja a szomszédokat. Egy 2009-es felmérés során Barr és munkatársai már a csecsemő születése utáni első két hónapban megfigyelték a rendszertelen sírás következtében kialakuló szülői frusztrációt, félelmet.
Ezt a hasonlatot használta 1974-ben John Caffey amerikai radiológus, aki először nevezte meg a „megrázott gyermek szindrómát”. Ann-Christine Duhaime és munkatársai pedig klinikai munkájuk során már 1986 végén felfigyeltek arra, hogy a fejkárosodással hozzájuk érkező csecsemők egy részénél a fej- és nyaksérülések mellett megjelent a retina bevérzése is, s utóbbi tünettel szoros együttjárásban hasonló elváltozásokat mutattak a számítógépes koponya tomográfia eredményei is. Duhaime és kutatócsoportja célul tűzte ki e furcsa okok feltárását, s a babák fej- és nyaksérüléseit biomechanikai és radiológiai módszerekkel kezdték vizsgálni. Nem kellett nagymintás elemzést végezniük, hiszen kis idő elteltével a nemzetközi tudományos élet is bekapcsolódott a vizsgálatba, így hamar rendelkezésre állt a kellően nagy kutatási minta.
Az említett amerikai vizsgálatok kezdetben nem terjedtek ki arra, hogy esetleg ártó szándékkal, vagy „csupán” a megnyugtatás és „túlszeretés” következményeként történt mindez, ám a későbbi kutatások egyértelmű választ adtak a kérdésre - a baba megrázása csak az esetek rendkívül alacsony százalékában történt „szeretetből”, a megnyugtatás céljával vagy a sírásból való „kizökkentés” érdekében. S bár a szindróma neve igen beszédes, ennek ellenére rendkívül összetett a kórkép differenciáldiagnosztikája, tipikus tulajdonságainak összefoglalása. Egyszerűsítve a következő történik: az ostorcsapás-szindrómának is nevezett esetben komoly agyi trauma éri a csecsemőt, aminek következményeként agya nem kap elegendő oxigént.
Norman Guthkelch brit idegsebész 1971-ben publikált tanulmányában a következőképpen részletezi a sérülések leírását: „A gyermek testéhez képest, arányaiban nagy feje és a nyaki izmok kezdeti gyengesége idézi elő, a hátra, majd előre csapódó mozdulattal a gyermek rendkívül sebezhetővé válik.” A rázás következtében beálló túlfeszített állapot, amely túllép a nyak normál mozgástartományán, akár maradandó sérüléseket is eredményezhet.
Az első rögtön észrevehető tünet, a retina bevérzése mellett elszíneződött bőr, légzési nehézség, de akár eszméletvesztés is előfordul. Súlyosabb szimptómák: koponyaűri vérzés, hematómák, oxigénhiány és részleges bénulás - sőt a kóma. A súlyos, nemritkán tragikus következmények elkerülése érdekében a szakértők a prevencióra, az ismeretátadásra helyezik a hangsúlyt: SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM RÁZHATÓ MEG AZ ÚJSZÜLÖTT! A vigasztalhatatlan sírás megnyugtatására sem! Soha.
E cikk szerzőinek célja nem a pánikkeltés, hiszen minden gyakorló szülő, nagyszülő és kistestvérét karba-ölbe vevő nagytestvér tudja: az újszülött fejét meg kell támasztani az ujjainkkal, tenyerünkkel. Az ilyen evidenciák mellett azonban méltatlanul kevés szó esik a megrázás veszélyeiről, elkerülésének fontosságáról, ezért minden fórumon fel kell hívnunk a figyelmet a problémára.
Család-barát: Trombózis
Szülő-csecsemő konzultáció és a korai fejlesztés szerepe
A szülő-csecsemő konzultáció során nyújtunk támogatást a problémájukkal hozzánk forduló anyáknak. A konzultáción alapelv, és gyógyító erővel bír, hogy az anyának háborítatlan körülmények között lehetőséget biztosítunk nehézségei megosztására és elfogadó, ítélkezés-mentes légkörben nyújtunk támogatást, és találunk közösen lehetséges utat, nagyon részletes anamnézis felvétel mellett. Közben megfigyeljük, és visszajelzést adunk anya és gyermeke együtteséről. Fontos, a gyermek aktuális, általunk észlelt mozgás, -értelmi, -érzelmi állapotára is reflektálnunk.
A szülő-edukáció lényeges elem, mert bár a mozgásfejlődés lépcsőfokait általában kielégítően ismerik a szülők, a kognitív és pszichés képességek fejlődését már kevésbé, ebből adódhatnak irreális elvárások a gyermekkel szemben. Időnként a gyermek „helyett” is tolmácsolunk a szülő felé. A korai fejlesztésben is dolgoznak már szülő-csecsemő konzulens képesítéssel rendelkező szakemberek, illetve Budapesten a Heim Pál Gyermekkórház Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciája országosan fogad pácienseket.
A regulációs zavarokban az a közös, hogy a csecsemőnek nehézségei vannak a tekintetben, hogy a viselkedését bizonyos területeken (evés, alvás, sírás) megfelelően szabályozza annak érdekében, hogy a környezetéhez alkalmazkodjon. A „regulációs zavara van” kifejezés egy kicsit úgy hangzik, mintha nem stimmelne valami a csecsemővel vagy kisgyermekkel. Valójában elég sok csecsemőnek-kisgyermeknek vannak rövidebb-hosszabb ideig tartó szabályozási nehézségeik. Leggyakrabban az alvásproblémák fordulnak elő, kicsit ritkábban az evésproblémák, illetve a megnyugtatási nehézségek. Kicsit megtévesztő lehet, amikor „mindenki” azt meséli, az ő gyereke (bezzeg) alszik/aludt, eszik/evett. A regulációs zavar nem betegség, nem fogyatékosság, nem fejlődési rendellenesség és nem is kötődési zavar. Sokkal inkább egy többnyire átmeneti nehézség, aminek nagyon sok oka lehet.
Összességében, a regulációs zavarok mindig egy kapcsolatban keletkeznek, hiszen egy gyermek soha nem tekinthető önmagában, csakis a szüleivel együtt. Alapvetően nem feltétlenül baj, ha egy családban regulációs zavarral küzdenek. Az, hogy mennyire igényel a beavatkozást a helyzet, attól függ, hogy mennyire súlyos (mennyire okoz kétségbeesést, aggodalmat), vagy milyen súlyosak a következményei. Krónikus fáradtság, kimerülés, feszültség, konfliktusok, agresszív indulatok vannak-e? Evésproblémánál fennáll-e veszélyeztető állapot, gyarapodási, fejlődési elmaradás? Nagyon gyakran előfordul, hogy a szülők úgy érzik, valamit „elrontottak” kisbabájukkal kapcsolatban, hiszen talán miattuk alakult ki egy-egy probléma.
A szülő-csecsemő konzultációban praktikus tanácsok is vannak, de ezek csak úgy működhetnek, ha teljes mértékben egyénre szabottak. Így a szülő-csecsemő konzultáció több, mint egyszerű tanácsadás. Ami fontos, hogy hosszú távú hatásra törekszünk, ezért nagyon fontos időt szánni egy olyan helyzet átbeszélésére, amivel Önök már jóideje küzdenek.
A koraszülöttek és a rizikós újszülöttek speciális gondozása
Nemzetközi szakirodalmi adatok alapján a koraszülöttek száma növekedő tendenciát mutat, ennek egyik oka az úgynevezett „késői koraszülött” populáció, akik a 34+0. és 36+6. gesztációs hét között születnek. Ezen újszülöttek megbetegedési és halálozási mutatói eltérőek az érett újszülöttekétől, ugyanakkor a bizonyítékok alapján egyre több tanulmány javasolja az úgynevezett „korai-érett újszülöttek” (37+0. és 38+6.) gondozását is.
A rizikós újszülöttek csoportjába sorolhatóak az alacsony születési súllyal világra jött újszülöttek is, illetve mindazon érett újszülöttek, akik a születést közvetlenül megelőző, illetve azt követő időszakban valamilyen károsodást szenvedtek el (adaptációs zavar, újszülöttkori infekció, oxigénhiány stb.). A rizikós újszülött-populáción túl legalább olyan fontos az egészséges újszülöttek születés utáni gondozása is.
A Maternity Magánklinikán 2023-ban 1461 szülésből 5 újszülött a 35. héten (0,4%), 29 újszülött a 36. héten (2,5%), 156 újszülött a 37. héten (11%), 488 újszülött a 38. héten (32%) született. A Maternity Magánklinika újszülött és rizikós újszülött-utánkövetési stratégiát dolgoz ki, melynek az újonnan megépült Maternity Gyermekgyógyászati Szakrendelő ad helyet. A második lépcsőfok a hazamenetelt követő 1., illetve 4. élethét, ahol neonatológiai utánkövetési szakambulancia keretein belül további részletes képet kapunk az újszülöttek állapotáról, korai fejlődésneurológiai státuszáról.
A neonatológiai utánkövetési programban minden, a Maternity Magánklinikán született újszülött részt vesz, így a hazabocsátó neonatológusok részletesebb információt gyűjthetnek az újszülöttek hazabocsátást követő státuszáról, szükség esetén további gondozásukban tudnak segíteni. Azon betegek esetében, akik a fenti szűrővizsgálati rendszerben emelkedett rizikót mutatnak, illetve akiknél bármilyen neurológiai eltérés észlelhető, a további fejlődésneurológiai gondozást a neurológus szakorvos bevonásával folytatjuk, és szükség esetén terápiás programban vesznek részt pszichológus, konduktor és gyógytornász bevonásával.
A Maternity Magánklinikán a rizikós újszülöttek utánkövetési program bevezetésének célja - a PIC I. ellátórendszer keretein belül -, hogy kiszűrjük mindazon betegeket, akik a korai fejlődésneurológiai életszakaszukban szorosabb felügyeletet, rendszeres neurológiai vizsgálatot, szükség esetén korai fejlesztést igényelnek.
A szülés körüli lelki problémák és a csecsemő lelki egészsége
Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.
A gyermekágyhoz kapcsolódó lelki zavar nem ritka. A kismamák 40-80 százalékánál a szülés után előfordul hangulatingadozás. Ha azonban hosszabb ideig megmaradnak a tünetek, depresszióról, súlyosabb esetekben pszichózisról van szó, mindenképpen ki kell vizsgálni. Az érintett kismamák egy részénél már eleve volt valamiféle depresszió, pánikbetegség vagy szorongás. A szülést követően enervált, letargikus, kimerültek az anyák, amit nagy részben a hormonális változások okoznak. A legtöbben legyintenek rá, egyáltalán nem veszik komolyan, pedig ezek tünetek egy részüknél tartósan megmaradnak. Vagyis évente 10-15 ezer kismama küzdhet gyermekágyi depresszióval. Ez a periódus ráadásul nemcsak a családot érinti, hanem a kisbabánál is hosszútávra, gyakran a felnőttkorra is kiható traumákat, mentális problémákat okozhat.
A születés előtti, valamint a csecsemő- és kora gyerekkori lelki egészség már a várandósság előtti időszakban egy erre való felkészüléssel elkezdődik, amihez nélkülözhetetlen, a mind az anyák, mind a teljes család számára elérhető megfelelő támogatás és információ. Kurimay Tamás, a Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum osztályvezető főorvosa, a konferencia elnöke már több, mint egy évtizede felismerte ezt a problémát, és kollégáival azon dolgozik, hogy egyrészt a kismamák, másrészt azok a kisbabák is segítséget kapjanak, akiknél egyébként abszolút felismerhetőek a tünetek.
Fontos, hogy a várandós gondozáson tudjanak arról, ha az anyukának bármilyen korábbi lelki problémája volt, várható ugyanis, hogy a szülés körüli időszakban a betegség kiújul, felerősödik. Van, hogy már eleve pszichiátriai betegek lesznek várandósak, erre nyilván készülnek a szakemberek, míg egy harmadik csoport tagjainál, akiknek korábban soha nem volt dolguk pszichológussal, a szülés utáni napokban váratlanul jelentkeznek a szülés által kiváltott tünetek. A szervezet hormonális változása, a genetika, vagy például a születéssel kapcsolatos stressz mind-mind szerepet játszhat a lelki zavarokban. És ez még mindig csak az anyuka oldala. Nagyon fontos ugyanis az, hogy egyrészt mindez kihat a babára is, másrészt, hogy figyeljenek a szakemberek náluk is, akár a máshonnan eredő lelki problémákra is. Le kell vetkőzni azt a sztereotípiát, miszerint egy kisgyermeknél két éves kora előtt nem lehet pszichológiai diagnózist adni.
A „baby blue” legfeljebb egy hétig tartó ideiglenes, fáradékonysággal járó lehangoltság, amit tíz kismama közül négyen-nyolcan tapasztalnak. De amennyiben tovább tart, nagyfokú szorongással, önváddal és alvászavarokkal egészül ki, gyermekágyi depresszióról beszélünk. Megint más kategória az ezer szülő nő közül csak 1-2 édesanyát érintő gyermekágyi pszichózis, mely során érzékcsalódások, irreális élmények, hallucinációk is felléphetnek.
Az édesanya korábbi depressziója, problémás párkapcsolata, a várandósság alatti szorongás, a szülési stressz, a leányanyaság, a nehéz lakáskörülmények, a fel nem dolgozott válás és halálesemény mind-mind növelik a gyermekágyi depresszió kialakulásának kockázatát. 100-ból 15 ember él át olyan depressziós epizódot, ami kezelésre szorul, de három depressziós közül csupán egy kap segítséget.
„Társadalmi feladat, hogy a szülők hiteles tájékoztatást kapjanak - akár felkészítő programokon keresztül -, mert a várandóssággal kapcsolatban is számos fals és szélsőséges információ kering az interneten. Nem lehet eleget beszélni a babavárás alatti táplálkozás, mozgás, stresszkezelés jelentőségéről, ahogy a szülésre való felkészítés sem maradhat el. Mindezzel a koraszülések száma is csökkenthető lenne, ahogy annak a rizikója is, hogy a várandósság alatt magas vérnyomás vagy cukorbetegség alakuljon ki az édesanyáknál. És ez csak az egyik oldal. Sajnos nagyon keveset figyelünk az újszülöttek, kisbabák lelki állapotára. Tévhit, hogy kétéves kor előtt nem lehet diagnózist adni egy baba állapotáról. Figyelni kell a kisbaba viselkedését, ha sokat sír, nehéz a figyelmét irányítani, alvási és étkezési problémái vannak, ez teljesen kiszűrhető. Beszélni még nem tud, de a kommunikációjából teljesen érzékelhető, ha probléma van”-mondja a szakember. Mindezeket felismerni pedig azért nagyon fontos, mert minél korábban látjuk a problémát, annál könnyebb orvosolni is.
„A kisbabára megannyi inger hat, ráadásul sokkal érzékenyebben élik meg. Akár, ha megrázzák őket, vagy kellemetlen, erős zajoknak vannak kitéve, kiabálás, rendszertelen a táplálásuk, ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek a biztonságérzetüket veszélyezteti. A csecsemőkori traumák pedig nemcsak kisgyermekkori depressziót, de akár a felnőttkorra is áthúzódó pszichés betegségeket alakíthatnak ki”-tette még hozzá a főorvos.
tags: #ujszulott #alkalmazkodasi #zavar