A vetélés okai, tünetei és a lelki feldolgozás

A vetélés a terhesség 24. hete előtti megszakadását jelenti, amennyiben a magzat az életműködéseket nem mutat, és a súlya nem éri el a mintegy 600 grammot. Becslések szerint a fogamzásoknak több mint a fele vetéléssel végződik, melyek nagy része, hetven-nyolcvan százaléka, az első trimeszterben zajlik le. A felismert terhességek körülbelül tizenöt-húsz százaléka spontán vetéléssel fejeződik be. A spontán vetélések okai a legtöbb esetben nem deríthetők fel.

A terhesség megtartásában fontos szerepet játszik az életkor, ugyanis a növekedésével párhuzamosan a vetélés esélye is növekszik. A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt nevezzük spontán vetélésnek. Ha a terhesség első tizenkét hetében történik az esemény, korai vetélésről, ha a második trimeszterben - a terhesség 12. és 24. hete között - késői vetélésről beszélünk. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.

A vetélés utáni időszak pszichés megterhelést jelenthet, hiszen minden nő veszteségként éli meg a terhesség elvesztését. Fontos, hogy a környezet türelmesen kivárja a feldolgozás folyamatát. Amennyiben a gyászreakció elhúzódik és befolyásolja a mindennapi életet, orvosi, pszichológusi segítségre lehet szükség.

A vetélés okai

A spontán vetélések leggyakoribb kiváltó okai a magzati kromoszóma-rendellenességek. A fogamzás elmaradásának hátterében állhatnak még a méh veleszületett vagy szerzett anatómiai rendellenességei, hormonális zavarok, fertőzések, toxikus ártalmak, valamint immunológiai és genetikai defektusok is. A vetélés megelőzésére nem létezik biztos módszer, mivel a leggyakrabban kromoszóma-rendellenességek állnak a háttérben.

Sárgatest-elégtelenség

Ha a sárgatest a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion). A sárgatest-elégtelenség kimutatható az ébredési hőmérséklet mérésével és gondos elemzésével, melynek kiértékelése szakorvosi feladat. A sárgatest-elégtelenség lehet rövid, ha 11 nap vagy annál rövidebb ideig tart, vagy elégtelen sárgatest-fázisnak nevezzük, ha a progeszteron elégtelen mennyiségben termelődik.

Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés

Bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet.

Génhibák

A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik, és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ. A kromoszómahibák vizsgálatára általában akkor kerül sor, ha a családban már fordult elő fejlődési rendellenesség vagy az asszony - 35 feletti - életkora indokolja a vizsgálatot, ugyanis a kromoszómahibák kockázata is magasabb. Míg 30 év alatt a Down-szindróma születéskori gyakorisága 1/1000 összes születés, 40 éves korban már 2%, és ez az érték évente egy százalékkal növekszik.

Nőgyógyászati rendellenességek

A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. méhnyak-elégtelenség) is okozhatnak vetélést. A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik. A méhnyak-elégtelenség terhesség előtti kimutatására és gyógyítására kifejlesztett módszerek csődöt mondtak. A nőgyógyászati betegségek közül a súlyosabbakat egyszerű rutinvizsgálattal ki lehet szűrni.

Immunológiai összeférhetetlenség

Ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat. Az immunológiai vizsgálatot ismételt vetélés esetén végzik, ha az immunológiai összeférhetetlenség gyanúja fennáll.

A vetélés tünetei

A vetélés a terhesség elvesztését jelenti betöltött 24. terhességi hét előtt. Körülbelül a terhességek 10-20 százaléka végződik vetéléssel, leggyakrabban a 12. hét előtt. Minden vetélés más, hiszen többféle kiváltó oka, lefolyása lehet, így a vetélés utáni időszak is nagymértékben különbözhet. Gyakran tapasztalhatják a betegek, hogy a terhességre jellemző tünetek, eltérések vetélést követően nem szűnnek meg. Ilyen tünetek lehetnek az alábbiak:

• duzzadt, érzékeny emlők, sötétebb emlőbimbókkal, időnként tejelválasztás is jelentkezhet
• reggeli rosszullétek, hányinger, hányás, bizonyos megszokott ételektől való undor, és szokatlan táplálékok fogyasztása
• puffadás, megnövekedett hasi körfogat
• fáradtság, hangulatingadozások
• szédülés, gyakori vizelés

Általánosságban elmondható, hogy minél korábbi terhességi héten következik be a vetélés, annál kevésbé jellemzőek a panaszok, és annál hamarabb megszűnnek, de ez nem minden esetben történik így. Egy vetélés után a terhességre jellemző hormonszintek nem állnak helyre egyik napról a másikra, több nap, de akár több hét is eltelhet, míg a terhesség előtti állapot visszaáll. Minél nagyobb volt a terhesség, annál kifejezettebbek lehetnek ezek a panaszok, és annál több időbe telik, míg megszűnnek. A folyamatot befolyásolhatja a lelkiállapot is, hiszen a jelentkező gyászreakció olyan tüneteket is felerősíthet, amik talán nem is voltak jellemzőek a terhesség alatt. A folyamat természetes jelenség, és néhány héten belül csökkennek a panaszok.

A korai terhességben jelentkező tünetekért felelős egyik hormon a béta-HCG. A hormon vérben lévő szintje terhességi hétről hétre változik, és emellett egyéni változatosságot is mutat. A szintje nem csökken le egyik napról a másikra, így az is érthető, hogy az általa okozott tünetek sem szűnnek meg sajnos azonnal. Általánosságban elmondható, hogy a vetélést követően körülbelül 35 nappal csökken le teljesen a hormon szintje, ez természetes, hogy egy nagyon korai terhességi szakaszban bekövetkezett vetélés esetén sokkal gyorsabb lesz. A legtöbb nőnél 2 hét alatt eltűnik a hormon a szervezetből. Így elmondhatjuk, hogy a vetélést követően a kellemetlen, terhességre utaló jelek leggyakrabban 2 hét alatt megszűnnek, néha azonban ennél tovább is tarthat a folyamat. Nagyobb terhesség elvesztése esetén például a tejelválasztás beindulását gyógyszeresen szoktuk meggátolni.

A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak; a 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény. Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• hátfájdalom
• súlycsökkenés
• fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom
• barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül
• vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből
• a terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése

Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett). Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.

Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!

A vetélés kezelése és megelőzése

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel. Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre. Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh ürege ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség. Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén. Az Asherman-szindróma a műtétes úton befejezett vetéléseknek egy nagyon ritka komplikációja, néha a kezeletlen, vagy makacs vetélés utáni fertőzések is okozhatják. A betegség úgy alakul ki, hogy a méh üregében összenövések keletkeznek. A diagnosztizálás egy méhüregi tükrözéssel történik (HSC-hiszteroszkópia), amikor egy kamerás műszerrel a méhnyakon át a méhüreget át lehet tekinteni. Ennek a beavatkozásnak óriási előnye, hogy szükség szerint a talált elváltozásokat kezelni is lehet, a hegszövetet el lehet távolítani, az összenőtt területeket szét lehet választani.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott: egészséges életmód és táplálkozás; fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése; rendszeres testmozgás; stressz kerülése; alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyit kell várni a próbálkozással egy vetélés után. A spontán vetélés a koraterhesség leggyakoribb szövődménye. Előfordulása igen gyakori, az ultrahanggal detektálható terhességek 8-20%-a végződik így. Arra a kérdésre, hogy kell-e várni az ismételt próbálkozással a vetélés után, nagyon sokáig tartotta magát az az elmélet, mely szerint egy vetélés után időt kell hagyni a méhnyálkahártyának, hogy regenerálódjon, emiatt mindenképpen javasolt pár hónap védekezés a következő terhesség előtt. Jelen kutatás figyelemre méltó eredménye, hogy nem csak az derül ki belőle, hogy nem szükséges várni, hanem arra is rámutat, hogy a következő terhesség során a vetélés kockázata akkor a legalacsonyabb, ha az a terhesség a vetélés utáni 3 hónapon belül megfogan! Természetesen egy vetélés egy pár (különösen a nő) életében igen komoly trauma. Véleményem szerint a lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.

tags: #veteles #utan #mellduzzadas