Negyven felett keveseknek adatik meg, hogy természetes úton essenek teherbe. Magyarországon ma még extrémnek tűnik, ha egy 50 év körüli nő szül. Az ő esetükben kiemelten fontos a biológiai alkalmasság kérdése. Speciális terhesgondozást kíván, és nagyobb szakmai felkészültséget igényel a szakorvosok részéről.
Bár szülésre a nők többsége ma már a harmincas éveiben vállalkozik, manapság már az sem ritka, ha valaki 40 vagy éppen 50 év fölött dönt úgy, hogy kihord egy kisbabát. Utóbbiaknál többnyire lombikbébi programokon keresztül van mód és lehetőség teherbe esnie a korosabb anyukának. A világsztárok életét közvetítő magazinok gyakorta számolnak be a babát váró hírességekről, így mi is olvashattuk, hogy Madonna 41, Susan Sarandon 46, Geena Davis pedig 48 évesen lett anyuka. A hazai ismert emberek közül például Jakupcsek Gabriella 45 évesen szülte meg harmadik gyermekét. Extrémebb esetnek tűnhet azonban, ha egy anyuka az első gyermekét hozza világra 40 év felett, mint például a baba születésekor 42 éves Szulák Andrea esetében, vagy az idén nyárra gyermekét váró Fehér Anna színésznő példájában, aki 52 évesen szülhet majd.
A spontán teherbeesés esélyei életkor szerint
Az ideális anyai életkornak a 20-29 év közötti időszakot tekintik a szakemberek, hiszen a gyermekvállalás optimális biológiai időszaka 30 éves kortól 3,5 százalékkal csökken. Vagyis a természetes teherbeesés, a fogamzó képesség esélye jóval kevesebb a kor előrehaladtával. Dr. Gasztonyi Zoltán, szülész-nőgyógyászt kérdeztük a kései gyermekvállalás esélyeiről, veszélyeiről és a feltétlen szükséges szűrővizsgálatokról ezekben az extrémnek tűnő esetekben. Az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum szakorvosa szerint az első gyerek születésének kitolódása már évek óta megfigyelhető hazánkban is, persze az erre utaló tendencia már sokkal korábban tapasztalható volt a tőlünk nyugatra eső országokban.
A női termékenység az idő előrehaladtával csökkenni kezd. Ez egy folyamat, ami teljesen természetes. 35 év felett a petesejtek már nem olyan fiatalok, a megtermékenyülés nem olyan egyszerű. Ebben az életszakaszban a vetélés kockázata már 11-12% és 35 év felett már 18%, gyakoribbak a születési rendellenességek is. 35 év felett az orvosok már javasolhatnak magzatvíz-vizsgálatot, hogy kiszűrhetők legyenek az esetleges genetikai problémák. Annak az esélye, hogy egy egészséges párnak, ahol még egyikőjük sem múlt el 30, egy éven belül gyermeke születik, 95 százalék. 30-on felül azonban minden egyes évben 3 százalékkal csökken a valószínűség, ami igen jelentős. Aki 40-en felül szeretne szülni, annak mindössze 5-10 százaléknyi esélye van teherbe esni, 45 éves kor után pedig 5 százalék.
A termékenység csökkenése kb. 35 év körül kezdődik és a 40-es években a huszonévesekhez viszonyítva közel a huszadára csökken. A teherbeesés aránya ekkor 1 százalék körüli értékre esik vissza egy menstruációs ciklusra számítva. A petefészek működésének a leállása 45 év felett a legtöbb nőnél megkezdődik. Ez genetikai és egyéb adottságoktól függően jelentős egyéni változékonyságot mutat, de a számok is igazolják, hogy az 50 év felett teherbeesők aránya elenyésző.
A KSH 2009-es adatai szerint 96 442 sikeres szülésből mindössze 3 esetben volt 50 év feletti az anyuka. 2000-2008 között pedig összesen 6 újszülött édesanyja volt ötven feletti.
A női meddőség és a késői gyermekvállalás
Meddőségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres szexuális élet mellett sem következik be a teherbeesés egy év időtartam alatt. A párok körülbelül 15-20 százaléka meddő, azonban orvosi segítséggel jelentős arányban létrejöhet a terhesség.
Ma a 35 év felett szülő nők aránya ott megközelíti a 20 százalékot, hazánkban ez az arány jelenleg 13 százalék körül van és folyamatos emelkedést mutat.
A későn vállalt terhesség veszélyei és kockázati tényezői
Dr. Gasztonyi Zoltán felsorolásából kiderül, hogy a késői babavárás jóval nagyobb tervezettséget és szakorvosi figyelmet követel, mint az ideális gyermekvállalási életkorban, és a sikeres teherbeesés is hosszabb időt vehet igénybe. Több a terhesség alatt várható szövődmény, több a toxémiás terhesség, gyakoribb a magzat méhen belüli fejlődésének visszamaradása és lényegesen gyakrabban születik ekkor császármetszéssel a baba.
A kor előrehaladtával több a cukorbetegséggel szövődött terhesség, fokozódik a trombózis-hajlam és egyre gyakrabban számíthatunk bizonyos magzati kromoszóma rendellenességek előfordulására.
A magzat egészségét fenyegető kromoszóma-rendellenességek közül talán a Down-kór a legismertebb - a betegséget a 21-es kromoszóma triszómiája okozza, vagyis a normális kettő helyett három kromoszóma található a testi sejtekben. Az utóbbi években azt is bizonyították, hogy ezért az emelkedésért nemcsak az anya, hanem részben az apa életkora is felelős. Sajnos azonban nemcsak a Down-kór, hanem a 18-as és a 13-as kromoszómák triszómiái, vagyis az Edwards- és a Patau-kór kockázata is nő a kor növekedésével.
A terhességi cukorbetegség
A gesztációs diabétesz kialakulásának hátterében a terhesség során bekövetkező hormonális változások állnak. A várandósság idején ugyanis nemcsak a nemi hormonok szintje változik, hanem más olyan hormonoké is, amelyek a vércukorszintet önmagukban is befolyásolják, vagy az inzulin vérszintjét módosítják.
A szülész-nőgyógyász a legesélyesebb kockázatok között említette a terhességi cukorbetegséget, mely során átmenetileg megemelkedik a vércukorszint, maguk a sejtek mégis szőlőcukorhiányban szenvednek. A megemelkedett vércukorszint a szülés után általában magától rendeződik, így nincs szükség további kezelésre, de ismert az is, hogy a terhességi cukorbetegségben szenvedő nők életük hátralévő részében nagyobb eséllyel betegszenek meg a felnőttkori, 2-es típusú cukorbetegségben. Ha 40 éves kortól vállalunk babát, a vércukorszint pontos szabályzására is szükség lehet.
35 év felett egyre több terhességgel kapcsolatos komplikáció - például a magas vérnyomás, terhességi cukorbetegség vagy mélyen fekvő méhlepény - lehet jelen a szülés megindulásakor, amelyek szükségessé tehetik a kisbaba császármetszéssel történő kiemelését.
Terhességek rendellenességei
A terhesség során számos nem várt, gyakran tragédiával végződő esemény is bekövetkezhet. Az üszögterhesség, vagy más néven molaterhesség esetében heves hasi fájdalmak és vérzések léphetnek fel. Nagyon ritkán a beteg még a méhét is elveszítheti.
A terhességi toxaemián az anya olyan megbetegedését értjük, mely kizárólag terhesség kapcsán jelentkezik, a várandósság második felében alakul ki. A betegség súlyosbodása akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti.
Melyiket válasszuk: speciális szűrési programok vagy lombikbébi-program?
Szakorvosi segítségre abban az esetben lehet szükségünk, ha a rendszeres nemi élet ellenére hat hónapnál hosszabb idő alatt sem sikerül teherbe esnünk. Ilyenkor, előfordulhat, hogy kivizsgálás után nőgyógyászati beavatkozásra vagy mesterséges megtermékenyítésre lesz szükségünk a sikeres fogamzáshoz. A sikeres megtermékenyítés esélyét segítő - asszisztált reprodukciós - eljárásoknak köszönhetően, közismert nevén a lombikbébi-programban nagyobb eséllyel születhetnek ikreink idősebb korban vállalt anyaság esetén.
Dr. Gasztonyi Zoltán, szülész-nőgyógyász véleménye szerint késői gyermekvállaláskor mindenképpen több szűrési vizsgálatot érdemes elvégezni, s olykor nem csupán az anyának, hanem az apának is. Hogy milyen szűrések szükségesek, azt a családtervezésre jelentkező pároknál lehet a legnagyobb biztonsággal meghatározni a családi és egyéni kórelőzmény, valamint az esetleges panaszok függvényében. Ebben az esetben érdemes a megfelelő laborháttérrel és tapasztalattal rendelkező családtervezési centrumot felkeresni.
A már meglévő terhesség esetén legfontosabb a magzati kromoszóma rendellenességek szűrését célzó vizsgálatok, ezen belül is a kombinált teszt elvégzése, mely ultrahangos és laborvizsgálatból áll, ez a terhesség 12-14. hete között javasolható (első genetikai ultrahangvizsgálat). Legalább ilyen fontos a második genetikai ultrahang elvégzése a terhesség 18-21. hete között, melynek során a magzat strukturális, anatómiai és hemodinamikai (keringési) eltérései alapján egyéb rendellenességek kizárására törekszünk - nyilatkozta a szakorvos.
A terhesgondozás folyamata is összetettebb idősebb várandós anyukák esetében, de ekkor is a legjobb hatásfokú gondozást a testreszabott orvos-szülők kapcsolata biztosíthatja. A terhesgondozási folyamat függ a családi és egyéni kórelőzménytől, korábbi betegségektől, kórházi kezelésektől, a megelőző terhességek lefolyásától, korábbi szülésektől. A szakorvos hangsúlyozta, hogy ezekben az esetekben fokozott figyelmet kell fordítani mindazon kockázati tényezők időben történő kiszűrésére, melyek egy későn vállalt terhesség esetén nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő.
A férfiaknak is ketyeg a biológiai órájuk
Egyre több bizonyíték van arra, hogy az életkor előrehaladtával a férfiak esetében is csökken a termékenység, ráadásul a késői életkorban nemzett gyermekek nagy eséllyel születési rendellenességgel jönnek a világra. Jelentősen több a skizofrén és autista gyerek azok között, akiknek édesapja 40-es éveinek közepén jár.
A terméketlenséget általában női problémának tekintik, de a gyermekáldás elmaradása mögött pontosan ugyanakkora eséllyel a férfi is állhat. Fontos azt is figyelembe venni, hogy bár kisebb mértékben, de a férfiak termékenysége is csökken az életkor előrehaladtával. A férfiak nemzőképességéről spermavizsgálat során kaphatunk pontos képet. Életmódbeli változtatásokkal, illetve étrend-kiegészítőkkel nagymértékben javítható a férfi termékenység is.
A tudatos gyerektervezés fontossága 40 felett
Manapság egyre több nővel fordul elő, hogy a negyedik X-et is elhagyja, mire úgy érzi készen áll és a feltételek is adottak arra, hogy gyermeket vállaljon. A gyermekvállalási időpont kitolásának számos magyarázata lehet, azonban biológiai tény, hogy a kor előrehaladtával a nők fogamzóképessége csökken.
A tudatos gyerektervezésnek 40 felett még nagyobb szerepe van. Sokat számít például, ha a leendő kismama már a fogantatás előtt kivizsgáltatja magát és konzultál egy szakorvossal. „Ilyen esetben arra törekszünk, hogy a lehető legideálisabb feltételekkel induljon a terhesség. Ellenőrizzük azokat a betegségeket, amelyek az életkor előrehaladtával gyakrabban fordulnak elő, ilyenek például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, vagy a trombóziskockázat megnövekedése. A különböző hormonvizsgálatok alapján pedig felmérjük, hogy mennyi az esélye a spontán teherbeesésnek.
A különböző mesterséges megtermékenyítési eljárások fejlődésének köszönhetően ma már számos asszisztált reprodukciós technika, például az IVF (lombikprogram) is segíti a gyermekre vágyó párokat, amelyeket a 35 év körüli nők körében is egyre többen kénytelenek igénybe venni.
„Az államilag támogatott lombikprogram 45-46 éves korig vehető igénybe. Utána már annyira alacsony a sikeres megtermékenyítés esélye, hogy saját petesejttel nincsen értelme próbálkozni. Egy 40 éves kor feletti kismama esetén a szakmai protokoll szerint már eleve veszélyeztetett terhességről beszélnek az orvosok. Az életkorból adódóan magasabb arányban fordul elő terhességi cukorbetegség vagy magas vérnyomás, és a vérzéses kockázatok is megnövekednek. A belgyógyászati faktorok mellett a veleszületett rendellenességek kockázata is növekszik. 40 év felett szép lassan elindul a hormonváltozás, elkezdenek fogyni a petesejtek, és a megmaradók minősége sem olyan, mint addig: egyre több a hibás petesejt. Az ebből származó kromoszóma-rendellenességek különböző genetikai betegségeket okozhatnak, ezek közül a legismertebb a Down-szindróma.
„Jó esetben a belgyógyászati kockázatok már a fogantatás előtt, a terhesség tervezése során kiderülnek, és a terhesgondozás alatt, rendszeres felügyelet mellett kordában tarthatóak. Ez azért fontos, mert egy komolyabb szénhidrátanyagcsere-probléma nemcsak terhességi diabéteszt okozhat, hanem peteérési problémákhoz, szélsőséges helyzetben pedig meddőséghez is vezethet. De ha tudjuk, mivel állunk szemben, egy ilyen probléma megfelelő diétával vagy gyógyszeresen hatékonyan kezelhető. A genetikai kockázatok felmérése különböző prenatális szűrő- és diagnosztikai vizsgálatok - például a terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatok - segítségével történik, amelyeknek köszönhetően a magzati egészséget veszélyeztető rendellenességek még a méhen belül, időben kiszűrhetők. 35 éves kor felett mindenképpen ajánlott a Down-szindróma kiszűrésére a 11-14. héten egy kombinált tesztet vagy egy PrenaTest-et is elvégezni. Míg a 25 év alatti anyák esetében ez az arány elenyésző - 1500-ból mindössze egy Down-szindrómás gyermek születik -, addig 40 év felett már minden 110. magzat érintett. Amennyiben a vizsgálaton pozitív eredmény születik, úgy a 12-16. héten méhlepény-, illetve a 16-20. héten magzatvíz-biopszia elvégzése javasolt.
„Minden 37 év feletti terhesség esetén javasolni szoktuk a kismamáknak, hogy vegyenek részt genetikai tanácsadáson, ahol a genetikussal pontosan meg lehet beszélni a kockázatokat, illetve azt, hogy milyen genetikai vizsgálatok történjenek. A méhlepény-, illetve a magzatvíz-biopsziának - amelyek a has megszúrásával járó mintavételi eljárások - ma már léteznek kevésbé drasztikus, non-invazív alternatívái is. Mindezeket figyelembe véve - a fogantatás és a kisbaba kihordása során felmerülő potenciális kihívások ellenére - 40 felett sem lehetetlen egy egészséges gyermeket világra hozni.
Ez a „mesterséges méh” megmentheti a koraszülött babák életét
Amikor egy kisbaba jóval idő előtt érkezik, általában koraszülött intenzívre kerül, ahol gépek és műszerek társaságában igyekszik behozni a lemaradását. A modern orvostudománynak köszönhetően ma már extrém koraszülött babákat is képesek megmenteni: a 27. hét után született babák esélye kifejezetten magas, már 90 százalék feletti, míg a 26-27. hét körül született gyermekeké 70, a 24. héten született babák életben maradási esélye pedig 20 százalék körül van. Néha hallani olyan hírekről, hogy 21-22. hétre született, extrém kis súlyú babák is életben maradnak, de ezek tényleg kiugró esetek, hiszen a 24. hét előtt a babák körülbelül fele él túl, és az életben maradottak között gyakran jelentkezik maradandó idegrendszeri károsodás, látás- vagy hallássérülés, agyvérzés, keringési zavar.
Miközben az anyaméh biztonsága ideális körülményeket nyújt a fejlődéshez, az inkubátor - noha kétséget kizáróan életmentő eszköz - különböző szövődményeket okozhat. A lélegeztetéstől asztma alakulhat ki, a külvilág fényeitől látáskárosodás. Optimista jóslatok szerint ez a helyzet néhány éven belül megváltozhat: hamarosan inkubátorok helyett laboratóriumban előállított magzatvízszerű folyadékkal töltött „tartályokba” helyezhetik a koraszülötteket, hogy hasonló körülmények között fejlődhessenek tovább, mint az anyaméhben.
2017-ben, a Nature Communicationsben publikálták az áttörő kutatást, melyben 105-115 napos (vagyis fejlettségét tekintve egy 23 hetes emberi magzatnak megfelelő) bárányembriókat helyeztek ilyen mesterséges méhekbe. 2019-ben ausztrál és japán kutatók sikeresen megismételték a vizsgálatot extrémen koraszülött bárányokkal is, akiket egészen addig tartottak mesterséges méhben, míg képessé váltak az önálló életre. 2020-ban az Eindhoven University of Technology kutatói 3 millió dolláros támogatást kaptak az EU-tól az első mesterséges méh legyártásához, ami képes lenne biztonságos „otthont” nyújtani a 24-28 hetes koraszülötteknek. A holland dizájn a természetes méhhez és a bárányok esetében használt biotartályokhoz hasonlóan vízzel teli környezetet konstruál a magzatnak, melyben a babák a köldökzsinórjukhoz csatlakoztatott mesterséges placentán keresztül kapják meg a fejlődéshez szükséges oxigént és tápanyagokat.
Miközben a mesterséges méhnek számos előnye van, nem lehet elmenni amellett, hogy számos kérdés és etikai aggály is felmerül körülötte. Amíg az első koraszülött nem kerül be egy mesterséges méhbe, nem látjuk „megszületni”, majd felnőni, nem fogjuk tudni megmondani, milyen pszichés következményei lehetnek annak, hogy egy kisbaba ilyen speciális körülmények között fejlődik. Hiszen az édesanya teste nem egy puszta tartály: az anyaméhben a magzat kapcsolódik az anyával, hallja a hangját, érzékeli teste működését, sőt - a kisbabák kezdetben a külvilágban is az anya testében megszokott napszakisághoz alkalmazkodnak, tehát ha mondjuk egy kismama éjszaka sokáig tevékenykedett, lehetséges, hogy a baba sem akar majd „időben” elaludni az első hetekben. És persze van egy mindezeknél misztikusabb aspektus is, amivel a többek között a magzati kommunikáció is foglalkozik: lényegében arról van szó, hogy az édesanya és a kisbaba között már a terhesség alatt is kialakul a kapcsolódás, zajlik egyfajta kommunikáció. Mi történik, ha mindezeket elvesszük?
Egy koraszülött babához ugyanúgy hozzáérnek, ideális esetben legalább naponta néhány alkalommal érezheti anyja közelségét. Persze a mesterséges méh életmentő eszköz, és olyan helyzetekben kerülne bevetésre, amikor az ideális megoldás fogalma már rég nem releváns. Legalábbis egyelőre. Mert ha képesek vagyunk magzatokat mesterséges méhekben növeszteni, akkor vajon mikor jön el az a pont, hogy az egész terhesség egy tartályban történjen? Ez most még talán nagyon sci-fiből lopott ötletnek hangzik, de a technológiánk tulajdonképpen megvan hozzá. Például a mesterséges méh elviekben megoldhatná a méhhel összefüggő meddőségi problémák kezelését, de vajon tényleg csak a szükséges esetekben alkalmaznák a nők? Vagy ez lenne a béranyaság új, egyszerűbb formája? Milyen nők számára, milyen módon volna hozzáférhető egy ilyen „kezelés”? Elég beszédes adat például, hogy az évente születő körülbelül húsz millió alacsony súlyú újszülött nagy része a fejlődő országokban jön világra, ráadásul már más szülészeti-nőgyógyászati beavatkozások területén is megfigyelhetőek egyenlőtlenségek a kisebbségi és/vagy szegény nők kárára. Vajon az ő babáikat is meg tudják majd menteni ezzel az új technológiával?
Addig is, amíg várunk az életmentő mesterséges méhekre, fontos lenne, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközeinkkel javítsuk a koraszülött-ellátást. Olyan területről van szó, ami az elmúlt években, évtizedekben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül: míg sokáig azt gondolták, egy kisbabának 1 kiló alatt semmi esélye, ma már fél kilós, vagy még kisebb magzatok is életben maradnak. Ezek a parányi, fejletlen kisbabák elképesztően törékenyek, és ahogyan arról már korábban is szó volt, leginkább az édesanyjuk közelségére lenne szükségük. Az úgynevezett kenguru-módszer az a megközelítés a koraszülött-ellátásban, ami abból indul ki, hogy a magzat megfelelő fejlődését leginkább az édesanyával való bőr-bőr kontaktus garantálja. Ahogyan a kenguruk az erszényükben óvják és növesztik kicsinyeiket, úgy a koraszülött babákat sem választják el az édesanyától születés után (legfeljebb a feltétlenül szükséges, és máshogyan nem elvégezhető vizsgálatok idejére). Ezt a módszert egyébként két gyermekorvos dolgozta ki a kolumbiai Bogotában olyan esetekben, amikor nem állt rendelkezésre inkubátor - így a kenguruzás nemcsak kiegészítője, de akár alternatívája is lehet az inkubátoros terápiának. A korai bőrkontaktus segít stabilizálni az újszülött testhőjét, de számos más pozitív hatása is van a kisbabák egészségére nézve.
A Másállapotot a Szülészetben február elején osztott meg egy petíciót, melyben a kenguruzás széleskörű alkalmazása mellett emelnek hangot. A szövegben azt írják: „A koraszülöttekkel kapcsolatba kerülő dolgozók heroikus, tiszteletre méltó munkát végeznek. És a legtöbb esetben támogatják is a szülőket. Ugyanakkor az is megesik, hogy nem engedik a szülőket, hogy a koraszülött babájuknak megadják az elengedhetetlen érintéseket, ölelést.
Természetes úton szeretnél babát, de már elmúltál 35 éves? Attól tartasz, hogy erre már kevesebb az esélyed ebben az életkorban? Aggodalomra semmi ok! Annak ellenére, hogy a női termékenység csökkenése a 40-hez közeledve valóban nagyobb fokozatba kapcsol, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben az életkorban ne lehetne természetes úton teherbe esni. Elegendő próbálkozás, egy kis természetes támogatás és a megfelelő odafigyelés a babalesz-recept: erről olvashatsz az alábbiakban.
Milyen kihívásokkal kell szembenézned, ha 35 év felett tervezel babát?
Kezdjük a tényekkel: 30 éves kor után a női szervezet (akárcsak a férfiaké) lassú, de biztos változásokon esik át. Harminc felett egyre kevesebb petesejt érik meg, annak ellenére, hogy a menstruációs ciklus továbbra is szabályos marad. Ez azt jelenti, hogy az életkor előrehaladtával nehezebb teherbe esni, a természetes úton történő fogantatás hosszabb időt vehet igénybe, mint fiatalabb korban.
A petesejtek mennyisége mellett azok minősége is romlani kezd 40-hez közeledve. Habár a petesejtek teljes száma nem növelhető, kutatások igazolták, hogy minőségükön lehet természetes úton javítani - pl. folsavat, C-, D- és E-vitaminokat, antioxidánsokat vagy omega-3-at tartalmazó étrend-kiegészítő szedésével.
További lehetséges okok, melyek miatt a teherbeesés nehezebb lehet 35 felett:
- Mindenképp javasolt egy általános orvosi kivizsgálás, mivel az alábbiakban felsoroltakra fokozottabb a veszély az életkor előrehaladtával. Ezeknél is számít az időtényező: minél korábban elkezdődik a kezelésük, annál kevésbé lesz bármilyen hatásuk a gyermektervezés időszakára.
- Fertőzés vagy műtét, ami hegszövet képződését okozta a petevezeték vagy méhnyak körül
- Endometriózis
- Mióma vagy a méh egyéb betegségei
- Méhnyak-nyák mennyiségének csökkenése
- Krónikus betegségek, például magas vérnyomás vagy cukorbetegség
Néhány statisztikai adat
Hogyan néz ki a helyzet a számok tekintetében? Egy egészséges 30 éves nőnek minden hónapban 20 százalék esélye van a teherbeesésre. Ha minden hónapban próbálkozik, az 1 éven belüli teherbeesés valószínűsége kb. 75 százalék. 40 éves korra a természetes teherbeesés esélye havonta 5 százalék, 1 éven belül pedig 40-50 százalék.
Nem kell megijedni!
Habár elrettentően hathatnak ezek az adatok, és valóban nem árt tisztában lenni velük, semmiképpen nem szabad megijedni! Sok 35 év feletti nő érzi úgy, hogy kifogy az időből, ketyeg a biológiai órája. Sajnos az emiatt keletkező stressz és szorongás éppen olyan tényező, ami tovább késleltetheti, megnehezítheti a sikeres teherbeesést.
A legfontosabb azt tudnod, hogy a természetes teherbeesés 35, de még 40 év felett sem lehetetlen, tudatos odafigyeléssel pedig csak tovább javíthatóak az esélyek. Ugyanez igaz a várandósságra és a szülésre is: a megfelelő előkészületekkel és szűrővizsgálatokkal ugyanúgy egészséges gyermeknek adhatsz életet 35 év felett is.
Hogyan növelheted 35 év felett a teherbeesés esélyét?
A teherbeesést nagyban megkönnyíti, ha tisztában vagy a fogantatást befolyásoló, legfontosabb tényezőkkel. Íme, néhány dolog, amit érdemes szem előtt tartani:
- Konzultálj az orvosoddal! - A legjobb, ha átnézitek az orvosoddal a saját és családi kórtörténetedet, hogy milyen gyógyszereket szedsz, és hogy megfelelő-e az életmódod. Ezt mindenképpen tedd meg időben, hiszen így lehetőséged nyílik arra, hogy az esetleges hiányosságokon vagy problémákon javíts. Egészségügyi állapotodnak, életkorodnak megfelelően változtathatsz életmódodon, ehhez oldalunkon akár táplálkozási tanácsadó segítségét is kérheted.
- Türelem, türelem és türelem! - A legtöbb kutatás szerint a 35-40 év közötti nőknek 70-80% esélye van arra, hogy 1 éven belül teherbe esnek. Összességében, a 30-as éveik végén járó nőknek kb. 90%-a teherbe esik 2 éven belül. Ezek a számok nagyon jók, ám vedd figyelembe, hogy 1-2 év nem rövid idő. De teljesen természetes, hogy több időbe telik a sikeres teherbeesés.
- A fizikai, szellemi és érzelmi egészség fontossága - Az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a koffein negatívan befolyásolhatják a termékenységet. Ugyancsak igaz ez a túlsúlyra vagy a kóros soványságra is, mivel ezek az állapotok zavart okoznak a hormonfunkciókban. A stressz szintén rendkívül rontja a fogantatás esélyét.
- Ovulációs teszt használata - Szerezz be egy ovulációs tesztkészletet, amivel könnyen meghatározható mikor van peteérés. Az ovulációs teszt az LH hormonszint növekedésre jelzi az ovuláció várható időpontját. Így meghatározható a legtermékenyebb időszak és jelentősen növelhető a teherbeesés esélye. Fontos viszont, hogy őrizzétek meg a romantikát! Az együttlétek ne a "gyerekcsinálásról" szóljanak, még ha ezeken a napokon valamelyest tervezetté is válnak. Inkább legyenek ezek különleges alkalmak, amikor több időt szántok egymásra, meghittebb környezetben.
- A férfi termékenység szerepe - A terméketlenséget általában női problémának tekintik, de a gyermekáldás elmaradása mögött pontosan ugyanakkora eséllyel a férfi is állhat. Fontos azt is figyelembe venni, hogy bár kisebb mértékben, de a férfiak termékenysége is csökken az életkor előrehaladtával. A férfiak nemzőképességéről spermavizsgálat során kaphatunk pontos képet. Életmódbeli változtatásokkal, illetve étrend-kiegészítőkkel nagymértékben javítható a férfi termékenység is.
- Természetes termékenységtámogatás - Rengeteg termékenységet segítő természetes módszer létezik, amelyek 35 év felett is hatékonyan növelhetik a teherbeesés esélyeit. Vitaminok, ásványi anyagok, gyógynövények: könnyen lehet, hogy pont a megfelelő tápanyagok bevitele a hiányzó láncszem. Érdemes tehát ezekre is figyelmet fordítani, de csak azokra, amelyek hatását a modern kutatások is megerősítették!
- Szakorvosi segítségre abban az esetben van szükség, ha rendszeres nemi élet ellenére egy fél-1 évnél hosszabb idő alatt sem sikerül teherbe esni. Ilyenkor érdemes lehet termékenységi tesztet elvégeztetni, illetve egy meddőségi specialistát felkeresni.
Szóval testileg akár lehetne ez a legoptimálisabb időpont, de lelkileg viszont nem biztos, hogy ilyen fiatalon mindenki felkészült a gyermekvállalásra. Ekkor még kevés az az élettapasztalat, amellyel a párkapcsolatokat menedzseljük, az is, amellyel valóban megértjük, mi az a felelősség.
A női termékenység az idő előrehaladtával csökkenni kezd. Ez egy folyamat, ami teljesen természetes. 35 év felett a petesejtek már nem olyan fiatalok, a megtermékenyülés nem olyan egyszerű. Ebben az életszakaszban a vetélés kockázata már 11-12% és 35 év felett már 18%, gyakoribbak a születési rendellenességek is. 35 év felett az orvosok már javasolhatnak magzatvíz-vizsgálatot, hogy kiszűrhetők legyenek az esetleges genetikai problémák.
A petesejtek mennyisége mellett azok minősége is romlani kezd 40-hez közeledve. Habár a petesejtek teljes száma nem növelhető, kutatások igazolták, hogy minőségükön lehet természetes úton javítani - pl. folsavat, C-, D- és E-vitaminokat, antioxidánsokat vagy omega-3-at tartalmazó étrend-kiegészítő szedésével.
A csökkenő termékenység mellett figyelembe kell venni a növekvő rizikót is. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb a veszélye a vetélésnek és a komplikációkkal teli terhességnek. Míg a 30 évesnél fiatalabb nőknél a korai vetélés lehetősége 15-20 százalék körül mozog, addig ez az arány 35 éves kor fölött nőni kezd, és 40 éves korra elérheti a 40-50 százalékot is. Ugyancsak nő a korral a kromoszómarendellenességek, így pl. a Down-szindróma veszélye is. 35 éves korban a Down-szindróma kockázata 1/350 (350 terhességből egynél állapítják meg), 45 éves korban azonban már 1/35.
A szakember másik magyarázata, hogy azoknál a nőknél, akik 40 éves kor fölött esnek át különféle kezeléseken, fiatal donor petesejtjét használják, így az esélyek jelentősen megnőnek.
Dr. Rupe cikkében idézi dr. Christopher Montville-t, a Tennessee Fertility Institute munkatársát, aki azt mondja: egy párnak ideális esetben a nő 37 éves kora előtt kell családot alapítani, ilyenkor nagyobb az esély arra, hogy még az előtt megszületik az egészséges gyermek, hogy az életkorhoz köthető termékenységi problémák megnehezítenék a helyzetet. Sajnos azonban a sors közbeszólhat, és lehet, hogy még 35 éves korunkban is egyedül vagyunk, javában keressük a párunkat. Ebben az esetben dr. Montville szerint célszerű lefagyasztatni pár petesejtet, hogy a jövőben nagyobb eséllyel szülhessünk.