A várandósság az egyik legizgalmasabb, és ugyanakkor talán az egyik legstresszesebb időszak is egy nő életében, mely a testi és lelki változások következtében jelentős pszichés kihívást jelent a kismama számára - különösen első alkalommal.
A várandósság során tapasztalt pszichés változások nemcsak az édesanyára, hanem a magzatra, valamint az újszülöttre is kihatással lehet. A várandós pszichés állapota hatással lehet a szülés, és a szülés körüli, úgynevezett perinatális (gyermekágyas) időszakra, valamint az újszülött fizikális állapotára is egyaránt.
Már a várandósság idején kialakul egyfajta érzelmi kötelék az édesanya és a magzat között, mely magyarázza a szoros kapcsolatot. Várandósság során gyakori az ellentmondásos érzések megjelenése, valamint a hangulatingadozás, mely legtöbb esetben a várandósság során jelentkező élettani változásokra, például a hormonháztartás megváltozására vezethető vissza.
Számos esetben leginkább a várandós környezete figyel fel tartós szomorúságra, szorongásra, mely a természetes hangulatingadozásokon túlmutat. Ilyenkor kérje a védőnő, a kezelőorvos vagy a háziorvos segítségét a megfelelő szakember felkeresésében.
A harmadik trimeszter a terhesség 28. hetétől a szülésig tart. Ez az időszak leginkább a szülésre való felkészülésről szól. Ilyenkor a méh és a benne fejlődő magzat növekszik.
A pszichés változások okai a harmadik trimeszterben
A pszichés változások mögött számos tényező állhat. Várandósság esetén a női test és a külső megjelenés változásával, valamint megváltozott szexualitással járhat. Ezek mind fontos meghatározói a lelki egészségének. A pszichés változások és hangulatingadozások mögött a hormonális változásoknak jelentős szerepe van.
Maga a várandósság is számos aggodalmat, kételyt jelenthet a várandós nő számára: a várandósság lefolyása, kimenetele és önmagában a szülés is, mely a legtöbb esetben a félelem egyik fő forrása.
A harmadik trimeszterrel a magzat jelentős méretnövekedésnek indul, amely a leendő édesanyánál akár kellemetlen tünetekkel is járhat. A láb vizesedhet, visszeresedhet; a vádli sokszor görcsöl; a has, a hát és a medence szúrhat, fájhat; a vizeletet pedig (ahogy a baba nyomja a hólyagot) esetenként nehezebb tartani.
A növekvő pocak és a baba mozgása miatt éjjel álmatlanságot tapasztalhatunk.
A cirkadián ritmus zavarai akkor alakulnak ki, amikor eltolódás, eltérés jön létre az egyén által sajátjaként kialakított alvás-ébrenlét ritmus és a külső cirkadián időtagoló tényezők (nappal és éjszaka váltakozása) működése között. Átmeneti zavart okozhat például a sorozatos eltérés a megszokott ritmustól, pl. váltott műszakos munkarend. Ennek a típusnak a lényege, hogy elalvás kezdete vagy vége eltolódik a normális alvásperiódushoz képest.
A bioritmus felborulásának legjellemzőbb tünete az alvás-ébrenlét ritmusának felborulása, ami álmatlansággal, nappali aluszékonysággal elalvási nehezítettséggel, valamint az alváshiány egyéb tünetével jár.
A több műszakos munkarend, az otthoni munkavégzés egyre növekvő terjedése, bizonyos munkakörök által megkövetelt folyamatos készenléti rendszer, a mobilhasználat (különösen az okostelefonok megjelenése), az állandó megvilágítás és jelentős fényszennyezés csak néhány kézenfekvő példa azokra az okokra, amik a napi bioritmus felborulásához és alvászavarok kialakulásához vezetnek.
A bioritmus felborulása pedig hosszú távon akár betegségekhez is vezethet: a depresszió, az elhízás, a krónikus alvászavar, a magas vérnyomás, sőt még a 2-es típusú cukorbetegség hátterében is állhat.
A harmadik trimeszterben a legtöbb tünetet a megnövekedett méh (és a benne fejlődő magzat) okozza. Általánosságban elmondható, hogy a második trimeszternél leírt tünetek többsége intenzívebbé válhat vagy új tünetként megjelenhet.
Emelkedhet a vérnyomás és a pulzus. A terhességi magasvérnyomás az egyik leggyakrabban előforduló kórkép, ezért a gyakori ellenőrzés rendkívül fontos. A gyakori 140/90 Hgmm fölötti érték kórosnak számít.
Magasabb vérnyomásértékek esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, amennyiben azzal együtt az alábbi tünetek valamelyike jelentkezik: fejfájás, szikralátás, jobb bordaív alatti fájdalom, hányinger, hányás.
A harmadik trimeszterben a légzés nehezebbé válhat, olykor légszomj is kialakulhat. Megjelenik a főként bordaközi izmokkal való légzés, ami a terhesség előtt jórészt a rekeszizommal történt. Ennek oka, hogy az anyaméhben növekvő magzat feljebb tolja a rekeszt, ezzel mérsékelten nyomva a tüdők alsó részét is.
A gyomor- és bélrendszeri problémák felerősödhetnek vagy új tünetként jelenhetnek meg. Ebben az időszakban a reflux, a gyomorégés és a székrekedés is gyakori, ezért a megfelelő folyadék- és rostbevitelre ügyelni kell.
Szintén erre az időszakra jellemző a vizelési inger gyakoribbá válása - ahogy nő a magzat, egyre nagyobb nyomás nehezedik a húgyhólyagra. Ezen kívül előfordul, hogy a vizelet nem ürül ki teljes mértékben a hólyagból, a pangó vizeletben pedig könnyebben elszaporodnak a baktériumok. Emiatt is fontos a kellő mennyiségű folyadékbevitel, illetve a higiénés szabályok betartása.
A bőrön legtöbbször a harmadik trimeszterben jelennek meg a terhességi csíkok. A megjelenés mértéke, jellege az egyén testi adottságainak függvénye.
A harmadik trimeszterben a magzatmozgás figyelése rendkívül fontos, ugyanis ez az egyetlen fizikai visszajelzés a magzat jólléte felől. A 30. terhességi héttől a magzatmozgás számolását is kérheti a gondozó szülészorvos.
Minden nap ugyanabban az időpontban (ajánlatos étkezés után) fél-egy órán keresztül szükséges figyelni a magzat mozgását.
A túltengő hormonok miatt minden bizonnyal izzadsz éjszaka, mondja dr. Glezer, így ha mélyhűtővé kell hűtened a szobád, tedd azt.
Ami a refluxot vagy gyomorégést illeti, dr. Willams azt javasolja, hogy ebéd után már iktasd ki a savas ételeket az étkezésedből (paradicsom, narancs, csoki stb.), és egyél kisebb adagokat.
Az émelygés lett a fő ellenséged? Dr. Williams azt javasolja, hogy tarts sós kekszet az éjjeliszekrényeden, mivel a keményítő csökkentheti a savtúltengést.
Ha nyugtalan láb szindróma vagy izomgörcs miatt forgolódsz, igyál több vizet, és pótold a hiányzó elektrolitokat (délutáni nassoláshoz válaszd a banánt, és sózd meg kissé jobban a vacsorát), mondja dr. Williams.
Ha mindez nem segít, hívd fel a nőgyógyászodat, mondja dr. Shelby Harris pszichiáter a New York-i White Plainsből, a The Women’s Guide to Overcoming Insomnia című könyv szerzője. Néha megesik, hogy csak egy-két kiegészítőre van szükséged: vasra vagy magnéziumra.
A másik tényező, amely valóban felelős az alváshiányodért: a folyamatos pisilési inger a rendkívül fontos hidratálás miatt (amelyet ne hanyagolj el!), valamint az az aprócska ember, aki a húgyhólyagodat nyomja.
Csak annyit tehetsz, hogy amikor csak kell, elmész a mosdóba, hiszen ha halasztgatod, azzal csak az alvást odázod el, mondja dr. Williams. Próbálj lazítani a vécén, vegyél extra mély levegőt, hogy biztosan kiürítsd a húgyhólyagodat, és ne kelljen visszatérned 20 perccel később, tanácsolja dr.
Mit tehet a lelki egészség megőrzése érdekében?
Már a családtervezés idején érdemes felkészülni, ráhangolódni a várandósságra. Fontos, hogy az apa is megfelelő lelki támaszt nyújtson.
Fontos szem előtt tartani, hogy a testi és a lelki egészség szorosan összefügg egymással. Ezért gyermekvárás idején is fontos kismamaként a káros szenvedélyek elhagyása és a várandósság alatti testmozgás, kiegyensúlyozott táplálkozás is.
A meditáció és a légzési gyakorlatok segíthetnek megküzdeni a várandóssággal járó stresszel.
Indokolt esetben pszichoterápia is segítheti a kismama lelki egyensúlyának fenntartását.
Ekkor érdemes elbeszélgetni a kismamával és szakember segítségét kérni, mind az édesanya, mind a megszületendő magzat/újszülött érdekeit figyelembe véve.
Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén hívhatja a 0-24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.
A magzat fejlődése a harmadik trimeszterben
Ebben az időszakban a szervek már kifejlődtek, növekedésük azonban még zajlik, a magzat csontjai és végtagjai szintén egyre erőteljesebben növekednek.
Ekkorra az esetleges genetikai eltéréseket már felfedezték vagy kizárták, így a szülésre és a kinti életre való felkészülésen van a hangsúly, illetve a korábbi vizsgálatok során azonosított veleszületett fejlődési rendellenességek utánkövetésére is ebben az időszakban kerül sor.
Bizonyos részletek vizsgálata információt nyújt a magzat megfelelő fejlődéséről; mint például a magzatvíz mennyiségének ellenőrzése, a méhlepény vizsgálata, a különböző magzati szervek érésének ellenőrzése vagy a magzat és az anya közötti véráramlás vizsgálata. Ez utóbbi különösen az anyai magasvérnyomásos kórkép esetén fontos.
Ahogy növekszik a magzat, egyre kevesebb helye van a mozgásra. Szintén a harmadik trimeszterre tehető az az időszak, amikor a magzat megfordul, és fejjel lefelé helyezkedve, a medenceüregben várja a születés pillanatát. Olykor a szülőcsatorna felé történő fordulás csak a születést közvetlenül megelőző időszakban történik meg, de ahogy közeledünk a szüléshez, ennek egyre kisebb az esélye.
A szülés előtti hetekben végzett vizsgálatokkal megállapítható, hogy a magzat mely része fekszik a szülőcsatorna felé, így a szülésre ez alapján lehet felkészülni.
A kisbaba a trimeszter végére általában 50-54 centiméter hosszúra és 3-3,5 kilogrammosra növekszik. Érzékei, szervei és szervrendszerei ekkor fejlődnek ki teljesen.
Az magzat viselkedése az utolsó hónapokban megváltozhat, ami teljesen normális jelenség: mivel nagy méretük miatt egyre kevesebb hely áll rendelkezésükre a pocakban, ritkábban mozognak, de akár igen erőteljes rúgásokkal jelezhetik az édesanyának, hogy nem kell aggódnia, Ő igen jól érzi magát.
Az utolsó hónapokban a legtöbb születésre készülő pici már fejjel lefelé fordul, illetve az utolsó pár héten (esetenként csak közvetlenül a szülés előtt) behelyezkedik a medenceüregbe. Ilyenkor a kismama hasa „leszáll“, vagyis szemmel láthatóan lejjebb ereszkedik.
Vizsgálatok a harmadik trimeszterben
A harmadik trimeszterben a terhesgondozási vizsgálatokra 4-6 hetente kerül sor. A vérnyomás-, pulzus- és testsúlymérés, vizeletellenőrzés, a méhszáj állapotának vizsgálata, valamint a terhesség fejlődésének ellenőrzése minden alkalommal megtörténik.
Elvégzendő vizsgálatok a harmadik trimeszterben:
- Laborvizsgálat: vérkép, hemoglobin- és hematokritszint, ellenanyagszűrés, vizeletvizsgálat.
- Hüvelyváladék-tenyésztés (egyes Streptococcus baktériumok szűrése).
- Ultrahangvizsgálat a 30-32. és a 36-38. héten
- NST-vizsgálat (non-stressz teszt), amely a magzati szívműködést, illetve a méhizomzat aktivitását rögzíti. Alacsony rizikójú terhesség esetén a 38. héttől hetente egyszer, 40. héttől minden második nap szükséges elvégezni.
A 36. héttől a kismamának hetente javasolt megjelennie az úgynevezett CTG-vizsgálaton is, ami a baba szívhangjának (és ez alapján általános állapotának), illetve a méh összehúzódásainak ellenőrzésére hivatott.
Emellett a trimeszterben még vérvételre, vizeletvizsgálatra, vérnyomásmérésre, magzatmozgás-vizsgálatokra is sor kerül.
A kombinált teszt Fetal Medicine Foundation (FMF) rendszerű kiterjesztett genetikai szűrővizsgálat, melyet a terhesség 11-13. hetében végzünk, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával.
Az iGen NIPT szűrésekkel ön a lehető legnagyobb biztonságban tudhatja születendő gyermeke egészségét. Bármely NIPT tesztünket is választja, a 99% feletti megbízhatóságon kívül komplex szolgáltatásra számíthat, sosem “csak” egy anyai vérteszt elvégzésére. Klinikai genetikusok, saját citogenetikai laborháttér és a legkiválóbb magzati diagnosztikus orvosok várják intézményünkben.
A terhesség alatt terhességi cukorbetegség alakulhat ki a kismamák egy részénél, amely állapot a legtöbb esetben csak a várandósság idejére korlátozódik.
Az egészségügyről szóló 2007. évi CLIV. törvény 219. § (1) b) pontja szerint a perinatalis halálesetek kórbonctani vizsgálata kötelező. A törvény a perinatalis halál kategóriáját a méhen belül elhalt magzatok esetében a 24. héttől definiálja.
A magzat és a mellékrészek kórbonctani vizsgálata fontos kiegészítő információkat nyújt a méhen belüli elhalás hátterének megismeréséhez. Jellegzetes morfológiai képpel, minor anomáliákkal járnak bizonyos kromoszomális rendellenességek (pl. Edward-, Patau-, Down-szindróma), valamint a vércsoport-inkompatibilitás kapcsán, illetve egyéb okból kialakuló magzati hydrops.
A kórbonctani vizsgálat a szervek szintjén is kimutathat fejlődési rendellenességeket, de ezekben az esetekben a genetikai okból bekövetkező, illetve a méhen belül szerzett ártalmak miatt kialakuló rendellenességek (pl. TORCH komplex) megjelenése gyakran átfedést mutat.
Fontos a méhen belüli fejlődés értékelése. A méhen belüli növekedési elmaradás (IUGR) hátterében leggyakrabban placentaris vagy anyai okok (infantilis méh, méhfejlődési rendellenességek, terhességi toxaemia, dohányzás, alkohol stb.) állnak.
A mellékrészek vizsgálata a placentafunkció és a méhen belüli fertőzés megítélésében segít. Makroszkóposan látható, ha placenta a vártnál kisebb, sorvadt. Az idő előtti lepényleválás retroplacentaris vérzés képében egyszerűen megítélhető. Ugyanakkor szükséges a részletes szövettani feldolgozás is, főképp a felmerülő infekció (funiculitis, chorionitis, chorioamnionitis) igazolására.
Fokozott figyelmet igényelnek azok a terhesek, akiknek kórtörténetében terhelő adat szerepel (habitualis vetélés, korábbi méhen belüli elhalás, Rh(D)-negatív és többedszer szülő nők, terhességi toxaemia, thrombophilia).
A magzat fejlődésének elmaradása, elöl fekvő vagy egyéb okból rendellenes méhlepény, a terhes nő aktuális fertőző betegségei fontos és jelentőségüknek megfelelően értékelendő leletek.
Igen fontos a fenyegető elhalás felismerése és - amennyiben lehetséges - megelőzése megfelelően megválasztott terápiával.
A halvaszületést (intrauterin magzati elhalás) gyakran a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteségként definiálják, mely nagyjából minden 160. terhességben fordul elő. Az esetek körülbelül fele a 28. terhességi hét után jelentkezik; ez esetben késői halvaszületésről beszélünk, mely nagyobb eséllyel előzhető meg.
Bár sok tényezőt hoztak már kapcsolatba a halvaszületéssel (többek között az elhízást, a dohányzást, a cukorbetegséget, az idős anyai életkort, a nem spanyol ajkú sötét bőrű etnikai hovatartozást, a magzat fejlődési elmaradását, valamint a szerzett thrombophiliákat és az örökletes thrombophiliák bizonyos típusait), a terhesek többsége ilyen tényezők fennállása esetén is élő újszülöttet hoz világra.
A felsorolt faktorok potenciálisan kapcsolatban állhatnak ugyan a magzat elhalásával, de általában nem ezek a tényleges okok. Adott esetben egy sor kockázati tényező lehet jelen, és előfordulhat, hogy nem csak egyetlen kiváltó ok húzódik meg a háttérben.
A halvaszületés okainak besorolására és azonosítására egy sor osztályozási rendszert alkottak már. A specifikus okra sajnos sokszor az alapos elemzés sem derít fényt. Ez különösen a harmadik trimeszterben előforduló halvaszületések esetében igaz.
A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást, különösen akkor, ha a halvaszületés oka azonosítható.
Jelenleg nincs egységes szemlélet a magzati halálozás kivizsgálására, noha születtek már javaslatok erre vonatkozóan. Az esetek többségében a kórelőzmény felvétele, fizikális vizsgálat, perinatalis boncolás és kariotipizálás ajánlott.
Ésszerű megoldásnak tűnik, ha az első klinikai adatok birtokában elsősorban a gyakori és valószínű kórállapotokra gondolunk (pl. súlyos hypertonia, magzati növekedési elmaradás vagy szembetűnő rendellenességek), illetve azokat a tényezőket vesszük számba, melyek nagyobb valószínűséggel idéznek elő ismétlődő halvaszületést (pl. nem kezelt cukorbetegség vagy súlyos hypertonia).
Amennyiben azonban a felsorolt okok kezdetben nem nyilvánvalóak, szélesebb körű vizsgálódást kell kezdeményezni. Egyetlen esetben sem szabad eltekinteni a fetomaternalis vérzés vizsgálatától (Kleihauer-Betke-teszt) és az antitestszűréstől.
A kiegészítő vizsgálatok iránya az első klinikai leletek alapján határozható meg a legpontosabban, és végzésük során az adott beteg egyéni körülményeit is figyelembe kell venni.
Placentaelégtelenség klinikai jelei esetén (pl. magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion), illetve súlyos praeeclampsiára utaló tünetek észlelésekor mérlegelni kell a lupus anticoagulans, az anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák (pl. V. faktor Leiden-mutációja, prothrombin G20210A mutációi) meghatározását.
Parvovirus B19 és syphilis kimutatására szerológiai tesztek javasolhatók azon esetek többségében, ahol nem bizonyítható a magzati halálozás nyilvánvaló oka, különösen akkor, ha hydrops fetalis is észlelhető.
Az egyéb fertőzések kizárását célzó szűrés (pl. A tiltott szerek használatának kimutatására szolgáló toxikológiai szűrés, illetve a tüneteket okozó diabetes mellitus vagy pajzsmirigybetegség vizsgálata akkor indokolt, ha klinikai gyanú merül fel, de a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) vagy a glikált haemoglobin rutin meghatározása nem javasolt.
Intrahepaticus cholestasis gyanújakor hasznos lehet az anya vizsgálata a kórosan magas epesavszintek kimutatására (pl. Halvaszületést követően minden esetben szükséges a kariotípus vizsgálata, mivel az esetek 6-12%-ában kóros eredmény születik. Erre vonatkozó információ pontosabb iránymutatással szolgál az ismétlődési kockázattal kapcsolatban.
Amennyiben az antenatalis ultrahangvizsgálat során normális növekedés észlelhető, és nem mutatkoznak veleszületett rendellenességekre utaló nyilvánvaló jelek, a kromoszómaeltérések valószínűsége nem éri el a 2%-ot - ami azonban még mindig azt jelenti, hogy minden 50.
Magzati halálozás után az amniocentesis az életképes sejtek megbízható forrását jelenti. A szülés után a placenta az a szövet, mely a legnagyobb valószínűséggel tartalmaz életképes sejteket kromoszómaanalízis céljára, különösen akkor, ha a mintagyűjtés a chorionlemez azon régiójából történik, ahol a köldökzsinór tapad.
Optimális esetben a méhlepény és a halva született magzat vizsgálatát követően a patológus citogenetikai laboratóriumba küldheti a szövetmintát. A genetikai vizsgálatra szánt mintát nem kell formalinban fixálni.
A normális kariotípus nem zárja ki a halvaszületés potenciális genetikai okait. Az örökletes tünetegyüttesek (pl. bizonyos letális rövidláb-dysplasiák) és a monogénes rendellenességek (pl.
A perinatalis boncolás új információkkal szolgálhat, mely javítja a tanácsadás eredményességét, és az esetek egynegyedében-felében módosíthatja az ismétlődés kockázatának becslését.
Az egyetlen és leginformatívabb vizsgálatnak számító perinatalis boncolás megfelelő adatokat nyújthat a kóros magzati növekedésről, valamint a veleszületett anomáliákról, a genetikai problémákról, a fertőzésekről, a metabolikus zavarokról és a hypoxiáról.
A perinatalis boncolás terén gyakorlott perinatalis patológusok speciális szakértelemmel rendelkeznek a halvaszületések kivizsgálásában. A boncolástól idegenkedő családok esetében fontos a specifikus aggodalmak megvitatása. A félelmek eloszlatásához sokszor elegendő, ha az érintettek pontos információt kapnak a követendő eljárás menetéről.
Tisztázatlan hátterű méhen belüli elhalás következik be egy terhesnél, akinek vérnyomása normális, magzata fejlettsége megfelel a terhességi kornak. A kivizsgálás során elvégzett tesztek eredménye pozitívnak bizonyul lupus anticoagulans irányában, és az antikardiolipin-IgG antitestek szintje mérsékelten megemelkedik. A 16 héttel később megismételt vizsgálatok ismét a fenti eredménnyel zárulnak.
Az antifoszfolipid-szindróma a magzati elhalás ritka oka. E beteg kielégíti az antifoszfolipid-szindróma ismérveit, mivel a több mint 12 hetes különbséggel megismételt laboratóriumi tesztek ismét pozitívnak bizonyultak (pozitív lupus anticoagulans vagy >99% IgG vagy IgM típusú antikardiolipin-antitestek, valamint anti-2-glikoprotein-I-antitest), és a terhesség kedvezőtlenül végződött, mely az alábbiak közül legalább egy kritérium teljesülését feltételezi: thrombosis, tisztázatlan okú magzati elhalás, habituális ≥3) vetélés vagy súlyos placentaelégtelenség.
Amennyiben más tényező nem igazolódik a magzati elhalás hátterében, úgy a későbbi terhességek során célszerű felajánlani a betegnek az antifoszfolipid-szindróma kezelésének lehetőségét.
Az antifoszfolipid-szindrómában szenvedő, korábban thrombosison átesett betegek élethosszig tartó - a terhesség idején is folytatódó - alvadásgátló kezelésre szorulnak (pl. 1 mg/kg enoxaparin naponta kétszer). A placentaelégtelenség és az ehhez kapcsolódó szövődmények veszélye miatt a szülés előtti ellenőrzéseket fokozott figyelemmel kell végezni (pl. non-stress teszt vagy biofizikális profil vizsgálatok a 32. LMWH adásakor jó megoldás lehet, ha a 36. terhességi héten nem frakcionált heparinra váltunk.
A nem frakcionált heparin viszonylag rövid féléletideje folytán a szülés vagy császármetszés alatti neuroaxiális anesztézia biztonsággal kivitelezhető. Az intrapartum időszakra ajánlatos felfüggeszteni, és a szülés után 6 órával újraindítani a thrombosis-profilaxist. A szülészorvosnak nem frakcionált heparinnal, LMWH-val vagy warfarinnal thromboprofilaxist kell biztosítania a szülés utáni 6.
A gyógyszeres kezelés gyakorlata folyamatosan változik, és minden betegnél más-más egyéni körülményeket kell mérlegelni. A cikkben megfogalmazott vélemény a kézirat elfogadásának időpontjában rendelkezésre álló ismereteken alapul, ezért a szerzőnek sem szándéka, sem célja, hogy kizárólagos eljárásrendet fogalmazzanak meg a perinatalis ellátással kapcsolatban.
A cirkadián ritmusnak, vagy biológiai órának nevezzük a szabályos, napszaki ritmus szerint ismétlődő biológiai folyamatokat. Ezek a folyamatok egy nap 24 órája köré rendeződnek és minden egyes nap újrakezdődnek. Cirkadián ritmusunk szabályozza az ébrenlét-alvás periódusokat, egyes hormonok termelődését, a sejtek megújulását és a testhőmérséklet normális ingadozását is.
A cirkadián ritmusunkat a saját belső időmérő rendszerünk vezérli, de egyes külső feltételek, jelzések segítenek beállítani. Az ilyen legfontosabb külső segítség a napfény. Ha a cirkadián ritmusunk valamilyen okból kifolyólag felborul, szervezetünk kiesik a napi rutinból, ennek pedig súlyos következményei lehetnek.
Olyan egyszerű dolgok, mint a mindennapi stressz, a rendszertelen táplálkozás, a tévé vagy más digitális kütyü előtti elalvás, a traumatikus események (munkahely elvesztése, gyász, válás), vagy éppen a gyerekszülés mind-mind negatívan befolyásolhatják a biológiai ritmusunkat.
A szervezet belső biológiai óráját nagyon sok tényező befolyásolja. Ez a biológiai óra egy olyan szabályozó rendszer, ami 24 órás ciklusokra bontva szabályozza a hormonális rendszer működését, az alvás- ébrenlét változását, a testhőmérsékletet, a szervezet megújító, önjavító mechanizmusát, és még számos egyéb létfontosságú folyamatot a szervezetben.
Ha ennek a biológiai órának a működésében zavar keletkezik, akkor az betegséghez vezet, amit a szakirodalom cirkadián ritmuszavarnak nevez.
A cirkadián ritmuszavar gyógyítása: A csoportba tartozó betegségek hosszú távon a hormonális rendszerek felborulásához, az immunrendszer működészavarához, szív-érrendszeri betegségek kialakulásához, pszichés problémákhoz vezethetnek. Sajnos a biológiai óra működése - ha hosszú távon fennállnak a tünetek - már nem áll helyre magától. A betegeknek szakszerű segítségre van szüksége a kezeléshez, illetve a terápia sikeréhez.
Szülés utáni pszichés zavarok: Egy vizsgálat szerint szülést követően az édesanyák 2-9%-a poszttraumás stressz zavarral küzd (szülés utáni PTSD). Ez az arány 24-44%-ra emelkedik abban az esetben, ha az újszülött a születést követően intenzív ellátást igényel.
Szülés utáni lehangoltság (baby blues) a szülés utáni labilis érzelmi állapotot jelöli, melyet a legtöbb édesanya megél. Ekkor gyakori a hangulatingadozás, a gyakori sírás, a szorongás és az alvási problémák. Ez legtöbbször a szülést követő 2-3 naptól 2 héten át áll fenn.
A gyermekágyi depresszió a szülés után jelentkező depressziót jelenti. Ez az állapot tovább tart, mint a baby blues. Ilyenkor az újszülött ellátását, valamint a mindennapi teendőket is nehezen képes elvégezni az édesanya. Nehezen alakít ki kapcsolatot gyermekével, étkezési vagy alvási problémái lehetnek, fáradékonyság, érdektelenség, ingerlékenység, reményvesztettség, értéktelenség érzés, bűntudat jellemezheti. Ennek oka lehet többek között a hormonális változások, az etetési nehézségek, valamint az alvás hiány, az élet fölötti kontroll elvesztésének érzete.
Ritka esetben a gyermekágyi pszichózis is megjelenhet. Ekkor zavartság, hallucinációk, alvási zavarok jelentkezhetnek. A pszichózis mindig sürgős orvosi segítséget igényel.
tags: #3 #trimeszter #felborult #bioritmus