A baba születése előtt elég sok idő maradt. Ebben a rövid idő alatt a gyermek testének időre van szüksége arra, hogy felkészüljenek erre a fontos eseményre. A 33. hétre a magzat már meglehetősen jól meghatározta arcának minden részét. A gyermek orrát meglehetősen világos vázlat jellemzi. Szintén kifejezett homlok, amely már nem úgy néz ki, mint korábban. A csecsemő aurikulái kicsiek és elég egyértelműek.
A 33. hétre a magzat fokozatosan stabil helyzetben van a méhben. Lehetséges a magzat helyzetének megváltoztatása a méhben, de ez nagyon ritkán fordul elő. A kedvezőtlenebb lehetőség a baba elhelyezésére a keresztirányú helyzet. Ebben az esetben a magzat merőleges a méh hossztengelyére. Ezzel az elrendezéssel a baba természetes önálló munkája veszélyes lehet számos komplikáció kialakulásával. Az orvosok ezt megpróbálják elkerülni, és császármetszéssel foglalkoztak. Egy másik viszonylagkedvezőtlen változata, hogy a baba a méhben van, a kismedencei megjelenés. Ebben az esetben a gyermek medencéje először a születési csatornán helyezkedik el. Az ilyen prezentációval folytatott független munka is tele lehet súlyos anyagi és anyai sérülésekkel. A szülészeti támogatás taktikáját egyedileg választják ki, és számos kapcsolódó tényezőtől függ. A szülész-nőgyógyász, aki figyelemmel kíséri egy adott terhesség lefolyását és ismeri annak jellemzőit, dönt a független szállítás lehetőségéről.
A 33. hétre a csecsemő testét egy speciális hajszálvonal borítja - lanugo. De fokozatosan eltörik a szőrszálak. Ez a magzat bőrét simábbá teszi. A baba helyén a méhben nagymértékben függ a szülészeti segítségnyújtás technikájától. Ha a baba helyesen van elhelyezve - fejfájás esetén jelentősen csökken a születési sérülések kockázata.
A magzat fejlődése a 33. héten
A 32-33 hetes csecsemő már nagyon jól megkülönbözteti az ízeket. A magzatnak ilyen esélye van annak a ténynek köszönhetően, hogy a nyelvén elég sok receptor van - a papilla. A gyermek szemein kívül fedik le a szemhéjakat, amellyel megnyithatják és becsukhatják őket.
A terhesség ezen időszakának másik érdekes jellemzője a magzat azon képessége, hogy reagáljon a fényes fényre. Ha ilyen a gyermek arcára esik, akkor megpróbál minden módon megfordulni tőle. A gyermek ugyanakkor elég komoly kényelmetlenséget tapasztal.
A kényelmetlen állapotban a baba megváltoztatja a motoros aktivitását - egyre többet kezd. Ez egyfajta jel az anyjának, hogy a baba kényelmetlen. A baba bőrén lévő receptorok száma minden nap növekszik. 33 héten keresztül a magzat már képes reagálni a fájdalomimpulzusok megjelenésére. Ez a reakció normális.
A hangok észlelésének képessége a terhesség idõszakára jellemzõ idegelemzõk munkájának egy másik megnyilvánulása. A tudósok azt találták, hogy a terhesség 32-33. Hetében a baba nagy örömmel érzékeli az alacsonyabb hangokat.
Minden nap a magzat légzési izmai fejlődnek. Ez nagyrészt az amnion folyadék gyakori lenyelésének köszönhető. Lenyeléskor a magzati légzési izmok részét képező izmok aktívan részt vesznek.
Miután nagy mennyiségű amnion folyadékot lenyeltek, a csecsemő gyakran csípődik. Ezeket a magzati létfontosságú tevékenységeket az anyja érezheti. Ebben az esetben a nő úgy érzi, kis mozgások a gyomrában. Általában mérsékelt intenzitásúak.
A 33. hétre a magzat motoros aktivitása megváltozik: a gyermek által végzett aktív mozgások száma fokozatosan csökken. Ez nagyrészt annak a ténynek köszönhető, hogy a baba már meglehetősen nagy, és egyszerűen zsúfolt a méhben. Általában a gyermek nagyon aktív a nap folyamán, éjszaka általában a baba alszik vagy nyugszik. Az agykéreg tökéletlen szerkezete azonban hozzájárul ahhoz, hogy a magzat összekeverje a napszakot. Ebben a helyzetben egy terhes nőnek mélyen lélegeznie kell, meg kell inni egy kis vizet, és meg kell próbálnia elmondani a gyermekének mese.
A magzatoknak már meglehetősen jól kialakult tüdője biztosítja, hogy a 33. héten született baba életképes legyen. Annak érdekében, hogy a baba önállóan létezhessen, nagyon fontos, hogy lélegezzen. A felületaktív anyag jelenléte lehetővé teszi a légzést. Azonban ebben az időben született csecsemőknek gyakran patológiája van.
Annak érdekében, hogy a baba önállóan létezhessen az anyai méhön kívül, nagyon fontos, hogy a szíve működjön. A 33. hétig egy kis szívvel szinte ugyanolyan szerkezetű, mint a felnőtteknél. A magzati szív megkülönböztető jellemzője, hogy egy kis lyuk van az atria között. Ez teljesen normális. Ez a lyuk bezárul, amikor a baba megszületik és függetlenül kezd lélegezni.
A szív fő feladata, hogy a vért a vérereken keresztül szivattyúzza. A tudósok azt találták, hogy a csak néhány kilogramm súlyú baba olyan szívvel rendelkezik, amely naponta elég sok vért szivattyúzhat. Annak ellenére, hogy a magzat még mindig viszonylag kicsi, a szíve sokkal gyakoribb, mint egy felnőttnél. Ez a tulajdonság nagyrészt a felnőtt és a gyermekek anyagcseréjének különbségei miatt következik be. A gyermekek növekvő teste sokkal több tápanyagot és oxigént igényel.
A szív munkáját meglehetősen egyszerű tesztelheti. Ehhez az orvosok kiszámítják a percenkénti szívverések számát. Mivel a csecsemő már meglehetősen nagy, egy ilyen egyszerű tanulmányt nemcsak ultrahangvizsgálattal, hanem szülészeti sztetoszkóppal is lehet elvégezni. Ha a magzat szívét normálisan veri, akkor az orvosok klinikai állapotát normocardianak nevezik. A tachycardia túl gyakori a szívritmus.
A magzati szívfrekvencia értékelése nagyon fontos komponens. Ez lehetővé teszi, hogy felmérje, milyen kényelmes a baba a méhben. Ha a baba szíve túl gyorsan üt, akkor ez a hipoxia jele lehet. Ebben az állapotban a belső szervek oxigén-éhezése az oxigénhiány miatt jelentkezik.
A prenatális élet 33. hetében a csecsemők már meglehetősen jó szexuális tulajdonságokkal rendelkeznek. Tehát a fiúknak még saját tesztoszteronuk van a vérükben. A herék képződnek. A lányok női csírasejteket állítottak össze.
Aktív magzatmozgás és méhkeményedés a 33. héten
A terhesség során sok furcsa, olykor kellemetlen panasz is felléphet, melyek természetesek, és csupán a magzat kihordását támogatják, valamint a testet készítik fel a szülésre. Sok nőnél a legnagyobb ijedtséget a haskeményedések okozzák, főleg akkor, ha még nincs itt a szülés ideje.
Dr. Szinte nincs is olyan kismama, aki a terhessége során ne tapasztalna olykor kisebb-nagyobb mértékű hasfeszülést, haskeményedést. Ez az esetek többségében ártalmatlan, természetes jelenség, melynek hátterében számtalan ok állhat. Az első trimeszterben inkább feszülésről, kisebb görcsökről beszélünk, nem pedig a később említésre kerülő haskeményedésről. A feszülést a várandósság elején két dolog is okozhatja: egyrészt a méh növekedése, másrészt a hormonális és fizikai változások miatti székrekedés és puffadás, mely akár nagyobb méreteket is ölthet, mint a terhesség előtt- így akár kellemetlenebbek is lehetnek.
A második és a harmadik trimeszterben tapasztalható haskeményedést jellemzően a kerek méhszalagok nyúlása okozza, de az ún. Braxton-Hicks elnevezésű összehúzódások is jelentkezhetnek már ekkor. Ennek során a méh simaizomzata húzódik össze majd ernyed el- célja, hogy a testet felkészítse a szülésre. A tünetet több minden is kiválthatja, gyakran magától jelentkezik, ám az időjárás, az intenzív magzatmozgások, stressz, kimerültség, dehidratáció is okozhatja.
Általánosságban elmondható, hogy addig nincs probléma, amikor a panaszok nem erőteljesek (maximum kellemetlenek), nem túl gyakoriak, nem állandósulnak. Amennyiben vérzés is jelentkezik, úgy mihamarabb forduljon orvoshoz, mivel vetélést jelezhet! Érdemes azt is tudni, hogy a természetes méhtevékenységek nem okoznak idő előtt méhszáj kinyílást!
“Nagyon sok nő kérdezi, hogy mikortól számítanak túl gyakorinak a haskeményedések/összehúzódások: bár mindenki más, de általánosságban elmondható, hogy egy óra alatt maximum 3-4 összehúzódás normális, és nem lehet több napi 10-12 alkalomnál. Előfordulhat, hogy egymást követő napokon is előfordul a panasz, de az is lehet, hogy egy-egy nap kimarad. Szintén gyakori kérdés, hogy lehet megkülönböztetni egymástól a Braxton-Hicks összehúzódást és a szülést jelző valódi fájást. A kettő közti különbség, hogy míg az előbbi pihenés, ivás, testhelyzetváltoztatás esetén elmúlik, úgy az utóbbi nem, sőt, erősödik és sűrűsödik” - mondja Dr.
A méh simaizomszövetekből áll, amely folyamatos összehúzódások által rendszeres méhtevékenységet végez a terhesség ideje alatt is. A simaizom membránjának kalciumion csatornáin keresztül biztosított a kalciumion sejtből ki és sejtbe áramlása. Amennyiben az ion tömegesen áramlik a sejtbe, akkor jön létre az aktin és miozin szálacskák közötti összekapcsolódás, melynek eredményeként a simaizomsejt összehúzódik. Ennek számtalan, a sejtet érő külső és belső inger lehet az okozója, de külön kiemelendő a vegetatív idegrendszer szerepe, mely az egész testet érő stresszhatásokra reagálva, mintegy szimpatikus idegrendszeri túlsúlyban tartva a szervezetet, a méh simaizomsejtjeinek összehúzódását is okozza.
Gyakran a magzat mozgása áll a háttérben, de időjárás változás, a kismama stresszes életmódja, a pihenés hiánya, fokozott fizikai igénybevétel, elégtelen folyadékfogyasztás is mind okozhatnak gyakoribb méhtevékenységet. Emellett a terhesség második trimeszterétől a méhnövekedéssel járó anatómiai változások (pl. szalagok feszülése) is kiválthatják a tüneteket. Komplikációmentes esetben a haskeményedés néhány pillanatig vagy percig tart.
Ha visszatérő panaszokkal küzd, érdemes több időt szánni a pihenésre, odafigyelni a bevitt folyadékmennyiségre (amely ideális esetben 2-3 liter naponta). Orvosa magnézium szedését is javasolhatja, amennyiben a méhösszehúzódások nem múlnak. A magnéziumpótlás azonban legfeljebb a 36. hétig javasolt.
Ha a haskeményedést bizonyos alvási, fekvési pozíciókban (pl. hanyatt fekve) észleli a kismama, az jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy a méh vérellátása pillanatnyilag nem megfelelő. Ilyen esetekben a pozíció megváltoztatása néhány percen belül megszünteti a panaszt. Haskeményedés esetén szintén jótékony hatású a kellemesen langyos vízzel történő zuhanyozás, amely segít ellazulni a kismamának.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a terhesség alatti szexuális élet is kiválthatja a kontrakciókat, hiszen az orgazmus eleve hajlamosíthat intenzívebb méhtevékenységre.
A magzatmozgások szerepe és jelentősége
Általában az 16-18. hét körül érzékelhetőek először a magzat mozgásai a kismama számára. Ezt a legtöbben az orvossal történő találkozó során úgy mondják el, hogy olyan érzés, mintha belülről megsimogatták volna a hasfalat. Miért éppen a 16. hét körül észlelhető először? A terhességi hetek folyamán a 16. hétre tehető a méhlepény teljes kifejlődése, amellyel létrejön az úgynevezett foeto-maternális (magzati-anyai) egység, melyet az anya, a lepény és a magzat együttesen alkot. Ezek irányító szerve a méhlepény, melynek döntő szerepe van a magzat optimális méhen belüli fejlődésében. Mondhatni tehát, hogy a lepény kifejlődésével párhuzamosan a magzatmozgások is egyre erőteljesebbek lesznek, melyek a 16. hét környékén érik el azt az intenzitást, hogy a kismama már fizikálisan is érzi magzata mozdulatait.
A képalkotó eljárásoknak (pl. ultrahang, MRI) köszönhetően ez a folyamat már a korai időszaktól nyomon követhető, így például a lepény kialakulása is. Tisztában vagyunk vele, hogy már a 8-9 hetes magzat is mozoghat és a végtagok kifejlődésével a 12-13. terhességi hét után a kéz- és lábmozgások is látványosak lehetnek, holott ezek intenzitása még nem éri el azt a szintet, hogy az anyai szervezet ezt jelezze, és az anyában tudatosuljon a mozgások ténye. Első terhesség esetén előfordulhat, hogy a baba mozgása később, a 20-25. hét során válik teljesen felismerhetővé a kismama számára. Második vagy többedik várandósság alatt jellemzően hamarabb felfedezhetővé válnak a megmozdulások.
A foeto-maternális egység működésén kívül nagy szerepet játszhat a mozgások értékelésében az is, hogy a növekvő méh kiemelkedik a kismedencéből és a méhfal és hasfal egyre közelebb kerülve egymáshoz a kezdetben gyengébb mozgásokat a későbbi hetekben már erőteljes kéz- és lábmozgásokban érzékelheti a kismama. Ekkor fogalmaznak úgy, hogy „rúg a baba”.
A magzatmozgások ismerete révén az anya egyre inkább megismeri a születendő gyermek méhen belüli állapotát, a baba biológiai óráját. A mozgások nemcsak az alvást vagy ébrenlétet jelzik, hanem a magzat reakcióit az anyai stresszhelyzetekre, amelyeket már a méhen belül észlel, ezáltal a magzati-anyai egység a biológiai történéseken túl már pszichés vonásokkal is gazdagodhat. Érdekes észlelés a kismama számára a magzat csuklása - ekkor ritmikusan ismétlődő mozgást érezhet a várandós nő néhány percig. A jelenség teljesen normális, egyáltalán nincs semmilyen kórjelző értéke, ezért nem kell kétségbe esnie miatta.
A magzat biológiai órájának megfelelően az ébrenléti időszakban a magzatmozgások száma jelentősen eltér, több az alvási periódusok során észleltekhez képest. Ezt az édesanya a hetek során megismeri, kitapasztalja és már ő maga jelzi környezetének, ha változást érez. Ekkor szokott aggódva jelentkezni a kismama jó tanácsért, mondván: nem úgy mozog, ahogy szokott.
Külön érdemes megemlíteni azokat a szokásostól eltérő, rendkívül erős mozgásokat, mikor a medencevégű fekvésben (hétköznapi kifejezéssel élve farfekvésben) elhelyezkedő magzat igyekszik fejvégű fekvésbe kerülni - ez a 29-32. gesztációs hetekben történik leggyakrabban, de ritkán vannak esetek, amikor ezt a magzat többször megismételheti. Ez nem kóros, de figyelmet érdemel, és szükség esetén szakorvosi vizsgálat is indokolttá válhat.
A 30. terhességi hetekben, főleg a 36. hét után kórjelző lehet, ha a magzatmozgások száma csökken. Ezekben a hetekben a magzati szívhang és a magzatmozgások számának regisztrálásával (erre hivatott az NST, azaz az úgynevezett non-stressz teszt) lehet következtetni és figyelemmel kísérni a magzat méhen belüli állapotát, egyben a lepény működését is, hiszen a beszűkült lepényi keringés és az ezzel járó oxigénhiány időbeni felismerése rendkívül fontos, életmentő lehet. Az NST során általában a 30 perc alatt három vagy több mozgás tartható normálisnak ritmusos szívműködés (120-140/perc) mellett.
Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy pontosan mennyi mozgásészlelés számít normálisnak. Éppen ezért nem minden orvos javasolja a kismamáknak, hogy vezessenek naplót a magzati mozgásokról. Ennek ellenére természetesen hátránya nincs, inkább előnye annak, ha ezt mégis megteszi a várandós nő, hiszen ezáltal jobban megismerhető a fejlődő magzat napi ritmusa, a külső tényezőkre (pl. bizonyos ízekre vagy ételekre, simogatásra, hangokra) adott reakciója. A magzatmozgásokat nyugodt, kényelmes, lehetőleg fekvő helyzetben érdemes megfigyelni.
Először is, ne essen rögtön kétségbe! A magzat aktivitására számos tényező lehet hatással (pl. extrém időjárás, hőség, fronthatások), emellett azt is fontos tudni, hogy nincs két egyforma magzat, vagyis megeshet, hogy az Ön babája az átlagosnál kevesebbet mozog. A 3. trimeszterben a magzat növekedésével a méhen belüli hely is egyre kevesebb, így a csökkenő mozgások száma egyszerűen arra is utalhat, hogy kevesebb helye van. Jelzésértékű lehet, ha drasztikus változást tapasztal a magzatmozgások gyakoriságában. Amennyiben a nap folyamán jóval ritkábban érezte a kicsi mozgását, vagy nyugalomban sem észlelt legalább 10 mozgást az elmúlt néhány órában, érdemes felkeresni a kezelőorvosát.
33 hetes terhes - A 33. terhességi heted
Fetometria és az orvosi vizsgálatok
A fetometriai indikátorok fontos klinikai markerek a magzati intrauterin fejlődés intenzitásának értékelésére. Információt adnak az orvosnak arról, hogy milyen méretű a magzat. Egy ilyen egyszerű teszt segítségével az orvos felmérheti a baba testének paramétereit, és gyaníthatja a kialakuló patológiák jelenlétét.
A fetometria a világ legfontosabb diagnosztikai tesztje. Különleges ultrahangos berendezések használata történik. A modern eszközök lehetővé teszik a magzat képének megszerzését és a teste alapvető paramétereinek tanulmányozását. A vizsgált fő paraméterek a test hossza és a testtömeg. A magzati élet minden egyes időszakában a normál értékük eltérő. Munkájukban az orvosok speciális táblázatot használnak. A terhesség minden hétére jellemző vizsgált paraméterek összes normál értékét tartalmazza.
A fetometria elvégzése után a várandós anya határozottan forduljon orvoshoz. A fetometrikus következtetés önmagában nem diagnózis.
