A lombhullató fák jellemzői, ültetése és gondozása

A botanikában lombhullató (ismert még mint: levélhullató, lombváltó vagy nyárizöld) növényeknek azokat a fákat, cserjéket vagy évelő lágy szárú növényeket nevezzük, melyek az év valamely részében elhullajtják a leveleiket (abszcisszió).

A mérselt övi és sarkvidéki éghajlat növényei esetén a levelek elveszítése a téli időszakkal esik egybe. A lombhullató növényekkel szemben léteznek örökzöld növények, melyeknél a zöld levélzet egész évben jelen van. A mi éghajlatunkon mindenki számára természetes, hogy a lombhullató fák leveleinek zöld színe sárgára, vörösre, barnára vált, majd pedig ezek a fák el is vesztik lombjukat.

A lombhullató életformának az örökzölddel szemben különböző előnyei és hátrányai vannak. Mivel a lombhullató növények elveszítik levélzetüket a vízzel való takarékosság vagy a téli körülmények elviselése végett, a következő tenyészidőszakban kénytelenek újranöveszteni azokat; ez többlet-erőforrásokat emészt fel az örökzöld életmódhoz képest. Ugyanakkor, az örökzöldek vízvesztesége nagyobb lehet a tél folyamán, és a növényevő állatoktól is nagyobb fenyegetettségnek vannak kitéve, főleg fiatal korban.

Miért hullatják a leveleiket a lombhullató fák?

A levélhullás (abszcisszió) komplex fiziológiai változások eredménye. A fotoszintézis folyamata csökkenti a levélzetben található klorofill mennyiségét; a növények ezt a nyári hónapokban visszapótolják. Amikor a nappalok rövidülni, az éjszakák pedig hűvösödni kezdenek, vagy a száraz évszak hatásai érződni kezdenek, a lombhullató növények klorofillpigment-termelése visszaesik, így a levelekben jelen lévő egyéb festékanyagok láthatóvá válnak: megjelennek a levelek őszi színei. Ezen festékanyagok közé tartoznak a sárga, barna és narancs színeket adó karotinoidok. Az antocián pigmentek a leveleket vörösre és lilára festik; ezek nem mindig vannak jelen a levelekben, csak késő nyártól, amikor a cukrok a levélben maradnak az abszcisszió megkezdődése után. A gyönyörű őszi tájképek a világ olyan részein láthatók csak, ahol a rövidülő nappalok és hideg éjszakák előfordulnak.

A levélhullás során először egy abszcissziós zóna képződik a levél alapjánál (azaz a levélnyél és a szár között). Ezen belül található az abszcissziós réteg, amely még tavasszal, a levél aktív növekedése idején alakul ki, és egymástól elválni képes sejtek rétegei alkotják. Az abszcissziós réteg sejtjei érzékenyek egy növényi növekedést szabályzó hormonra, az auxinra, ami a levélben és a növény más részeiben is termelődik. Ameddig a levélben termelődő auxin és a növény többi része felől érkező auxin aránya állandó, az abszcissziós réteg sejtjei együtt maradnak. Ősszel, vagy a növényt érő egyéb stressz, sérülés, öregedés esetén a levél irányából jövő auxin áramlása lecsökken vagy megáll, a sejtek megnyúlását váltva ki az abszcissziós rétegen belül. Ezzel a sejtrétegek közötti kapcsolat megszakad.

A tél nem kis kihívás a növények számára. Védekezni kell a hideg ellen, ami kárt tehet a növényi szövetekben. A fotoszintézis sem működik igazán, mert kevesebb a napfény, a hőmérséklet pedig alacsonyabb annál, mint ami ideális lenne a levélben lezajló biokémiai folyamatokhoz. Ráadásul a gyökérzet sem tud elegendő vizet felszívni a talajmenti fagyok miatt. A levelekkel különösen sok a gond, hiszen, ha nagy a felületük, ami egyébként ideális a fotoszintézishez, nagyon nehéz megvédeni őket a hidegtől, a fagyástól.

A lombhullató fák jellemzői és típusai

A lombos díszfák nagyra növő, árnyékot adó, lombhullató díszfák. A lombos díszfák magas, elegáns és jelentőségteljes fák. Erőteljes növekedés jellemzi őket, végleges méretük elérheti a 35 m-t is. A lombos díszfák kitűnő utcai sorfák, jól nyírhatók, kedvezően viselik a szárazságot és a téli fagyokat.

Talajban nem válogatnak, ám tápanyagban gazdag talajokon jobban fejlődnek. Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajon érhetünk el látványos eredményt.

A lombhullató erdőket az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtaláljuk. Azokat az erdőket nevezzük lombhullatónak, melyeknél a fafajok többsége a tenyészidőszak végével lehullajtja lombját. Ezek az erdők jellegzetes ökoszisztémával, talajdinamikával stb.

Népszerű lombhullató díszfák

• Lombos díszfák: Egyik legkedveltebb szoliter fánk. Kecses ágrendszere és általában jellemző fehér törzse lenyűgöző látvány. Sárgás-zöld porzós és termős barkái tavasszal nyílnak. Kérge kezdetben fehér, idősebb korban repedezett, fekete. Fagy- és szárazságtűrő.
• Nagylevelű hárs: 20 méteres, sudaras ágrendszerű, tojásdad koronájú fa. Levelei kifejezetten nagyok, sötétzöldek. Gyorsan növő, hamar árnyékot adó, kitűnő sor- és parkfa. Napos fekvésű, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legszebben. A nagylevelű hárs őshonos hazánkban. Virágainak szépsége, mézédes illata igazi vonzerőként hat.
• Platán: A platán gyorsan növő, terebélyes fa. Közkedvelt sorfa - a Margit-szigeten is sok platánt láthatsz. A lombhullató platán törzsének kérge nagy darabokban leválik, mintha „hámlana” a fa. Levelei tenyér alakúak.
• Diófa: A diófa nagyra is megnőhet, s általában terebélyes lombkoronát növeszt. E lombhullató fa törzse szürke, sötétszürke színű. Hosszú életű, csonthéjas termésű gyümölcsfa, melynek termése a dió. Levelei fényesek, illatosak. A diófa értékes ipari alapanyag.
• Vadgesztenye: A lombhullató vadgesztenye terebélyes lombozatú díszfa. Levele ujjasan összetett. Nagy, fehér virágai gyertyaszerűen állnak az ágak végén.
• Japán juhar (Acer palmatum): Különleges, színes leveleiről ismert.
• Tulipánfa (Liriodendron tulipifera): Impozáns méretű fa, jellegzetes tulipán alakú virágokkal.
• Catalpa: Nagy, szív alakú levelekkel és hosszú, lógó virágokkal rendelkezik.
• Páfrányfenyő (Ginkgo biloba): Ez a díszfa egy különleges, ősi faj, amely egyedi legyező alakú levelekkel rendelkezik.
• Gömb szivarfa (Catalpa bignonioides 'Nana'): Ez a kis termetű fa, mint a többi ilyen formájú gömb koronájú fa, kompakt gömb alakú koronát növeszt.
• Hársfa (Tilia): A hársfa közepes vagy nagy méretű, lombhullató fa, amely szív alakú leveleivel és illatos, sárga vagy fehér virágaival díszít.
• Kőris (Fraxinus): Magas, lombhullató fa, amely lándzsa alakú levelekkel és szárnyas termésekkel rendelkezik. A kőris fája erős és rugalmas, ezért gyakran használják bútorkészítésre is.
• Ámbrafa (Liquidambar styraciflua): Ez a lombhullató fa jellegzetes, csillag alakú levelekkel rendelkezik, amelyek ősszel látványos, vörös, narancs és sárga színekben pompáznak.
• Császárfa (Paulownia tomentosa): Gyorsan növő fa, amely nagy, szív alakú levelekkel és illatos, lila virágokkal díszít.
• Díszcseresznye (Prunus serrulata): Közepes méretű fa, amely tavasszal látványos, rózsaszín vagy fehér virágokkal borul be.
• Galagonya (Crataegus): Kisebb méretű fa vagy cserje, amely tövises ágakkal, kis, sötétzöld levelekkel és tavasszal nyíló fehér vagy rózsaszín virágokkal rendelkezik.
• Selyemakác (Albizia julibrissin): Ez a fa szellős, ernyős koronával és finoman szeldelt, selymes tapintású levelekkel rendelkezik.
• Vérszilva (Prunus cerasifera 'Nigra'): Közepes méretű fa, sötétvörös lombbal és tavasszal nyíló rózsaszín virágokkal.

Az ültetés alapelvei

Mindenekelőtt kezdjük az ültetési alapelvekkel. A lépések pontos betartása, majd az ezt követő folyamatos gondozás minden esetben meghozza gyümölcsét. Az eredmény 100%-os fakadás.

Első fontos lépés az ültetőgödör elkészítése. A gödör méreteit tekintve, szélessége és mélysége 2-3-szorosa legyen a gyökérzet méretének. Pl. egy nagyobb földlabdájú fa esetén 80x80x80-as gödröt kell ásnunk.

Tápanyag nélkül soha ne ültessünk! Tegyünk 10-15 kg szerves trágyát a gödör aljába, mely elengedhetetlen a növény optimális fejlődéséhez.

Most hogy kész a növény táptalaja, helyezzük az ültetőgödörbe. Földlabdás növények telepítésénél a földlabdát borító jutazsák maradhat a gyökérzeten, mivel talajban lebomló szerves anyagról van szó, ugyanakkor a már fejlődő gyökereket nem szakítjuk le. A növény ültetési magassága, megegyezik a faiskolai magasságával. Ezt követően talajszintig töltsük vissza a földet, és tömörítsük a növény körül, hogy ne maradjon levegős a talaj a gyökérzet körül.

Ültetési időszak: Fontos, hogy cserepes kiszerelésű díszfák egész évben telepíthetőek megfelelő öntözés mellett. Az ősz a telepítés időszaka, jellemzően a nagyobb növények, cserjék és fák kerülnek ilyenkor a kertekbe, vagy éppen a társasházi udvarok zöldterületeire, esetleg az épület előtti utcafrontra.

A lombhullató fák gondozása

A telepítési alapelvek után következhet a megfelelő gondozás, mely elsősorban rendszeres öntözést, tápanyag-ellátást takar. A begyökerezési folyamat az ültetés utáni 1-2 év, ez alatt folyamatosan öntöznünk kell az optimális fejlődés érdekében. Tavaszi, nyári hónapokban intenzíven, akár naponta, 2-3 naponta, őszi ültetésnél 3-4 naponta, hetente igénylik a növények az öntözést. Folyamatos esőzések alkalmával kell csak szünetet tartanunk. Nyári időszakban történő telepítésnél napi szinten öntözzük az elültetett növényt, főként laza, homokos talaj esetén. Az öntözés mindig kora reggel vagy késő este történjen.

Milyen elvárásaink lehetnek a fákkal szemben? Legyenek dekoratívak, nőjenek sokat, hamar hozzanak árnyékot, virágozzanak gazdagon, stb. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, rendszeres tápanyag-ellátásra van szükségük. Kifejezetten hatékony a vegetatív időszakban kijuttatott lombtrágya (pl. Wuxal), melyet leveleiken, hajtásaikon keresztül vesznek fel. A lombozaton keresztül felvett tápelemek pótolják azt a tápanyaghiányt, melyet a gyökerek nem tudnak felvenni a talajból és elősegítik a gyökérnövekedést is.

Metszés: A fa metszése segít a megfelelő koronaforma kialakításában, valamint a beteg vagy sérült részek eltávolításában. A metszést a növekedési időszak előtt vagy után érdemes végezni. Száraz ágakat távolítsuk el, alakító metszést alkalmazhatunk.

Tápanyag-utánpótlás: Tavasztól nyár végéig jó minőségű tápoldattal biztosíthatjuk a megfelelő tápanyagellátottságot, melyet használhatunk kiöntözve mint tápoldat továbbá lombtrágyaként levelekre permetezve is, attól függően milyen tápoldatot választunk.

Kártevők és betegségek: Levéltetvek, atkák és más rovarok károsíthatják a fákat. Rendszeres ellenőrzéssel és természetes vagy vegyi védelemmel kezelhetők a kártevők. Gombás megbetegedések, például levélfoltosság vagy gyökérrothadás előfordulhatnak. Tápanyaghiány: A sárguló levelek vagy a gyenge növekedés tápanyaghiányra utalhatnak.

Téli felkészítés: Ősz végén készítsük fel növényeinket a hideg téli hónapokra. A fiatalabb fák tövét falombbal, szalmával takarhatjuk, így nehezebben fagy át a talaj és nem szárad ki.

A lehullott avar hasznosítása

A lehullott levelekből képződő avarrétegnek persze szintén megvan az ökológiai szerepe. Sok állat búvóhelyet talál az avarban, mások számára a lehullott levelek táplálékot jelentenek. Izgalmas kérdés, hogy a kiskertekben lehullott avarral mit kezdjünk. Az egyik lehetséges válasz az, hogy semmit! Elsőre talán furcsának hangzik, de nyilvánvaló, hogy ez a természetes állapothoz legközelebb álló lehetőség. Sokan talán rendezetlennek találják az ilyen kertet, de érdemes legalább a kert egy részében kipróbálni a dolgot. Ha a szépérzékünket zavarja a lehullott lomb, persze össze is gereblyézhetjük, de még ilyenkor is hagyhatunk belőle itt-ott kupacokat. Vagy rovarok találnak benne menedéket, terített asztalt kínálva egyes madárfajoknak is, akik átforgathatják a leveleket, de az is lehet, hogy egy sün számára lesz az avarkupac ígéretes telelőhely. Szóba jöhet még a komposztálás, vagy akár az is, hogy a lombot mulcsként használjuk. Ezek mind sokkal jobb hasznosítási módjai az avarnak, mint ha mondjuk el akarnánk égetni.

tags: #a #lomb #hulato #fak