A terhességmegszakítás, más néven művi vetélés vagy művi abortusz, egy olyan eljárás, amelynek elfogadottsága és jogi szabályozása országonként eltérő. Míg egyes helyeken törvény tiltja, máshol a nő kívánságára elvégezhető. Világszerte a nők mintegy kétharmada számára az abortusz törvényesen elérhető lehetőség, míg körülbelül egytizedük olyan országban él, ahol a terhességmegszakítás szigorúan tilos.
Az Egyesült Államokban például a terhesség első három hónapjában a nő kérésére törvényesen elvégezhető az abortusz. Ezen időszakon túl az eseteket államonként különbözőképpen bírálják el. Az Egyesült Államokban az összes terhesség mintegy 30%-a abortusszal végződik, és ez az egyik leggyakrabban végzett műtéti beavatkozás ebben az országban.
Általánosságban tekintve a helyzetet, a fogamzásgátlás és a sterilizáció sokkal kevesebb szövődménnyel jár, mint az abortusz, különösen fiatal nők esetében. A nem kívánt terhesség elkerülésére tehát előnyben részesítendő módszer a fogamzásgátlás vagy a sterilizáció (a több gyermeket szülni nem kívánó nők számára), és a művi abortuszt csak a biztonságosabb módszerek hibájából előállt helyzetek megoldására kellene alkalmazni.
A terhességmegszakítás technikái közül az egyik során a méh tartalmát a hüvelyen keresztül ürítik ki (sebészi kiürítés), más esetben méhösszehúzódást kiváltó szereket adnak be, melyek hatására a méhtartalom kilökődik. Az eljárás megválasztása attól függ, hogy a terhesség hányadik hónapjában végzik a terhességmegszakítást.
Az első trimeszterben alkalmazott eljárások
A 12 héten belüli terhességben végzett abortuszok 97%-ában a hüvelyen keresztül végzett sebészi kiürítést (evakuációt) alkalmazzák. Az egyik alkalmazott eljárás a kiszívásos kürettázs (vákuumaspiráció).
Ha a terhesség első 4-6 hetében végzik, akkor csak kis mértékű méhnyaktágításra van szükség, vagy ez el is hagyható. Általában egy vákuumgépezethez (rendszerint egy szívógéphez vagy kézi szívóhoz, de néha vákuumfecskendőhöz) kapcsolt vékony, hajlékony csővel végzik. A méhnyakon át bevezetik a csövet a méh üregébe, amit óvatosan, de alaposan kiürítenek.
Ezzel a módszerrel néha nem sikerül a terhességet megszakítani, különösen a terhesség korai heteiben. A 7-12 hetes terhességben legtöbbször ki kell tágítani a méhnyakat, mert nagyobb szívócsövet használnak.
A méhnyak sérülésének veszélyét csökkenti, ha az orvos lamináriát (egy tengeri növény szárított szárát) vagy hasonló nedvszívó tágítóeszközt használ a mechanikus tágítók helyett. A lamináriát felhelyezik a méhnyakba és legalább 4-5 órán át (rendszerint éjszakára) bent hagyják. A laminária nagy mennyiségű vizet szív magába a testből, ezáltal megduzzad, és kitágítja a méh bejáratát.
A prosztaglandin tartalmú tabletták hüvelybe helyezése is alkalmazható a méhszáj tágítására, gyakran kombinálják laminária pálcikával. A tágításra minden esetben szükség van, kivéve, ha egy már beindult vetélésről van szó, ahol a méhszáj már nyitva van.
A lamináris tágítás folyamata
A lamináris tágítás egy olyan eljárás, amely a méhszáj (cervix) óvatos és fokozatos tágítására szolgál, mielőtt a méh kiürítése megtörténne. Ez különösen fontos lehet a miss.ab (elmaradt vetélés miatti műtét) esetében, vagy amikor a méhszáj zárt, és a műszeres tágítás túl kockázatos lenne.
A folyamat általában az utolsó ultrahangos vizsgálattal kezdődik, amely megerősíti a terhesség elhalását. Ezt követően kerül sor a tágításra. A laminária pálcika felhelyezése történhet helyi érzéstelenítésben, de gyakran anélkül végzik.
A pálcikát a méhnyakba helyezik, ahol a test nedvességét felszívva fokozatosan megduzzad és kitágítja a méh bejáratát. Ez a folyamat általában több órát, gyakran éjszakát vesz igénybe. A páciens érezhet kellemetlenséget, enyhe görcsöket, esetleg hányingert vagy szédülést, ahogy az egyik levélben is említik. Fontos, hogy ha a páciens rosszul érzi magát, pár percig fekve maradhat, ami könnyebben elviselhetővé teheti az eljárást.
A laminária felhelyezése után a műtétre általában másnap kerül sor. A műtét maga rövid altatásban történik. A műtét előtt éjféltől nem szabad enni és inni. A műtőben a páciensnek le kell vennie minden fém tárgyat. Az altatás vénán keresztül történik, és a következő pillanatban a páciens már ébred.
A műtét után a méhet egy kanálszerű eszközzel kiürítik, majd méhkaparás következik, hogy minden szövet eltávolításra kerüljön. A kaparás során jellegzetes hang jelzi a folyamatot. Az egész művelet általában 5-8 percet vesz igénybe.
A dilatáció és evakuáció (D+E) módszer
A 12 hétnél idősebb terhesség befejezésére leggyakrabban a dilatáció és evakuáció (D+E; tágítás és kiürítés) módszerét alkalmazzák. Fogó és szívás segítségével eltávolítják a fogamzás eredményét, majd ezután finoman kikaparják a méh belsejét, hogy minden ilyen szövet biztosan eltávolításra kerüljön.
A késői terhességben gyógyszerek helyett egyre gyakrabban használják a tágítás és kiürítés módszerét művi vetéléskor, mert kevesebb súlyos mellékhatása van. Néha bizonyos gyógyszereket, például mifeprisztont (RU 486-ot) és prosztaglandint használnak a vetélés megindítására, különösen a 16 hetet meghaladó terhességekben, mert a tágítás és kiürítés ilyenkor súlyos szövődményekkel, például a méh vagy a belek sérülésével járhat.
Az RU 486 közvetlenül a fogamzást követően is alkalmazható. A prosztaglandinokat, melyek méhösszehúzódást okoznak, hüvelykúp vagy injekció formájában lehet bevinni. Mellékhatásuk lehet hányinger, hányás, hasmenés, az arc hirtelen kipirulása vagy eszméletvesztés. A prosztaglandin néhány nőben asztmás rohamot válthat ki.
A prosztaglandinnal kombinált mifepriszton nagyon hatékony szer a 7 hétnél korábbi terhességek befejezésének. A mifepriszton gátolja a progeszteron méhnyálkahártyára gyakorolt hatását, így a prosztaglandin hatása kifejezettebb.
Lehetséges szövődmények és kockázatok
Mint minden orvosi beavatkozásnak, a terhességmegszakításnak is lehetnek szövődményei. Az abortusz utáni szövődmény kockázata szorosan összefügg a terhesség időtartamával és az alkalmazott módszerrel. Az előrehaladottabb terhesség megszakítása nagyobb veszéllyel jár.
Egy súlyos komplikáció a méh átszúrása valamely sebészi eszközzel, ami 1000 terhességmegszakítás közül egyben fordul elő. Néha a belek vagy egyéb szervek is megsérülnek. Minden 10.000 abortusz közül egyben jelentkezik nagyobb vérzés a műtét alatt vagy közvetlenül utána.
Néhány eljárás, különösen, ha a terhesség második 3 hónapjában alkalmazzák, felületes berepedést vagy egyéb károsodást okozhat a méhnyakon. A késői szövődmények közül leggyakoribb a méhben rekedt méhlepénydarabból eredő vérzés, a befertőződés és a vérrögösödés a lábszárban.
Nagyon ritkán, a fertőzés a méh belsejében vagy közelében, illetve a méh hegesedése (Asherman-szindróma) terméketlenséget okozhat. Az Rh-negatív vércsoportú nőkben a magzat Rh-pozitív vére ellenanyag-termelést indíthat meg - ahogy ez terhesség, spontán vetélés és szülés során is előfordul -, ez Rh0(D) immunglobulin-injekcióval megelőzhető.
A komplikációk elkerülése érdekében fontos az orvosi utasítások betartása, beleértve a megfelelő pihenést és a hajolgatás kerülését az első napokban. Ha a beteg belázasodik, nagyon vérzik, vagy nagyon görcsöl és genny jelentkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni. Sok esetben javasolt antibiotikum szedése a műtét után a szövődmények elkerülése miatt.
Lelki és pszichológiai hatások
A legtöbb nőben az abortusz nem fenyegeti a lelki épséget és nincs hosszú távú negatív pszichológiai hatása. A pszichológiai problémák az abortusz legalizálása előtt valószínűleg a terhességmegszakításhoz vezető utat övező sok nehézségből és stresszből adódtak.
A pszichológiai problémákra érzékenyebbek lehetnek a serdülők, a terhesség előtt pszichiátriai problémával küszködő nők, azok, akik orvosi javallatra szakíttatták meg kívánt terhességüket, akiknek ellentmondásos érzelmeik voltak a terhességgel kapcsolatban, és akiknek előrehaladott terhességét szakították meg.
Fontos megjegyezni, hogy a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében a fogamzásgátlás vagy a sterilizáció előnyben részesítendő módszer, és a művi abortuszt csak a biztonságosabb módszerek hibájából előállt helyzetek megoldására kellene alkalmazni.
Abortion: Everything You Need To Know
Az orvostudomány mai állása szerint egy sebészi beavatkozás abszolút veszélytelenségét és a műtét teljes sikerét egyetlen orvos sem garantálhatja. Fontos, hogy a páciens tájékozódjon a lehetőségekről és kockázatokról, és aláírja a beleegyező nyilatkozatot, mielőtt bármilyen beavatkozás megtörténne.