Amerikai katonák és kisgyermekek: kutatás a háború hatásairól

Az amerikai fotós, Vanessa Hicks, egy veterán felesége és két kislány édesanyja saját tapasztalatait dolgozta fel egy megható fotósorozatban. Arra kérte a katonaapukákat, hogy osszanak meg egy különleges pillanatot kislányaikkal - teázva együtt.

Vanessa Hicks így nyilatkozott a fotókról: „Az élet a katonagyermekek számára sok kihívást tartogat. Minden alkalommal, mikor a családnak költöznie kell, a gyerekeknek új barátokat kell szerezniük, meg kell szokniuk az új iskolát és új klubokhoz kell csatlakozniuk. Dokumentálni akartam egy különleges pillanatot egy kislányról, és arról az emberről, akire a legjobban felnéz, arról az emberről, aki a szabadságunkért harcol.”

Vanessa a saját családját is lencsevégre kapta: férjét, Josht, aki 16 évig szolgált a haditengerészetnél, és két kislányukat.

Mihály Ildikó összeállítása a háborús konfliktusoktól terhes régiókban végzett elemzések tapasztalatai alapján olyan kérdésekre keresi a választ, mint: Hogyan élik meg a háborús konfliktusokat a gyerekek? Milyen nyomokat hagy lelkükben az átélt borzalom? Hogyan oldható meg a fegyverropogás, a bombázás közepette az iskoláskorú gyerekek tanítása?

Az elemzésből kiderül, hogy a háborúk súlyos, életre szóló nyomokat hagynak az ott élő gyerekekben, a depressziótól az agresszióig.

Gyermekek a háború árnyékában

A történelem tele van olyan esetekkel, amikor gyermekeket vittek bele a háború borzalmaiba, gyakran áldozatokként, de néha aktív résztvevőként is.

Történelmi példák

• 1212-ben húsz-harmincezer francia és német gyermekből álló keresztes hadsereget indítottak a Szentföldre, azzal a reménnyel, hogy az „ártatlanok” sikeresebben foglalhatják vissza azt.
• 1655-ben a svéd hadsereg livóniai ezredében 302 tizennyolc év alatti gyermekkatona harcolt.
• Magyarország török megszállása idejéből is fennmaradtak ellenálló gyermekek legendái.
• A kis Gavroche regénybeli figurája sem csupán az író fantáziájának szülötte volt: sok hasonló korú társa küzdött a felkelőkkel együtt Párizs utcáin a nagy francia forradalom idejében.
• A 20. században a gyermekek háborús szerepvállalásának mértéke minden képzeletet felülmúlt.

Sajnos, nem csak a harcok követeltek gyermekáldozatokat; a politika egyéb eszközöket is megragadott, főleg a felnőttek elrettentésére, gyermekek kínzására.

• A Szovjetunióban, a sztálini terror idején sem volt ritka a gyermekek bebörtönzése, sőt kivégzése sem.
• 1947-ben Mexikóban, a Chapultepec erődítmény védői gyermekeket is bevetettek az őket ért amerikai támadás ellen.
• Görögországban a politikai üldözések idején (1946-1949) a szülők letartóztatása és/vagy kivégzése miatt legalább félmillió gyermek maradt árva.
• A hatvanas években Bissau-Guineában a lázadást megtorló hatalmasságok 10-12 éves gyerekeket is odaállítottak a kivégzőosztagok elé.
• A nyolcvanas években Csád, Dél-Afrika, Salvador, Kambodzsa, Mozambik, Irán, Irak, Afganisztán harcaiban is ott küzdöttek a harci propagandával, hazafias felhívásokkal mozgósított, önként vagy erőszakkal besorozott gyermekek.
• 1986-ban csak Ugandában 3000 gyermek harcolt az ellenállók csapataiban.
• Sierra Leonéban a gyermekharcosoknak szigorú parancsra részt kellett venniük akár saját családjaik megkínzásában is, ha azok történetesen az „ellenkező” oldalon álltak.

Összességében elmondható, hogy 1988-ban 25 országban összesen 200 ezer, 16 év alatti gyermekkatonát regisztráltak, akiknek kezébe a felnőttekkel ellentétben parancsnokaik csak „könnyű” fegyvereket adtak.

A háború hatása a gyermekekre

A háborús konfliktusok rendkívül súlyos és hosszan tartó következményekkel járnak a gyermekek pszichés és fizikai fejlődésére.

Lelki és pszichés sebek

A háborúkat túlélő gyermekkatonák további életüket vesztesként kezdik meg. Gyakran elveszítik családjukat, összeomlik számukra a felnőtt világ, és bosszúvágy munkálhat bennük. Rossz pszichés és mentális állapotban vannak, fizikai sérüléseik vagy fogyatékosságaik miatt szenvednek, emlékeik miatt folyamatosan szoronganak.

• Állandósulhatnak náluk különféle alvás- és táplálkozási zavarok, mentális problémák, mint például az éjszakai ágybavizelés, a rendszeres éjszakai felriadás, különféle rémlátomások.
• Az 1-6 éves kor között átélt háborús élmények főként jellegzetes szomatikus (gyomorfájás) és pszichés (generalizált félelem) tüneteket produkálnak, kognitív nehézségeket okoznak, ami miatt iskolai teljesítményük nem megfelelő, és gyámoltalan, passzív felnőttekké válnak.
• A 6-11 éves korban átélt háborús élmények nyomán a direkt traumák mellett bűnösség okozta szégyenérzés is szorongatja a túlélőket. Viselkedésüket örökös és indokolatlan hangulatváltozások jellemzik, és krónikussá váló iskolakerülésük miatt semmiféle olyan tudásra, kompetenciára nem tudnak szert tenni, amely felnőttkori boldogulásukat elősegítené.
• A 12-18 éves kor közötti időszakban átélt háborús események hatására nagyon gyakran alvási és étkezési zavarokkal, esetleges hiperaktivitással és az állandó fenyegetettség érzésével kell a továbbiakban együtt élniük.

Egy, hat iskola 182, 10-12 év közötti tanulója körében végzett felmérés hasonló megállapításokat tesz. A koszovói vizsgálat rámutat arra, hogy a „háborús gyerekek” között korán kifejlődik a könnyen súlyossá váló klinikai depresszió; békeidőben is mindig rettegnek valamitől. Az UNICEF felmérése szerint évekkel a harci események után is a megkérdezett gyermekek 17%-a még mindig nem érezte magát biztonságban a lakóhelyén.

Oktatás és rehabilitáció

Külön gondot jelent a segíteni szándékozóknak, hogy a háborút túlélt gyermekek iskolába szinte egyáltalán nem jártak. Sok helyütt a hatalom vagy a harcoló közösség kifejezetten megtiltja a gyerekkatonák számára az intézményekben való tanulást. Így aztán a korábbi gyermekkatonák később sem tudnak eredménnyel beilleszkedni az iskolai életbe.

Vannak kezdeményezések, amelyek megpróbálják a gyermekekkel ledolgoztatni az őket ért mulasztásokat. Újra működőképessé teszik a lerombolt iskolaépületeket, pótolják a tanárokat, tankönyveket készítenek, újra megszervezik az oktatást. A gázai övezetben például csökkentett tananyagot tanítanak az iskolákban.

A gyermekek védelme és a békeoktatás

A háborúk borzalmai elleni küzdelemben kulcsfontosságú a gyermekek védelme és a békeoktatás előmozdítása.

Az oktatási intézmények leginkább azzal érhetik el a legtöbbet, ha a nevelés-oktatás eszközeit arra használják fel, hogy a tanulókat lehetőség szerint megkíméljék az áldozattá válás lehetőségétől.

Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO már 1945 novemberében rögzítette a békére nevelés fontosságát. Megjelentek a békére nevelési programokban a különféle történelmi és földrajzi vonatkozások, valamint olyan gyakorlati módszerek, mint a konfliktuskezelés megtanítása vagy az emberi jogok intézményrendszerének megismertetése.

1980-ban az UNESCO világkonferenciát rendezett a „leszerelésre nevelés” feladatairól. Az utóbbi esztendőkben aztán újabb témákkal bővült a kínálat: multikulturális nevelés, megértésre, vallási toleranciára nevelés, antirasszista látásmód elsajátíttatása.

Az ENSZ 2002. májusi rendkívüli ülésén elfogadott határozatának 7. pontjában kijelentette: „A gyermekeket meg kell védelmezni a háborúktól, a fegyveres konfliktusok borzalmaitól. Az idegen elnyomás alatt élő gyermekeket is védelem illeti meg, a nemzetközi humanitarianizmus törvényeivel összhangban.” A 43. pont pedig így fogalmaz: „Meg kell óvni a gyermekeket a fegyveres konfliktusok hatásaitól. Hatékony intézkedéseket kell védelmük érdekében tenni. Véget kell vetni a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonásának.”

A gyermeki jogok 1989-ben megfogalmazott és azóta 159 ország által elfogadott konvenciója szerint a gyermekkor 18 éves korig tart, de még ma is vannak országok, ahol 15 év felett önként vagy kötelező jelleggel gyerekek is besorozhatók a fegyveres erőkhöz. A világszervezet most 18 évre javasolja emelni ezt a korhatárt.

Az emberkísérletek árnyékában

Sajnos, a gyermekek nem csak a háborúk közvetlen áldozatai, hanem etikátlan emberkísérletek alanyai is lehetnek, amelyek súlyos károkat okoznak.

Az etikátlan emberkísérletek megsértik az orvosi etika alapelveit, sokszor megtagadják a beteg beleegyezését, áltudományokon alapulnak, és kutatásra hivatkozva embereket kínoznak.

Történelmi példák etikátlan kísérletekre

• A második világháború alatt a császári Japán és a náci Németország is végzett etikátlan kísérleteket foglyokon és civileken egyaránt (pl. 731-es alakulat, Josef Mengele).
• Számos ország végzett etikátlan kísérleteket elszigetelődött népeken, mint az amerikai MKUltra projekt, a Tuskegee szifiliszkísérletek, vagy az őslakosokkal való kegyetlen bánásmód Kanadában és Ausztráliában.
• A náci Németország rengeteg foglyon (gyerekeket is beleértve) végzett emberi kísérleteket a koncentrációs táborokban, melyek gyakran halállal, traumával, betegséggel, az élettartam rövidülésével, eltorzulással vagy végleges fogyatékossággal végződtek.
• A japán 731-es alakulat élveboncolással, feldarabolással és bakteriális fertőzésekre kifejlesztett oltásokkal kísérletezett foglyokon, biológiai és kémiai fegyvereket tesztelve rabokon.
• Az Egyesült Államok 1946 és 1948 között több száz mentális beteget fertőzött meg szexuális úton terjedő betegségekkel Guatemalában.
• Svédországban a Vipeholm Elmegyógyintézet betegeivel nagy mennyiségű cukrot etettek, hogy fogszuvasodást idézzenek elő náluk.
• Az Egyesült Királyság hadserege több száz katonáját „tengerimalacként” használták egy kísérletben, hogy megvizsgálják, a mustárgáz jobban sebzi-e az indiai bőrt, mint a fehér bőrt.
• A Honvédelmi Minisztérium titokban veszélyes vegyi anyagokat és mikroorganizmusokat szórt szét országszerte, hogy felmérjék a Szovjetunió biológiai támadása elleni felkészültséget.
• Az amerikai Tuskegee szifiliszkísérletek keretében több mint 600 afroamerikai tanulmányozott, akiknek nem mondták el, hogy szifiliszük van, és megtagadták tőlük az ismert ellenszert.
• Az MKUltra projekt keretében a CIA illegálisan embereken végzett kísérleteket drogokkal és eljárásokkal, hogy kihallgatások és kínzások alatt legyengítsék az egyént.

Ezek a durva bánásmódok vezettek az orvosi etika Nürnbergi Kódexének megírásához, amely a náci kísérletek hatására jött létre a háború után.

A Trinity-teszt, az első kísérleti atombomba-robbantás is megmutatta a nukleáris technológia veszélyeit. A robbanás után keletkezett radioaktív csapadék (downwinderek) súlyosan károsította a helyi lakosság egészségét, növelve a rák és egyéb betegségek kockázatát. A kísérlet titkossága és az emberi egészség figyelmen kívül hagyása miatt sokan szenvedtek kárpótlanul.

A háborúk és az emberiség elleni bűncselekmények, mint az etikátlan kísérletek, mély nyomokat hagynak az egyénekben és a társadalmakban. Kiemelten fontos a gyermekek védelme, a traumák feldolgozása és a béke kultúrájának előmozdítása.

tags: #amerikai #katona #kisgyerekkel