A terhesség alatt a kismama és a fejlődő magzat egészségének megőrzése kiemelt fontosságú. Ennek részeként a vércsoport-meghatározás és az ellenanyagok szűrése alapvető szerepet játszik a várandósgondozásban. A pontos vércsoport ismerete alapvető szerepet játszik sok orvosi kezelés és a terhesgondozás során is.
Miért fontos a vércsoport és az ellenanyagok vizsgálata?
A magzat a sejtjeit az apától és az anyától közösen kapja, ezért a magzat vércsoportja számos esetben eltér az anya vércsoportjától. Emiatt az anyának testidegen részletek is lesznek a születendő magzat vérében, így amikor az anya szervezete felismeri az eltérő vércsoportot, antitestet termel a saját szervezetében jelen lévő idegenként felismert magzat ellen. Az ellenanyag-termelődés leggyakrabban a szüléshez kapcsolódik, ugyanis a szülés folyamán találkozik az anya és a magzat vére. Ritkább esetben fordul elő, hogy a folyamat már a terhesség ideje alatt kialakul, néha valamilyen terhességi komplikáció miatt, esetenként azonban bármilyen azonosítható ok nélkül. A termelődő ellenanyagok potenciálisan károsíthatják a magzat egészségét.
Az AB0 és Rh vércsoportrendszerek
A legismertebb és legfontosabb AB0-vércsoportrendszeren túl számos más vércsoportrendszer is létezik - ilyen az úgynevezett Rh-rendszer is. Mit takar ez? A vörösvérsejtek hordozhatnak egy bizonyos antigént (D), mely az RhD-pozitív személyeknél megtalálható, viszont az RhD-negatív vércsoportú emberek vérében nincs jelen. Várandósság során kiemelt figyelmet kell fordítani a kismama vércsoport-meghatározása során vizsgált Rh-tulajdonságra. Klinikai jelentőségét erőteljes immunogenitásának tudhatjuk be, tehát ez az antigén nagyfokú immunválaszt képes kiváltani a szervezetben.
Az AB0 rendszer eltérése esetén (azaz ha más az anya és a magzat ABO rendszer szerinti vércsoportja) az anya szervezetében leggyakrabban IgM típusú ellenagyag képződik, ami a méhlepényen nem tud átjutni, ezért ez szinte sohasem okoz problémát. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy ilyenkor IgG típusú ellenanyag képződik, ami már a méhen belüli magzatban is betegséget okozhat.
Az Rh vércsoportrendszer (azaz hogy a magzat, illetve az anya vércsoportja pozitív vagy negatív) az AB0 után a második legfontosabb vércsoportrendszer, a terhesség alatt különös jelentőséggel bír. Amikor valakinek Rh-pozitív (Rh+) a vércsoportja, akkor az úgynevezett D antigén jelen van a vörösvértestek felszínén, tehát a szervezet nem ismeri fel idegenként egy másik szervezetből származó D antigént sem. Így, amikor a magzat és az anya vércsoportja is pozitív, az anyai szervezet nem tartja idegennek a magzatot, tehát nem alakul ki immunreakció. Hasonlóan nem látja idegennek az Rh-negatív, vagyis a D antigénnel nem rendelkező magzatot sem, hiszen nincs olyan antigén, ami idegen lenne.
Vércsoport összeférhetetlenség akkor jelentkezik, amikor az anya vércsoportja Rh-negatív, tehát a D antigénnel még nem találkozott a szervezete, a magzat vércsoportja ellenben Rh-pozitív. Az első terhesség kialakulásakor még nincs jelen a D antigén ellen termelt ellenanyag sem a kismama szervezetében, így az első terhesség során még nem szokott súlyos következményekkel járó immunreakció kialakulni. Szülés során (de terhességmegszakításkor is, vagy szülészeti beavatkozások során) azonban magzati sejtek juthatnak az anya vérkeringésébe, ami kiváltja az immunreakciót, így a következő (második és további) terhesség idején már jelen lehet a D antigén ellen termelt ellenanyag, ami a magzatba átjutva már méhen belül súlyos állapotot idézhet elő.
Az újszülöttkori hemolitikus betegség
A hemolízis során a vörösvértestek károsodnak, emiatt az újszülöttben vérszegénység alakul ki, ami általában egészen enyhe, de időnként igen súlyos állapotot is eredményezhet. A hemolízis miatt a vér bilirubinszintje megemelkedik a születést követően, ami az újszülöttkori sárgasághoz vezet. Ilyenkor az újszülött bőre és a szemfehérjéje sárgásan elszíneződik, majd néhány héten belül rendeződik. Súlyos esetben a vérszegénység szívelégtelenséghez, máj- és lépduzzanathoz, és az egész testet érintő ödémához vezethet. Amennyiben a folyamat még a szülés előtt súlyosbodik, méhen belüli elhalást is okozhat. Szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő a betegség súlyos formája, ami egyrészt a hatékony megelőzésnek, másrészt az alapos, a vércsoportokra, és termelődő ellenanyagokra is kitérő terhesgondozásnak is köszönhető.
Az Rh-összeférhetetlenség megelőzése
Az Rh-összeférhetetlenség ma már viszonylag ritka, mivel anti-D-immunglobulin injekcióval megelőzhető. A várandósgondozás során meghatározzák az anya vércsoportját. Első terhesség esetén, ha a szűrés során kiderül, hogy az anya vércsoportja Rh-negatív, a szülés után anti-D injekciót fog kapni, amely megelőzi az anya immunreakciójának kialakulását az Rh-pozitív vörösvértestekkel szemben, így egy következő terhességnél a magzat Rh-pozitivitása nem fog problémát jelenteni.
Szintén anti-D injekció szükséges vetélés, abortusz, méhen kívüli terhesség, amniocentézis vagy korionboholy-mintavétel során. Ha az anya vérében kimutathatók az RhD elleni antitestek, tehát egy előző terhesség során már kialakult az immunológiai memória az Rh-pozitív magzati vörösvértestek ellen, az injekció már nem hatásos.
A betöltött 12. terhességi hétig 50 mikrogramm, azután 300 mikrogramm adandó, mely szükség esetén 6 hetente ismételhető (pl. többszöri vérzés). Amennyiben ikerterhességről van szó, 600 mikrogramm szükséges (függetlenül a babák számától). Az anti-D injekciót már a kórházban megkapod, ha szükség van rá.
Hogyan befolyásolja az Rh-faktor a terhességet
Ellenanyagszűrés a várandósság alatt
A fentiek miatt valamennyi kismamának szükséges a terhesség alatti vércsoport vizsgálatok elvégzése - optimális esetben legalább 3 alkalommal. Ha a kismama véréből ellenanyagot mutatnak ki, annak vércsoport-specifikusságát meghatározzák, és bizonyos ellenanyagok esetében mennyiségi meghatározás (titrálás) is történik. Így felmérhető, milyen kockázattal kell számolni, milyen gyakran szükséges kontrollvizsgálatot végezni. Súlyos esetben a terhesség korábbi befejezésére, vagy akár méhen belüli magzati transzfúzióra is sor kerülhet a magzat állapotát szem előtt tartva. Szerencsére ezek szélsőséges, nagyon ritkán előforduló esetek, mégis felhívják a figyelmet rá, hogy milyen fontos foglalkoznunk mindezzel.
A magzat fejlődése és az anyai stressz hatása
A prenatális pszichológia kutatásainak köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl.: az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be.
A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár tudjuk azt is, hogy a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből. Ami viszont fontos, hogy hatékonyan kell küzdeni a stresszel, illetve csökkenteni a krónikus stresszt.
Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.
A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni.
Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál.
