Ebben az évben ünnepeljük a honfoglalást lezáró pozsonyi csata 1100 évfordulóját. Árpád fejedelem is abban az esztendőben halt meg.
Immár 1100 esztendeje, hogy őseink Árpád fejedelem vezetésével a nagy népvándorlásban hazát foglaltak a magyaroknak itt a Kárpát-medencében.
A hét vezér, Álmos, Előd, Ond, Kont, Tass, Huba és Töhötöm nemzettsége kb. 250000 fős magyar népességgel telepedett le a Kárpát-medencében, és végleg hazát talált itt - nekünk is, kései utódoknak - mai magyar hazánkban és a környező mai országhatáraihoz közeli s távolabbi területein.
1100 éves történelmünk során szenvedtünk a ’rabló mongolok nyilától’, majd a töröktől másfél évszázados „rabigát vállainkra vettünk”, s haj, de sokszor váltak üldözötté nemzetünk legjobbjai saját országukban, mert nem lelték honjukat szerte e hazában.
Úgy illik, hogy 1100 éves történelmünket méltóképpen ünnepeljük meg.
A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., mint az Árpád fejedelem-emlékdíj megalapítói és adományozói, emlékbizottságot kértek fel, hogy döntsön az emlékdíjnak az év egésze folyamán, összesen 100 alkalommal történő adományozásáról.
A díj első átadására a forradalom előestéjén kerül sor a Magyar Tudományos Akadémián. Az ünnepségen - a díjak átadásával párhuzamosan - hivatalosan is megalakul az emlékbizottság.
Árpád fejedelem szobrát külön e célra alkotta meg Herend nagyszerű iparművésze, Tamás Ákos.
Gubcsi Lajos (A Magyar Művészetért elnöke)
Simon Attila (Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. vez.
Árpád napja és az Árpád Éve rendezvények
Árpád napja
Árpád nagyfejedelem halálának 1100.
Árpád Éve Íjászverseny
Budakalász, Holló u.
I. Hun napok
Az Őrzők Rendje Hagyományőrző Egyesület méltóképpen akar tisztelegni Fejedelmünk emléke előtt, ezért hagyományteremtő céllal, 2007. Szelek (április) havának 14-15. napjára meghirdeti a Hun Napok rendezvénysorozatot.
A XIV. Budavári Mosolynapok keretében, Árpád nagyfejedelem halálának 1100.
A XIV. Budavári Mosolynapok keretében, Árpád nagyfejedelem halálának 1100.
"Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!"
Koszta Zoltán viseletkészítő kiállítása Árpád vezér halálának 1100.
Lovas Történelmi Zarándoklat
Honalapító vezérünk halálának 1100.
A Hősök terére érkezik Vereckéről hozott ereklyékkel az Árpád vezér lovas zarándoklat.
Arany Nyílhegy íjászverseny
Az íjfeszítő hagyományőrzők versengése, ünnepi harci főhajtása. A 3 fordulós vetélkedés döntőjére ünnepélyes keretek között kerül sor Budapesten, a Óbudai (Hajógyári) szigeten, az Árpád év jegyében zajló Fényünnep (III.
A zarándoklat megérkezése Karosba, a Bodrogközbe.
A zarándoklat rendezvénysorozat vége az Árpád-kori régészeti parkban, Kisrozvágyon.
Árpád-pajzs adományozás
Árpád-pajzsot adományoz a Szörényi Levente által alapított Holdvilágárok Alapítvány. Olyanok kapják meg a pajzsot, akik már bizonyították fennhéjázás nélküli ragaszkodásukat a magyarsághoz. A pajzs jelképesen védettséget biztosít a kitüntetettnek a nemzet fennmaradásáért folytatott harcban. Mert ha vannak olyan erők, akik abban érdekeltek, hogy a nemzet ne maradjon meg, akkor az új honfoglaláshoz pajzsra is szükség van. Illúziókkal én már nem tudom fölvértezni magam, sem másokat. Maradt hát a pajzs.
Máig nagy tartozásunk dicsőséges honalapítóink vezérének, Árpád fejedelem palotájának, díszes vezéri szálláshelyének felépítése és bemutatása. Célunk, hogy az ünnepi évben épüljön fel a honalapítók egykori nagyfejedelmi központjában - Bodrogköz, Árpád-kori Régészeti Parkban - Árpád fejedelem díszes szálláshelye!
Szeretném, ha méltóképp emlékeznénk meg erről a kiváló hadvezérről és államférfiról.
A lovasíjászat újjáéledése számtalan kérdésre adott választ a korabeli harcmodort illetően. Az egyéni teljesítmények sokat fejlődtek, látványos az új generáció előretörése. De egy valamivel még adósok vagyunk, a csapatmunka. Külön- külön szépen megoldjuk a feladatokat, de ha tizenkét lovasnak egymással összhangban, alakzatban kell bármilyen egyszerű feladatot is végrehajtania, elvérzünk. Egyszerre jönnek elő a fegyelemben és a lovas tudásunkban lévő hiányosságaink. Méltóképp emlékeznénk meg Árpádról, ha célul tűznénk ki, hogy pótoljuk ezt a hiányosságunkat.
Műsorunkban megidézünk fejedelmeket, királyokat, költőket, hősöket és szenteket históriás, magasztaló és vitézi énekek segítségével. Előadók: a "Vígságtevők" és Kuncz László a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese.
A magyar himnusz és Árpád fejedelem
A magyar nemzeti himnusz a 19. század első felében keletkezett. Kölcsey Ferenc 1823-ban írta meg Hymnus, a’ magyar nép’ zivataros századaibol című versét, amelyhez 1844-ben Erkel Ferenc zenét szerzett.
Kölcsey költeményének csak az első strófáját énekeljük nemzeti himnuszként, a Himnusz mint emlékehely tárgya mégis a teljes költeményben megtalálható történeti narratíva.
A magyar identitás egyik legfőbb kifejezője: egyfelől a szövegében említett közös eredetre és történetre való hivatkozással, másfelől az összes olyan jelentős történelmi esemény által, amely során előadták, énekelték.
A Hymnus maga is összetett viszonyt létesít a múlttal. Beszélője a honfoglalással kezdődő történelmi narratívát alkot, ezt azonban a reformáció korának perspektívájából teszi; végül az egész konstrukciót meghatározza a „régi dicsőség” lehanyatlásának 19. század elején eluralkodó tapasztalata.
A történelmi narratíva olyan elemekből épül fel, amelyek a kollektív emlékezetben régóta kiemelt szerepet töltenek be. Kezdőpontját a honfoglalás jelenti, amely a reformáció korában párhuzamba került az ismert bibliai toposszal; eszerint Isten úgy vezette ki a magyar népet Szkítiából a dús Pannóniába, ahogyan egykor választott népét a pusztából az ígéret földjére.
Bendegúznak, Attila hun fejedelem apjának neve a „Redditus” eszméje utal; eszerint a magyar nép a hunok utódaként tért vissza a Kárpát-medencébe, vagyis a területet mint jogos örökségét veszi birtokba.
„Árpád hős magzatjai”-nak említése a Kézai Simon nyomán kialakult nemesi nemzettudat múltképét idézi, amely szerint a hazáját fegyverrel védelmező nemesség tagjai a hazát vérükön szerző honfoglaló ősök leszármazottai és örökösei.
A sikeres történelmi korszak végpontját Mátyás uralkodása képezi, aki 1485-ben elfoglalta Bécset, s az ausztriai tartományok nagy része is behódolt neki.
A széthúzás miatti büntetés korszaka nem különül el élesen az Isten kegyelméből virágzó korszaktól, hiszen a „rabló mongol nyila” az 1242-43-as tatárjárásra, a török rabiga a 16-17. századi hódoltsági időszakra utal.
A narratíva, ismét csak általánosítva, a Habsburg uralomig terjed, amikor a magyar üldözötté, idegenné vált saját hazájában.
A „régi dicsőség” elveszett, az ősök hiába haltak a honért, a magyar „szegény bujdosó” lett hazájában.
Mária Terézia uralkodását (1740-80) még a hosszú békés időszaknak köszönhető gazdasági fellendülés jellemezte, s miután a magyar nemesség elfogadta a Pragmatica Sanctiót s felajánlotta „életét és vérét” az uralkodónak, kiegyensúlyozott volt köztük a kapcsolat.
II. József uralkodása idején (1780-90) ez az egyensúly az uralkodó központosító törekvései miatt megbomlott; rendelkezései szinte minden magyar társadalmi csoport érdekeit sértették.
A nemzeti sérelmeket szimbolikusan is kifejezte, hogy József nem koronáztatta meg magát a magyar Szent Koronával.
A nemzeti sérelmek másik, részben ugyancsak szimbolikus megnyilvánulása József nyelvrendeletével volt kapcsolatos; a magyar nemesi nemzettudatban épp ekkor kezdett a magyar nyelv a nemzet reprezentánsává válni a latin helyett, így a Józsefnek tulajdonított németesítési törekvés a nemzethalál félelmét idézte fel a magyar nemesi nemzettudatban.
II. Lipót trónra lépése az uralkodóház és a magyar nemesség közötti viszony normalizálódásának lehetőségét ígérte, ő azonban két év uralkodás után meghalt, s utódja a reformokkal és a nemzeti eszmékkel szemben egyaránt elutasító magatartást tanúsító I. Ferenc lett.
Konzervatív abszolutizmusának működését Európa legjobban szervezett rendőrállama biztosította.
A történelmi helyzet másik meghatározó mozzanatát a napóleoni háborúk jelentették.
Az uralkodó és a nemesség viszonylatában eleinte kiegyensúlyozó szerepe volt a közös ideológiai beállítódásnak (a francia példától való félelem) és a hadiszállításokból adódó gabonakonjunktúrának, a háború következtében romló gazdasági helyzet miatt azonban kiújultak az ellentétek.
1811-ben Ferenc egyötödére leértékelése a papírpénzt, 1821-ben újoncállításra kötelezte a rendeket, 1822-ben pedig felemelte az adót két és félszeresére - ráadásul 1812 után a súlyosbodó helyzet ellenére sem hívta össze az országgyűlést.
Az országon 1822-23-ban - a Hymnus keletkezésének idején - tiltakozási hullám söpört végig, a vármegyék sorban megtagadták a rendeletek végrehajtását.
1823. január 22. - a Hymnus kéziratán jól olvasható a keltezés, bár kevésbé valószínű, hogy Kölcsey egy nap alatt írta a verset. Nyomtatásban 1829-ben, az Aurorában jelent meg.
Nyilvánosan először a pesti Casino felolvasó körének nyitó alkalmán hangzott el - Kölcsey barátja, Bártfay László előadásában, aki arról számolt be, hogy a vers ünnepélyessé tette a megnyitást.
Kölcsey 1832-ben, Versek című kötetében publikálta újra.
Pázmándi Horvát Endre főként azt méltatta a kötetről készült recenziójában, hogy a vers harmonikus kifejezője a magyar karakternek.
A vers korai népszerűségét mutatja, hogy több megzenésítése is készült: Travnyik János kottája az Életképekben jelent meg (1832 körül), Mester Károly zenéje kéziratban maradt.
A megzenésítések nem ok nélkül készültek. Egyre nagyobb igény volt közös, „a nemzet által szentesített” dal iránt, megteremtése hamarosan közügy lett.
A Nemzeti Színház igazgatója, Bartay Endre 1843-ban a Szózat, 1844-ben a Hymnus megzenésítésére tűzött ki pályadíjat.
A Kölcsey-vers megzenésítésének pályázati folyamatát a sajtó nagy figyelemmel követte. A pályázat nyertese Erkel Ferenc lett.
A mű ősbemutatójára (a többi díjazott pályaműével együtt) 1844. július 2-án este került sor.
A Hymnus iránti tömeges figyelem ezzel a megzenésítéssel kezdődött.
Az Életképek tudósítója a patrióta büszkeség hangján számolt be az ősbemutatóról és a dalmű minél hamarabbi ismétlésére és megtanulására biztatott.
A dalmű ősbemutatója után már néhány héttel az olyan ünnepi alkalmak eleme lett, amelyeken hazafias ügy érdekében tömeg gyűlt össze.
Nyilvános ünnepségen először a Széchenyi-gőzhajó avatásakor (1844 augusztusa) hangzott el, és még ugyanebben a hónapban egyházi szertartás keretében is megszólalt: a polgárőrség zászlajának felszentelésekor.
Az oktatási intézmények alkalmain is felhangzott, először diákok énekelték 1844. augusztus 25-én, a vaknövelde vizsgaünnepélyén.
"[A]z aug. 20-i, Szent István-napi megemlékezésekről szóló híradásban Kölcsey Hymnusára mint a nemzeti függetlenség, önállóság jelképére történik először utalás".
A Honderű szerkesztőjét idézi: „Eddig király és hon’ dicsőítésére énekelt néphymnust is - magunknak nem lévén - derék szomszédinktól kelle kölcsönöznünk. Ez szégyen volt ránk nézve, igaz: de ma már másként vagyon. A magyar saját nyelvén, saját szivéből fakadt hangokon tud már fölzengeni dicséneket, a királyt és hont éltetőt.”
A Hymnusz (Erkel helyesírási alakja) az 1848-as forradalmi eseményeknek részese volt, de nem kapott kiemelt szerepet.
A forradalom következtében az Osztrák Császárságban az uralkodó üdvözlésekor megszokott császárhimnusz, a Gotterhalte Magyarországon háttérbe szorult, de helyét hivatalosan nem töltötte be semmi.
A forradalmi törvényhozás a nemzeti felségjelek, a címer és a zászló ügyében intézkedett, azonban hivatalos nemzeti himnuszt nem jelölt ki.
Az egyetlen, de alá nem támasztott adat szerint a dalmű a Gotterhalte helyett hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án, Szent István napján, a Mátyás templomban hangzott el elsőként.
A szabadságharc leverését követően nyilvánosan először a Nemzeti Színházban, a pesti gyermekkórház javára adott est végén hangzott fel (1850 márciusa).
Míg a szabadságharc előtt a hazafiúi érzelmek egyik kedvelt kifejezője volt, most beilleszthető volt a szabadságharc leverése utáni vesztes nemzet, áldozat, „szegény, bujdosó Magyar” (Kölcsey kifejezése a Nemzeti hagyományokban) narratívájába is.
1854-ben legfelső császári leirat tette kötelezővé a Gotterhalte éneklését és előadását hivatalos ünnepségeken.
Arról viszont nincs adat, hogy az önkényuralom idején (a Rákóczi-nótával ellentétben) a dalmű éneklése tiltott lett volna, így a nyilvános ünnepi események, megemlékezések darabja maradhatott.
1856-ban Kölcsey síremlékének avatásakor, 1859-ben a Széphalmon megtartott Kazinczy-ünnepélyen adták elő.
1865-ben a kiegyezést megelőző országgyűlés megnyitóján I. Ferenc József a dalmű által kísérve lépett a trónterembe, de a magyar nemzeti és a dinasztikus szimbólumok használata Magyarországon a továbbiakban többször adtak okot vitára.
A dalmű előadásának reformkori alkalmai a kiegyezést követő évtizedekben követendő mintákká váltak, a „szabadabb politikai körülmények között […] szokássá vált, hogy a hazafias lelkesedés megnyilvánulásaképp, társas összejöveteleken, nyilvános ünnepségeken, az iskolákban is vagy a Hymnust énekelték vagy a Szózatot.”
A Hymnus kapcsán az első Kölcsey-monográfia írója, Vajda Viktor a költemény bensőséges ima-jellegét emelte ki a lelkesedés hangjával ellentétben (1875).
1885-ben Jancsó Benedek Kölcsey-monográfiájában megállapítja, hogy a Hymnus „nemzeti imadallá lett”.
Az „imadal” kifejezés már dallam és szöveg összefonódását jelenti.
Szabó G. Zoltán szerint Jancsó Hymnus-értékelése - a megpróbáltatások, szenvedések idején imadal, nemzeti ünnepeken, a diadal perceiben háladal - a mai napig meghatározó a költeménnyel kapcsolatos megemlékezések hangjában.
A nemzeti gyász alkalmai: 1860-ban a Széchenyi István gróf emlékére összegyűlt tömeg énekelte a Himnuszt a Szózattal együtt.
1894-ben Kossuth Lajos ravatalánál, majd a temetési menetben, spontán módon is el- elhangzott, szintén a Szózattal együtt.
A „dicsőség” alkalmai közt elsőként 1896-ban, a millenniumi ünnepségek megnyitóján szólt.
A dalművet az ünnepi és hazafias alkalmakon való éneklésén túl különböző művészeti ágakban is feldolgozták.
Már 1848-ban Dobsa Lajos Március tizenötödike című vígjátékának első jelenetében a „Hermina” gőzös fedélzetén, az utasok között a fiatalok a Hymnus első szakaszának egy részét éneklik: „Balsors a’ kit régen tép” stb.
Erkel több művében is megidézte saját szerzeményét.
1857-ben a császári pár látogatása alkalmából bemutatott Erzsébet című opera második felvonásában halkan, templomi környezetben szólal meg a dalmű a színpadon, 1867-ben a Dózsa György fináléjában hangzik fel dallama, a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára írt Ünnepi nyitányban pedig Erkel összekapcsolta művét Egressy Béni Szózathoz írt zenéjével.
Szintén 1867-ben Mosonyi Mihály két énekhangra és zongorára készített átiratot a dalműből, Liszt Ferenc zongorára, majd szimfonikus zenekarra írt fantáziát Szózat és Himnusz címmel.
A két dalmű ezen összekapcsolásai adhatták az alapot a ma is fennálló gyakorlat számára: ünnepségek kezdetekor a Himnusz, zárásként pedig a Szózat hangzik el.
A zenei és színpadi feldolgozások mellet a képzőművészetben is megjelent.
Gyulán, Erkel szülővárosában 1893-ban avatták fel a zeneszerző mellszobrát. A talapzat nyugati oldalát a dalmű első sorának szövege és kottája díszíti.
Nagykároly városi tanácsa a millenniumi ünnepségsorozat alkalmából állíttatta fel Kölcsey Ferenc ülő szobrát 1897-ben.
A 20. század elejére a dalmű már olyan fontos szerepet töltött be a közéletben, hogy elindult intézményesülése, és politikai kérdéssé is vált.
A politikában ebben az időszakban főként a szabadságharc utáni elnyomás fájó emlékének említése és a közös uralkodóval mint magyar királlyal kapcsolatos szimbólumhasználat révén került előtérbe.
Az intézményesülés törvényi akadálya az volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának már volt - császárhimnusza.
Országgyűlésen 1901-ben vetődött fel először az egységes magyar nemzet himnuszának kérdése.
Rátkay László képviselő interpellációjában tiltakozott az ellen, hogy egy magyar nemzeti ünnepen az osztrák himnusz szólaljon meg először - folytatódott tehát a vita a magyar és a birodalmi szimbólumok használatának helyei és alkalmai körül.
Széll Kálmán miniszterelnök egy nyilatkozatában a hazai és a birodalmi szimbólumok iránt is lojális igyekezett maradni: „Ha én hallom ezt a dallamot [ti. a Gotterhaltét], az engem a haza iránti érzelmeimben nem zavar meg, époly kevéssé, a mint, hogyha a »Hazádnak rendületlenűl«-t hallom és éneklem, lelkesedem a hazáért és egyformán hű maradok a hazához és a királyhoz.”
1903-ban Pap Zoltán interpellációja nyomán újból napirendre kerül a kérdés, Rátkay László pedig immár törvényjavaslatot nyújtott be „az egységes magyar nemzet himnuszáról” - Kölcsey versét és Erkel Ferenc zenéjét mellékelve a beadványhoz.
Az indoklásban ez állt: „Minden művelt nemzetnek meg van az ő dalba foglalt nemzeti fohásza, melyet hymnusznak nevezünk. A magyar néplélek Kölcsey Ferencz költőnknek Erkel Ferencz dalköltőnk által megzenésített »hymnusz« czimű költeményét avatta fel a magyar nemzet fohászává. Mi sem akadályozza tehát, hogy a magyar népléleknek ezen választása törvényhozás útján is szentesítve legyen.”
Az országgyűlés elfogadta a javaslatot, az uralkodó azonban nem szentesítette, így nem vált kötelező érvényűvé.
Annak ellenére, hogy jogszabály nem kodifikálta, a 20. század elejétől fogva Kölcsey Ferenc verse Erkel Ferenc zenéjével a magyar nemzet himnuszának tekinthető.
A Himnusz (a szabadságharc korával ellentétben) bekerült a katonazenekarok repertoárjába.
Gramofonfelvétel készült 1911 körül a császári és királyi 23. gyalogezred zenekarával.
A honfoglalás 1100. évfordulója és a magyar identitás
Az Apáczai Kiadó a millecentenárium emlékének szeretne tisztelegni ezzel a kiadvánnyal, amelyben Feszty Árpád A magyarok bejövetele című képének bemutatásával adózunk legnagyobb történelmi eseményünknek, a honfoglalásnak.
Könyvünk két részből áll: az első részben bemutatjuk: Feszty Árpád életét és munkásságát; A Feszty-körkép történetét a millenniumtól a millecentenáriumig; A panorámakép rövid kritikáját;A Feszty-körkép restaurálását; A körkép hat fő részének elemzését; és a Honfoglalás történetét a Hóman-Szekfű -féle kutatások és leírások alapján.
A könyv második részében 3,65 m hosszú és 33 cm magas leporellóban színes mellékletként mutatjuk be a 120 méter hosszú és 15 méter magas körképet és diorámát.
25 év erőfeszítése, rengeteg munka és még több pénz kellett ahhoz, hogy a nemzeti romantika egyik legnagyobb alkotása, a 120×15méteres festmény a hozzá tartozó diorámával együtt megtekinthető legyen.
A Feszty-körkép a legméltóbb helyre került, mert az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark jurtát formázó kiállítócsarnokában csodálható meg, amely kifejezetten a panorámakép számára épült.
A körkép a honfoglalás felemelő eseményét örökíti meg, az első országgyűlés színhelyén, Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban.
Nagyon szeretnénk, ha egyszer minden magyar megnézné ezt a festményt, és leróná kegyeletét valóságos és képzeletbeli őseink előtt.
A nyugati faluvégen áll. A képviselőtestület 1995-ben egy bizottságot hozott létre a honfoglalás 1100. évfordulójának méltó megünneplésére. Az szervező és előkészítő munka nagy részét Perjési János alpolgármester és Simándi István, az Egyesület Zamárdiért akkori elnöke vállalta.
Az emlékmű elkészítésére Szervátiusz Tibor szobrászművészt kérték fel, aki a süttői bányában személyesen választotta ki a követ.
Az emlékmű felavatására 1996. augusztus 19-én került sor. Az ünnepi beszédet Fekete Gyula József Attila-díjas író tartotta.
A kő felirata: „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére / Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére / Merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának / Árpád hős magzatjai felvirágozának.”
A felirat a rakamazi turulmadárt ábrázoló hajkorong-lelet kőbe vésett másolata.
Különösen nyári alkonyatkor „kel életre” a turul, amikor a Tihany felől érkező alacsony napsugarak kiemelik sziluettjét.
Az Óbecsei Városi Múzeum és a Magyar Turán Alapítvány szervezésében, Raško Ramadanski régész rendezésében, a magyar himnusz szövegéből átvett cím alatt („Őseinket felhozád…” - Leletek a korai középkor és a magyarok bejövetele idejéből) nyílt nagy érdeklődésre számot tartó, országos viszonylatban is egyedülálló tárlat az Óbecsei Városi Múzeum gyűjteményéből.
Másnap a múzeum udvarában honfoglalás kori magyar fegyverek és viseletek bemutatóját tartották a Magyar Turán Alapítvány és a Délvidéki Turán Egyesület, majd A honfoglalás kori magyarság a természettudományos kutatások tükrében címmel Bíró András Zsolt antropológusnak, humánbiológusnak, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatójának tudományos ismeretterjesztő előadását hallgathatták meg az érdeklődők az intézmény nemrég felújított kiállítótermében.
- Őseink öröksége nem csak a történelemkönyvek lapjain fontos. Őseink kultúrája, tárgyai, fegyverei a kutatás és bemutatás révén életre kelnek, és közelebb hozzák a bennünk élő múltat. Közös történet ez, a vidék története. Elődjeink itt éltek és alkottak, itt lettek eltemetve, a kultúrájukat tovább kell vinni - mondta a kiállítás megnyitóján Bíró András Zsolt, kiemelve a tudományos kutatások eredményeinek fontosságát.
Gábor Emese portrészobrász az arcrekonstrukció bonyolult létrehozásáról szólt.
Érdekességként mondta el, hogy az Óbecse községhez tartozó Péterréve területén végzett ásatások helyszínén jó állapotban lévő, X. századból származó honfoglalás kori női csontvázra leltek, akinek fizikai antropológiai mércéknek megfelelő hű arcmását igyekeztek elkészíteni.
A leletek a magyarok bejöveteléről tanúskodnak, és új fényt visznek a X. század kutatási eredményeibe, mondta köszöntőbeszédében Aleksandar Uzelac, a Belgrádi Történelmi Intézet munkatársa.
Raško Ramadanski archeológus a rendezvény elnevezése kapcsán kiemelte, hogy az a magyar himnusz egy sora, mely a korai középkort szimbolizálja.
Fontos a X. század, az országok alapítása, jó tudni, hogy a magyarok mikor jöttek erre a tájra.
Nagy érdeklődés övezte a múzeumudvarban felállított jurtát, valamint a honfoglalás kori magyar fegyverek és viseletek bemutatóját.
Bíró András Zsolt előadására várva ismét megtelt a múzeum érdeklődőkkel.
A magyarság eredetével kapcsolatban a XIX. század közepe óta vita folyik a különböző álláspontok között. A történelemkönyveket lapozva láthatjuk a magyarság finnugor eredetének elméletét, de az erre vonatkozó antropológiai, régészeti, nyelvi és genetikai kutatások ettől az elmélettől eltérnek - hangsúlyozta.
Már elfogadják, hogy a honfoglaló magyarok embertani jellege és kultúrája inkább az iráni és szkíta hatásokat is magában foglaló közép-ázsiai népességgel mutat hasonlóságot, és a magyar törzsek eredete jelentős részben a hun törzsszövetség bizonyos népességeivel is szoros kapcsolatban lehetett.
Bíró András Zsolt beszélt Árpádról, Álmos fejedelemről, Emese álmának legendájáról, a magyarok ősi jelképéről, a turulról, Attiláról, a hunok nagy fejedelméről, a nomád életről, a vándorlásokról.
Szóba került, hogy a magyarok életében a lovak a hadjáratokban és a harcokban, de a mindennapok során is döntő szerepet töltöttek be.
Külön kitért a lovas temetkezésre.
Érdekességként említette, hogy a IX. századi, tehát honfoglalás kori lovak csontjából kivont DNS-minták vizsgálata arra utal, hogy a mai lovak közül a türkmén lovak állnak a legközelebb az ősi magyarok lovához.
Ismertette a kutatások mibenlétét és azt, hogy egy-egy jelleg egy régióban mikor jelent meg, netán idővel milyen új jelleget öltött.
Az európai és a közép-ázsiai országokkal együttműködve nemzetközi adatbázist hoztak létre.
Több mint 35 000 ember adatait gyűjtötték össze, így keresték az összefüggéseket, és kapták meg a honfoglalás kori magyarok karakterét is.
Szent István Király és az Államalapítás Története - Tökéletlen Történelem - [TT]
tags: #arpad #hos #magzatjai #felviragozanak