A terhesség alatti hormonváltozások a nők felénél vezetnek a visszerek megjelenéséhez, illetve a már fennálló visszeres panaszok is fokozódnak várandósság idején. Az esetek többségében a terhességi visszér nem jelent veszélyt a magzatra és szülést követően visszafejlődnek a tágulatok, ám a terhesség előtt fennálló, illetve a terhesség után fennmaradó visszerekkel foglalkozni kell.
Miért alakulhat ki visszér a terhesség alatt?
Felmérések szerint a várandós nők ötven százalékának alakul ki visszértágulata. Ezen esetek hetvenöt százaléka az első, húsz százaléka a második, és öt százaléka a harmadik trimeszterben alakul ki. Ebből az következik, hogy a hormonális változás az elsődleges kiváltó ok, nem pedig a növekvő magzat térszűkítő hatása, vagy a növekvő vérmennyiség nyomást fokozó hatása. A magzat növekedése nem magának a visszereknek a kialakulásában, hanem inkább a visszeresség későbbi romlásában, a betegség progressziójában játszik szerepet.
A visszeresség lényege a felületes vénák kitágulását az erekben megnövekedő nyomás okozza, ami nehezíti a visszér kiürülését. A megnehezített kiürülés miatt a mögöttes vénaszakaszokban pangás lép fel. A pangás miatt a vénafalra fehérvérsejtek tapadnak ki, melyek bizonyos érfalkárosító anyagok termelése révén tönkreteszik a visszerek falát, melynek eredménye a vénafal meggyengülése, kitágulása. A terhességi visszérbetegség kialakulásának elsődleges oka tehát a terhességi hormonok (ösztradiol, progeszteron) termelődése, melyek különböző mechanizmusok révén vezetnek a visszértágulatok megjelenéséhez.
A visszeresség megjelenését a női nemi hormonok általában is jelentősen befolyásolják, ezért nők esetében sokkal gyakoribb a visszeresség, mint a férfiak körében. A felületes hajszálerek, a pókvénák, illetve a tágult visszerek a hormonális háttér miatt csak a pubertást követően jelennek meg, illetve terhesség alatt jellemző a kialakulásuk. A női hormonok visszerességet okozó mechanizmusai között szerepel a különböző erek közötti összeköttetések (arteriovenosus shunt) megnyílása. A másik, fontosabb mechanizmus az, amikor hormonhatásra csökken a visszerek tónusa, a vénafal ellenállóképessége.
A terhesség során termelődő hormonok feladata a simaizmok, elsősorban a méh simaizmának tágítása, ami felkészíti a méhet a magzat növekedésére. A folyamat másodlagos hatása azonban a vénafalak ellazítása is, ami miatt az ér nem képes ellenállni a véroszlop nyomásának, így a véna kitágul. Ilyen esetekben a vénatágulat következtében, tehát másodlagosan alakul ki vénafali billentyűelégtelenség, ezáltal romlik a visszerekben a keringés.
Nagyobb a terhességi visszerek megjelenésének a valószínűsége akkor, ha a hajlam öröklődik (a családban jellemző a terhesség alatt újonnan megjelenő visszér), illetve többszöri terhesség esetén (ha nem az első várandósságról van szó).
A terhességi visszérbetegség kialakulásának kockázatai
A terhesség alatt kialakuló visszerek jellegzetességei, hogy a lábszáron megjelenő terhességi visszerek annyiban különböznek a szokványos visszerektől, hogy a tágult erek feszesebbek, tágabbak, vörhenyesebb színűek, kiterjedtebbek. Speciálisan terhességben jelennek meg a gáttáji és a kismedencei vénatágulatok. A gáttáj, szeméremtáji visszeresség esetén a nagyajkakon vagy a gáttájon alakulnak ki tágult vénák. A kismedencei visszeresség az ún. kismedencei pangás szindróma képében jelenik meg, melyre jellemző az alhasi fájdalom, gáttáji húzó érzés, erőteljes vizelési inger, valamint látható visszértágulat a külső nemi szerveken, a gáttájon és a lágyékhajlatban. Ezek a speciális visszerek általában nem az első terhesség alkalmával, hanem többszörös terhességet követően alakulnak ki, és a legtöbb esetben a szülés után csaknem teljesen visszafejlődnek.
A terhesség alatt kialakult visszeresség nem jelent közvetlen veszélyt sem a kismama, sem a magzat számára, viszont jelentős életminőség-romlást okoz. A visszértágulat ugyanakkor komplikációkhoz vezethet, amelyek közvetve károsíthatják az anya és a baba egészségét. Ezek közül a felületes visszérgyulladás a leggyakoribb, ami az alsó végtag érintett területén fájdalmas, piros, nyomásérzékeny folttal jár. Legtöbbször néhány nap alatt magától is elmúlik, ám időnként vérrög kialakulásával jár.
Komoly gondot jelenthet a terhesség vállalása már meglévő visszérbetegséggel, mert a fennálló vénatágulat a terhesség alatt jelentősen romlik, kellemetlen panaszok, helyrehozhatatlan bőrszövődmények, ismétlődő visszérgyulladások, trombózis alakulhat ki. Mindezek miatt a terhesség előtt érdemes a visszérműtét elvégzése, mert ugyan nem lehet garantálni a kiújulás mentességet, de az ismételten fellépő kisfokú visszértágulat könnyebben megoldható.
A visszeresség további rizikótényezője a terhesség alatti és gyermekágyi trombózisnak, ugyanakkor a mélyvénás trombózis a visszértől függetlenül is kialakulhat a terhességhez kapcsolódóan, ezért fokozott trombózisveszély esetén (öröklött trombózishajlam, több rizikótényező egyidejű fennállása) szükséges lehet a megelőző véralvadásgátló kezelés is.
Ezt teheti a terhességi visszerek ellen
A terhesség alatt megjelenő visszeresség nem szüntethető meg, azonban a vele járó panaszok enyhíthetőek, a visszértágulat fokozódása lassítható. A vérkeringés megkönnyíthető a láb felpolcolásával, könnyű lábtorna (pl. bokakörzés) rendszeres gyakorlásával, rendszeres mozgással, bő ruházat viselésével, a túl meleg fürdő kerülésével, és szükség esetén kompressziós harisnya viselésével.
A vénás rendszerre nehezedő nyomás csökkenthető a cipekedés mellőzésével, és a terhesség alatti súlygyarapodás kontrollálásával. A vénaerősítő gyógyszerek magzatkárosító hatása nem ismert, azonban - mint minden esetben - mindenképp beszéljen orvosával gyógyszer szedéséről, és olvassa el az adott készítmény betegtájékoztatóját.
Visszérműtét elvégzése a terhesség előtt (korábban is fennálló visszeresség esetén), illetve a szülés után (a terhesség alatt megjelenő, ám tartósan fennmaradó visszér esetén) javasolt. Amennyiben visszérgyulladásra vagy trombózisra utaló panaszokat tapasztal, mindenképp orvoshoz kell fordulni.
Terhességi visszerek a szülés után
Szülést követően a hormonszintek csökkenésével a visszerek visszanyerhetik tónusukat, újra ellent tudnak állni a véroszlop nyomásának, a tágult vénák legtöbbször részben vagy teljesen visszafejlődnek. Ez a visszahúzódás csak a terhesség során kialakult visszerekkel zajlik le, a terhesség előtt is meglévő visszerek sajnos már nem tudnak visszafejlődni.
Amennyiben a visszértágulat nem múlik el teljesen a terhesség utáni időszakban, akkor a megmaradó kisfokú visszeresség elindítója lehet a visszérbetegség folyamatának, ami kezelés nélkül idővel fokozódik, továbbá az újabb terhességek az állapot súlyosbodásához vezethetnek.
Terhességi visszér kezelés
