A megtermékenyítés, barázdálódás és beágyazódás folyamata

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben, ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni.

A megtermékenyítés

A megtermékenyítés a petevezetékben történik. Egy db spermium behatol a petesejtbe, ez a fogantatás pillanata. 1) A megtermékenyítéssel kialakul a diploid zigóta, melyet egy haploid petesejt és egy haploid hímivarsejt hoz létre. A megtermékenyített petesejt, vagy zigóta a petevezetékben 5-7 napig vándorol, közben fejlődésnek indul.

Sokan azt hiszik, hogy a megtermékenyítés a méhben vagy a petefészkekben történik, de ez nem igaz. A megtermékenyítés a petevezetékekben zajlik, amelyek összekötik a petefészket a méhvel. Ha megtörténik a megtermékenyítés, ezt az újonnan megtermékenyített sejtet zigótának nevezik. Innen a zigóta a petevezetéken lefelé halad a méhbe. Ha a petevezetéke elzáródott vagy hiányzik, még mindig lehetséges a teherbeesés.

Normál körülmények között egy menstruációs ciklusban egy petesejt érik meg. Viszonylag kis arányban előfordul, hogy nem egy, hanem két petesejt termékenyül meg, és ikerterhesség keletkezik. Nagyjából minden 85. terhességre esik egy ikerterhesség. A többes ikrek - három, négy iker - előfordulása még ritkább. Az elmúlt években a meddőség kezelésére alkalmazott eljárások miatt gyakoribbak az ikerterhességek. Az ikerterhességek többsége úgy alakul ki, hogy, valószínűleg örökletes hajlam miatt, egyes nőkben nem egy, hanem több petesejt érik meg. Az ilyen terhességből született ikrek nem hasonlítanak egymásra úgy, mint amikor úgy alakul ki ikerterhesség, hogy a megtermékenyített petesejtből két embrió fejlődik ki.

3. A megtermékenyítés nem mindig történik meg, még akkor sem, ha peteérésed van. Számos oka lehet annak, hogy miért nem történik meg a megtermékenyítés. Ide tartozik a fogamzásgátlás és a meddőség is.

A barázdálódás

A barázdálódás a megtermékenyítéstől a 2. hét végéig tart, a pete gyors ütemben sok apró sejtre osztódik, a 16 sejtre való oszlás után a fejlődő pete leginkább egy szederbogyóhoz hasonlít. A méhkürtben megtermékenyült pete ekkorra (5. nap) a méh üregébe érkezik. A 16 sejtes petében egy üreg keletkezik, innentől a neve hólyagcsíra (blastula).

2) Ahhoz, hogy az egyed szervezete, minden szerve kialakulhasson és megfelelő méretet elérjen, elegendő számú sejt szükséges. 3) Azok az ivarsejtképző őssejtek, amelyek a fejlődő ivarmirigyekbe betelepülnek, szintén diploid sejtek; számfelező osztódáson majd csak a szervtelepbe településük után esnek át (ekkor hoznak létre haploid ivarsejt fejlődési alakokat). 5) Annak ellenére, hogy minden sejt azonos genommal rendelkezik, a fejlődés során a sejtek között különbségek (differenciák) alakulnak ki. Ez annak köszönhető, hogy a minden sejt rendelkezésére álló génkészletből egyes sejtek más és más géneket kezdenek "használni", illetve "nem használni". 7) Ahogy korábban láttuk, azt, hogy egy gén fehérjévé átírható ("használható") vagy sem, az adott DNS-szakasz és a hozzá kapcsolódó fehérjék kémiai szerkezete határozza meg. Azok a szerkezeti elemek (kémiai csoportok), amik a génátírás lehetőségét megváltoztatják, az ún. 8) Az epigenetikus jelek környezeti hatásokra "rakódnak" rá egy-egy sejt meghatározott DNS-szakaszára.

A megtermékenyülést követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó. A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

A megtermékenyült petesejt osztódását követően kialakul az úgynevezett hólyagcsíra, amely egy sejtréteggel körülvett üreg, az üreg falán egy sejttömörülés helyezkedik el, ez az embriócsomó. Az embriócsomóból fejlődik majd ki az embrió, az első lépés a csíralemezek kialakulása. A csíralemezekből képződnek az egyes szervek. Az embriócsomó üreg felőli oldalán lévő sejtekből egy sejtréteg alakul ki, az elsődleges endoderma, ez a sejtréteg a hólyagcsíra üregéből elkülönít egy másik üreget (mintha a labdában lenne egy kisebb labda), az elsődleges szikhólyagot. Az embriócsomó belső része elfolyósodik, kialakul egy másik üreg, amit amnionüregnek hívunk, ennek az elsődleges szikhólyag felőli oldalán lakul ki az ektoderma. Így van egy nagy labdánk, amiben van két egymással összeforrasztott labda. A két labda összeforrasztásánál találjuk az endodermát és az ektodermát, a két sejtréteg között alakul ki a mezoderma. Az ektodermából alakul ki később pl. a bőr, az idegrendszer, a mezodermából az izom- és csontrendszer, az endodermából a zsigeri szervek (szív, máj, lép).

Beágyazódás

A megtermékenyítés utáni 6-7. napon kezdődik meg a beágyazódás úgy, hogy a pete külső sejtjei mintegy feloldják a méhnyálkahártyát, így a pete besüpped a nyálkahártyába, felette a nyálkahártya visszazáródik.

Ha nincs semmilyen szövődmény, akkor a megtermékenyített petesejtnek (embriónak) a megvastagodott méhfalhoz „tapadva” kell beágyazódnia a méhbe. Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium (ACOG) csak akkor tekint valakit terhesnek, ha az embrió sikeresen beágyazódott a méhfalba. Más szóval a beágyazódás a terhesség kezdetét jelzi.

A megtermékenyülés utáni 5-7. napon érkezik meg a blasztocita, amely egy 2-3 napos várakozást követően beágyazódik. A beágyazódás öt napig tart. Ettől a pillanattól kezdve a nő szervezetében rohamosan nő a HCG-hormon mennyisége. A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, és fejlődik tovább, alakul ki a terhesség. A többi megtermékenyített petesejt, tehát a megtermékenyített petesejtek 70-75 százaléka elhal és észrevétlenül távozik a szervezetből.

A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

Az embrió fejlődése

A terhesség 8. hetének végéig a megtermékenyített petesejtet embriónak nevezik. Orvosi értelemben a 9. hét elejétől már magzatnak számít.

Az egyedfejlődésben a megtermékenyítést követő 3. héttől a 8. hétig tartó időszak az embrionális fejlődés szakasza. A második hét végére kialakuló sejttelepekből a 10. hétre a szerv nagy része kialakul. A három sejttelepből: az ektodermából, az endodermából és a mezodermából fejlődnek a későbbi szervek. Az ektodermából alakul ki később pl. a bőr, az idegrendszer, a mezodermából az izom- és csontrendszer, az endodermából a zsigeri szervek (szív, máj, lép). A negyedik héten már elindul a végtagok fejlődése, a fej két oldalán a szem illetve a belsőfül kezdeményei megjelennek. Az ötödik héten a testtájak már jól elkülönülnek egymástól. Ebben az időszakban indul meg a fej gyors növekedése, ami az agyvelő gyors fejlődésének eredménye. A hatodik héttől felgyorsul a fejlődés, az ekkor kb. 2 cm-es embrióban megkezdődik a csontrendszer kialakulása. A 7-8. héten az embrió már ember formájú, a hossza kb. 3 cm.

A beágyazódás jelei

A beágyazódást követően szervezetedben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Fontos tehát szem előtt tartani: az alábbi tünetek nem feltétlenül garantálják azt, hogy terhes vagy, és ha nincsenek tüneteid, az sem jelenti azt, hogy nem vagy terhes!

A beágyazódás lehetséges jelei:

• Pecsételő vérzés. A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés. A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása. Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás. A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz. Ez persze a menstruációnak is egyik nagyon gyakori jele, hiszen a progeszteronszint a menstruáció érkezése előtt is megemelkedik.
• Mellérzékenység. Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat. Habár sok nő tapasztalja ezt a tünetet menstruáció előtt is, a terhesség korai szakaszában a szokottnál általában észrevehetőbb, erőteljesebb.
• Rosszullét. A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb. A progeszteron lelassítja az emésztésedet, a hCG-szint emelkedése pedig érzékenyebbé teszi a szaglásodat - ezek a mellékhatások még rosszabbá tehetik a problémát.
• Fejfájás. A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás. Egyik pillanatban a fellegekben jársz, másikban bőgsz a tévé előtt? Alig várod, hogy, a nap végén láthasd a párodat, de később ok nélkül begurulsz rá? Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás. Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet. Ez eltér a menstruációt jelző csökkenéstől, ugyanis nem tartós, egyetlen napig tart és utána visszaáll. A változás néhány tized fok (pl. 36,6 °C-ról 36,4 °C-ra), ezért nagyon tudatosan kell figyelned a bazális hőmérsékletet (végbélben mért testhőmérséklet reggel, közvetlenül ébredés után, mozgás és étkezés előtt), hogy észrevedd.

Beágyazódási problémák

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhat:

• a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• a méh gyulladásos betegsége, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• pajzsmirigy-alulműködés
• elhízottság
• dohányzás
• korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

A sikeres beágyazódás támogatása

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása, és így tovább.

tags: #megtermekenyites #beagyazodas #barazdalodas #tetel