A császármetszés egy nagy hasi műtét, melynek az anyára és az újszülöttre nézve is lehetnek szövődményei. Mint minden sebészeti beavatkozásnál a leggyakoribb problémák a vérzés, fertőzés (sepsis és ennek következtében lehetséges méheltávolítás) és sérülés (anyánál: hólyag és bélsérülés, babánál: szike által okozott bemetszés, idegsérülés, csonttörés) lehetnek.
A császármetszés során 7 réteg (!) szövet átvágása történik, melyek a következők: bőr, zsírréteg, hasfali kötőszövetek, hasizmok, az izmokat borító kötőszövet, az izmokat rögzítő szalagok, méh, magzatburok. Bár a gyermek kiemelését követően a sebész az egyes rétegeket összevarrja, a sebszéleket egyesíti, ám a rétegek mindegyikében képződhet heg, amely a szomszédos réteghez tapadhat, megakadályozva, hogy a rétegek egymáson elmozduljanak, elcsússzanak.
A császármetszés utáni sebfertőzés gyakoribb, mint gondolnánk: becslések szerint az újdonsült anyukák 3-15 százalékánál lép fel valamilyen szövődmény a gyógyuláskor. Ezek kialakulásáért jellemzően a sebbe jutó kórokozók a felelősek. A leggyakrabban a Staphylococcus aureus nevű baktérium talál utat a frissen műtött sebbe, ami nem meglepő, mivel ez a típusú baktérium gyakran megtalálható az egészséges emberek bőrén, de a Streptococcus és az Enterococcus baktériumtörzsek is könnyen okozhatnak galibát.
A császármetszés utáni belobbanás, vagyis a sebfertőzés tünetei nem azonnal jelentkeznek, 4-7 nap is eltelhet, mire az anyukának feltűnik, hogy a seb nem a megszokott módon gyógyul. A leggyakoribb tünetek a láz (38-39,4 °C), a sebérzékenység, helyi bőrpír és duzzanat, valamint alhasi fájdalom. Ezen kívül előfordulhat erős hasi fájdalom, a seb duzzanata, gennyes váladékozás, sebfájdalom, mely nem múlik vagy súlyosbodik, fájdalmas vizelés, kellemetlen szagú hüvelyváladék, erős vérzés (ha egy órán belül betétcserére van szükség), vérrögöket tartalmazó vérzés, lábfájdalom vagy duzzanat.
Szintén nem jelent jót, ha a vágás mérete megváltozik, eldeformálódik, átlátszó vagy sárgás, véres, kellemetlen szagú váladék ürül belőle. Ilyenkor azonnal forduljunk orvoshoz, éppúgy, mint amikor a varratok mentén a seb részben vagy egészben szétnyílik.
Az is felülfertőződésre utaló jel, ha az anyuka a bőrtünetek mellett lázat, hidegrázást, verejtékezést, étvágytalanságot, levertséget, izomfájdalmakat vagy dekoncentrációt tapasztal, ez esetben is sürgősen orvosi segítséget kell kérni.
A császármetszés utáni sebgyógyulás alkattól és számos tényezőtől függ. A sebgyógyulásnak több fázisa van. Az első a vasculáris/zellurális fázis (0-5 nap), melyet bőrpír, duzzanat, melegség, érzékenység jellemezhet. Ezt követi a proliferációs szak (5-21. nap), amikor a fibroblast és a granulációs szövet jelenik meg. A harmadik szakasz a konszolidációs szakasz (21-60. nap), amikor az új szövet vastagodik, erősödik. A negyedik, átépülési fázis (60-360 nap) erős kollagénszintézissel jár.
A sebfertőzés elkerülésére első naptól kezdve törekedni kell. Legfontosabb a seb tisztán tartása, és a kötés gyakori cseréje, különösen, ha víz éri azt. A kötést addig nem szabad levenni, amíg a kezelőorvos nem javasolja. Általában a varratszedésig - amire tíz nappal a műtét után kerül sor - érdemes várni vele.
Kockázati tényezők
Egyes nőknél magasabb a valószínűsége a császármetszéses sebfertőzésnek. A leggyakoribb kockázati tényezők a következők:
- Elhízás
- Cukorbetegség vagy immunszupresszív rendellenesség
- Chorioamnionitis (a magzatvíz és a magzati membrán fertőzése)
- Hosszú távú szteroidhasználat
- Nem megfelelő prenatális ellátás
- Korábbi császármetszés
- Elhúzódó szülés vagy műtét
- Túlzott vérveszteség
A túlsúly is több szempontból veszélyezteti a császáros anyukák regenerálódását. A zsírtöbblet miatt lassulnak a sebgyógyulási folyamatok, nehezebb lehet tisztán tartani a sebet, és nagyobb a hegszétválás kockázata.
A terhesség alatti dohányzás is negatívan befolyásolhatja a sebgyógyulást.
A sebgyógyulás fázisai és lehetséges problémák
A császármetszés utáni sebgyógyulás során a sejtek különböző fázisokon mennek keresztül a gyógyulás érdekében. Az első szakaszban a seb befedődik, fibrinképződés kezdődik. A második szakaszban új, rugalmas szövetek épülnek be. A harmadik szakaszban az új szövet vastagszik, erősödik, rugalmassága nő. A negyedik, átépülési fázisban a kollagénszintézis a jellemző.
Azonban a külső heg gyógyulása nem jelenti feltétlenül a teljes felépülést. A hasüregben, a szem számára láthatatlanul is zajlanak gyógyulási folyamatok, amelyek szövődményekkel járhatnak. Ezek leggyakrabban **hasűri összenövések**, amelyeket a kollagénrostok túlburjánzása okoz.
Az összenövések akár hetekig is tünetmentesek lehetnek, később az esetleges emésztési panaszok, vizelettartási problémák, menstruációs zavarok, a megváltozott testtartás, a túlérzékeny bőr és az ismeretlen eredetű krónikus fájdalom hívhatják fel rá a figyelmet. Az érintett anyukák gyakran panaszkodnak arra, hogy a hegük érzékenyen, fájdalmasan reagál az időjárási változásokra, egyeseknél szex közben jelentkező kellemetlen érzés, másoknál későbbi gyermekvállalás sikertelensége nyomán derül fény az összenövésekre.
A viszketésre is érdemes odafigyelni. A műtét utáni egy-két hétben teljesen normális, ha a gyógyulófélben lévő seb viszket, ám ha az érzés később is fennáll, az az új kutatások szerint akár az összenövések jele is lehet.
A sebfertőzés diagnózisa és kezelése
Sok esetben a császármetszéses sebfertőzést még a kismama kórházból történő hazabocsátása előtt kezelik, ugyanakkor sok esetben a fertőzés csak otthon, a szülést követő hetekben jelentkezik. Emiatt az ilyen típusú sebfertőzések jelentős részét csak a kontroll ellenőrzésen diagnosztizálják.
A sebfertőzést az alábbiak alapján állapítják meg: a seb kinézete, a gyógyulás előrehaladottsága, fertőzés tüneteinek jelenléte, bizonyos baktériumok jelenléte. Előfordulhat, hogy az orvosnak fel kell nyitnia a sebet a pontos diagnózis és a megfelelő kezelés érdekében. Amennyiben a sebből gennyes váladék folyik, azt el kell távolítani, illetve az orvos mintát küldhet belőle a laboratóriumnak, hogy megállapítsák, milyen baktérium van jelen benne.
Sebcellulitis esetén a kifejezetten a Staphylococcus és Streptococcus baktériumokat célzó antibiotikumok segítenek a fertőzés kezelésében. A kórházban a sebfertőzéseket általában intravénás antibiotikumokkal kezelik. A tályogok kezelése is antibiotikumokkal történik, és különös gondosságot igényel. Orvosa megnyitja a fertőzött területet, majd kiüríti a gennyt. Miután a területet óvatosan megmossa, a gennyfelhalmozódást egy antiszeptikus anyaggal akadályozza meg. A megfelelő gyógyulás érdekében a sebet rendszeresen kell ellenőrizni.
Megelőzés és gondozás
A császármetszés utáni felépülés során kiemelt figyelmet kell fordítani a seb ápolására. A seb körüli bőrfelület megtisztítása után alaposan vizsgáljuk meg a vágást, lefertőtlenített kézzel óvatosan érintsük meg és figyeljük meg, hogyan változott a külseje, formája, színe, hőmérséklete.
A seb körüli bőr meleg, duzzadt és piros, nyomásra érzékeny, az már a gyulladás jele. Szintén nem jelent jót, ha a vágás mérete megváltozik, eldeformálódik, átlátszó vagy sárgás, véres, kellemetlen szagú váladék ürül belőle.
A higiéniai előírások betartása sajnos önmagában még nem garantálja, hogy elkerüljük a sebfertőződést. Számos olyan tényező adódhat ugyanis, amelyek növelhetik a fertőzések rizikóját. Ilyen például a (terhességi) cukorbetegség, amely hozzájárul a romló vérkeringéshez, ezzel jelentősen hátráltatva a sebgyógyulás folyamatát, de megfigyelések szerint az ikerterhesség, a nagy bemetszés, az elhúzódó műtét, a sürgősségi beavatkozás és a többedik alkalommal elvégzett császármetszés is növeli a seb elfertőződésének kockázatát.
A császármetszés utáni hetekben a hegkezelés, hegmasszázs segíthet a szövetek rugalmasságának megőrzésében és az összenövések lazításában. A 3D légzés és keringésjavító torna is hozzájárulhat a gyorsabb regenerálódáshoz.
A rendszeres mozgás, a rutinossá vált hegkezelés mellett rengeteget segíthet, hogy kismedencénk, így hegünk jó keringésű legyen.
A császármetszés általi szülés számtalan rizikót és szövődményt hordoz magában, mégis egyre több manapság a nagy hasi műtét során született gyermek. Az egyik leggyakoribb szövődménye a beavatkozásnak az összenövések keletkezése.
Császármetszés utáni sebkezelés
A császármetszéssel szült nők 7-18%-ának van hegfájdalma 1 év műtét után, és 15-25%-ukat zavarja a heg jelenléte és láthatósága 5 évvel később is.
A modern műtéti eljárásnak köszönhetően a császármetszéses szülés ma már jóval rövidebb, mint néhány évtizede, kb. 20-30 perc. A szövetkímélő varratok használata csökkenti a gyógyulási időt.
Fontos azonban kiemelni, hogy császármetszés után nagyobb esély van szövődményekre, például vérzésre, lázra. Ezek többnyire a beavatkozás utáni héten jelentkeznek. Ritka, de súlyos késői szövődmény lehet a hegterhesség.
A császármetszés után a hasizmok középvonalban való szétválásának (rectus diastasis) kialakulása vagy annak erősödése is előfordulhat. A terhesség során már kialakult rectus diastasis gyógyulási nehézségei is súlyosbodhatnak.
A manuálterápia, köpölyözés, viscerális masszázs és száraztű-kezelés segíthet a hegszövet és az összenövések okozta problémák enyhítésében. Ezek a módszerek javíthatják a vérkeringést, csökkenthetik a fájdalmat és helyreállíthatják a szervek mobilitását.
tags: #csaszarmetszes #utani #belosszenoves #tunetei