A gyermekek védelme társadalmi, politikai és gazdasági összefüggésektől soha nem választható külön. Magyarországon a rendszerváltás óta a demokratikus intézményrendszer kiépítése és működtetése folyamatosan átalakulóban van, ami sok "áldozattal" járt. A piacgazdasági szerkezet kialakulásával, a versenyképesség bevezetésével a munkáltatók érdekei azt diktálták, hogy az elvégzendő munkát szakképzett, lehetőleg fiatal munkavállaló végezze. A munkaerőpiacon sok családfenntartónak nem voltak meg ehhez a munkavégzéshez szükséges feltételei.
A kedvezőtlen helyzetben került családokban az alacsony iskolázottsággal rendelkező szülők gyermekeik eltartásához, életkörülményük romlásának elkerüléséhez nagy szükség mutatkozik a gyermekjóléti, illetve a gyermekvédelmi intézmények segítségére. A gazdasági-politikai változások a gyermekvédelmi intézményrendszert sem kerülték el. A 80-as évekre a szocialista típusú gyermekvédelmi rendszer elavult, a szakemberek egyre erőteljesebben követelték a sürgős reformokat.
A Gyermekvédelem Történelmi Fejlődése Magyarországon
A gyermekek védelméről és a gyámügyigazgatásról, 12 éven keresztül folytatott szakmai és politikai egyeztetés után 1997-ben született meg az első gyermekvédelmi törvény. Ezt megelőzően, 1901-ben Széll Kálmán miniszterelnök idején jelent meg az első gyermekvédelmi törvény, az 1901. évi VIII. törvénycikk. A korabeli egyházi és társadalmi gyermekvédelem esetlegességeinek túllépését az 1886. évi XXII. törvénycikk kísérelte meg, mely alapján az elhagyott gyermekek gondozása a községek körébe utaltatott. Az 1898. évi XXI. törvénycikk ezt a problémát már központi feladatként kezelte. Tényleges megoldást az 1901. évi VIII. és XXI. törvénycikkek, az úgynevezett Széll Kálmán-féle törvények hoztak, "melyek az állami gyermekvédelem alapjait rakták le, és amelyek szerint a magyar állam elismerte minden anyagi értelemben vett elhagyatottnak nyilvánított gyerekek jogát az állami oltalomra." A gyermekvédelmi törvény és szabályrendelet 1902. szeptember 1-jén lépett életbe.
1906-ban a gyermekvédelmi igazgatás központi szervezeti egységévé a menhelyek váltak. Feladatuk volt a gondozásba vett gyerekek ápolásának, orvosi felügyeletének, nevelésének-iskoláztatásának biztosítása. Maguk a menhelyek végső soron kórház jellegűek voltak, ahol csak az ápolásra szoruló beteg gyermekeket gondozott. A gyermekek elhelyezésével kapcsolatos igazgatási teendők fő vezérelve a gyermekvédelem legfontosabb alapelve volt: "a gyermekek kifogástalan családoknál való elhelyezése", mert "a gyermekeknek a családi gondozás előnyeit kívánták biztosítani." Ennek értelmében az állam támogatására szoruló gyermekek elhelyezhetők voltak vér szerinti családjuknál, rokonaiknál, illetve többségében nevelőszülői feladatokat vállaló családoknál, az úgynevezett gyermektelepeken.
A nagy szociális érzékenységgel bíró Engel Zsigmond néhány évvel később már az egy lépcsős mobilitást lehetővé tevő nevelőszülői rendszert szorgalmazta. "Azon elv, hogy az elhagyott gyermekeket a munka, a nélkülözések, a szegénység számára kell felnevelni, csak részben helyes. A gyermekeket munkára kell nevelni, mert csak ez által fogja a gyermek a munkát megszokni és megszeretni. A munka azonban, amelyre a gyermeket fel kell nevelni, legyen olyan, mely a gyermeket felemeli a tanult munkások csoportjába."
1906-ban megalakult a Gyermekvédő Liga és a Magyar Gyermektanulmányi Társaság, amelyek nevében is jelezte a gyermekek védelmének szándékát az adekvát nevelési módok keresése által. Továbbképzést szolgáló kiadványai többek között a menhelyek vezetőinek nyújtottak hasznos útmutatásokat. 1915-ben, dr. Kármán Elemér, hazánk első kriminálpedagógusának vezetésével megalakult az I. Kriminálpedagógiai Tudományos Társaság. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium rendelkezése alapján, 1934-ben létrehozták az Állami Gyermeklélektani Intézetet. Az új intézménytípusok bevezetése kísérlet volt a kezdő szakasz hiányzó láncszemének, a problémamegoldásnak kialakítására, a korábbi intézményfajták megtartása mellett. Ezáltal lehetőség nyílt egy teljesebb, minden speciális szükségletre kiterjedő problémakezelő gyermekvédelmi rendszer kialakítására.
Az első világháború éreztette hatását a gyermekvédelmi munkában is. A gyermekvédelmi rendszer hanyatlása nem volt egységes és egyenletes. Ebben gazdasági, ideológiai okok is befolyásolták. A 30-as évektől már a fasizmus előszele is rányomta bélyegét a gyermekvédelmi lehetőségekre. 1944-ben az ország romokban hevert, a csavargó gyerekek tömeges csoportjai bujkáltak a romok között. Akadtak azonban valódi gyermekvédők, akik összeterelték a magukra maradt fiúkat, leányokat és lehetőségükhöz mérten otthont biztosítottak nekik.
A második világháborút túlélt, és az újjáépítésbe, valamint az új típusú társadalom felépítésébe kezdő Magyarország első intézkedése, mely valamilyen mértékben a segítségre szorulókat szolgálta, a 6300/1945. számú M.E. rendelet volt. Az 1946-ban kiadott XXIX. törvénycikk a gyermekvédelem alapelveit fogalmazta meg. A menhely elnevezést a 12050/1948. Korm. számú rendelet hatályon kívül helyezte, és helyére az "állami gyermekvédő intézet" fogalmát vezette be.
A személyi kultusz idején, az 1950-es évek elején a hivatalos politika úgy tartotta, hogy a szocializmus építése, a nyomor felszámolása automatikusan hozza magával a prostitúció, a bűnözés, a csavargás fokozatos megszűnését, ezért nem lesz szükség gyermekvédelemre sem. Ebben az időben a közösségi nevelés volt a cél, ennek megfelelően megkezdődött a nevelőszülői hálózat visszaszorítása. Megindult a gyermekvárosok építése, gyermekotthonok létesítése régi nagy kastélyokban, kúriákban. A 60-as éveket az elzárkózás a fejlesztések elől magatartás jellemezte. Társadalmi, gazdasági változások hatásaként a 80-as években új ellátási formák kerültek bevezetésre, pl.: a családsegítő központok és a családgondozás. A politikai rendszerváltás az 1990-től új jogi és szervezeti kereteket teremtett a gyermek- és ifjúságvédelmi ellátások korszerűbb megvalósításához. Az igazi áttörést a rendszer megváltoztatásában az 1997-es XXXI. tv., új gyermekvédelmi törvény hozta, amely horizontális intézményrendszer kialakítására törekszik.
A Gyermekvédelem Jelenlegi Helyzete és Céljai
A társadalomnak minden történelmi időszakban közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy a gyermekek az adott kultúrkörben az elvárt fejlettségi szintet elérjék. Feladata és kötelessége az államnak, hogy a gyermekek fejlődésének segítését előtérbe helyezze. Azokat a gyermekeket és fiatalokat, akiknek alapvető szükségleteinek kielégítésében korlátozottak, hátrányos helyzetűeknek nevezzük. Veszélyeztetettnek azt a gyermeket tartjuk, akinek testi, lelki, értelmi, erkölcsi fejlődését a szülő vagy a gondozó a megfelelő környezetet nem biztosítja. A gyermekvédelem alanyai még a beteg gyermekek és fiatalok, akik valamilyen fejlődési rendellenesség vagy speciális egészségkárosodásuk miatt szorulnak hosszantartó segítségre, valamint a fogyatékos gyermekek, akik szervi betegség vagy funkcionális károsodás miatt igényelnek tartós támogatást. Deviánsviselkedésű az a gyermek, aki a társadalmi együttélés szabályaitól, normáitól eltér, és antiszociális magatartásban nyilvánul meg.
A 19. század végétől és a 20. században különböző gyermekmentési kiadványok születtek, köztük az ENSZ gyermekjogokért szóló felhívása, melyet a hazai parlament törvénybe is iktatott. Egy évszázad távlatából megállapítható, hogy ezeknek az eszmei üzenete nagyon fontos volt.
A gazdasági, társadalmi működések zavaraiból következő hátrányokat, veszélyeket úgy lehet elhárítani, hogy a gyermekvédelem folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermekek testi-lelki fejlődését. A hátráltató tényezők megszüntetésére a szociális, egészségügyi, oktatási, belügyi, környezetvédelmi szervek számára intézkedési terveket, javaslatokat tesz. A munkanélküliség, a túlzottan alacsony bérek, a magas lakásfenntartási költségek, a személyes sorscsapások következtében az egyes személyek életvezetési hibáinak köszönhetően a gyermekek ellátatlanokká, hátrányos helyzetűvé, esetleg veszélyeztetetté válnak. A védelmi rendszer célja, hogy elősegítse a gyermekek családban történő nevelését, és csak végső esetben kerüljön sor a családból való kiemelésre.
Az érett, egészséges felnőtt személyiség kialakítása a végső cél a nevelés folyamatában. A nevelésnek arra is fel kell készítenie a gyermeket, hogy humora legyen, tudjon örülni az életnek, nevetni, mosolyogni, tréfálkozni, élvezze a játékot, a szerelmet, a szórakozást, kikapcsolódást és a művészeteket.
Az általános, preventív-problémamegelőző gyermekvédelmi tevékenység kiterjed valamennyi hazai család és gyermek élethelyzetének vizsgálatára. Ezért a nevelési funkcióját, a gyermekeket, családokat érintő gazdasági-társadalmi hatások együttesébe ágyazottan végzi. Egyéni fejlesztési programok készítése is fontos. Az óvodák gyermekközpontúságát fejleszteni lehetne, hogy a szülők és az óvónők elbeszélgetnének a gyerekről, nem feladatadó és értékelő szerep lenne a lényege a találkozónak, hanem az együttgondolkodás a gyermekről, gyermekjátékokról, bábozásról, stb.
Mára az iskola felfogása is átértékelődött, célul tűzték ki a minél több ismeret elsajátítását, mert csak így felel meg a gyermek a főiskolai, illetve az egyetemi felvételi követelményeknek. Az osztályok létszáma még mindig tömegmértékű. A szocializáció olyan folyamat, amelynek során az egyének megszerzik a tudást, azokat a készségeket és képességeket, amelyeknek a birtokában a csoportok és a társadalom többé-kevésbé eredményes tagjává válhatnak. Mind a nevelés, mind a szocializáció "átörökítő" funkciót lát el.
A Csecsemő- és Kisgyermeknevelők Szerepe és Képzése
A képzés célja csecsemő- és kisgyermeknevelők képzése, akik tudásukat, képességeiket és attitűdjeiket tekintve alkalmasak a három év alatti gyermekek testi és pszichés szükségleteinek kielégítésére, nevelésére, fejlődésének segítésére. Átlátják a kisgyermeknevelés rendszerét, képesek a bölcsődében és más, a három év alatti korosztályt nevelő intézményben a kisgyermeknevelői feladatokat a szakmai kompetenciájuk alapján elvárható autonómiával és felelősséggel ellátni. Képesek a szakmai innovációra, a társadalmi szerepvállalásra, a folyamatos megújulásra és fejlődésre.
A képzés során a hallgatók tisztában vannak a fejlődés szociokulturális meghatározottságával, kontextusával, komponenseivel és determinánsaival, értelmezni tudják az ebből fakadó különbségeket. Tisztában vannak az első életévek későbbi életutat megalapozó szerepével, a három év alatti gyermekek fejlődési, érési folyamatairól és azok alakulását befolyásoló tényezőkről szaktudományos ismeretekkel rendelkeznek. Kielégítik a kisgyermek esztétikai szükségleteit, szakszerűen támogatják a különböző művészeti ágakhoz kapcsolódó kisgyermekkori alkotó és befogadó tevékenységeket, a fejlődő gyermeki kreativitást.
Az összefüggő komplex szakmai gyakorlat időtartama a képzés utolsó évében legalább 6 hét, mely megbontható oly módon, hogy az egyes szakaszok 2 hétnél rövidebbek nem lehetnek. A komplex szakmai gyakorlat csak bölcsődében, mini bölcsődében teljesíthető.
Az Intézményi Átalakítások és a Lakásotthonok
Átvilágítják az összes gyermekotthon intézményvezetőjét
A cégénydányádi és nagydobosi lakásotthonok felújítását minél előre be kell fejezni. Az általunk fenntartott és működtetett, összesen 81 szociális és/vagy gyermekvédelmi intézmény önálló költségvetési szerv, amelyek saját alapító okirataikban meghatározott szakmai feladataikat önállóan látják el. A fenntartott intézmények - az OGYSZ kivételével - gazdasági szervezettel nem rendelkeznek. A 81 intézményhez 705 telephely tartozik.
Minden lakásotthon rendelkezik a kellő szakember létszámmal, sőt - a túlzott leterheltséget elkerülendő - a jogszabályokban meghatározott szakmai létszámhoz képest plusz 1 fővel teljesítenek szolgálatot a munkatársak. A lakásotthonok mindennapjait a lakásotthon nevelők szervezik, akik a gyermekfelügyelőkkel és gyermekvédelmi asszisztensekkel együtt gondoskodnak a lakásotthonok működéséhez szükséges feltételek meglétéről. Az egyes házakban különböző életkorú, személyiségű, iskolafokú gyerekek élnek együtt, akik között kevesen vannak, akiket vérségi kötelék fűz egymáshoz. A lakásotthonok az otthon biztonságát nyújtják az ott nevelkedő gyermekek számára.
A gyermekotthonok átalakítása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a gyermek életkorának, élethelyzetének, fejlődési szükségleteinek megfelelő, minél inkább családszerű ellátást biztosítson, amely egyben lehetőséget ad a speciális szükségletek kielégítésére, a lemaradások pótlására, a praktikus készségek és társas helyzetek elsajátítására, az érzelmi biztonság, állandóság megtapasztalására. A nagy otthonok lebontása, kiváltása során sok megyében úgy gondolták, hogy meghagyni legalább egy 40 férőhelyes otthont, ha már a jogszabály lehetővé teszi ezt a nagyságot, mint maximális létszámot.
A gyermekotthoni ellátás a problémakezelő gyermekvédelem intézményrendszerében működik. A nevelőotthonban a növendékek számára olyan életkörülményeket kell teremteni, melyben a megfelelően szervezett, tudatos nevelő hatások eredményeképpen a társadalmi helytállást segítő autonóm viselkedésszabályozási rendszert alakíthatnak ki.
Az intézményi átszervezés 2003-ban érte el a nevelőotthont, amelyben a kastély kiváltását oldanák meg, kettő új lakásotthon vásárlásával. A megyei önkormányzat cégénydányádi Gyermekotthona megszüntetéséről és a gyermekvédelmi feladatoknak a mátészalkai Gyermekvédelmi Központ részére történő átadásáról a 32/2003. (IV...) határozat rendelkezett.
A strukturális változások illeszkednie kell a helyi önkormányzatok jelenlegi feladat- és hatásköréhez, illetve a gyámhatóságok jelenlegi gyámügyi és gyermekvédelmi hatósági feladataihoz. A feladatok megoldásához nem elég egy kormányzati ciklus, az elindított terveket, elképzeléseket végig kell vinni.
A fejlesztési feladatok megvalósítását évenként a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetében a kiemelt szakmai programok támogatására elkülönített pénzkeret szolgálja. Fejlesztési célunk a Gyvt. módosítása után is, a hiányzó gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátási formák országos kiépítése, valamint a már működő ellátások minőségének javítása, illetve új típusú ellátási formák bevezetése. A fentieknek megfelelően a gyermekvédelmi intézmények, prevenciós programok és szolgálatok fejlesztésére a 2001. évben 492 millió forint állt rendelkezésre fejlesztési célokra. 2004-ben Kökény Mihály, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Miniszter, a gyermekvédelmi szakellátásban továbbra is feladatának tekinti a családjukból veszélyeztetettségük miatt kiemelt gyermekek számára otthont nyújtó otthonok korszerűsítésének a folytatását.
A Kormány jóléti fordulatot hirdető programja célul tűzi a biztonságot adó család- és gyermekpolitika kialakítását, a juttatások célzottságát, a szolidaritás erősítését.
tags: #csecsemo #es #kisgyermeknevelo #otthonok #szovetsege