A csecsemőkori reflexek terápiája és az idegrendszer fejlődése

A csecsemőkori reflexek, vagy más néven primitív reflexek, az agytörzs akaratlan motoros válaszai a kisbabát érő ingerekre. Legtöbbjük a születés után, a korai gyermekkori fejlődés során jelenik meg. Elősegítik a gyermek túlélését, beindítják, illetve kiteljesítik az érzékszervi érzékelést, észlelést, és a „munkájuknak” köszönhetően alakul ki a megfelelő izomtónus is. A primitív reflexek adják meg a kezdő löketet a gyermek fejlődésének, érésének. Amikor a feladatukat teljesítették, gátlás alá kerülnek az agykéreg érése miatt. Az akaratlagos motoros tevékenységek veszik át a reflexek helyét. Például a baba már nem csak kalimpál a kezeivel, hanem a tárgy után nyúl, amit meg szeretne kaparintani. A csecsemőkori reflexeknek legkésőbb 2-3 éves korra gátlás alá kell kerülniük.

A primitív reflexekre elsősorban az anyaméhben, a születésnél valamint az élet első évében van nagy szüksége a gyermeknek. A későbbiekben már rendellenesnek számít a reflexek megléte. Ezek közé tartozik többek között a szopó-, lépegető-, fejtartó-, vagy a kereső reflex is. A reflexek leépítésére szerencsére nagyon sok lehetőség van.

A csecsemőkori reflexek kulcsszerepet játszanak az ember fejlődésében magzati és csecsemőkorban. Ezek az úgynevezett primitív reflexek általában a gyermek első életéve során halványulnak, integrálódnak vagy akár teljesen eltűnnek, ám néha előfordul, hogy egyes reflexek későbbi életkorban is megmaradnak. A csecsemőkori primitív reflexek a méhen belüli fejlődés során alakulnak ki, majd a megszületés során aktiválódnak. Tulajdonképpen egy olyan "kezdőcsomag", amivel képesek vagyunk megszületni, életünk első pár hónapját túlélni, jelezni a környezetünknek. Ezen primitív reflexek megjelenése a központi idegrendszer fejlődésének fontos mérföldkövei, ugyanakkor ideális esetben már a gyermek első életéve során szerepüket vesztik, és a tudatos mozgások lépnek a helyükbe. Időnként azonban előfordul, hogy egyes reflexek - valamilyen oknál fogva - késői gyermekkorban vagy felnőttkorban is visszamaradnak.

Sally Goddard Blythe, az idegrendszeri fejlődés szakértője, részletesen kutatta ezt a témát, és rámutatott, hogy a primitív reflexek maradványai sokszor károsan hathatnak a tanulásra, a mozgásra és az érzelmi stabilitásra.

Primitív reflexek a magzati és csecsemőkorban

A primitív reflexek már a magzati fejlődés korai szakaszában megjelennek, és alapvető szerepet töltenek be a későbbi túlélésben és a motoros fejlődésben. Néhány példa a csecsemőkori reflexekre:

• Moro-reflex: A csecsemő hirtelen ijedtségre adott reakciója, a végtagok kitárása és összezárása. Egy egykapcsolós jelzőreflex, amely egy adott ingerre vagy beindul, vagy nem. Mivel a csecsemő az őt érő inger forrásától még nem tud eltávolodni, ezzel a reflexszel jelzi az anyjának a “baj”-t, és mivel a reakció vége a végtagok összehúzása, segít neki rákapaszkodni az anyára. A csecsemő számára a Moro-reflex egy teljes testi, idegi, hormonális válaszként működik, ami kifárasztja az egész testet.
• Szopóreflex: Biztosítja, hogy az újszülött tudjon táplálkozni közvetlenül a születése után. A koraszülött babáknál táplálási nehézséget okozhat, ha még nem fejlődött ki. A szopóreflex alapvetően együtt működik a markolóreflexszel.
• Markolóreflex: Amikor a csecsemő automatikusan megmarkolja azt, ami a tenyerét érinti. Ez egyrészt a táplálkozásban fogja segíteni, másrészt a menekülésben segíti az anyát: a baba a markolóreflexszel képes megkapaszkodni és a saját súlyát megtartani.
• Babinski-reflex: Ennek során a csecsemő lábujjai szétterülnek, amikor megérintik a talpát, ami szintén a neurológiai érés jele.

A fenti csecsemőkori reflexek normál esetben fokozatosan eltűnnek, az agy magasabb rendű központjainak ellenőrzése alá kerülnek, ahogy az agy és a központi idegrendszer egyre fejlettebbé válik, majd az önálló, tudatos mozgás átveszi a helyüket.

A reflexek felnőttkori fennmaradásának problémái

Az agytörzsi szintről eredő primitív reflexek túlélőreakciókat tartanak fenn, és ha aktívak maradnak, a testből és az érzékszervekből érkező ingerek el sem érkeznek az agy magasabban szervezett részeibe. Sally Goddard Blythe szerint, ha egyes primitív reflexek nem tűnnek el időben, és továbbra is jelen vannak a gyermek vagy felnőtt viselkedésében, az számos gondot okozhat. Az ilyen "aktív" reflexek a központi idegrendszer éretlenségét jelzik, és gyakran kapcsolatba hozhatók különféle tanulási nehézségekkel, viselkedési zavarokkal és egyéb neurológiai problémákkal.

Tanulási nehézségek

A felnőttkori primitív reflexek jelenléte hátrányosan befolyásolhatja a finommotoros készségeket, a szem-kéz koordinációt, az egyensúlyt és ezzel a koncentrációt. Az egyensúly szerepe létfontosságú, hiszen mindent felülír. Ha az illető folyamatosan az egyensúly (tudattalan) korrigálásával van elfoglalva, az a folyamatos létbizonytalanság érzetében tartja, és elvonja a figyelmét minden egyéb kognitív tevékenységtől is.

• Moro-reflex: Amennyiben nem tűnik el időben, az érintett személy túlérzékeny lehet a vizuális és auditív ingerekre, mindig, mindenre minden idegszálával és minden izmával reagál. Ez zavarja a koncentrációt és a fókuszálást, különösen olyan környezetben, ahol sok a zavaró tényező (pl. az osztályteremben, munkahelyen). Ezenkívül a Moro-reflexre kellene ráépülnie az érett “üss vagy fuss” reakciónak, a primitív reflex visszamaradása esetén ez azonban nem alakul ki. Felnőttkorban mindez azt eredményezi, hogy pánikhelyzetben is csak lefagy, (szó szerint) széttárja a karját az illető, de nem távolodik el az őt ért negatív ingertől.
• Szopóreflex és markolóreflex: A szopóreflex és markolóreflex fennmaradása a gyermeknél vagy felnőttnél finommotoros nehézségekhez vezethet, ami befolyásolja az íráskészséget és egyéb ügyességi készségeket. Ezenkívül megnyilvánulhat körömrágásban vagy krónikus dohányzásban.
• Babinski-reflex: A Babinski-reflex visszamaradása esetén a járástanulásban lehetnek nehézségek, és egyensúlyi problémák alakulhatnak ki. Ha a talaj ér a talphoz, akkor is reflexesen eltávolodnak egymástól a lábujjak, ahelyett, hogy kapaszkodnának a talajba.

Viselkedési zavarok és érzelmi nehézségek

Az éretlen idegrendszer által okozott primitív reflexek érzelmi instabilitást is eredményezhetnek. Például:

• Ha a Moro-reflex aktív marad, az érintett személy hajlamos lehet a túlzott stresszre és szorongásra, hiszen minden váratlan inger túlreagálásra készteti. Ez gyakori érzelmi "kirobbanásokat" és fokozott ingerlékenységet eredményezhet.
• A szopóreflex és a markolóreflex fennmaradása olyan viselkedést eredményezhet, hogy az illető folyamatosan külső kapaszkodókat keres (akár egy tevékenységet, akár egy másik embert), illetve kívülről várja a megnyugtatást is (dohányzás stb.).
• A Babinski-reflex felnőttkori aktivitása esetén érzelmileg is instabil, bizonytalan lehet az illető, aki könnyen elveszti a lelki egyensúlyát.

Szociális és kapcsolati problémák

Goddard Blythe kutatásai szerint a reflexek felnőttkori fennmaradása szociális nehézségeket is eredményezhet. Az érintett személyek gyakran tapasztalnak nehézségeket a társas kapcsolatok terén, összefüggésben a fenti viselkedésbeli és érzelmi nehézségekkel. Ez gyakran vezet társas visszahúzódáshoz, szorongáshoz, vagy akár depresszióhoz is.

Megoldási lehetőségek

A primitív reflexek fennmaradása esetén késői gyermek- és felnőttkorban az INPP terápia segíthet az idegrendszer érettségének fejlesztésében. Az INPP (Institute for Neuro Physiological Psychology) módszert az angol klinikai pszichológus, Peter Blythe fejlesztette ki mintegy 50 éve. Munkája felesége 35 éves munkássága és publikációi által teljesedett ki. A módszer egy reflex-stimuláló és -gátló, szenzomotoros, idegrendszeri fejlesztő program. A felmérő vizsgálat után a legmélyebben megtalálható szinttől indítja a korrekciós eljárást, majd fokozatosan építi fel az illető idegrendszerének életkorához illő szintre. Ezt a munkát segítik az érzékszervek vizsgálatai és szükség esetén korrekciói (kiropraktika, craniosacrális terápia stb.), az egyénileg felállított terápiás terv alapján. Az INPP módszert magánfoglalkozások keretében alkalmazzák fejlesztő szakemberek.

Sokféle reflex létezik. Az úgynevezett csecsemőkori (vagy primitív) reflexek csak ideiglenesen vannak jelen a gyermek életében: születéstől két és fél éves korig. Ezek nagyon fontos szerepet töltenek be az szenzoros ingerek megtapasztalásában, feldolgozásában, de egy idő után bele kell, hogy olvadjanak egy másik reflexbe, vagy egyszerűen gátlás alá kell, hogy kerüljenek. Amennyiben ez nem történik meg, úgy érzékelési problémákat okozhatnak, másrészt a megfelelő ingerre akkor is kiváltódnak, amikor semmi szükség sincs rájuk. Ez nehezíti, sőt gátolja a gyermek fejlődését, hiszen az idegrendszer nem tud megfelelő tempóban érni és összességében véve idegrendszeri éretlenséggel állunk szemben.

A vizsgálatot követően (kb. 20 perc) összeállítunk egy otthon végezhető feladatsort (kb. napi 10-15 perc), a feladatokat lerajzoljuk és betanítjuk a szülőknek/felnőtteknek. Nagyjából 3-4 hónap múlva kontroll időpontot beszélünk meg, mikor visszamérjük a reflexeket és amennyiben szükséges, újabb feladatsort állítunk össze. Szerencsés esetben négy-öt hónap, de előfordulhat az is, hogy egy-másfél év, mire megszűnik a gond.

Sajnos sokan nem tudnak, vagy nem vesznek tudomást arról a tényről, hogy az idő túl fennmaradt primitív reflexek negatív módon befolyásolják a mindennapjainkat. Sok szülő nem tudja, hogy a gyermeke miért nem tud megülni két percen keresztül, miért nem megy el kakilni, csak minden ötödik-hatodik napon, vagy éppen miért vannak kényszermozgásai, miért ügyetlen, és még lehetne sorolni.

A csecsemőkori reflexeknek a születés utáni 6. hónap környékén integrálódniuk kell, de ha a 9-12. hónapban is még aktívak, tehát perzisztálnak (fennmaradnak), akkor azt az esetet már rendellenesnek tekintjük. Az ATNR már az intrauterin életben is jelen van, segíti a magzat mozgását, izomtónusának fejlődését és az egyensúlyi rendszert ingerli, melynek hatására nő az agyban kialakuló szinapszisok száma. A születés pillanatára már ennek a reflexnek ki kell fejlődnie, hiszen hozzájárul a szülés sikerességéhez. Az érett magzat segít az anyának a kitolási fázisban és együttműködve a baba átjut a szülőcsatornán. Az ATNR és a Galant-reflex hatására mozgékonyabbá válik a csípő és a váll, így hatékonyabb a magzat mozgása. Később azonban a fennmaradó ATNR megnehezíti a járástanulást, mivel a gyermek nem érzi a biztonságot és a stabilitást, mert a fejének fordításával az egyik oldalon megfeszülnek a végtagjai a másikon pedig behajlanak, ennek következtében hamar elveszti egyensúlyát. Iskolás korban, akiknél erősen aktív még az ATNR, sok gondot okozhat a kézírásnál, mivel amint a gyermek elfordítja a fejét, a karja kinyúlik és az ujjai szét akarnak nyílni, ezáltal nagyon nagy erőfeszítéseket igényel a ceruza megtartása.

Nevét a belső fülben lévő egyensúlyszervről kapta, mely 3 részből áll: tömlőcske, zsákocska és a félkörös ívjáratok. A tömlőcske és a zsákocska a vízszintes és függőleges sebességváltozásra reagál, míg a félkörös ívjáratok a forgó mozgásokra. Tehát a perzisztáló tónusos labirintus reflex megnehezíti a vesztibuláris rendszer és a proprioceptorok közti információáramlást.

TLR előre: a fej előre, a gerinc szintje feletti helyzetbe mozgatásával váltható ki. Már az anyaméhben megjelenik, mely a magzati testtartás (flexus habitus) legelső megnyilvánulása. Ennek egészséges gyermek esetében kb. a 4. hónapig kell jelen lennie.

TLR hátra: születéskor jelenik meg, a fej hátra, a gerinc szintje alatti helyzetbe mozgatásával váltható ki. Az újszülöttkor 2-4. hónapjáig kell jelen lennie.

A születés utáni 6-9. hónap tájékán jelenik meg és a 9-11. hónap körül kell integrálódnia. Itt is megkülönböztetünk flexiót és extenziót. Ha a kisgyermek négykézláb áll és a fejét előre hajtja (flexió), akkor a felső végtagjai behajlanak és a lábai pedig kinyúlnak. Viszont, ha a fejét hátrafeszíti (extenzió), akkor a karjai nyúlnak ki és a lábai hajlanak be. Míg a TLR az egész test izomtónusára hat, addig az STNR alsó és felső részre osztja a testet. Akiknél megtartott a szimmetrikus tónusos nyaki reflex, ott megfigyelhető, hogy a mászás fázisa nem úgy néz ki, mint az integrált reflexprofilú gyermekeknél. Náluk a mászás vagy teljesen kimarad, vagy mackójárásban, esetleg popsin csúszva haladnak. Mivel ennek a reflexnek is hatása van a látási folyamatokra, így a későbbiekben szintén problémát okozhat az iskolában, mint a TLR és az ATNR megléte. Az STNR miatt a szem nehezen tud a távolság változásához alkalmazkodni, így a gyermek nem tud a tábla és a füzete között hirtelen fókuszt váltani, ezáltal elveszti a figyelmét.

Alapozó terápia

Szenzomotoros típusú, az idegrendszer fejlődését elősegítő mozgásfejlesztés, mely során, a gyermeknél, az alapokig "visszamenve" újraépítik, egymásra strukturálják a mozgásfejlődés fázisait, elemeit, így fejlesztve a gyermek mozgását, koordinációját. A feladatok nem csak a beszédközpontra vannak fejlesztő hatással, hanem különböző részképességek fejlesztése is lehetővé válik a terápia során.

Ayres-terápia

Jean Ayres eredetileg a tanulási zavarok kezelésére fejlesztette ki a terápiát, mely zavarok kezelésére mind a mai napig alkalmazzák ezt az eljárást. Azonban sikeresen alkalmazható még olyan gyermekek esetében is, akik különböző, eltérő fejlődési problémákkal rendelkeznek (elektív mutizmus, autizmus, pszichés fejlődési zavar, figyelem- koncentráció zavara…..stb.

TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning)

0,5-12 éves korig alkalmazzák ezt a terápiát, a következő problémákra: megkésett mozgásfejlődés, izomtónus probléma, gyenge mozgáskoordináció, gyenge, nehezen érthető beszéd, tartáshibák, gyenge finommotorika, hiperaktivitás, autisztikus tünetek.

Ezeket a reflexvizsgálatokat nagyon időszerűnek tartom, mivel rengeteg gyermeknek nehézségei vannak az iskolában a figyelem- koncentrációjával, szabálykövetéssel, valamint a monotóniatűréssel. A vizsgált gyermekek nagy részénél szemmel látható, hogy az idegrendszeri éretlenség mennyire befolyásolja a mindennapi problémamegoldó képességet, a mozgáskoordinációt, vagy a szociális kapcsolatok minőségét. Ezáltal egy sokkal mélyrehatóbb és hosszabb távú, sikeresebb fejlődést érhetünk el a gyermeki élet több területén is.

Nagyon sok lehetőség rejlik az otthoni és játszótéri játékokban, például a mászókák, hinta, instabil terepek, forgó eszközök, a különböző struktúrájú borítások vagy csak szimplán a taktilitás szempontjából a homok, a kavics, fű és a beton közti átmenet. Ezeket a megfelelő irányítással a gyermek játéknak érzékeli, s közben mégis fejlődik.

A primitív reflexekre elsősorban az anyaméhben, a születésnél valamint az élet első évében van nagy szüksége a gyermeknek. A későbbiekben már rendellenesnek számít a reflexek megléte. Ezek közé tartozik többek között a szopó-, lépegető-, fejtartó-, vagy a kereső reflex is. A reflexek leépítésére szerencsére nagyon sok lehetőség van. Akár az otthoni és játszótéri játékokban, például a mászókák, hinta, instabil terepek, forgó eszközök, a különböző struktúrájú borítások használatával (homok, kavics, fű, beton közti átmenetek). Mindez a gyermek számára csupa játék, s közben mégis fejlődik, ügyesebbé, kiegyensúlyozottabbá és érettebbé válik.

Léteznek olyan terápiák, amelyek a reflexek leépítését segítik elő. Ilyenek az idegrendszer fejlődését elősegítő mozgásfejlesztések, amely során a gyermeknél az alapoktól kezdődően újraépítik, egymásra strukturálják a mozgásfejlődés fázisait, elemeit, így fejlesztik a gyermek mozgását. A feladatok nem csak a beszédközpontot, hanem különböző részképességeket is fejlesztenek.

Neurofeedback állapotfelmérés során számtalan esetben derül ki, hogy mozgásfejlődéssel kapcsolatos lemaradásai is vannak a gyermeknek. Nehézségek az alvással kapcsolatban (nehezen alszik el, gyakran felébred)? Könnyen kiváltható heves érzelmi reakciói vannak (pl. dühroham)? Félénk, esetleg szorong (óvodától, iskolától, közösségektől)? Rossz az egyensúlyérzékelése. Gyenge a mozgáskoordinációja? Ezek látszólag nem összefüggő dolgok, de egy dolog közös bennük. Hogy egy fennmaradt primitív reflex, a Moro reflex „tünetei lehetnek”. A Moro-reflex egy alapvető védekező reflex, amely a csecsemő első levegővételében játszik szerepet, majd a veszélyhelyzetekre adott válaszként működik. Bármilyen hirtelen ingerre (hang, fény, mozgás) kiváltódik. A Moro-reflexre adott válaszreakció a karok széttárása, az ujjak szétnyílása, a lábak terpeszbe kerülése, amit egy nagy belégzés követ. Ezután a karok visszahúzódnak a test elé, mintha a csecsemő kapaszkodni akarna, amit sírás kísér. A Moro-reflex normál esetben 2-4 hónapos korra gátlás alá kerül. Ha ez nem történik meg, a gyerekek túlérzékennyé, félénkké és visszahúzódóvá válhatnak. Problémát okozhat a figyelem fenntartása, a döntéshozatal és az új helyzetekhez való alkalmazkodás.

A téma kutatása folyamatosan zajlik, és az eredmények hangsúlyozzák a primitív reflexek korai szűrésének és a rendszeres, otthon is végezhető gyakorlatok (Rathnayake, 2019) fontosságát a harmonikus fejlődés érdekében. A primitív reflexek gátlását segítő gyakorlatok otthon végezhetőek, a gyakorlatokat bárki, bárhol végezheti, de a legfontosabb a rendszeresség. 3-4 gyakorlatot kell minden nap végezni, heti egyszer 15 sajnos nem megoldás. A kisebb gyermekeknél elengedhetetlen a szülői felügyelet és a motiváció, hogy a gyakorlatokat helyesen végezzék el, és ne adják fel.

tags: #csecsemokori #reflexek #terapia