2025 őszére az aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) fitoplazma által okozott, és az amerikai szőlőkabóca mint vektor által terjesztett betegség gyors, országos terjedést mutat a magyarországi szőlőállományban.
A Nébih adatai szerint a 22 hazai borvidék közül 2025 őszén már 21 borvidéken találtak FD tüneteket mutató tőkéket.
A helyzet dinamikusan változik, mivel a felderítés folyamatosan bővíti az érintett települések listáját.
A leginkább veszélyeztetett térségek közé tartoznak a Zalai és Balaton környéki borvidékek, de járványügyi intézkedéseket jelentettek a Pannonhalma, Somló, Etyek-Budai, Mátra, Eger, Tokaj, valamint Pécs és Szekszárd térségekből is.
Jelenleg nincs a nyilvánosan közölt forrásokban információ az országos átlagos fertőzöttségi szintről, a fertőzés lokális intenzitása valószínűleg jelentősen eltérő képet mutat.
Fertőzött tőkénként a terméshozam 20-50% -kal eshet vissza, súlyos esetben tartós tőkepusztulás is bekövetkezhet.
Ráadásul az alkalmazott vészhelyzeti terv szerint, ha az állomány 30%-a a betegség tüneteit mutatja, akkor azt teljes egészében ki kell vágni.
Egyes gazdák a filoxéra járványhoz hasonló jelenséget vizionálnak, mely a hazai bortermelés több mint 50%-os visszaesését és az ágazat átrendeződését vonhatja maga után.
Ezen várakozásokat teljes mértékben alátámasztják a nemzetközi (elsősorban spanyol, francia és olasz) példák.
A járványökológiai alapokon a 2025-ben tapasztalt fertéshullám várhatóan nem tetőzés, hanem egy hosszabb terjedési szakasz kezdete, mely a régiókon belüli fertőzöttségi szint emelkedését jelenti majd.
A betegség az utóbbi években gyorsan terjed a környező bortermelő országokban is, ahol növekszik a fertőzött területek aránya, miközben Európa-szerte új gócokat jelentettek Olaszország és Franciaország kulcsborvidékein is.
A betegség terjedésének okai és kihívásai
A szőlőszaporító anyagok és oltványok nemzetközi kereskedelme révén a fitoplazma újra és újra bejuthat Magyarországra, még akkor is, ha egy-egy területet sikerül lokálisan megtisztítani.
A szaporítóanyagok csíramentesítésére vonatkozó protokollok nem kielégítőek.
Az ország számos pontján találhatók felhagyott, nem művelt ültetvények, ahol a vektor monitoring és a növényvédelmi kontroll gyakorlatilag megszűnt.
A kórokozó hosszú ideig tünetmentesen jelen lehet a tőkékben úgy, hogy közben fertőzőképes marad.
Az ilyen növények és állományok a tüneti diagnosztika alapján nem kerülnek karantén alá, így jelenleg több ilyen látens gócpont lehet az egyes régiókban.
A fitoplazma nem kizárólag a termesztett szőlőben, hanem bizonyos vad növényfajokban (pl. Enyves éger, Erdei iszalag, Mirigyes bálványfa) is fennmaradhat, amelyek rezervoárként szolgálnak a kórokozó számára.
Ezek a fajok gyakran a szőlőültetvények peremén vagy felhagyott területeken nőnek, ezért a szegélyzónákból történő visszafertőződés komoly járványügyi tényező.
A jelenlegi védekezési protokollok döntően azon a feltételezésen alapulnak, hogy a szőlőkabóca viszonylag kis távolságra, legfeljebb néhány száz méterre képes aktívan terjedni.
A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a fertőzés rövid idő alatt nagy távolságokat képes áthidalni, és olyan ültetvényekben is megjelenik, amelyek között nincs közvetlen kapcsolat.
Ez arra utalhat, hogy a kabóca tényleges mobilitása jelentősen nagyobb lehet a korábban feltételezettnél.
A hatósági jelentések és helyi agrárszervezetek beszámolói szerint nem minden termelő hajlandó vagy képes végrehajtani a kötelező intézkedéseket (bejelentés, tőkekivágás, rendszeres növényvédőszeres kezelés, elhagyott ültetvények felszámolása).
A gazdasági teher, a kártalanítás hiánya, a védekezés költsége, vagy csak a hiányos információk miatt egyes gazdák ellenállnak a hatósági intézkedéseknek, ami tovább növeli a fertőzött források fennmaradását.
A szőlőkabóca szaporodási és túlélési ciklusa erősen függ a hőmérséklettől.
A melegebb telek és a hosszabb vegetációs időszak elősegítik a lárvák áttelelését és az imágók hosszabb aktivitási idejét.
Az utóbbi években tapasztalt enyhe telek, száraz nyarak és csapadékhiányos periódusok kedveznek a kabóca populáció fenntartásának és északi irányú terjedésének.
Védekezési stratégiák és javaslatok
A 2025-ben kialakult járványhelyzet kezelése csak akkor lehet sikeres, ha a védekezés tudományos bizonyítékokra, ökológiai modellekre és társadalmi együttműködésre épül.
A környezeti kockázatok csökkentése, a gazdák bevonása, az adatalapú döntéshozatal és az átlátható koordináció együttesen teremthetik meg a feltételeit annak, hogy a magyar borágazat hosszú távon is fenntarthatóan tudjon alkalmazkodni az aranyszínű sárgaság kihívásaihoz.
Az ismert nemzetközi példák azt mutatják, hogy a járvány elleni egyetlen hatékony védekezés, a szőlőkabóca lárváinak monitorozáson alapuló, kötelező irtása.
Az imágók elleni, rosszul időzített légi védekezés hatástalan a járvány megfékezésében, főleg ha az a szaporodási ciklus lezártával történik.
Amennyiben a beavatkozás a szaporodási perióduson túl történik, az már nem hat a tojásalakra, és a következő generáció fertőzése ellen sem nyújt védelmet.
Ilyenkor a beavatkozás ökológiai kockázata - a rovarölőszerek kiterjedt, nem szelektív hatása - meghaladja a várható előnyt, és feleslegesen terheli a környezetet.
A vegetációs időszak lezárultával a 2025-ös felderítési és bejelentési adatok gyűjtése, integrálása és feldolgozása sürgető feladat.
A jelenlegi fragmentált információkat - hatósági mintavételek, gazdák bejelentései, laboreredmények - egységes adatbázisba kell integrálni.
A járvány terjedésének megfékezése nemcsak szakmai, hanem társadalmi kérdés.
Elengedhetetlen a borászok és gazdák pontos tájékoztatása a betegség természetéről, a vektor biológiájáról és a védekezési fegyelem fontosságáról.
Közérthető kommunikációval és jó gyakorlatok (best practice-ok) nemzetközi összegyűjtésével, adaptálásával és átadásával csökkenteni lehet a hatósági intézkedésekkel szembeni bizalmatlanságot.
A jelenlegi védekezési logika elsősorban a kabócák egyedszámához köti a beavatkozásokat.
Ezzel szemben a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szőlőkabóca detektálására épülő, fejlődési fázisaihoz igazított és akár már egy egyed észlelése esetén kötelező, tájegységi szinten összehangolt védekezés a siker kulcsa.
A monitoringnak a populáció-dinamika finomabb időzítését kell követnie, hogy a permetezések valóban a legérzékenyebb fejlődési stádiumokat célozzák meg.
A jelenlegi magyar FD-készenléti terv (Nébih, 2014) mára elavult: nem tükrözi a 2020-as évek változó klíma és ökológiai viszonyait, sem a ma engedélyezett növényvédőszerek körét.
Olyan integrált védekezési rendszert kell kialakítani, amelyben a monitoring adatok, a biológiai ismeretek és a hatóanyag-hatékonysági vizsgálatok egyaránt szerepet kapnak, és amiben a jól időzített megelőző kezeléseken van a hangsúly.
A kiválasztott növényvédőszerek környezeti kockázatait folyamatosan értékelni kell, a lehető legkisebb ökológiai terhelés elve mentén.
Az integrált védekezés magában foglalja a kabóca tojások olajos lemosó permetezését, a szaporítóanyagok szigorúbb ellenőrzését és kezelését, és a levágott ágak megfelelő megsemmisítését is.
További ökológia vizsgálatokra van szükség annak megértésére, hogy a felhagyott szegélyzónák flórájának és faunájának fajösszetétele milyen szerepet játszik a betegség terjedésében.
Tudományos ismereteinket bővíteni kell a szőlőkabóca terjedési mintázataira és az alternatív vektorok szerepére vonatkozólag is.
Ígéretes fejlesztési irány a kártevő természetes biológiai ellenségeire építő védekezés: virágos sorköztakaró sávok létrehozásával segíthetjük a szőlőkabóca gyérítésében szerepet játszó ragadozók elszaporodását.
Javasolt egy állandó operatív törzs felállítása, amely az érintett szektorok - borászok, ökológusok, hatóságok, növényegészségügyi szakemberek és a növényvédelmi vállalkozások - képviselőit integrálja.
Ez a testület koordinálhatja az adatgyűjtést, az intézkedéseket és a kommunikációt.
Amennyiben a fenti lépések eredményeképpen sikerülne a jelenlegi helyzetet mérsékelni és a járvány eszkalációját megállítani, az nem jelentené azt, hogy a kórokozót vagy a vektort teljes mértékben eradikáltuk.
E szervezetek teljes kiirtása irrealisztikus cél, a velük való együttélésre kell felkészülni.
Az aranyszínű sárgaság betegség ökológiai feltételei megmaradnak Magyarországon, a hosszútávú védekezés alapja az marad, hogy a fitoplazma és az azt terjesztő kabócafaj populációméreteit kontrollálható szinten tartjuk.
A kabócák rendkívüli életciklusa
A védekezés egyik kulcsfontosságú eleme a szaporítóanyagok szigorúbb ellenőrzése és kezelése, valamint a levágott ágak megfelelő megsemmisítése.
A filoxéra járványhoz hasonlóan, az aranyszínű sárgaság is jelentős gazdasági és társadalmi kihívást jelent a magyar borágazat számára.
