József Attila élete és költészete elválaszthatatlanul összefonódik a gyermekkori élményekkel, a szegénység és a nélkülözés okozta traumákkal, de egyben a feltörő tehetség és az irodalom iránti elkötelezettség története is. A költő 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatti szociális bérházban. Szülei, József Áron szappanfőző munkás és Pőcze Borbála, szabadszállási parasztlány, nehéz anyagi körülmények között nevelték három gyermeküket: Jolánt, Etelt és Attilát.
A család élete 1908 nyarán vett drámai fordulatot, amikor az apa, József Áron elhagyta őket. Bár a család úgy tudta, hogy Amerikába vándorolt, valójában Romániába ment. Ez az apa nélküli élethelyzet gyökeresen megváltoztatta a család sorsát. Az anya, Pőcze Borbála, aki takarító- és mosónőként dolgozott, képtelen volt egyedül eltartani három gyermekét, így a család egyre mélyebb nyomorba süllyedt.
1910 elején az anya kénytelen volt két kisebb gyermekét, Etát és Attilát menhelyre adni Öcsödre. Attila itt végezte el az elemi iskola első osztályát, mielőtt édesanyja visszahozta volna őket. Újra nyomorgó ferencvárosi évek következtek, amelyek alatt Attila elvégezte az elemi iskolát, majd polgáriba járt, gyakori költözködéseik miatt különböző iskolákba.
A gyermekkor nehézségeit tovább súlyosbította az első világháború kitörése, ami még nehezebbé tette a megélhetést. A család anyagi gondjai mellett az édesanya megbetegedett, és 1919 végén rákban meghalt. Ezeket az éveket a család nagyrészt Jolán nővér házasságai révén vészelte át, férjei, Pászti Elemér és Makai Ödön segítettek nekik.
A gyermekkor fordulópontja volt, amikor Attila a harmadikos olvasókönyvében rábukkant Attila király történetére. Ezt az élményt nevezte később meghatározónak, amely az irodalomhoz vezette, és gondolkodó emberré tette. Alig tizenévesen találkozott a komoly irodalommal, többek között Ady verseivel. Ekkortájt kezdett verselni is, és első fennmaradt műve, a „De szeretnék gazdag lenni” feltehetően 1916-ban keletkezett.
Az elárvult gyerekek gyámjuk, Makai Ödön ügyvéd lakásában éltek. Makai eleinte távolságtartó volt, de komolyan vette gyámi teendőit. Először kispapnak küldte Attilát Nyergesújfalura, majd hajósinasnak adta a Dunára. Végül azonban elhatározta, hogy taníttatja a tehetséges fiút. 1920 nyarán magánvizsgát tett le Attila a polgári iskola IV. osztályából, majd a makói gimnázium diákja lett.
Gyermekkori helyszínek Budapesten
József Attila gyermekkora szorosan kötődik Budapest IX. kerületéhez, Ferencvároshoz, ahol több helyen is lakott családjával.
- Gát utca 3.: Itt született József Attila 1905. április 11-én. A ház egy szociális bérház volt, kis alapterületű, komfort nélküli lakásokkal. A család mindössze 3 hónapos koráig lakott itt.
- Gát utca 8. és 24.: A költő gyermekkorának további ferencvárosi helyszínei, amelyek a szülőháztól nem messze találhatóak. A Gát utca 24. kapcsán József Jolán visszaemlékezései elevenítik fel a századelős munkásnegyed szegénységét és zsúfoltságát.
- Márton utca 1.: Bár a ház pontos építészeti adata nem ismert az akkori időszakból, a homlokzaton elhelyezett tábla és József Jolán könyve egyértelműsíti a helyszínt és a család ide köthető emlékeit.
- Páli Szent Vince templom és Vásártér (ma Haller-park): A templom helyén álló Vásártéren árulta a család a portékáit. Egy vásárnapon itt veszítette el Attilát az édesanyja, ami nagy riadalmat okozott.
- Mester utca 67. és Mester utca 19.: Két ferencvárosi általános iskola, ahová József Attila járt. Az 1905-ben épült Mester utca 19. épületének udvarán még ma is fellelhető egy régi kolompot és egy 1905-ös évszámot viselő, mára már elkopott vésett graffitit.
- Ferenc tér épülete (Világ mozi): Ebben az épületben működött a "Világ" mozi, ahol József Attila édesanyja takarított, a gyerekek pedig vizet, cukorkát árultak, vagy jegyeket adtak el.
- Ferenc tér 4. (Ferenc mozi): Ebben az épületben működött a "Ferenc" mozi, ahol szintén dolgozott József Attila gyermekként.
- Ferenc téri épület (utolsó lakhely): Az az épület, ahonnan József Attila édesanyja kórházba került és sosem tért vissza. A család 1916 és 1920 között lakott itt egy szobakonyhás lakásban.
Ezek a helyszínek nem csupán lakhelyek voltak, hanem a szegénység, a nélkülözés, de egyben a túlélés és az irodalmi tehetség kibontakozásának színterei is.
A makói évek és az irodalmi út kezdete
1920 nyarán, miután magánvizsgát tett a polgári iskola IV. osztályából, József Attila bekerült a makói gimnáziumba. Három évet töltött Makón, ahol eleinte internátusban lakott, majd önállósította magát. Tanárai és a helyi értelmiség hamar felfigyeltek rendkívüli tehetségére, pártfogásukba is vették a költőjelöltet.
1921-től kezdett folyamatosan verselni. Az 1921-1922-es tanévben már az osztályelsőségért küzdött, és sikereket ért el az önképzőkörben is. 1922 tavaszán a makói értelmiség figyelme a tehetséges diákra irányult. Elsőként Espersit János, a művészet- és irodalombarát ügyvéd vette pártfogásába, akinek lakása a helyi és szegedi írók, művészek találkozóhelye lett.
1922 decemberében jelent meg első önálló verseskötete, a Szépség koldusa, Juhász Gyula előszavával, aki "Isten kegyelméből való költő"-ként ajánlotta az ifjú szerzőt. Bár a kötet sikert aratott, és verseit a helyi lapok, valamint a Nyugat is közölte, a tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhatott magáénak. Azonban az 1922-es év családi konfliktusokkal és újabb öngyilkossági kísérlettel is terhelt volt, ami miatt az iskolát el kellett hagynia.
1923-ban magántanulóként érettségizett Budapesten. 1924-ben kezdte meg tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen magyar-francia szakon. Ekkor jelent meg második kötete, a Nem én kiáltok. Azonban a Tiszta szívvel című verse miatt Horger Antal professzor eltanácsolta az egyetemről, ami újabb törést jelentett az életében.
Ezt követően külföldi tanulmányokat folytatott: Bécsben és Párizsban, a Sorbonne-on tanult, ahol tökéletesítette nyelvtudását és megismerkedett a kommunista eszmékkel.
Kiterítenek úgyis – József Attila ismeretlen történetei
József Attila gyermekkora és ifjúsága tele volt nehézségekkel és megpróbáltatásokkal, de ezek az élmények formálták személyiségét és mélyítették el irodalmi érzékenységét. A szegénység, az apa elhagyása, az édesanya korai halála, a nélkülözés mind hozzájárultak ahhoz a költői világához, amely a magyar irodalom egyik legfontosabb és legmaradandóbb alkotásává vált.