Kezdő szülőként az ember rengeteg, kisebb-nagyobb fejtörést okozó problémával találja magát szembe. Milyen kiságyat és babakocsit vegyünk, használjunk-e hordozót, és ha igen, akkor milyet? Ha a szülők korábban rendszeresen jártak túrázni, és ezen a család bővülése után sem szeretnének változtatni, újabb kérdések merülnek fel. Vajon hány hónapos korától vihetjük magunkkal a kicsit, milyen hosszú túrákra és milyen terepre induljunk, illetve legfőképp: miben vigyük a legifjabb túrázót? Ez utóbbi kérdésnek jártunk utána.
A pesti bérház udvarának kicsiny üzletében megszámolni sem tudom, hányféle hordozó közül lehet választani. A kendőtől kezdve a csatos hordozókig minden van, és ezeknek még számos variációja. Ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a legjobbat ebből a széles választékból. De vajon létezik-e egyáltalán legjobb?
Kalmár Szandi, a Hordozóház szakértője szerint az, hogy kinek melyik hordozótípus a legjobb, teljesen szubjektív. Van, akinek a kendő válik be, másnak a csatos hordozó. Mindenkinek saját tapasztalatai alapján kell rátalálnia a számára és gyermeke számára is legmegfelelőbb hordozóeszközre.
Milyen szempontokra figyeljünk a hordozó kiválasztásakor?
A hordozóval kapcsolatban a legfontosabb kritérium, hogy a baba megfelelő pozícióban helyezkedjen el benne, vagyis a háta legyen megtámasztva, a térde fel legyen húzva, a lába legyen terpeszben, a medencéje pedig előrebillentve. A választásnál azt kell szem előtt tartani, hogy a hordozóeszköz a gyermek és a szülők számára egyaránt megfelelő legyen - mondja Balla Marietta gyermekgyógytornász.
Fontos szempont, hogy mekkora és milyen korú a gyermek, valamint hogy hol tart a mozgásfejlődésben. Ha csecsemő számára választunk hordozót, figyeljünk arra is, hogy a gyerek csípője kötött vagy laza. Ha ugyanis nagyon kötött, jobb lehet a rugalmas kendő, mert egy csatos hordozó túl nagy terpeszben tartja a lábát. Ez egyébként hasznos lenne a számára, csak valószínűleg egyáltalán nem kényelmes, így a hordozás folyamatos nyűglődés lesz, amelynek az okát a szülő nem érti, a baba pedig nem tudja elmondani.
Elöl, háton, csípőn? A hordozás pozíciói és azok előnyei
Kezdetben az egészen pici babát még elöl hordozzuk, de pár hónap után eljön az az idő, amikor már kezd egyre nehezebbé válni ez a hordozási mód, és a kicsi is szeretne többet látni a világból.
„Ahogy nő a baba súlya, az elöl hordozás egyre megterhelőbb lesz a hordozó személy számára. Ilyenkor érdemes odafigyelni a testünk jelzéseire - hívja fel a figyelmet Kalmár Szandi. - A csípőn és a háton hordozás kímélőbb megoldás a szülő szempontjából.
Gyakran lehet látni olyan szülőket, akik elöl hordozás során kifelé nézve teszik a gyereket a hordozóba, mondván: így legalább ő is tud nézelődni. Jó ha tudják azonban, az előre néző hordozás egyáltalán nem jó a gyereknek.
„Ez a homorító pozíció nem tesz jót a baba gerincének, a csípője sem abban a pozícióban van, ahogy kellene lennie, a lábai lógnak, és az ágyékrész is fokozott terhelésnek van kitéve - mondja a gyógytornász. - Ezzel a hordozással idejekorán erőltetünk rá egy olyan pozíciót, amelyre még nem érett meg a teste. Ez olyan, mint amikor azelőtt kezdik el ültetni, járatni a babát, mielőtt ő maga már ezt meg tudná tenni. Ha gyakran hordozzuk így, gerincferdülés is lehet a következménye.”
Kendő vagy vázas túrahordozó? A tökéletes túrahordozó kiválasztása
Túrázáshoz mindenképpen olyan eszközt válasszunk, amely mindkét oldalt egyformán terheli, van derékpántja, így egyenletes súlyeloszlást biztosít. A karikás kendő például nem igazán megfelelő túrázáshoz, mert félvállas eszköz, így nem biztosít egyenletes terhelést.
Hosszabb túrák esetében kimondottan fontos az optimális súlyeloszlás, amihez háton hordozáshoz nélkülözhetetlen a deréktáji és mellkasi keresztpánt. Ha ez nincs, akkor a súly nagyon hátrahúzza a vállakat, automatikusan előrebillen a medence, és ez nagyon megterheli az alsó háti, deréktáji szakaszt. Ez az a terület, amely a legtöbbeknél problémás, itt szokott a leggyakrabban előfordulni a gerincsérv is.
Mielőtt letennénk a voksunkat valamelyik hordozó mellett, érdemes többet is kipróbálni. Az országban számos helyen vannak már kölcsönzők, ahol lehetőségünk van arra, hogy pár napra elvigyük az eszközöket, és a gyerekkel együtt ismerkedjünk velük.
Különböző hordozótípusok és jellemzőik
- Kendő: sokoldalú babahordozó eszköz, újszülöttkortól bármeddig jó. Elöl, háton és csípőn hordozásra is alkalmas. Különféle típusú és mintájú szövetekből válogathatunk, de ügyeljünk arra, hogy a több méter hosszú hordozókendők közül a testmagasságunknak megfelelő méretet válasszuk. Külön típust képvisel a karikás kendő, amelyet könnyen fel és le lehet venni, hátránya viszont, hogy féloldalas terhelést jelent, épp ezért a legtöbben csak rövidebb távú hordozásra használják.
- Mei tai: félúton van a kendő és a csatos hordozó között. Fix derékpánttal és hosszú, megköthető szárakkal rendelkező eszköz. Különböző méretekben készül, jellemzően nagyobbacska csecsemőkortól a hordozási kor végéig méretezik.
- Csatos hordozó: talán a legnépszerűbb hordozótípus, mivel használata egyszerű és az ortopédiai szempontból megfelelő testhelyzet is megteremthető a gyermek számára. Kicsit olyan, mint egy hátizsák, itt is hasonló pántok vannak. A legtöbb gyártó termékeire igaz, hogy egészen pici babáknak még nem alkalmasak. A csatos hordozó előnye, hogy sok helyen állítható a méret, így egy adott modellt évekig is használhatunk. Vásárlás előtt mindenképpen érdemes gyerekkel együtt felpróbálni.
- Vázas túrahordozó: ebben a típusban nincsen testközelben a gyerek, hanem a hátunkra csatolt kosárban ül mögöttünk, és stabil megtámasztottság helyett saját izmaival tartja magát. Épp ezért ezt a hordozót már nagyobb gyerek esetében használhatjuk, aki tud stabilan és hosszan ülni. A testközeli hordozókhoz képest jelentős pluszterhelésre kell számítani, mert a gyerek súlypontja a hordozó személy súlypontjától távol esik, ami sokkal nagyobb erővel húzza őt hátra, mintha a súlypontjuk gyakorlatilag közös lenne.
A fentieken kívül még számos hordozótípus létezik, vásárlás előtt érdemes körülnézni az interneten, illetve a szaküzletekben, ahol nemcsak egy röpke próbára van lehetőségünk, de hosszabb időre ki is kölcsönözhetjük a különböző eszközöket, ami nagyban megkönnyíti a döntést.
Szakértői vélemények és személyes tapasztalatok
SZUBJEKTÍV
Nábrádi Judit, a Potyautassal a Kéken blogunk szerzője
Kendő
Pici babával nekünk leginkább a 3,5 méter körüli kendő vált be a túrázáshoz háton hordozva, batyukötéssel. A kézzel szövött kendőt szeretjük a legjobban, mert puha, valamivel rugalmasabb, mint a gépi szövésű, és a hordozó személynek is komfortosabb. Az igaz, hogy meg kell tanulni megkötni, ami sokakat visszatart, de ez nem is olyan bonyolult dolog, mint elsőre tűnik, hiszen internetes videók, hordozóklubok és tanácsadók segítségével könnyen elsajátítható. Túrázáskor hátránya, hogy az ember felsöpörheti vele az erdőt, mire megköti, de ezt mi úgy szoktuk kiküszöbölni, hogy magunkkal viszünk egy pokrócot, ami a piknikezéshez egyébként is kell, és ezen állva kötjük a kendőt. Nagy melegben nagyon szeretjük a karikás kendőt, mert itt nincs derékpánt, nem kell derékon megkötni - így izzadunk a legkevésbé. Ezt azonban csak itthon, illetve városi sétákon szoktam használni, erdőbe nem megyek vele, mert 2-3 óra után nem tartom kényelmesnek az egyoldalas terhelés miatt. Egyszer egy túrán az egyik túratárs vitte karikásban az 1 év körüli gyermekét, aki kiválóan aludt a kendőben, viszont a kb. 12 km-es út végére édesanyja nagyon elfáradt, és megfogadta, hogy karikás kendővel soha többé nem indul túrázni.
Csatos hordozó
A kendőkhöz hasonló anyagból varrott csatos hordozók a kedvenceim, hiszen gyönyörűek, a babát pedig szorosabban körbeölelik, mint a „sima”, vászon alapanyagból készült hordozók. Nekünk a legtöbb túratapasztalatunk a csatos hordozóval van. Nimródkát kb. féléves korától hordoztuk csatosban túrák alkalmával, egész napos kirándulásokon is kényelmes volt, több száz kilométert túráztunk így. Nimródka vígan szemlélődött benne, nagyokat aludt, és nekünk is komfortos volt, sokkal kényelmesebb, mint a jól megpakolt hátizsák, amelyben az elemózsiát vittük. Pár másodperc alatt fel lehet venni, nem söpörjük vele a földet, és még szép is. Barnabással viszont inkább kendőt használunk még, mert már nem okoz gondot a megkötése, belejöttem, és totyogókor előtt ez a legoptimálisabb neki.
Tóth Judit, a Turista Magazin újságírója
Kendő
Dani születése után szinte már az első napoktól kezdve kendőt használtunk. Hamar megszokta, és soha nem volt problémája azzal, ha hordozni akartuk. Mivel a kendő bevált, túrázáshoz is ezt használtuk egy ideig. Általában hamar el is aludt benne, de ha nem, akkor is remekül elnézelődött, így a kezdeti időszakban megtett 1-2 órás túrákon végig a kendőben volt. Mire eljött az első ősz, csináltattunk egy hordozós kabátot és egy polárt is. Ezt azért tartottuk jó megoldásnak, mert így Danit nem kellett külön beöltöztetni, hanem az éppen hordozó felnőttel együtt bújt kabátba ő is. Ilyenkor a túra alatt végig a kendőben maradt, hisz nem volt rajta külön meleg ruha. A kendő egyik hátránya, hogy hamar összeizzad a hordozó és a hátán ücsörgő gyerek, a másik pedig, hogy kell némi idő és gyakorlat ahhoz, hogy megfelelően meg tudja kötni az ember. Számomra különösen a háton hordozás elsajátítása okozott gondot, elég sok kudarcom volt ezzel kapcsolatban, ami kicsit el is vette a kedvem a kendőzéstől, Dani azonban nagyon élvezte: rendszerint végigkacarászta a gyakorlásokat.
Vázas túrahordozó
A kendőt követően, Dani másfél éves kora után kezdtük használni. Én szeretem, mert a lehetőségekhez mérten kényelmes. (Bár egy 14 kg-os gyerekkel a háton azért minden viszonylagos.) Egyszerű a használata, az azonban nagyon fontos, hogy mindig az adott hordozó személyre kell beállítani a pántokat, mert ellenkező esetben szenvedni fogunk. Az egyes márkák között nemcsak árban, de minőségben is van különbség. Mi a drágább verzió mellett döntöttünk, mert már a bolti pár perces próba során érezhetően jobb volt, mint az olcsóbb márka modellje. Hosszas keresgélés után sikerült egy jó állapotú, használt darabhoz hozzájutnunk, és beszereztük a kiegészítőket is, hisz egy túra során a napellenzőnek és az esővédőnek is jó hasznát veszi az ember. A gyerek feneke alatt van egy kis hátizsákrész, amelyet szintén jól ki lehet használni, a kis zsebekből pedig könnyen elő lehet venni a kulacsot is. Egyetlen bajom a túrahordozóval, hogy amikor elalszik benne Dani, a fejét nemigen tudja hová támasztani. Hosszabb túrákon kell erő a cipeléséhez, de egy kétévesnél idősebb gyerek túl sokat úgy sem tud egy helyben ülni. Dani maximum fél órát szokott egyhuzamban a hordozóban maradni, aztán kiszáll, s amíg ő szaladgál, én pihenek.
A hordozás a császármetszés után
Császármetszést követően gyakran merül fel a kérdés, hogy mennyi idővel a műtét után szabad magunkra kötni újszülött gyermekünket. Igaz vajon, hogy a hordozás nem javasolt császárosoknak az első hetekben, vagy használhatjuk bátran az eszközt?
Adj időt a testednek - a császáros heggel törődni kell
A legtöbb, témában releváns oldalon azt olvashatjuk, hogy az első 6 hétben nem ajánlott a hordozás, sőt, néhol még 10 hetet is írnak a hasi szülés után. Horváthné Miklós Réka hordozási tanácsadó szerint a szülést követő időszakot nem véletlenül hívják gyermekágynak. Nagyon fontos, hogy megadjuk a testünknek az időt a műtét utáni regenerálódásra, és amennyit csak tudunk, annyit pihenjünk az első legalább 6 hétben- mondja.
A szakértő ugyanakkor megjegyezte: sokan nem tehetik meg, hogy ezt szigorúan betartsák és eddig várjanak a hordozással. Ennek legtöbbször igen prózai az oka: van, akinek annyira sírós vagy hasfájós a babája, hogy szüksége van erre a megoldásra, van, akinek több gyermeke van, és csak a hordozó biztosít neki szabad kezeket, hogy képes legyen a kicsi mellett a többiek ellátására, a házimunka elvégzésére.
Emellett a gyógyuláshoz szükség van mozgásra, hiszen a felépülés záloga éppen a jó keringés biztosítása. Rákosi Dóra gyógytornász szerint nem mindenkinek a pihenés a regeneráció, van, akinek éppen a mozgás esik jól. "Hallgassunk a testünkre, érezni fogjuk, nekünk mi a legjobb" - javasolja a Császárvonal szakértője.
Minden esetben tehetünk magunkért, hogy mielőbb készen álljunk kisbabánk hordozására: a műtét napján már a kórházban elkezdhetjük a regenerálódást a Császárvonal alapozó csomagjának posztoperatív programjával.
Milyen jelei vannak, hogy még nem állunk készen a hordozásra?
Ha a hordozás közben/alatt vagy utána:
- hát- és/vagy derékfájás jelentkezik
- úgy érezzük, mintha "ki akarna szakadni" a méhünk
- ha felerősödik a gyermekágyas vérzés
- ha a heg környékén kellemetlenség érzés, fájdalom jelez
- ha nagyon elfáradunk benne, megerőltetőnek érezzük
- ha elsápadunk, szédülünk
Ilyen esetekben várjunk még vele, pihentessük a dolgot. Réka úgy véli, annak a metszéspontját kell megtalálni, amennyit baba igényel és az anyuka még elbír. Ha még nem tudjuk hordozni a gyermekünket, akkor is van más lehetőségünk a kapcsolódásra: bújjunk össze vele az ágyban, szoptassuk meg, masszírozzuk őt.
A hordozást egyébként már születéstől, újszülött kortól javasolják a szakemberek. Ne féljünk befogni apát is a hordozásra addig, amíg mi nem állunk készen rá.
Ha az első (vagy sokadik) próba jól sikerül, fokozatosan növelhetünk az időn, fél óra, aztán háromnegyed. Vizsgáljuk magunkat, mi az, ami még jól esik! Egy napon akár többször is használhatjuk a hordozót, testünk jelzéseire figyelve. Ez lehet, hogy napi háromszor 20 perc lesz, lehet hogy hatszor fél óra - teljesen egyénfüggő, magyarázza a szakember.
Helyes hordozás - avagy mire figyeljünk saját testünkkel kapcsolatban?
"Aki nem hordoz, tulajdonképpen az is hordoz, csak kézben. A hordozókendőben való hordozás a gerincednek és a hegednek is előnyösebb annál, mint ha a kezedben fogod és sétálsz a kisbabáddal, hiszen úgy önkéntelenül is görnyedtebb testtartást veszel fel, hogy hozzásimulj" - állítja Réka.
Ettől függetlenül is érdemes azonban odafigyelni testünkre hordozás közben. "Tartsuk magunkat egyenesen és a helyes testtartás elsajátításában kérjük szülés utáni regenerációban jártas szakember (edző, gyógytornász) segítségét.
Rákosi Dóra, a Császárvonal gyógytornászának tippjei:
- A hordozóeszköz használatánál a keresztpánt ne legyen szoros, s praktikus tipp, hogy egy haskötő segíthet eloszlatni a terhet (a haskötő helyes használatáról korábbi cikkünket itt találod).
- Ügyeljünk rá, hogy a hegre ne lógjon rá a baba feneke.
- A testtartással kapcsolatban arra figyeljünk, hogy a vállunkon legyen a súly - tegyünk úgy, mintha egy aranyfonal lenne a fejünk tetején, ami húz felfelé, ne görnyedjünk össze.
- A császár utáni első időkben segítség lehet egy karfa a kapaszkodásnál, később egyre erősebbek leszünk - és ahogy folyamatosan gyógyulunk, regenerálódik a testünk, el fog maradni majd a támaszkodás is leülés vagy felállás közben.
Babánkkal magunkon se felejtsük el persze, hogy egy komoly hasi műtéten vagyunk túl. "Ha leülésnél és felállásnál kellemetlenséget érzünk a heg körül, akkor próbáljunk meg megkapaszkodni. A hasizmunkat pedig óvjuk, figyeljünk rá, hogy hátradőlésnél hova dőlünk és meddig" - figyelmeztet a hordozási tanácsadó, Horváthné Miklós Réka.
Akár elöl, akár háton hordozzuk babánkat, úgy a legkevésbé megterhelő, ha azt a magasságot állítjuk be, ahol nekünk a legkényelmesebb. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük képzett hordozási tanácsadó segítségét.
Mennyit lehet a baba a hordozóban?
Időről időre előkerül az időkérdés. Van-e olyan, hogy túl sokat van a baba a hordozóban? A jól megválasztott hordozóban jóval könnyebb a babával együtt mozogni, létezni. Sokkal kényelmesebb, mint ha csak karban van. Egy jó hordozóval sokkal hosszabban fogjuk bírni testközelben tartani, mint ahogy a karjaink bírnák. Ugyanakkor előbb-utóbb így is elfáradunk, és jól fog esni letenni.
A kicsinek a megfelelő hordozó a saját súlyától is tehermentes hordozást biztosít, így ő nem fárad el ettől. Ellenben telepakolja a pelust például, vagy éhes lesz. Így eljön a pont, ahol jelezni fogja, hogy le szeretne jönni. És azt is jelezni fogja, hogy ő most mozgásra vágyik.
Az idegrendszerünk érését, fejlődését a mozgástanulásunk nagyban befolyásolja. Az egészséges fejlődéshez létszükséglet, hogy a kicsi minél többet gyakorolja a különböző mozgásait. Egy-egy mozdulat ismétlése alakítja ki és erősíti meg az agyban azokat az utakat, amiket a kicsi cseperedve, az egész életében használni fog. Minél többet használ egy-egy utat, annál fejlettebb lesz.
Ahhoz, hogy biztosítsd a kicsinek a fejlődéséhez szükséges szabad mozgást, bizony le kell tenni a hordozóból. Félreértés ne essék. Nem lesz semmi baja a babádnak, ha egy-egy családi kirándulásnál akar a nap nagyját a hordozóban tölti. De a fejlődéséhez szükséges, hogy amikor tudod, és ő is épp nyugodt, nyitott kedvében van, tedd le! Igen, a hordozóból is. Lehetőleg egy nagy, sima, helyváltozatásában őt nem korlátozó, biztonságos helyre.
Miért érdemes(ebb) háton hordozni a nagyobb súlyú babákat, mint elöl?
A babahordozás csodálatos eszköz a szülők kezében: megkönnyíti a mindennapokat, megnyugtatja a babát, és erősíti a kötődést. De mint minden fizikai tevékenység, ez is hatással van a testünkre - különösen akkor, ha a baba már nagyobb súlyú édes teher.
Amikor elöl hordozol, a baba súlya előre húz (plusz a melled is ott van útban, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben) - ezzel a gerincedet, a hasfaladat, a gátizmaidat is komolyabb igénybevétel éri. Karban hordozva pedig még rosszabb a helyzet: ott a testtartás szinte sosem optimális, az egyik oldal jobban terhelődik, és gyorsabban el is fáradsz.
Ezzel szemben háton hordozásnál a baba súlypontja közelebb kerül a saját tested súlypontjához, így a hordozás könnyebbé válik, kisebb az „erőkar”, ami kifelé húz. Egy 10-12 kilós baba háton sokkal „könnyebbnek” érződik, mint ugyanez a súly elöl.
Személyes tapasztalatom - de ez nem biztos, hogy mindenkinél így van! - hogy amikor a hordozóban aludtak, a légzésüket sokkal jobban éreztem háton, mint elől hordozásnál. Háton hordozni akár már újszülött kortól szabad - a megfelelő eszközben (pl. szövött hordozókendőben biztonságosan felkötve), vagy ha van segítségünk, aki a hátunkra megfelelően felteszi a babát. Ha pedig a baba eléri a megfelelő fejlettséget (általában önálló fejkontroll után, kb 4-6 hónapos kortól), már formázott eszközben is biztonságos és hasznos megoldás lehet.
Ha megfelelő eszközt választasz, a háton hordozás így nemcsak könnyebb, hanem biztonságosabb is a saját tested számára is, így akár egy jó kis túra is kényelmes lehet, vagy egy nyaralós városnéző séta is belefér anélkül, hogy megszakadnál. Figyelj a saját tested jelzéseire: ha fáradsz, válts testhelyzetet, vagy vedd le a babát, és pihenj!
A hordozás vége és a gyermek fejlődése
A hordozós időszak végét általában a 4 év körüli korra teszik, de ekkor már természetesen nem rendszeres, hosszú távú hordozásról beszélünk; inkább csak akkor vesszük fel a csemetét, ha egy hosszabb séta, túra alatt nagyon elfárad.
A mozgékony totyogók, akik amint megtanulnak stabilan járni, már nem is akarnak a hordozóban lenni. És vannak, akik óvodás korban is örömmel bújnak szüleikhez a hordozóban. De az élet ennél színesebb, hiszen vannak helyzetek, amikor a már önállóan szaladgáló totyogót mégis fel kell vennünk, mert nyűgös, fáradt vagy haladnunk kell - hiszen ő még nem tud arra menni, és nem tud annyit illetve olyan tempóban közlekedni, mint egy felnőtt.
A járni tudásnál sokkal komplexebb képességek kellenek ahhoz, hogy a gyerek velünk jöjjön: a mi irányunkba, adott cél felé. Ezek a képességek három- és négyéves kor között érnek meg, ami azt jelenti, hogy a négyévesnél kisebb gyereknek a céltudatos haladáshoz segítségre van szüksége. Minél kisebb, annál több segítségre.
Ha szeretnéd elhagyni a hordozást, mert bármiért úgy lenne a jó nektek, ez olyan élethelyzet, amikor könnyen megteheted. Akár szeretnél tovább hordozni, akár nem, jó tisztán látnod, hogy attól, hogy a gyerek magabiztosan és stabilan jár, még nem tud hatékonyan eljutni A-ból B-be.
Ha a részedről nyitva marad a lehetőség: látható helyen van a hordozóeszköz; ha tudod, hogy attól, hogy az elmúlt X alkalommal nemet mondott rá, lehet, hogy most szívesen jönne rád, és időnként felajánlod neki a lehetőséget, akkor a hordozás még évekig elkísérheti a családot, és sokat adhat mindenkinek. Persze, ez a hordozás már egészen másként néz ki, mint babakorban. Már nem hordozóban indul útnak az öntudatos kicsi, hanem gyalogosan, te pedig sokkal korábbra osztod be a napban ezt az indulást ahhoz, hogy ugyanakkorra odaérjetek... Veled van viszont a hordozóeszköz, és amikor elfárad - zsupsz, bele!
Van olyan időszak, amikor a totyogó egyszerre menne is és anyán is lenne, folyton fel- és lekéretőzik. Ez lehet nagyon megterhelő: mire a hordozóba teszed, már jönne is le. Segíthet, ha befelé figyelve észreveszed és kijelölöd a határaidat: mi az, amit még vállalsz, mert bírható, és mi az, amit már nem.
Megnő a hordozás jelentősége és ezzel együtt a gyerek igénye a hordozásra, ha testvére születik: ő is szeretné azt kapni, amit a kicsi. Az érzelmileg nehéz helyzetben különösen jól jön neki a biztos pont: a hordozás nyújtotta ismerősség, tökéletes biztonság és teljesség. Olyan ez neki, mint az akkumulátornak a töltő: rajtad van egy kis időt (nem fog sokáig ráérni, hogy a hordozóban ücsörögjön, garantáltan akad valami fontos dolga hamarost’), és amikor leszáll, garantáltan ki lesz cserélve! Akkor is bátran tehetjük erre a természetes töltőre a nagyot, ha egy ideje már nem volt hordozóban. Egy-egy hosszabb kirándulás, vagy mozgalmasabb program után szintén jó megpihenni apa vagy anya hátán.
Aztán megint nem kell hordozni. Egyre ritkábban és rövidebben jön a hordozóba. Azt gondolom: na, ez volt az utolsó. Aztán megint lesz egy utolsó. Gyorsan lefényképezem, mielőtt öt perc után lekéredzkedik. Jé, megint egy talán utolsó. És nem emlékszem, mikor is volt utoljára a hátamon.
