A vörös róka: Ismeretterjesztő kisokos

A vörös róka (Vulpes vulpes) a rókák legismertebb és egyben a legméretesebb termetű faj a rókák világában. A kutyafélék családjába tartozik. Európa legnyugatibb pontjától Japánig, és Észak-Amerikában előforduló faj. Hazánk legelterjedtebb, közönséges ragadozója. Óriási elterjedési területe miatt a vörös rókának számos alfaját különböztetik meg. A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Megtaláljuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig, Közép-Amerika és Észak-Afrika néhány részén át, beleértve a nagy ázsiai sztyeppeket is. Óriási elterjedési területén kívül betelepítették Ausztráliába is, ahol kiválóan meghonosodott.

A közismert kutyaformától külsőleg a tojásdad alakú pupillánk, lapos szembolti ívűnk és a viszonylag kisméretű felső tépőfogaink különböztetnek meg. A vörös róka bundája a sárgás-vöröstől a rozsdabarnáig, a vörös minden árnyalatában megtalálható. A hasa többnyire fehér. Farka hosszú és bozontos. A vörös róka színe általában vörösesbarna, de a vadon élő példányok 10%-a lehet fekete vagy ezüst színű is. A vörös rókák testhossza eléri az 1 métert, a farkuk 300-555 mm hosszú lehet, testtömegük pedig 3-14 kg. A hímek testhossza 65-90 cm, testtömegük 5-10 kg. A nőstények valamivel kisebbek, testhosszuk 60-75 cm, testtömegük 4-8 kg. Bundája általában rozsdavörös, de a pofa alsó része, a torok, a mellkas, a has és a farok hegye fehér. A mellső lábak elülső része és a fülek külső része fekete. Számtalan színváltozata lehetséges, a leggyakoribb az aranyszínű, ritkábban előforduló színváltozat a szenes róka, amely sötét barnásvörös, a hasa, az álla, a torka és a farka hegye szürke vagy majdnem fekete. A vörös róka testhossza 45,5-90 centiméter, farokhossza 30-55,5 centiméter. Testtömege 3-14 kilogramm. Feje széles, homloka lapos, hirtelen keskenyedő arcorra hosszú és keskeny. Szemei ferdén nőnek; felálló füleinek a töve széles, felül kihegyesednek. Törzse karcsú, végtagjai rövidek és vékonyak. Általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. Sárgásvörös szőrméje sűrű és puha. Homlokán, vállain és háta hátulján a farok tövéig fehéren foltos; ajka, pofája és torka ugyancsak fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülek a mancsokhoz hasonlóan feketék. Esetenként a farok hegyén fehér szálak nőhetnek vagy éppen teljesen fehér a farka. Nagy az egyedi variancia, nagyon ritkán, de Magyarországon is előfordul teljesen fekete egyede, ezt a vadászati szaknyelv „szenes rókának” hívja. E furcsa szín megjelenéséért - csakúgy, mint a fekete párducok esetében - bizonyos pigmentek a felelősek.

Életmódunk többnyire magányos, míg például a kutyáké csapatos. A vörös róka többnyire magányosan kóborol, nem szereti, ha idegenek tévednek be a területére. Területét egy vagy két nősténnyel osztja csak meg, és természetesen az utódaival, ezért is olyan gyakori, hogy több generáció is békésen megfér egyetlen kotorékban. A róka a párzási és az utódgondozási időszakot leszámítva egyedül él. Elsősorban alkonyatkor és éjjel aktív, de olykor nappal, télen akár még késő délelőtt is megfigyelhetjük zsákmányszerző portyáján. Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja meg. Kedvező körülmények között nem maga ássa, hanem borzok elhagyott kotorékaiban telepedik meg. Időnként lakott borzkotorékban is felüti tanyáját, és nem ritkán ki is szorítja onnan a borzot. Gyakran költözik barlangokba és más természetes üregekbe, de romokba, omladékokba, kőrakásba is; gyakran korhadt fák üregével, sűrű bozóttal vagy elhagyott homokbányák üregével is megelégszik. Van, hogy kazlakban talál magának téli lakást.

A vörös róka mindenevő, nem csupán hússal táplálkozik. A kisebb rágcsálóktól a rovarokig és ízeltlábúakig, a nyúltól a hüllőkig mindenre vadászik. De sok esetben eszik dögöt, vagy különféle gyümölcsöket is. Ha nem éhes, a táplálékot a rejtekhelyére dugja és később fogyasztja el. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat, az őzgidát is. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészni. Ha a szükség ráviszi, jól úszik, ezért a vízimadarak fészkei sincsenek tőle biztonságban: még a kotló hattyúkat is megfojtja. Széles körben elterjedt nézet, hogy kedvelt zsákmánya a házi baromfiállomány - főleg a kölykes anyarókának. A közhiedelemmel ellentétben mégis a rágcsálókat vadássza a legszívesebben. A nagy kertekben és a szőlőkben sáskákat, cserebogarakat és lárvákat, földi gilisztákat fogdos, de megeszi az érett gyümölcsöt is. A róka naponta 0,5-1 kg húst eszik meg. Amikor a vörös róka egeret fog, eleinte csak figyeli a prédát, majd az elülső lábaival jó magasról ráugrik. Azt gondolják rólunk, mint a többi vadállatról, hogy betegségeket terjesztünk és a háztáji állatok tolvajai vagyunk. Pedig mi is csak az életben maradásért és a fajfenntartásért küzdünk és az alom összes kis rókafi tagját igyekszünk ellátni táplálékkal.Mindemellett pusztítjuk a kétlábúak terményeinek a kártevőit és bogaraktól kezdve, pockokon, egereken és patkányokon át bármivel jóllakunk.

A hím és a nőstény vörös rókák 10 hónapos korukban válnak ivaréretté. A vörös rókák évente egyszer párosodnak, és a párzási időszak a hely földrajzi fekvésétől függ. A vemhesség 55 napig tart, a kölykök 8-10 hetesen már képesek önálló életet élni. Az utódok száma nagyon változó, egy alom 1-11 kölyköt számlál, de az átlag körülbelül 5 kölyök. A kölykök 4-5 hetes korukban merészkednek ki először a szabadba. A párzásai időszak (koslatás) januárban éri el tetőpontját. A szuka csak két-három napig tüzel, a párzás általában a szabadban, ritkábban a kotorékban zajlik. A vemhes róka kitépi hasáról a szőrt, hogy kölykei könnyen hozzáférhessenek emlőihez, és ebből a szőrből készít vackot a kölyköknek. Egy alom 3-12 (többnyire 4-7) kölyköt számlál. A kölykök összetapadt szemhéjjal, fejhez lapult füllel jönnek a világra, és nagyon lassan fejlődnek. Szemük legkorábban a 14. napon nyílik ki; addigra minden tejfoguk kibújik, de színük nem a megszokott vörös-fehér-fekete, hanem egyöntetű szürke. Egy-másfél hónapos korukban merészkednek először a szabadba, hogy a napon sütkérezzenek és játszadozzanak. Júliustól a kölykök az öreg vadászó rókát követik, majd egyedül is vadászni kezdenek (eleinte nappal, szürkületkor). Késő ősszel válnak el anyjuktól. Rendkívül odaadó szülőként mindkét szülő részt vesz az utódok gondozásában. Sok közülük még kölyökkorban elpusztul, de többnyire 1-3 évig élnek az emberi tevékenységeknek (pl.: vadászat, közúti közlekedés) és a betegségeknek köszönhetően.

Fenyegető veszélyt jelent rá a prédátor, a sas, a medve, a szürkefarkas, a puma és persze az ember, aki azért vadászik rókára, mert az közismerten károsítja a baromfi- és birkaállományt. A róka dúvadnak számít. Egész évben vadászható, de értékes prémjéért elsősorban a téli időszakban lőtték. A divat változása és az állatvédő szervezetek kampányai miatt a szőrmeviselés visszaszorult, a vadászati nyomás csökkent. A vadászati szokások megváltozása miatt a másik hagyományos vadászati módja, a kotorékozás jelentősége is csökkent. Mindezek miatt az 1990-es évek közepétől erősen megnőtt a hazai rókaállomány. Erősítette ezt a folyamatot az Európai Unió nyomására megkezdődött, veszettség elleni orális immunizálás. A folyamatosan növekedő populáció predációs nyomása a földön fészkelő madarak számára veszélyhelyzetet, a mezőgazdaságban komoly károkat okozó rágcsálók gyérítése szempontjából ugyanakkor kedvező helyzetet teremtett. A növekvő állomány miatt megkezdődött a faj urbanizációja is. Ez a félénk, gyanakvó, éjszakai életmódú állatfaj beköltözött a lakott területekre. Ma már a települések, főként a városok háborítatlan részein, beépítetlen telkeken, parkokban ipari területeken is megtalálhatóak kotorékai. Ezek a városi rókák alig mutatnak félelmet az emberrel szemben, és kiválóan megélnek a felhalmozott hulladékokon. A természetes ellenségek híján sűrű rókaállomány vadgazdálkodási, természetvédelmi és közegészségügyi szempontból egyaránt súlyos problémákat okozhat. A vadgazdálkodók számára az apróvadállomány, a természetvédelem számára a veszélyeztetett fajok állományainak pusztításával okozhat károkat. Ilyen fajok többek között az ürge, a fogoly, a túzok, a haris, vizes élőhelyeken a telepesen fészkelő gulipán, a gólyatöcs számára jelent veszélyt, de alkalmanként tömegesen képes pusztítani a nyári lúd családok röpképtelen fiókáit, amit számos alkalommal megfigyeltek a Fertő menti szikeseken.

A természetfilmeknek, rajzfilmeknek, a művészetekben megjelenő, rokonszenves rókaábrázolásoknak és a fiatal generáció rókakedvelésének köszönhetően szerencsére egyre jobb a megítélésünk a világ összes pontján! Cikksorozat, hamarosan folyt.köv… Talán egy napon elérjük azt is, hogy nem vadászható, kontrollált, védett faj legyünk!! Oszd meg a cikket, hogy te is hozzájárulj a pozitív megítélésünkhöz! A legtöbben kártevőként tartják számon, de a vörös rókát akár hasznos állatnak is nevezhetjük, hiszen elpusztítja például a kártékony rágcsálókat. Méltán ravasznak tartott ragadozónk kiváló alkalmazkodóképessége révén hazánk legelterjedtebb ragadozó emlőse. Ennek ellenére a rendszeres erdőjáró számára sem mindennapi élmény találkozni ezzel az alkonyattól pirkadatig magányosan vadászó állattal. Hazánkban mindenhol előfordul, rendkívül jó alkalmazkodóképességének köszönhetően olykor emberi településeken is találkozhatunk vele. A természetfilmek és rajzfilmek rokonszenves rókaszereplői az utóbbi időben sokat javítottak a vörös rókák megítélésén.

A vörös róka 48 km/h sebességgel képes szaladni. A vörös róka 2 méter magas akadályokat is képes átugrani. 28 különböző hangot tud kiadni, az egyedeket nagyon könnyű megkülönböztetni a hangjuk alapján. A rókák igen titokzatos állatok, nagyon intelligensek és sokban hasonlítanak házi kedvenceinkre, a macskára és a kutyára. A macskákhoz hasonlóan fontos náluk a testápolás, a bundájuk tisztán tartása. A kutyákhoz hasonlóan szagmemóriájuk, asszociációs képességük kiváló, félénkek, de nagyon kíváncsiak. Hiperaktívak, amikor nem pihennek folyamatosan mozgásban vannak, vagy élénken figyelik környezetüket.

A vörös róka többnyire magányosan él, de szaporodási időszakban monogámok vagy több szuka él együtt egy kannal. Rovarokból és kisrágcsálókból álló táplálékukat magányosan szerzik be, gyakran éjjel. Többnyire február közepén párzik (ez a koslatás). Ez idő alatt ibolyának nevezett mirigye nagyon erős szagot áraszt.

A rókavadászatnak történelmi és kulturális hagyományai vannak, különösen Angliában, ahol a kutyás rókavadászat nagy hagyományú kulturális esemény volt, de 2005-től betiltották az állatvédők kampányai következtében. A róka dúvadnak számít, egész évben vadászható, de értékes prémjéért elsősorban a téli időszakban ejtették el. A vadászati szokások megváltozása és az állatvédők kampányai miatt a vadászati nyomás csökkent, ami hozzájárult a hazai rókaállomány jelentős növekedéséhez.

A vörös rókákat sikeresen háziasították a szovjet tudósok (Beljajev-kísérlet) azt kutatva, hogyan is tudta az ember a kutyát domesztikálni. Kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva egymással pár generáció múlva teljesen szelíd rókák születtek, melyek már nem csak hogy nem félnek az embertől, de szeretik is az emberek közelségét. Kaliforniában pillanatnyilag nagy divatnak örvend a rókák behozatala. Novoszibirszkből vízzel és étellel ellátott kis ketrecekben repülőgéppel juttatják el az új gazdákhoz az állatokat, melyek már a reptéren nagy feltűnést keltenek. A háziasított róka viselkedése legjobban a kutyáéhoz hasonlít, de okosabbak a kutyáknál, és sokszor még ügyesebbek is, amellett, hogy nagyon játékosak és vidámak.

Annak ellenére, hogy a vörös rókát a legtöbben kártevőként tartják számon, ez az állat más kártevőket pusztít el, ezért ilyen szempontból hasznos. Az emberre is veszélyes echinococcosis, az öttagú galandféreg (Echinococcus multilocularis) parazitózisa, amelynek a róka mellett az ember is köztigazdája. A betegség hosszú lappangási ideje miatt veszélyes, mert mire a tüneteket a beteg észleli, a megtámadott máj, esetleg más belső szervek, például az agy is, súlyosan károsodhatnak. A kutatások azt mutatják: a rókák kifejezetten vonzódnak a települések, hulladéklerakók, külvárosi zónák környezetéhez, az ilyen „emberközeli” rókákban több belső parazita található, mint a zárt, természetes élőhelyen élő társaikban, a háziállatok - főként kutyák és macskák - „hidat” képeznek a vadon élő ragadozók és az ember között. Ez azt jelenti, hogy a települések környékén nemcsak a róka, hanem a saját háziállataink egészsége is nagyobb kockázatnak van kitéve, ami közvetve az emberekre is veszélyt jelent.

Nem minden rókakölyöknek van szüksége segítségre, amelyet az ember annak gondol. Ha egy talált kölyök jó kondícióban van, nem sérült, és nincs egyértelműen életveszélyben, akkor nagy eséllyel a szülők a közelben vannak, csak épp az ember jelenléte miatt húzódtak arrébb. Ilyenkor sokkal többet használunk, ha nem visszük haza az állatot, hanem értesítjük az illetékes vadászatra jogosultat vagy természetvédelmi szervezetet.

tags: #faktum #voros #roka #kisagy