Gustav Klimt osztrák festőművész, a szecesszió, a "Jugendstil" legismertebb képviselője 1862. július 14-én született a Bécs környéki Baumgartenben. Édesanyja imádta a zenét, de nem lett sikeres előadóművész. Szegénységben éltek, sokat költöztek, mindig olcsóbb házbérletet keresve.
Művészi tehetségére rajztanára hívta fel szülei figyelmét. Tizennégy éves korában bebocsátást nyert a bécsi Iparművészeti Főiskolára, és úgy gondolta, rajztanár lesz. Nem kérdőjelezte meg az akadémikus tanítás módszereit, szorgalmasan másolta a szobrokat, dísztárgyakat, mindent, amit az órákon eléje tettek. Remekül festett, különösen Hans Makart osztrák festő munkái kápráztatták el, aki a császári főváros kedvence volt dekoratív hatású, akadémikus festményeivel.
Az iskolában csatlakozott Gustavhoz testvére, Ernst is, és barátságot kötöttek Franz Matsch-csal. Ők készítették az Erzsébet királyné nyári rezidenciáját, az úgynevezett Hermes villát díszítő festményeket, 1888-ban a bécsi Burgtheater lépcsői fölé ők festették a mennyezeti olajfestményeket, 1890-91-ben pedig a bécsi Kunsthistorisches Museum belső udvarának díszítését és a lépcsőház dekorációját végezték. Ekkoriban, 1879-ben megalapították a Künstlerkompagnie (Művészkompánia) csoportot, amely főként épületek díszítésére szakosodott.
1892-ben meghalt apja és Ernst testvére. A tragédia hatására világlátása átalakult, művészete befelé forduló, mélyen individualista irányba mozdult. Kérdőjelek támadtak benne az akadémikus festészetet illetően, ami oda vezetett, hogy szakított Matsch-csal. 1896-tól átalakulás figyelhető meg művészetében, a nőalakok kibontott hajjal, kihívóan szerepelnek a korábbi szemérmes és allegorikus ábrázolásmódtól eltérően.
1894-ben megbízást kapott a bécsi egyetem dísztermének falfestményeire, az úgynevezett Fakultás-képei (Jogtudomány, Filozófia, Orvostudomány) azonban óriási botrányt kavartak, részben a rajtuk megjelenő meztelenség, részben homályos szimbolizmusuk miatt. Az egyetem visszavonta a megrendelést és a már kifizetett előleg visszafizetésére kötelezte a festőt. Ezután Klimt visszavonult a Secession mozgalomból.
A századfordulótól, de főként 1903-as itáliai utazása nyomán bontakozott ki Gustav Klimt talán legsikeresebb, "arany" korszaka, amely a festményeken előszeretettel használt aranyozásról kapta elnevezését. A korszak csúcsát jelentő Csók (1907-1908) mellett az Adele Bloch-Bauer, a Virágzó rét és más ekkori képek egyik központi témája a nő.
A tájképek Klimt egész életművén átívelnek. 1901 körül főleg erdőképeket és párás vízfelületeket festett (Eső után, 1899; Sziget az Atter-tavon, 1901), 1905-től inkább a zárt kertek foglalkoztatták (Falusi kert napraforgókkal, 1905; Falusi kert feszülettel, 1911-1912).
1912-ben Klimtet megválasztották az Osztrák Képzőművész Szövetség elnökének. Bár soha nem nősült meg, 14 gyermeke született. 1918-ban agyvérzés érte, jobb oldala lebénult. Dolgozni már nem tudott, életkedvét is elvesztette, és miután elkapta a spanyolnáthát, 1918. február 6-án hunyt el agyvérzésben.
Gustav Klimt: a botrányhős, a zseni és a világ egyik legdrágább festménye
Gustav Klimt festményei komoly összegekért cserélnek gazdát. 2003. novemberében „Landhaus am Attersee” képe 29 128 000 dollárért kelt el. 2006-ban pedig - megdöntve Picasso rekordját - Klimt „Adele Bloch-Bauer I” képét 135 millió dollárért vette meg a Neue Galerie New York. A képek felértékelődése komoly peres ügyekhez is vezetett, ugyanis számos kép korábban ausztriai zsidó családok tulajdonában volt - nem egyszer ők voltak a megrendelők vagy mecénások -, amit a nácik lefoglaltak.