A gyermekek mozgásfejlődése 3 éves kor után

A kisgyermekek 3 éves koruk körül látványos és nagy ugrással alakuló anatómiai és fizikai változásokon mennek keresztül. Magasságuk és súlyuk növekszik, mozgásaik és állóképességük fokozódik.

A csontrendszer erősödik, amit egyre több irányú és hosszabb idejű folyamatos mozgásuk is fokoz. Sokat mozgó gyermek esetén, a csontok erősödése a terhelés következtében fokozódik, így a csontok szerkezete egészségesen alakul. Ezzel párhuzamosan az izomrendszer is nagyobb léptékben fejlődik, kontúrjaik kifejezettebbek, karokon és a lábakon az izmok vastagodnak, a törzsizmok is erősödnek. A növekvő izomtömeg számára nagyobb oxigén ellátottság is szükséges így ebben a korban is fontos a rendszeres mozgás főleg ha ez jó levegőn történik, nagyobb oxigén felvételével.

Ez a korszak a sok mozgásszervi változással együtt pszichés változásokkal is jár, így kialakulhatnak agresszív viselkedésminták dackorszak miatt. Az óvodáskor a legfontosabb életszakasz az egyensúly és koordináció megalapozásához. Ez életre szóló alapot adhat a továbbiakhoz, hozzájárulva természetesen a szellemi fejlődéshez.

A mozgásfejlődési elmaradás felismerése és okai

A mozgásfejlődési elmaradás 0-6 éves korban sok szülő számára azonnal aggasztó jelzésnek tűnik, különösen akkor, ha a gyermek később kezd el forogni, mászni vagy járni, mint a kortársai. A fejlődéskutatás ugyanakkor egyértelműen rámutat arra, hogy a mozgásmérföldkövek tág időablakon belül, nagy egyéni variációval jelennek meg, és az egészséges idegrendszeri érésnek része, hogy a gyerekek különböző ütemben szerzik meg az új készségeket.

A mozgásfejlődés a születés utáni első években egyfajta „nyitott könyvként” mutatja az idegrendszer érését. A fej megtartása, a fordulás, a kúszás, a mászás, az ülés, a felállás és a szabad járás egymásra épülő lépcsőfokok, de ezek a lépcsők nem minden gyermeknél ugyanolyan ütemben és ugyanolyan sorrendben jelennek meg. Vannak csecsemők, akik hosszasan kúsznak, másznak, mielőtt felállnának, mások alig másznak, inkább gurulással, csúszással fedezik fel a teret, majd hirtelen önállóan elindulnak.

Orvosi szempontból akkor beszélünk mozgásfejlődési elmaradásról, ha a gyermek tartósan nem éri el az életkorának megfelelő alapmozgásokat, ha a fejlődési vonal mintha „megállna”, vagy ha a mozgások minősége feltűnően eltér a megszokottól. Ilyen helyzet például, ha a csecsemő hosszú hónapokon át alig változtat testhelyzetet, ha 6-7 hónaposan sem tartja stabilan a fejét, ha 9-10 hónaposan nem képes önállóan, stabilan ülni, vagy ha 18-20 hónapos korra sincsen kialakult szabad járás. Figyelmeztető jel az is, ha a mozgás kifejezetten aszimmetrikus, a gyermek következetesen csak az egyik kezét használja, ha az izomtónus tartósan petyhüdt vagy kifejezetten feszes, illetve ha gyakran, látszólag indokolatlanul esik el.

A 3. életévtől elkezdett mozgásbeli változások problémákra, betegségekre is felhívhatják a figyelmet, amit a szülő, de az óvónő is észrevehet. Ilyenek lehetnek például izombetegségek, csontdeformitások, fejlődési rendellenességek, koordinációs és egyensúly zavarok, tartási rendellenesség, a gerinc-, vagy az alsó végtagok deformitásai, gerincferdülés, lúdtalp.

Az izomtónus eltérései - legyen szó hipotóniáról (laza izomtónus) vagy hipertóniáról (fokozott feszesség) - eleve megnehezítik az új mozgásminták kialakulását. Előfordulhat, hogy a gyermek később fordul, nehezebben tartja a fejét, vagy ülés, felállás közben feltűnően „puha” vagy éppen túlfeszült. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a mozgásfejlődési elmaradás együtt járhat értelmi elmaradással, autizmus spektrumzavarral, figyelem- és viselkedésszabályozási gondokkal, illetve a már említett Developmental Coordination Disorder (DCD) formájában megjelenő ügyetlenséggel.

A mozgásfejlődés holisztikus megközelítése

A nyugati orvoslás a mozgásfejlődést neurológiai, ortopédiai és fejlődés-lélektani keretben értelmezi. A gyermekorvosi vizsgálat ilyenkor a reflexek, az izomtónus, a tartási reakciók és a koordináció értékeléséből, szükség esetén képalkotó vizsgálatokból és genetikai-metabolikus háttér tisztázásából áll. Bizonyos kórképek - például a cerebralis paresis, a veleszületett izombetegségek vagy a fejlődési koordinációs zavar - a mozgásfejlődési mérföldkövek eltolódásában, az ügyetlenségben, a testtartási eltérésekben válnak láthatóvá.

A holisztikus megközelítés ehhez a struktúrához teszi hozzá a test-lélek-környezet hármas egységét. A természetgyógyászati gondolkodás szerint a mozgásfejlődés nem pusztán „izom-ideg kérdés”, hanem összesűrítve mutatja, mennyire harmonikus a gyermek energiaállapota, hogy kap-e elég teret a spontán mozgásra, mennyire biztonságos és szeretetteljes az őt körülvevő érzelmi közeg.

A túl sok ülés, a korai és tartós képernyőhasználat, a kevés szabad levegőn töltött játék, a rohanó családi ritmus mind olyan tényezők, amelyek nem okoznak klasszikus értelemben vett neurológiai betegséget, mégis „hátráltathatják” a természetes mozgásfejlődést.

A Hagyományos Kínai Orvoslás különösen érzékeny az ilyen finom egyensúlyzavarokra. A gyermek mozgásfejlődése a HKO szemléletében szorosan összefügg a Lép-Gyomor, a Vese és a Máj funkcionális rendszereinek állapotával. A Lép-Gyomor rendszer „felel” az átalakítás-szállítás folyamatáért, vagyis azért, hogyan hasznosul a táplálékból nyert energia. A Vese rendszer a veleszületett Esszenciához (Jing) kapcsolódik, amely az idegrendszeri érés, a csont- és izomrendszer, valamint a szellemi-fizikai terhelhetőség alapja.

A környezeti tényezők önmagukban ritkán okoznak súlyos mozgásfejlődési zavart, de felerősíthetik az idegrendszer érzékenységét. Ha a csecsemő sok időt tölt olyan eszközökben, amelyek gátolják a szabad mozgást (autósülés, pihenőszék, babahinta), ha kevés a hason fekvésben töltött idő, és ha a lakókörnyezetben korlátozott a mászásra, gurulásra, felfedezésre alkalmas tér, a természetes gyakorlás egyszerűen elmarad. A HKO ezen a ponton azt vizsgálja, hogy a Vese Esszencia ereje, a Lép-Gyomor emésztési-átalakítási képessége és a Máj-Qi áramlása miként kapcsolódik ezekhez a külső tényezőkhöz. Ha a gyermek alkatilag gyengébb, gyakran betegeskedik, rosszul alszik, válogatós, sokszor hasfájós, az a Lép-Gyomor és a Vese rendszer gyengeségére, illetve a Máj érzelmi-energetikai feszültségére is utalhat.

A mozgásfejlődés támogatása

Sokan kérdeznek a helyes cipő választásáról. Én a puha talpú magas szárú cipőket javaslom kezdő lábbeliknek, otthon pedig a mezítlábazást! A puha talpú cipő megfelelő alátámasztást is és az izmok szabad mozgását is biztosítja, de nem helyettesíti a mezítláb járást, nem is az a feladata! Így a kettő együtt adja a lábizmok megfelelő fejlődését.

Tapasztalataim szerint ma már a legtöbb óvodában hangsúlyt fektetnek a mozgásra, test-nevelésre. Mivel a gyermek 3. és 6. éve között sok mindenben fejlődhet és érdeklődik is, így a lehetőségeket a mozgásban biztosítani kell.

Ha bármely tünet esetén felmerül a gyanú egy elváltozásra, érdemes mielőbb szakemberrel konzultálni és speciális terápiát, segítséget kérni, mert ebben a korban alapozódik meg a mozgás-szervrendszer nagy része ezért bármely elmaradás később tüneteiben hatványozódhat!

A mozgásfejlődési elmaradás kezelése alapvetően gyógytornász, konduktor, fejlesztő pedagógus vagy mozgásterapeuta szakmai kompetenciája, azonban a természetgyógyászati és HKO-eszközök finom, kiegészítő támogatást nyújthatnak. A Hagyományos Kínai Orvoslás gyermekek esetében elsősorban kíméletes, tű nélküli megoldásokkal dolgozik. A meridiánmasszázs, a finom akupresszúra, a melegítő moxa-kezelések, valamint a testfelszínen végzett lágy stimulációk célja az, hogy harmonizálják a Vese és a Lép energiáját, oldják a Máj-Qi stagnálását, és támogassák a vér- és energiaáramlást a végtagokban. Kifejezetten fontos, hogy a gyermekkorban alkalmazott akupresszúrás fogások mindig képzett szakember által kijelölt pontokra irányuljanak, és a szülők csak olyan technikát gyakoroljanak otthon, amelynek biztonságos kivitelezését személyesen megtanulták.

A fitoterápiás megközelítés célja ilyenkor nem a „gyors izomerősítés”, hanem az idegrendszer és az emésztés támogatása, a nyugodtabb alvás, a jobb étvággyal, a gyakoribb és harmonikusabb széklet, valamint a fertőzésekkel szembeni ellenálló képesség növelése.

A természetgyógyászati mozgásformák - például a játékos gyermekjóga, a szenzomotoros torna, a természetben végzett szabad mozgás - segítenek abban, hogy a gyermek testérzékelése, egyensúlyérzéke, ritmusérzéke és koordinációja finomodjon.

A mozgásfejlődés támogatásában a szülő feladata elsősorban a megfelelő tér, ritmus és érzelmi biztonság megteremtése. A gyermeknek szüksége van puha felületekre, ahol bátran gurulhat, mászhat, fel-le mászhat a kanapéra vagy az alacsonyabb bútorokra; lépcsőkre, ahol felnőtt felügyelettel gyakorolhatja a le- és felmenetelt; játszótéri eszközökre, ahol mászhat, csúszhat, egyensúlyozhat.

Kerülendők azok az eszközök, amelyek „mesterségesen” próbálják gyorsítani a mozgásfejlődést, például a klasszikus, kerekes járást segítők. Ezekben a gyermek lába gyakran nem természetes szögben terhelődik, a törzs és a medence izmai nem kapják meg a lépcsőzetes terhelést, miközben a balesetveszély is megnő.

A szülői megfigyelés ugyanakkor kulcsfontosságú. Ha az a benyomás alakul ki, hogy a gyermek mozgása tartósan elmarad a kortársakétól, ha hónapok óta nem történik érdemi előrelépés, ha feltűnő aszimmetriák, gyakori esések, vagy más fejlődési területen jelentkező nehézségek társulnak a mozgásbeli elmaradáshoz, akkor nem a „várakozás” a megoldás, hanem a gyermekorvosi kivizsgálás. A természetgyógyászati támogatás ilyen helyzetekben akkor működik felelősen, ha nem csúsztatja el a diagnózist, nem ígér „csodás felzárkózást”, hanem az orvosi vizsgálattal párhuzamosan, annak eredményeire építve kínál kiegészítő lehetőségeket.

A mozgásfejlődéssel kapcsolatos nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a korai években rendkívül széles az élettani variáció: ugyanarra a mérföldkőre sok gyerek érhet el kissé eltérő időpontban, mégis egészséges idegrendszeri fejlődés mellett. Ezzel párhuzamosan viszont az is látszik, hogy azok a gyermekek, akiknek mozgásfejlődési elmaradását időben felismerik, és komplex módon - orvosi, gyógytornász, fejlesztő és szükség esetén természetgyógyászati eszközökkel - támogatják, hosszú távon kedvezőbb kimenetellel számolhatnak.

tags: #gyermekek #mozgasfejlodese #3 #eves #kor #utan