A kisbabák mozgásfejlődése elképesztően gyors. A baba első életévében nagy figyelmet szentelünk a mozgásfejlődésüknek, hiszen ebben az időszakban napról napra egyre ügyesebbek. Az első fejemelés, megfordulás, felülés és végül a járás mind olyan pillanat, amit sosem fogunk elfeledni. Azonban pont amiatt, mert a mozgásfejlődés minden egyes lépcsőfoka egy fontos mérföldkő a kisbabánk életében, sokszor elbizonytalanodunk, ha gyermekünk lassabban fejleszti ezen képességeit más babákhoz képest. A kisbabák már születésükkor magukban hordozzák azon emberi mozgások mintáit, melyek már a várandósság alatt kialakulnak, a kismama pedig a 16. és 20. terhességi hét között először érzékel.
A babák már magzati korban is hallják a hangokat, a születésük előtti utolsó hetekben különös figyelmet fordítanak a külvilágból érkező hangokra, különösen a magas tónusúakra, és azokra, amelyek már ismerősek a számukra, például az édesanyjuk hangjára, vagy egy-egy ismerős dallamra. A magzat külső füle még fejlődésben van, a belső fül azonban a 12. hétre kifejlődik, így a babák már nagyon korán, nagyjából a 16. héttől hallják a kintről érkező zajokat. A méhben a magzatok nagyjából fele olyan hangosan hallják a kívülről érkező hangokat, mint ahogyan mi. A babák reagálnak is ezekre a hangokra: felgyorsul vagy lelassul a szívverésük, annak megfelelően, hogy milyen tempójú és hangerejű a hallott hang. Az erős vagy gyors hangokra a baba szívverése gyorsul, a lágy és lassú hangokra pedig lassul. A baba születése után is emlékszik a méhben hallott hangokra, ezt számos vizsgálat bizonyította már. A születés pillanatában hallott zenére vagy hangokra, ha azokat a későbbiek során lejátsszák neki, különösen emlékszik, és erősen reagál rá. Az is észrevehető olykor, hogy a baba olyan hangokat kedvel, amelyekre nem is gondolnánk. Ilyen például egy duruzsoló autó vagy a porszívó hangja. Az újszülöttek hallása még fejletlen, ezért a tompa hangokra, enyhe zajokra nem minden esetben reagálnak. Ennek oka többek közt az, hogy ilyenkor még a fülükben lévő maradék magzatvíz füldugóként szolgál számukra. Erős, éles hanghatásokra azonban már ekkor is összerezzennek. Az idő előre haladtával egyre pontosabban érzékelik a hangokat, azt is, hogy honnan jönnek ezek, és mind a tekintetük, mind a fejük odafordításával keresik a hangforrást. Már röviddel a megszületésük után különbséget tudnak tenni a saját, és más babák sírása között. A születés utáni harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős, egyre aktívabb és befogadóbb lesz. Ekkor már a baba odafordul, amikor beszélnek hozzá, és igyekszik válaszolni a hallottakra. Öt hónapos korára a kicsi már képes felismerni a hangok forrását, és érdeklődéssel fordul a hangok irányába. Ekkor már felfigyel arra is, ha a nevét hallja.
A babák fordulás közben igen könnyen le tudnak gurulni a pelenkázóasztalról, az ágyakról vagy bármilyen magasabb bútordarabról, ezért egy pillanatra se hagyjuk őket egyedül ilyen helyeken, pelenkázás közben pedig ügyeljünk rá, hogy stabilan tartsuk a testüket. A baba fordulása az egyik első nagy mozgásfejlődési mérföldkő, amely előkészíti a kúszást és a mászást. Minden baba saját ütemben fejlődik, és vannak, akik kihagyják ezt a szakaszt. A rendszeres hason fekvés, játékos ösztönzés és bátorítás segíthet a mozgásfejlődés támogatásában.
A fordulás mérföldkövei
A babák jellemzően 3-4 hónapos korukban kezdenek el először hasról hátra fordulni. A hátról hasra való fordulás már egy összetettebb mozgás, amelyet a legtöbb csecsemő 7-9 hónapos korában sajátít el. Fontos tudni, hogy minden baba más ritmusban fejlődik. A babák általában előbb tudnak hasról hátra fordulni: erre már akár 4 hónapos korukban képesek lehetnek. Hátról hasra valamivel később, 5-6 hónaposan fordulnak, mert ehhez a mozdulathoz erősebb nyak-, váll- és karizmokra van szükségük.
A három hónapos baba kezei már nincsenek folyamatosan szorosan ökölbe zárva, a hüvelykujja nem simul állandóan a tenyerébe. A gyermek maga is nyújtja ujjait, és mi is könnyedén ki tudjuk nyitni a kezét például fürdetéskor. A körülötte lévő puha dolgokat tapogatja, markolássza. Ezek általában: a feje alatt lévő pelus, a rajta lévő ruha, takaró, szerettei bőre és haja (amikor kézben van), vagy a mellette lévő tárgy (például plüssfigura, textiljáték). A hatodik hónap végére a markolászásból pontos nyúlás, fogás, megtartás és elengedés alakul ki.
Három hónapos korában a csecsemő háton fekve a kezeit maga előtt összekulcsolja, ökleit a szájába gyömöszöli, ezért az ököl rágását, vagy az ujjszopást nem csak éhségjelnek tekinthetjük. Kezeit, a körülötte lévő tárgyakat és személyeket hosszan nézegeti, közben különböző hangokat ad, játszik a hangjával. Gőgicsélése először főként magánhangzókat tartalmaz (például: oá-, ei-szerű hangok). A gőgicsélő játékban a szülők is részt tudnak venni, ha ismétléssel, a baba fölé hajolva megerősítik a hangadását. A baba utánzó képessége egyre pontosabbá válik, és folyamatosan megjelennek az ajakkal képzett mássalhangzók: p, b, m. A fejlődési szakasz vége felé nagy változás történik a hangadásban: a gőgicsélést felváltja a gagyogás.
Hason fekve emeli a fejét és néhány percig tartani is tudja. Három-négy hónaposan hasra fektetve kezével az alkarjára, majd hat hónapos kora körül nyújtott karral a tenyerére támaszkodik. A csecsemő nagymozgásának fejlődését azzal segíthetjük, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van. Ez fogja arra ösztönözni, hogy a távolabb lévő játékok után oldalra forduljon, forogjon, távolabbra nyúlással próbálja azokat elérni. Fontos, hogy minél többet tartózkodjon a baba viszonylagosan kemény felületen, mert puha ágyon, süppedős paplanon nehezebb a hely- és helyzetváltoztatás. Négy hónapos kor után a csecsemő már egész testével az oldalára fordul, az oldalán fekve is játszik. Hat hónapos kora körül a kicsik többsége forogni kezd, de az változó, hogy hasról hátra, vagy hátról hasra sikerül először.
A két hónapos kor végére, de három hónapos korban már mindenképpen várjuk, hogy kisbabájuk visszamosolyogjon Önökre. Ezt segítheti, ha Önök is gyakran mosolyognak rá, és kedvesen, dallamos, magas hangon beszélnek hozzá.
Hogyan segíthetjük elő a baba mozgásfejlődését?
- Gyakori hason fekvés: Már néhány hetes kortól fontos, hogy a baba naponta többször hason feküdjön. Ez erősíti a nyakát, vállát és hátizmait.
- Játékok használata: Helyezz kedvenc játékokat a baba látóterébe úgy, hogy kicsit el kelljen fordulnia értük. Ez ösztönzi a mozgást.
- Bátorítás és dicséret: Amikor a baba próbálkozik a fordulással, mindig bátorítsd és dicsérd meg! Ez motiválja a gyakorlásra.
- Szabad mozgástér: A csecsemő nagymozgásának fejlődését azzal segíthetjük, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van. Ez fogja arra ösztönözni, hogy a távolabb lévő játékok után oldalra forduljon, forogjon, távolabbra nyúlással próbálja azokat elérni.
- Kemény felületen tartózkodás: Fontos, hogy minél többet tartózkodjon a baba viszonylagosan kemény felületen, mert puha ágyon, süppedős paplanon nehezebb a hely- és helyzetváltoztatás.
A babákat a szülők módszeresen bevezethetik a hangok világába, kezdetben altatódalokkal, gyermekdalokkal, és minden olyan hang megismertetésével, amely körülveszi a lakásban vagy a lakáson kívül a kicsiket. Ezek a szülők számára már megszokott ingerek, fel sem tűnnek, a babák számára viszont újdonságok. Hasznos és fontos dolog a meseolvasás is, amelyet jól artikulálva, megfelelő hanglejtéssel kell tenni, hiszen ez segíthet a gyermek számára abban is, hogy könnyebben és szépen tanuljon meg beszélni.
A 4 legjobb játék a bruttó motoros készségek fejlesztéséhez
Mikor forduljunk szakemberhez?
A kisbabák mozgásfejlődése rendkívül egyéni, de bizonyos mérföldkövek minden gyermek életében elérkeznek. Fontos jelzések, amikor érdemes szakemberhez fordulni:
- A baba 6 hónapos kora után sem próbál fordulni egyik irányba sem.
- Nem mutat érdeklődést a környezete iránt, nem próbál kúszni vagy ülni.
- Ferde a testtartása.
- Teljesen elhárítja, hogy hasra fektetve tegyék le.
- Hason fekve nehezen és alig emeli a fejét, és csak néhány percig tartja meg (3-4 hó).
- Hasra fektetve még nem támaszkodik az alkarjára (4 hó), nyújtott karral a tenyerére (6 hó).
- Egyik oldali végtagjait kevésbé mozgatja.
- Kezei szoros ököltartásban vannak.
- Nem nyúl a látott tárgyakért, játékokért.
- Könnyű tárgyakat (pl. csörgőt) hosszabban nem képes megtartani, vagy játszani vele (megnézni, forgatni, szájba venni, rázogatni).
- Kezeit nem viszi a szájához.
- Nem fordul az oldalára (4-5 hó), hasról hátra, hátról hasra (6 hó).
- Hangos zajokra nem reagál.
- Nem ad ki hangot, soha nem sír.
- A már megindult gőgicsélés egyre ritkábbá válik, vagy elmarad.
- A mozgó tárgyakat nem követi a szemével.
- Nem mosolyog vissza Önökre.
- Túl lassan eszik, egyáltalán nem szopik, vagy túl sokat bukik.
- Túlságosan nyugtalan, vagy épp ellenkezőleg nagyon nyugodt, aluszékony.
A koraszülött babák esetében a mozgásfejlődés később indulhat be, ami teljesen normális. A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten, vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz, vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.
A babák többségének rendben van a hallása és megfelelően fejlődik ki, de van, akinél előfordulhat, hogy probléma adódik. Különösen a koraszülött vagy oxigénhiányos állapotban született babáknál jelentkezik halláskárosulás, illetve azoknál, akik születéskor valamilyen fertőzést kaptak. A siketségre való hajlam öröklődhet is, ezért abban a családban, ahol előfordult már siketség vagy bármilyen halláskárosultság, ott kifejezetten számítani kell hallásproblémák kialakulására. Az normális, ha a baba például nem ébred fel álmából egy-egy zörejre, hiszen mélyen alszik, de nem árt odafigyelni, hogy éber állapotában hogyan reagál az egyes hangokra. Sokféleképpen ellenőrizhető, hogy a baba hallása rendben van-e, például úgy, hogy hirtelen hangos zajt keltünk. Ha a hallása jó, akkor a kicsit odafigyel erre a zajra. Ha azonban nem reagál rá, orvosi vizsgálat szükséges annak érdekében, hogy kiderítsék, mi a probléma. A hallással kapcsolatos problémák korai felismerése ugyanis alapvető fontossággal bír a baba további fejlődése szempontjából. Szakemberek szerint, ha a babának hallókészülékre van szüksége, és már hat hónapos kora előtt felfedezik a problémát, a beszéd és a nyelvi fejlődés jelentősen javítható.