A "kontrollált ováriális hiperstimuláció" (COH) az asszisztált reprodukciós (meddőségi) eljárásokhoz használt gyógyszeres kezelés következtében létrejött normális élettani állapot, melynek során nemcsak egy tüsző és benne egy petesejt érik meg, ahogy a normál ciklusban szokásos, hanem több. Ennek célja, hogy a kezelés esélyét javítsuk azzal, hogy több megtermékenyíthető petesejtet hozunk létre.
A petefészek hiperstimulációs szindróma (OHSS) a női hormonok fokozott válaszreakciójára utal. Ez akkor fordul elő, ha injekciós hormon gyógyszereket adnak a petefészkek stimulálására. A petefészkek a belső női nemi szervek, amelyek tojásokat, valamint ösztrogén és progeszteron hormonokat termelnek. Bár a petefészek-hiperstimulációs szindróma pontos oka nem teljesen tisztázott, ennek köze van a humán koriongonadotropin (HCG) magas szintjéhez. A petefészek erei abnormálisan reagálnak a HCG-re, és elkezdenek folyadékot szivárogtatni. Ez a folyadék megduzzasztja a petefészket, és néha nagy mennyiségben kerül a hasba.
A hiperstimuláció súlyos formájában pedig a mellkasban is folyadék gyülemlik fel, és mélyreható anyagcsere változások, a vér besűrűsödése, a vese és a májfunkciók romlása következik be. A szövődmények túlnyomórészt az OHSS kritikus eseteiben fordulnak elő. Az enyhe OHSS önmagában is megoldódik. Súlyos OHSS esetén előfordulhat, hogy kórházba kell kerülnie megfigyelés és agresszív kezelés céljából, beleértve az intravénás folyadékot is. Súlyos szövődmények esetén további kezelésekre lehet szükség, mint például a petefészek-ciszta repedése miatti műtét vagy a máj- vagy tüdőszövődmények intenzív ellátása.
A hiperstimulációs szindróma tünetei és súlyossága
A petefészek hiperstimulációs szindróma tünetei lehetnek enyhék, közepesek vagy súlyosak. Az enyhe hiperstimulációs szindróma a has puffadásával, émelygéssel és alhasi fájdalmakkal jár. A közepesen súlyos tünetek közé soroljuk a hányást, hasmenést, gyors súlygyarapodást és a haspuffadást. A súlyosabb tünetek közé tartozhat a vérrögképződés, jelentős hasi megnagyobbodás és/vagy gyors súlygyarapodás.
A hiperstimuláció egy igen ritka hozadéka a stimulációs eljárásnak: a nők kb. 3-5%-ánál jelenik meg. A tünetei nagyon kellemetlenek lehetnek: puffadás, émelygés, némi súlygyarapodás, a hasűri folyadék megjelenése, hányás és hasmenés. A súlyos formája (nehézlégzés, mellkasi folyadék, kóros anyagcsere folyamatok, stb.) pedig kórházi kezelésre szorul. Az esetek többsége enyhe, és átmeneti diszkomfortot okoz. Súlyos formája ritka, de életveszélyes lehet. Az OHSS korábban a petefészek-stimuláción áteső nők 10%-ánál fordult elő, ma már azonban ez a szám kevesebb, mint 5%. Súlyos megbetegedés az esetek kevesebb mint 1%-ánál jelentkezik.
A petefészek-hiperstimulációs szindróma (OHSS) olyan szövődmény, amelyet IVF-kezelésben részesülő nőknél a hormonális stimuláció okozhat. A modern stimulációs készítmények, a többszöri ellenőrzés és a megfelelően összeállított kezelési terv azonban minimálisra csökkentheti a kockázatát. Minden IVF-kezelés része a hormonális stimuláció, amely arra serkenti a nők petefészkeit, hogy több petesejt érjen be, mint egy természetes ciklus során. A petefészkek túlzott reakcióját a hormonális stimulációra nevezzük hiperstimulációs szindrómának.
A petefészek-hiperstimulációs szindróma olyan állapot, amelyben az injektálható hormonok zavarokat okozhatnak a szervezetben. Előfordulhat, hogy az enyhe OHSS-tünetek nem igényelnek kórházi kezelést. Az orvosa többféle stratégiát alkalmazhat a petefészek-hiperstimulációs szindróma előfordulásának megelőzésére.
A hiperstimuláció elkerülése és kezelési stratégiák
„Nagyon gondos körültekintéssel kell megkezdenünk a stimulációt, a folyamatos nyomon követés pedig elengedhetetlen. A hiperstimulációs szindróma ugyanis korai fázisában felfedezhető a stimuláció során rendszeresen végzett ultrahang- és hormonvizsgálatokkal. A különböző kezelések alkalmazásával a hiperstimuláció állapota kontrollálható, és a megfelelő időben alkalmazott terápiával a súlyos tünetek, szövődmények kialakulása elkerülhető” - magyarázza Dr. A gondos orvosi monitorozás tehát segíthet abban, elkerülhetővé váljon ez a kellemetlen, sőt olykor veszélyes tünetcsoport, melyet a hiperstimuláció vált ki.
„Egy most publikált angol kutatás, amely során több, mint 400 ezer nő stimulált ciklusát követték nyomon, fontos támpontot jelenthet a hiperstimulációs szindróma elkerülésében, és a sikerességi arány növelésében. Ez a kutatás ugyanis rámutatott arra, hogy 15-20 közötti petesejt az az optimális sejtszám, amely során még nagy eséllyel nem lép fel hiperstimulációs szindróma, viszont így a legnagyobb az élve születés aránya. Az eredmények azt igazolták, hogy a születési arány folyamatosan nő a petesejtek számával egészen 15 petesejtig, az optimális értékek 15 és 20 petesejt között tetőzik, 20 petesejt fölött pedig egyenletes csökkenés tapasztalható” - számolt be a legújabb tudományos eredményekről Dr.
A petefészek erei abnormálisan reagálnak a HCG-re, és elkezdenek folyadékot szivárogtatni. A termékenységi kezelések során HCG adható „triggerként”, hogy az érett tüsző felszabadítsa a petét. Az OHSS általában a HCG injekció beadása után egy héten belül következik be.
Orvosa alternatív gyógyszereket is alkalmazhat, amelyek csökkentik az OHSS kockázatát anélkül, hogy befolyásolnák a terhesség esélyét. Coasting. Ha az ösztrogénszintje magas, vagy ha nagyszámú kifejlődött tüszője van, kezelőorvosa felkérheti Önt, hogy hagyja abba az injekciós gyógyszerek szedését, és várjon néhány napot, mielőtt HCG-t adna, ami kiváltja az ovulációt. Embriók fagyasztása. Ha folyamatban van IVF, az összes tüsző (érett és éretlen) eltávolítható a petefészkekből, hogy csökkentse az OHSS esélyét. Az érett tüszőket megtermékenyítik és lefagyasztják, a petefészkeket pedig pihentetik.
A modern stimulációs készítmények, a többszöri ellenőrzés és a megfelelően összeállított kezelési terv azonban minimálisra csökkentheti a kockázatát. Ezért nagyon fontos, hogy olyan klinika mellett döntsünk, ahol ehhez a problémához felelősségteljesen viszonyulnak, a stimulációt szigorúan nyomon követik és csak a legmodernebb stimulációs termékeket használják. A szerek megválasztása kulcsfontosságú, mivel ezek csökkenthetik a hiperstimulációs szindróma kialakulását. Klinikánk páciensei között nagyon ritkán fordul elő OHSS, a százalék töredékéről beszélünk csak.
Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a Reprogenesis klinikán a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le - a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett - ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét. Ha már gondolkodunk azon, hogy lombikkezelést vegyünk igénybe, tegyük azt biztonságosan, tervezetten. Az eljárások között számos típusból válogathatunk: alkalmaznak minimális stimulációs kezelést (azaz nagyon alacsony dózisban stimulációs gyógyszereket), de hormonális stimuláció nélküli kezelést is.
A hiperstimulációs szindróma lehet enyhe, közepes és súlyos formájú. Az enyhe-közepes tünetek esetén alkalmazott terápia: fizikális kímélet, elektrolitban gazdag folyadékok fogyasztása, paracetamol alkalmazása a tünetek enyhítésére, napi rendszerességgel történő testsúly-mérés. Súlyos tünetek esetén alkalmazott terápia: intravénás folyadékterápia, szabad hasi folyadék lebocsátása, gyógyszeres kezelés a tünetek és a petefészek aktivitásának mérséklésére, véralvadásgátló gyógyszer a thrombotikus szövődmények megelőzésére. Néha kórházi kezelésre van szükség a szoros megfigyelés és a tünetek kezelése céljából.
A lombikbébi kezelés protokolljai és a hiperstimuláció kapcsolata
A „hosszú protokoll” körülbelül 4 hetet vesz igénybe. A menstruációs ciklus 20. napjától legalább 10 napon keresztül alkalmazott injekció kúrával célunk a petefészkek nyugalomba helyezése. A petefészkek kontrollált, személyre szabott stimulációja csak ezt követően kezdődik. A betegek naponta 2 alkalommal hormoninjekciót adnak maguknak bőrük alá. A kétnaponta végzett vérvétel és ultrahang vizsgálat segít a kezelőorvosnak a legmegfelelőbb, egyénre szabott injekció adagok beálltásában. Amint a tüszők elérik a megfelelő méretet, és az ösztrogén szint is ezt igazolja, tüszőrepesztő injekciót kap a beteg, mely után 36 órával történik majd a petesejtek nyerése.
A „rövid (antagonista) protokoll” esetében előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. Az injekciós kezelés pedig csak az első, ideális méretű tüszők után folytatódik, nehogy idő előtt megrepedjenek.
A petefészek hiperstimulációs szindróma (OHSS) és a policisztás ovárium szindróma (PCOS)
A petefészek hiperstimulációs szindróma (OHSS) gyakrabban fordul elő a mesterséges megtermékenyítésen áteső, valamint a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) élő nők esetén. A policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél nagyobb az OHSS kialakulásának kockázata. A PCOS-t önmagában nem egy tünet jelzi, hanem tünetek együttese - így pusztán a súlygyarapodásból, vagy egyedül a fokozott szőrnövekedésből még nem érdemes azonnal erre következtetnünk.
Az alábbi esetekben fokozott a kockázat az OHSS kialakulására: PCOS betegség fennállása, korábbi OHSS, az IVF-stimulációs kezelések hatására nagy mennyiségű tüsző érése a petefészkekben, vagy magas ösztrogénszint, nagydózisú HCG-kezelés. Továbbá gyakrabban észlelték az OHSS előfordulását: 30 évesnél fiatalabb nők, az átlagnál alacsonyabb testsúlyú nők esetében.
A lombikbébi kezelések sikertelenségének okai és a hiperstimuláció
Bár a lombikbébi kezelések legfontosabb mérőszáma a megszületett gyermekek aránya, de a szakemberek szerint a kockázatok és szövődmények minimalizálása is fontos szempont. Emiatt a modern szakmai szemlélet szerint az intézmények szakmai programjukban törekednek a hiperstimulációs szindróma mentes klinikák megteremtésére.
A petefészkek túlzott reakcióját a hormonális stimulációra nevezzük hiperstimulációs szindrómának. Az OHSS tünetei az állapot súlyosságától függően különbözőek lehetnek. Az enyhe hiperstimulációs szindróma a has puffadásával, émelygéssel és alhasi fájdalmakkal jár. A közepesen súlyos tünetek közé soroljuk a hányást, hasmenést, gyors súlygyarapodást és a haspuffadást.
Lombikprogram | A petesejtek leszívása - 2. rész
A hiperstimulációs szindróma gyorsan, pár nap alatt súlyos, orvosi beavatkozást igénylő esetté válhat. Különösen hCG kezelést követően, és a kezelés után 7-10 nappal a legerősebb, ezért a pácienst legalább két hétig megfigyelik. Ha mégis bekövetkezne a túlstimulálás, abbahagyják a hormonkezelést, és javasolják a páciensnek, hogy kerülje a házaséletet, vagy gondoskodjon megfelelő mechanikus védekezésről a teherbeesés elkerülése végett. Ez azért fontos, mert nagy a többes terhesség előfordulásának valószínűsége. Ráadásul terhesség bekövetkezése esetén a petefészek túlstimulálási szindróma súlyosabb és elhúzódóbb lehet.
Bár a súlyos hiperstimuláció igen ritka, 1% alatti, akár végzetes következményekkel is járhat, ezért fontos, hogy el tudjuk kerülni ezt az állapotot - tudhattuk meg Dr. Ez a veszélyes tünet együttes szerencsére ma már jórészt elkerülhetővé vált, azonban fontos szempont, hogy ne csak a nő egészségét védjék a szakemberek, hanem ugyanakkor a mesterséges megtermékenyítés is sikerrel járjon.
tags: #lombik #tulstimulalas #tunetek