Földes László, művésznevén Hobo, a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb alakja. Életműkoncertjével, a „Viharban születtem” elnevezésű előadással, március 30-án az Arénában tiszteleg saját pályafutása előtt. Ez az esemény azonban nem csupán egy nosztalgikus visszatekintés, hanem egy lehetőség arra, hogy a közönség olyan dalokat is hallhasson, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem szerepeltek korábbi koncertjein. Hobo elmondása szerint ez a koncert elsősorban saját műveiből válogat, de vadonatúj szerzeményekkel is készül.
Hobo, aki 2013 óta a Nemzeti Színház tagja, boldognak vallja magát a közönség mérhetetlen szeretete miatt. Művészetéről, életéről és a mai Magyarországról adott interjút Vági Barbarának, amelyből számos érdekesség derült ki pályafutásáról és gondolatairól.
A tanár, aki rocksztár lett
Mielőtt a zenei élet meghatározó alakjává vált volna, Földes László tanárként dolgozott. A diákok érettségiztetése során is jellemző volt rá a humor és a kreatív gondolkodás. Emlékezetes történetként mesélte el, hogyan segítette át egy vizsgázó villamoskalauzt a megmérettetésen egy egyszerű, de hatékony tanáccsal: ha nem jut eszébe semmi, mondja azt, hogy „a parasztság helyzete nehéz volt”. Ez a történet jól illusztrálja Hobo emberközpontú és humoros hozzáállását.
Eredetileg novellákat írt, és sokan írónak gondolták. Filmes felkérései is voltak, Bálint András és Máriássy Félix is a színészet felé terelték. Hobo azonban nem ment a színművészeti főiskolára, mert úgy érezte, csak önmagát tudja adni, nem pedig szerepeket játszani. Ez az őszinteség és egyediség később a zenéjében is visszaköszönt.
A Rolling Stones és a blues
Hobo életében egy fordulópontot jelentett az 1976-os Rolling Stones koncert Zágrábban. Ekkor kezdett el zenélni, kezdetben hobbiból, saját örömére. 1978-ban megalakult a Hobo Blues Band, amely hamarosan az ország egyik legnépszerűbb zenekara lett, annak ellenére, hogy kezdetben még gitározni sem tudott. A zenekar dalai, amelyeket kazettás magnókkal másoltak a fiatalok, hihetetlenül gyorsan elterjedtek, és a toplisták élére kerültek.
A zenekar tagjai saját bevallása szerint amatőrként, a saját örömükre zenéltek, mégis rengeteg ember vonzottak a koncertjeikre. A tévében, rádióban és újságokban való megjelenés nélkül is hatalmas népszerűségre tettek szert. Hobo még ekkor is tanárként dolgozott, és csak akkor döntött a zene mellett, amikor már nem tudta összeegyeztetni a kettőt.
A cenzúra és a lázadás
A Hobo Blues Band zenei karrierjét a cenzúra is nehezítette. A zenekar első klubját, a MOM-ot, hamarosan el kellett hagyniuk a dalszövegek állítólagos politikai tartalma miatt. A „Moszkva tér blues” című számukkal is problémák akadtak, pedig csupán egy valós tényt rögzített a szöveg. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat külön cenzori funkciót vállalt, keményen figyelve a dalszövegeket.
Hobo elmondta, hogy a „Ki vagyok én?” című szám miatt is behívatták, amelyben azt énekelte: „Nem vagyok munkás, nem vagyok paraszt”. Az Országút blues című számuk eredetijét is át kellett írniuk, hogy elfogadják, mert a „B. elvtárs Moszkvában…” sor Brezsnyevre utalt. Az Erdős Péter által kezdeményezett és betiltott Kopaszkutya album, valamint az Aczél György által cenzúrázott Vadászat lemez is jól mutatja a rendszer és a zenekar közötti feszültséget.
Annak ellenére, hogy a zenekar dalait többször is betiltották, Hobo szerint a zenekarok 99%-a nem lázadásból zenélt, hanem mert szerette a zenét. A lázadás akkor kezdődött, amikor valamit betiltottak.
A spiclik és a hatalom
Hobo elmondta, hogy voltak városok és kerületek, ahol betiltották a Hobo Blues Bandet. A zenészek között is voltak besúgók, bár Hobo sokáig nem tudott erről. Egy szociológusnak kiadó ügynök éveken át jelentéseket írt róla, és csak a rendszerváltás után derült ki, hogy a zenekarban nem volt besúgó.
Később a Történeti Levéltárban derült ki, hogy 31 dosszié volt róla. Hobo ezt óriási nevetéssel fogadta, és megjegyezte, hogy ez nem hasonlítható az igazi üldözéshez, hiszen hét nagylemeze jelent meg, miközben csak kettőt tiltottak be. A rendszerváltás utáni időkben sok zenészről derült ki, hogy besúgó volt, de Hobo elmondta, hogy volt olyan ügynök, aki megbánta a tettét, és volt, aki meggyőződésből lett spicli.
Humorral a hatalom ellen
Allen Ginsberg verseire írt dalok, mint a „Leples bitang” és a „Halál apa blues”, jól mutatják Hobo költői és gondolatébresztő oldalát. Ginsberg magyarországi látogatása során Hobo a tanácsát kérte a nehézségekkel szemben: „humorral, barátom”. Ez a tanács segített Hobónak abban, hogy mindig ki tudja nevetni a hatalmat, mindenféle hatalmat.
A siker és a szeretet
Hobo jelenleg Kolozsváron játszik Tompa Gábor színházában, Ady-estet és a „Hé, Magyar Joe”-t adja elő. A Nemzeti Színházban Ascher Tamás is el szokta nézni az előadásait, ami Hobónak erőt ad. Hobo elmondta, hogy ő egyik oldalhoz sem tartozik, ezért minden oldal utálja, de ez nem érdekli. Csak a saját munkájával foglalkozik, és soha nem érdekelte, ki honnan jön.
Zenész karrierje során játszott együtt cigányokkal, zsidókkal, magyarokkal, katolikusokkal, és mindenféle helyen fellépett, az Arénától kezdve a börtönökig, templomokig és hajléktalanszállókig. Sok helyen jótékony céllal, ingyen, máshol pedig jó pénzért. A Nemzeti Színházban hatodik éve dolgozik, és az előadásai elképesztő sikerrel futnak, gyakran telt házzal.
Hobo úgy érzi, amit csinál, talán túl is éli őt. A közönségtől kapott szeretet pedig még inkább megerősíti ebben. Egy koncerten egy 12 éves kisfiú kívülről fújta az összes dalt, ami Hobót is meglepte. A hajléktalanoktól és más emberektől kapott elismerő szavak is melegséggel töltik el a szívét.
A gyűlölködés világa
Hobo borzalmasnak tartja a jelenlegi világot, amelyet az internet és a média, valamint az elmúlt 30 év politikai közéletisége formál. A gyűlölködés természetessé vált, és hihetetlenül elterjedt. Hobo szerint ez nem világnézeti kérdés, hanem mélyebb gyökerei vannak, amelyeket a borzalmas XX. század, az elfojtott vélemények, a kiszolgáltatottság és a félelem szült.
Megdöbbentőnek tartja, hogy egészen fiatal gyerekek is űzik ezt a mocskolódó „önmegvalósítást”. Hobo úgy érzi, tenni kellene valamit ellene, és észre kellene venni az emberekben a szeretetet és a tisztaságra való vágyat. Még Vidnyánszky Attilának is azt mondta, hogy nyugodjon bele, sosem lesz vége az ellenségeskedésnek, de a Nemzeti Színházban létrehozott egy olyan helyet, ahová el lehet jönni, és ahol a közönség óriási sikereket és hihetetlen érzelmeket élhet át.
A Hobo Blues Band 2011-ben, 33 év után, Földes László 66. születésnapjának előestéjén tartotta búcsúkoncertjét a Papp László Budapest Sportarénában. Hobo továbbra is aktív, és bár a zenekar már nem működik, egyéni projektjeivel továbbra is a közönség elé áll.