Hogyan segítsünk a babánknak jobban aludni: Tapasztalatok és tippek

Az alvásproblémák sok szülő számára jelentenek kihívást, különösen a babák első életévében. A tartósan kialvatlanság nemcsak a szülőket, hanem a babát is megviseli. Ebben a cikkben összegyűjtöttünk minden olyan módszert és tapasztalatot, amit az elmúlt hónapokban kipróbáltunk, hogy segítsünk a babánknak jobban aludni.

Az alvásproblémák kezdete és a kísérletezések

Mikor a fiam 4 és fél hónapos volt, és már 6 hete borzasztóan aludt éjszaka, fogalmam sem volt arról, hogy ez még csak a kezdet. Hogy az éjjeli 1-2 óránkénti ébredéseket nem hetekben, hanem hónapokban mérhetem majd. Dani most 11 hónapos, és néha tényleg nem tudom, hogyan éltük túl az elmúlt időszakot ép ésszel. Szinte folyamatosan 5-8 alkalommal ébredt sírva a fiam éjszakánként, mi pedig hullámzó lelkiállapottal próbáltuk meg túlélni, hogy alig alszunk. Az elmúlt fél évben összesen kb. 5 hét volt (persze nem egyfolytában), amikor csupán kétszer kelt éjszakánként a fiatalúr, ekkor tudtunk egy kicsit pihenni. A kezdetektől sokat olvastam erről különböző szakértői oldalakon, fórumokon, könyvet is vásároltam a témában, még egy cikket is lefordítottam, de az áttörés csak nem jött el. Annak ellenére, hogy máson sem gondolkodom lassan 1 éve, mint hogy hogyan segítsek jobban aludni a babámnak, sajnos nem mondhatnám, hogy közelebb kerültem a megoldáshoz. Ha nálam lenne a bölcsek köve, akkor már nagyon kipihent - és persze gazdag - lennék.

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy 11 hónaposan még mindig óránként ébred a fiam, mert ez már csak ritkán van így. De többnyire a 4-5 ébredés megvan, és néha megörvendeztet minket azzal, hogy mindössze kétszer sír fel éjszaka. Összeírom, mi mindennel próbálkoztunk az elmúlt hónapokban, hogy jobban aludjon a babánk (és persze mi is).

Különböző altatási módszerek és környezeti tényezők

Sok altatással foglalkozó oldal javasolja, hogy rossz alvó babánál próbáljuk ki az együttalvást. Főleg az olyan cicifüggő babáknál lehet ez megoldás, mint az én fiam. Ideális esetben ugyanis a gyerek, ha fel is ébred az anyja mellett, csak megkeresi a cicit, és mindenki alszik tovább. Sokkal egyszerűbb és pihentetőbb, mint felkelni és átjárkálni a babaszobába. Igen ám, de Dani utoljára két és fél hónaposan volt képes arra, hogy mellettem aludjon. Utána egész egyszerűen zavartuk egymást, nyugtalanul forgolódtunk mindhárman. Ha egy szobában aludtunk, de külön ágyban, ugyanez volt a helyzet: nem ébredt kevesebbszer, sőt, minden apró neszre pluszban felriadt. Később is próbálkoztunk az együttalvással, de mikor 5 hónaposan elkezdett kúszni-mászni, rettegtem, hogy az éjszaka közepén leesik az ágyról, mert nem veszem észre, hogy felkelt mellőlem. Ráadásul légzésfigyelő-függő is vagyok, csak akkor érzem őt biztonságban, ha megy alatta az érzékelő, ehhez pedig ugye külön kiságyban kell aludnia.

Az elmúlt 11 hónapban kétszer utaztunk el rövidebb pihenésre, ahol a szálláson szintén egy szobában, majd egy ágyban is próbálkoztunk az alvással - soha olyan borzalmas éjjeleink nem voltak, 45 percenként is képes volt felsírni.

A szoba hőmérséklete és öltözködés

Az évszakok változásával rendszeresen próbálkoztunk a szoba hőmérsékletének változtatásával, illetve ezzel párhuzamosan mindenféle öltözéket kipróbáltunk éjjelre. Azt mondják, 21 foknál ne legyen melegebb éjjel a babaszobában, ezt próbáljuk is tartani. Ha véletlenül melegebbre fűtöttük a szobát, valóban, mintha nyugtalanabbul aludt volna. Félve a téli zimankótól, először bodyt, rugdalózót és vastag hálózsákot adtunk rá a hideg évszak beköszöntével, de hamar rájöttünk, hogy kimelegszik, így maradt a hosszú ujjú body és hálózsák. Mivel néha - a sikertelen altatási kísérletek után - előfordul, hogy mászkál, játszik a kiságyában, mielőtt végleg beájulna, lemondtunk a takaróról. A hálózsák ideális megoldásnak tűnt, már csak azt kellett kikísérletezni, hogy pontosan milyen vastag hálózsákat adjunk rá, hogy ne fázzon, és ne is legyen melege. Ezt még ma is váltogatjuk.

Páratartalom és illóolajok

A hideg hónapokban, konvektoros lakásban adta magát a probléma, hogy túl száraz a levegő a lakásban, biztosan ez is bezavar az alvásba. Be is szereztünk egy hidegpárásítót és természetes illóolajokat - utánajártam, és kiderült, hogy a mandarint, az eukaliptuszt és a levendulát bátran használhatjuk kisbabáknál is. Esténként jól bepárásítottuk a babaszoba levegőjét. Látványos javulást ugyan nem hozott az alvásban, de a 33-35%-os páratartalmat 55% körülire sikerült feltornásznunk, ami mindenképpen egészségesebb. És nem utolsó sorban mindig finom illatok terjengtek a lakásban.

Fényviszonyok és sötétség

Felmerült az is, hátha a fény zavarja Danit a szobában. A gyakori átjárkálások és szoptatások miatt muszáj volt valami éjjeli fényt alkalmaznunk, ha nem akartam orra bukni, gyerekkel a kezemben. Többnyire halvány led vagy sólámpa világított a babaszobában egész éjszaka. Nem zavaróan, a kiságytól messzebb, elfordítva, letakarva, de azért mindig égett valami. Azt olvastam, így éjjel felriadva a babák nem ijednek meg annyira, mert be tudják azonosítani, hol vannak. Ez logikusnak tűnt. De aztán egyre több olyan cikkre bukkantam, ahol azt írták, hogy a babáknak az a legideálisabb, akkor tud leginkább pihenni és fejlődni az agyuk, ha vaksötétben alszanak. Így kipróbáltuk, hogy mindent leoltottunk a szobában, és ha ébredt, a folyosón kapcsoltam lámpát, és az onnan beszűrődő fénynél szoptattam, ringattam éjszaka. Sajnos ez sem jelentett megoldást, mert nem ébredt ritkábban.

Mozgásfejlődés és fárasztás

Mikor Dani 3-4 hónapos volt, és forogni kezdett, a mozgásfejlődés egészen biztosan bezavart az alvásába. Éjjel álmában átfordult, és nem tudott visszafordulni, ami zavarta. Vagy nekiesett a rácsnak, amire felébredt. Akkor is segítenünk kellett, amikor kidugta a kis lábát vagy karját a rácsok között, és beakadt, nem tudta visszahúzni. Így mindenféle puha takarókkal és rácsvédőkkel párnáztuk körbe a kiságyat, sőt, egy időben, amikor elaludt, egy összecsavart paplannal ki is támasztottuk, hogy ne tudjon elfordulni. Még egy kifejezetten erre a célra fejlesztett kiságyszűkítő hengert is beszereztünk, ami - akárcsak a babafészkek - lekicsinyíti az alvás terét, keretet ad neki és kis kuckót hoz létre, így megnyugtatja a babákat. Végre egy jó találmány, amit nagyon megérte megvenni! Úgy láttam, a “tereprendezés” egyértelműen használt az alvásnak. Egyre kevesebbszer kellett kiszabadítani a rácsok közül. Ahogy nőtt Dani, úgy hajtogattam a szűkítőt is, most már csak a kiságy egyik széléből vesz el kb.

Szintén a mozgásfejlődéshez kapcsolódik, hogy a kúszó-mászó, később tipegő gyerkőcöt egyszerűen muszáj lefárasztani napközben, ha nem akarjuk, hogy éjszaka pótolja a mozgáshiányt. Sajnos nálunk pont jött a hosszú, nyálkás tél, mire a fiam már gyorsan mászott, de járni még nem kezdett el, így sétálni csak babakocsival tudtunk menni. Ettől ugye nem fáradt el, fent a lakást pedig pillanatok alatt körbemászta, és unta. Így kezdtünk játszóházba járni, amit egyszerűen imád, jókedvűen teper egyik játéktól a másikig, jó nagy területen, és szépen kifárasztja magát. Nagyon várom a tavaszt, és hogy megtanuljon járni, jó lesz majd a napsütésben totyogót terelgetni, játszóterezni, babatársakkal bandázni.

Társasági élet és más ingerek

Apropó, babatársak: néhány anyukával gyakran összejárunk, a gyerekeink egyediek. Fárasztásra tehát az is kiváló, ha társaságba visszük a gyerkőcöt. Illetve megkérjük a nagyikat (rokonokat, ismerősöket, bébiszittert), hogy vigyázzanak rá, mert a másfajta ingerek, a másokkal való intenzív játék is nagyon hasznos és hatásos.

Táplálkozás és alvás

Amire a gyakori éjszakai ébredések kapcsán a leggyakrabban gondol az anyuka, a család, a védőnő, az orvos és az internet népe is, hogy biztosan éhes a baba, azért kel és kéredzkedik cicire ennyiszer. Körülbelül havonta-kéthavonta mi is bepróbálkoztunk a tápszeres pótlással éjszakára, hátha kevés az anyatej, és valóban éhezik a gyerek. De egész egyszerűen nem fogadta el a cumisüveget, és fintorogva köpte ki a tápszert. Persze, ez megnyugtató is volt, mert ezek szerint elég volt a tej. Aztán olvastam az ún. “láncetetésről”, amikor az esti időszakban gyakrabban, 2 óránként kínáljuk cicivel a babát, hogy jól eltelítődjön éjszakára, de nálunk ez nem vált be (de tudok olyanról, akinél igen). Az “álometetés” módszerét is kipróbáltuk, amikor az altatás után 2-3 órával, amikor mi is mennénk lefeküdni, kiveszem az alvó babát a kiságyból, és félálomban megszoptatom, így elvileg megint kibír néhány órát. Na, nálunk ez sem működött, mert Dani vagy annyira ájultan aludt, hogy nem volt hajlandó enni, vagy teljesen felébredt a helyzetváltoztatástól, vagy ugyanúgy felsírt és cicit követelt egy óra múlva, hiába evett nem sokkal előtte. Próbálkoztunk a vízitatással is, hátha szomjas éjszaka, de a mai napig nem fogadja el se cumisüvegből, se pohárból az innivalót éjjel.

Hozzátáplálás és az alvásra gyakorolt hatása

Innentől fogva a hozzátáplálástól reméltük a megoldást. Ha jó kis tápláló ételekkel lesz tele a hasa, biztos nagyokat alszik majd! Hosszú hónapok alatt eljutottunk odáig, hogy napközben már 3-4 alkalommal kínáltam Danit pépekkel és szilárd ételekkel. (Nagyon rossz evő, 5 kanál már sikernek számít nála, de ez egy másik történet.) Nemrégen vezettük be, hogy este 6-7 óra körül is kap valami vacsorát, a fürdetés előtt. Örülök, mikor jól csúszik, persze, figyelek arra is, hogy ne kapjon nehéz vagy új ételt, ami bánthatja a hasát éjszaka. És körülbelül 10 hónapos kora óta nagyjából 1 dl tápszert is elfogad este. Akkor kínáltam ismét, mikor a napközben már elfogadható méretű adagokat evő gyerek étvágya hirtelen visszaesett, napokig csak anyatejet követelt a pépek helyett, de a hozzátáplálás miatt értelemszerűen addigra már csökkent a mennyiség, ezért kellett a pótlás. Dani el is fogadja már minden este, sőt, várja, de mindig szopizással fejezi be a napot. Itt talán valami javulást is elkönyvelhetünk, de biztosan nem a tápszer, inkább a teli has javára. Ugyanis amikor kétszer átaludta az éjszakát, még nem kapott tápszert estére. Pépet vacsorára viszont igen, ha csak pár kanállal is.

A szülők szerepe és a támogatás

Amikor rendszeressé váltak az 1-2 óránkénti kelések, segítséget kértem a férjemtől, mert valamennyit nekem is muszáj volt pihennem. Akkoriban nem volt egyetlen éjjel sem, amikor kicsit jobban aludtunk volna, és az egy dolog, hogy semmi energiám nem maradt kreatív játékra, nagy kirándulásokra vagy értékelhető házimunkára, de kezdtem attól félni, hogy előbb-utóbb képtelen leszek ellátni a gyereket nappal. Körülbelül Dani 5 hónapos kora óta, mióta M. belátta és tapasztalta, hogy Dani nem feltétlenül csak az éhség miatt ébred, és sikerélménye lett abban, hogy ő is meg tudja nyugtatni, rendszeresen kel hozzá ő is. Jobb éjszakákon egyszer sem, mert 1-3 ébredéssel még simán elbánok, de ha 5-8 ébredés van egy éjszaka, akkor abból párat bevállal. Ilyenkor mindketten hulla fáradtak, türelmetlenebbek és ingerültebbek vagyunk másnap, de mindig azzal vigasztaljuk egymást, hogy egyszer mindannyian aludni fogunk. 🙂 Eltelt néhány hét (vagy hónap), és azt vettük észre, hogy amikor apa altatja vissza Danit, akkor utána mintha több órát is aludna egyben. Elkezdtük ezt figyelni, és valóban így volt. Ha nem kapott cicit, csak ringatást és simogatást, akkor mintha mélyebben aludt volna vissza. Vagyis a jobb alvások reményében apa továbbra is kitart, és több-kevesebb lelkesedéssel a mai napig ő is átjárkál a gyerekhez éjszaka. Éjfél előtt pedig, amíg ébren vagyunk, szinte mindig ő megy be hozzá, ha felsír.

Szeparációs szorongás és testkontaktus

A szeparációs szorongás fellángolásával Dani nappal is több figyelmet, érintést követelt. 7-8 hónapos kora óta hullámokban tör rá, hogy utál egyedül lenni, ilyenkor fél métert sem ülhetek odébb a szőnyegen, azonnal nyafogva kapaszkodik, ha pedig ki merek menni a szobából, sírva teper utánam. Mivel nappal ennyire igényel bennünket (az apját is, sőt, őt néha jobban), biztos voltam benne, hogy éjjel is felébredhet erre az intenzív anya- és apahiányra. Valami megzavarja, nem vagyunk ott mellette, hát rázendít, és sír kitartóan, amíg valamelyikünk meg nem nyugtatja. Kiötlöttem, hogy ha nappal több testkontaktust, babusgatást kapna, lehet, hogy estére megtelne a szeretetputtonya, és éjjel nyugodtabban aludna. Így, ha látom rajta, hogy nem érdemes egyedül játszani biztatni, annyira kapaszkodik belém, most már inkább félbehagyom a dolgomat, és nem mozdulok mellőle. Fél kézzel melegítem az ebédet, mert a másikkal a kis fenekét tartom, ugyanis ilyenkor letenni is alig lehet, azonnal görbül a szája, és sikít. Most itt tartunk.

Elválasztás és alvócimborák

A folyamatos cicizés nagyon szép élmény, de amikor hónapok óta nem alszol éjszaka, mert folyton átjárkálsz szoptatni, akkor komolyan fontolóra veszed, hogy elválasztod a babát. Rengeteg helyen olvasni, hogy ez a lépés oldotta meg véglegesen az alvásproblémákat. Nagyon sokat töprengtem ezen a lehetőségen, de mindig arra jutottam, hogy nem tudom megtenni. Mindkettőnknek sokat jelent, és bár tudom, hogy a babák a leszoktatás után gyorsan elfeledkeznek a ciciről, nem éri őket végleges trauma vagy ilyesmi, egyelőre szeretném megőrizni ezeket a pillanatokat. Főleg, hogy tej is van még bőven. Viszont a cicifüggőséget egy kicsit megpróbáltam visszaszorítani. (Tápszeres babáknál egyébként szintén előfordul az éjszakai cumisüvegfüggés.) Sajnos Dani a cumit már nem fogadja el. Korábban ugye cumizavaros volt, vagyis bezavart a cumi a szoptatásba, emiatt elvettük tőle, azóta nem is tud vele mit kezdeni. Kipróbáltam, hátha vevő lenne már az alvócimborára, rongyira, kisállatkára, de nem. Hiába dugdostam a pólómba őket, hogy anyaszagúak legyenek. Pár hetente azért újra próbálkozom, állítólag 1 éves kor után lesznek erre igazán érettek. Ha lenne valami, amihez este és éjszaka odabújik, hátha meg tudná nyugtatni magát, amikor felébred.

Napirend és esti rutin

Amikor Dani picike volt, alig vártam, hogy legyen végre napirendünk. Ettől is a megváltást vártam: ha végre lenne valami alvás-evés-ébrenlét rendszere a nappalainknak, hátha az éjszakák is jobban sikerülnének. 5-6 hónaposan volt is valamiféle napirendje Daninak, utána pedig egyre inkább beállt a rend, de az éjszakai alvás nem sokat javult. A nappali szundikkal is próbáltam variálni: többet altatni, kevesebbet altatni, hátha kihatással van az éjszakai nyugalomra. Végül ő maga alakította ki, hogy kezdetben háromszor, most már kétszer alszik napközben, 1-1,5 órát, és ez az ő korában teljesen ideális.

A napirend mellett a másik dolog, amit a szakemberek első körben javasolnak, ha rosszul alszik a babád, hogy legyen egy fix esti rutin, amiből a baba tudja, hogy hamarosan alvás következik. Ez nálunk mindig is megvolt, de igazából nem ezzel volt soha a gond.

Egyedül elalvás

Amikor idősebb lett, 9-10 hónapos kora körül, megpróbáltuk az egyedül elalvásra rászoktatni. Ezt azért javasolják általában, mert ha egyedül alszik el a baba, akkor éjszaka felébredve nem ijed meg, hogy hol van, hanem képes lesz megnyugodni magától. Ellenben, ha a cicin vagy a karunkban zuhan álomba, majd óvatosan a kiságyba tesszük, és ott ébred fel valamivel később, akkor joggal akad ki, hogy hol van. Teljesen logikusnak tűnik. Daninál azonban hangulatfüggő (illetve szeparációs szorongás-függő), hogy hajlandó-e egyedül elaludni. Volt két hetünk kb. 10 hónapos korban, mikor minden nehézség nélkül, teljesen magától elaludt egyedül a kiságyban. Marha büszke voltam rá. Aztán egyik napról a másikra megszűnt ez a képessége, és ismét küzdünk, ahogy előtte is. Többnyire feladjuk a harcot, és nem hagyjuk sokáig sírni, inkább álomba ringatjuk.

Apropó, sírni hagyás. Ez kavarja a legnagyobb port az altatási tanácsok birodalmában. Egyesek - főleg a régi iskolák - esküsznek rá (“semmi b...

A 6 hónapos baba fejlődése és játék

Hat hónaposan a babák igazi kis kíváncsi felfedezők, akik alig várják, hogy megismerjék a világot. Mielőtt belevágnánk a mókába, beszéljünk arról, mire képes általában egy 6 hónapos baba. A babák ebben a korban már nagy eséllyel támasztékkal felülnek, megragadják és megtartják a tárgyakat, sőt, talán már az első mászási próbálkozásokat is teszik. A babával való játék nem kell, hogy bonyolult legyen. A lényeg az egyszerű, interaktív játék, ami fejleszti az érzékszerveket és a mozgást. Tükörjáték: A babákat lenyűgözi a saját tükörképük. A finommotorikus és a nagy mozgásokat fejlesztő tevékenységek ebben a korban különösen fontosak. Nem kell minden pillanatnak mozgalmasnak lennie. Játék választásakor érdemes olyanokat keresni, amelyek a gyermekeddel együtt fejlődnek. Az olyan sokoldalú játékok a legjobbak, amelyek többféle játékszakaszt is magukban foglalnak.

• Törekedj rövidebb, de gyakori játékidőkre a nap folyamán.
• Mindig felügyeld a babát, és ügyelj arra, hogy a játéktér biztonságos legyen, ne tartalmazzon veszélyes tárgyakat.

Végül, a legjobb tevékenységek 6 hónapos babáknak nem csak a tanulásról szólnak, hanem az együtt töltött örömteli pillanatokról is.

Babaúszás: Korai fejlesztés és egészség

Manapság már nincsen olyan szülő aki ne hallott volna a babaúszásról. Érdeklődik környezetében, interneten, esetleg a doktor néninél, aztán dönt, hogy fel keresi-e az „uszodát” vagy sem. Sok szülő tartja fontosnak, csemetéje korai fejlesztését: baba torna, mondókás foglalkozás, ének tanulások, korai angol. Egyre többen beiktatják a heti programba a vízi foglalkozásokat is. Mit is kell tudni a babaúszásról? Kilenc hónap vízben töltött idő után, nem meglepő hogy a manócska milyen nyugodtan lebeg a fürdő kádjában, élvezi, sőt nyugtatja a víz. Ha a köldökcsonkja leesett bátran lehet vele nagy kádban gyakorolni.

A csecsemő ösztönös, veleszületett reflexe gondoskodik arról, hogy a csöpp 6 - 7 hónapos koráig ha víz alá merül - akár csak az arca, vagy esetleg az egész fejecskéje, akkor visszatartja a lélegzetét, és nem nyel vizet. Ezt hívjuk búvárreflexnek. Ha fürdetés során kis pohárnyi vizet szép lassan végiglocsolunk a baba homlokától az arcán, megtapasztalhatjuk ezt a folyamatot. Ha 2-3 hónapos a manó, még csak meg sem lepődik, kicsit becsukja a szemét- a szemhéj védő reflexe miatt-, de ha a víz szép lassú ütemben folyik végig az arcocskáján, a következő pillanatban már ki is nyitja és rezzenéstelen arccal tűri a lecsorgó vizet az arcán. Ha ezt minden fürdésnél gyakoroljuk, és ha még a víz mennyiségét is növeljük, akkor profi módon készíthetjük fel babánkat az uszodai foglalkozások legfontosabb elemére, a merülésre. El is érkeztünk a nagy kádtól az uszodáig. Ha a babánk 3 hónapos, érdeklődhetünk környezetünkben a lehetőségek felől. A legideálisabb ha van olyan szálloda a környékünkön, ahol helyet adtak a babaúszó foglalkozásoknak. Én a nyílt uszodákat nem tartom a legszerencsésebb helyszínnek, a széles körű látogatottsága miatt. Sajnos nekem is van olyan helyszínem, ahol tanmedencében tartjuk az órákat, de azon a napon az uszoda csak babaúszókat fogad. Mindez higiéniás szempontból fontos. A víz hőmérséklete ideális esetben 30- 32 fok. Kezdő babáknak a 32 fokos medencét tartom szerencsésnek. Azokon a helyszíneken, ahol ilyen meleg a víz, a 3-4 hónapos babákat is örömmel várom. Pld. Kolping Hotel Alsópáhokon. Nagyon ideális a korai, tehát a 3-4 hónapos korban való kezdésre. Ha a víz 30 fokos, akkor inkább a baba súlyát tartom mérvadónak, tehát minimum 6 kg-ot el kell érnie ahhoz, hogy uszodai foglalkozáson részt vegyen. A medencébe speciális pelenka az úszó pelenka ajánlott. Eldobható, egyszer használatos vagy mosható változatban található kereskedelmi forgalomban. A baba a foglalkozás végén éhes, és ami még fontosabb, szomjas lesz, ezért közvetlenül az óra után folyadékpótlásra van szüksége. Legjobb esetben ezt anyatej formájában kapja meg a mamától, de gyümölcslé és tápszer, egyéb korának megfelelő táplálék is jól esik a csöppnek. Figyelem, ezt nem az uszoda területén fogyasztjuk el! A medence térben szigorúan tilos az „ evés és ivás”. (Természetesen a szoptatás kivétel). Mint minden testmozgás, a babaúszó foglalkozás is akkor eredményes, ha rendszeresen űzzük. A legideálisabb a heti két foglalkozás. Hetente egyszer is elegendő részt venni az órákon, de csak ismételni tudom magam,- mivel tanult mozgásról van szó-, a rendszeresség, gyakorlás nagyon fontos. A vízi foglakozások során nemcsak a merülési készségük nő, de egyre többet és egyre hosszabban vannak a víz alatt. Az "edzettségük" is megváltozik, hiszen a mozgás az izmokon kívül megdolgoztatja a keringési rendszert is. Általános tapasztalat, hogy a babaúszók ellenálló képessége nagyobb a gyakori gyermek betegségekkel szemben, és a bizonyos életkorokhoz kötött mozgásokat gyorsabban, stabilabban sajátítanak el. Tanulási képességük, nemcsak mozgás-, de értelmi fejlettségük is és szocializációs készségük is fejlődik a foglalkozások során. - A csoportba kerülés a babák számára mindig egy fontos tapasztalat. Azok a babák, akik viszonylag korán kerülnek közösségbe, hamarabb válnak képessé kapcsolatteremtésre és egyúttal könnyedebben és bátrabban mozognak közösségben. -A babáknak életük első néhány hónapjában nemigen van lehetőségük mozgásra, mivel az izomzatuk, csontozatuk és mozgáskoordinációjuk még nem kiforrott. A vízben ez a helyzet gyökeresen megváltozik. A víz felhajtóereje lehetővé teszi hogy a babák sokkal szabadabban mozogjanak mint a szárazföldön. Számukra hatalmas öröm ez a kötöttségek nélküli mozgás, ahol nem korlátozza őket a gravitáció nehézsége. Nekünk pedig óriási élmény látni boldog, vidám arcukat a víz alatt!!! Tanítsuk a babát! A babaúszás foglalkozások megmutatják a szülőknek: mi mindent taníthatunk játékos formában, ami a csecsemő képességeit fejleszti és ugyanakkor megtaníthatja, hogyan válhat újra természetes közegévé a víz, (hiszen a magzati kor még oly közel van), hogyan tarthatjuk meg illetve alakíthatjuk át az ösztönös reflexet tudatossá. Ha gyermeket tanítunk fontos, hogy egyrészt elősegítsük már meglévő képességeinek további kibontakozását, másrészt olyanokat igyekezzünk kialakítani, amelyekkel a gyermek még nem rendelkezik. Éppen ezért be kell iktatnunk olyan tevékenységeket, amelyeket a gyermek már könnyen teljesít, de olyanokat is amelyek még előtte ismeretlenek. Ezt az oktatási programot a vidámság és játék jellemzi, mivel a gyermekek a játék által tanulnak. A csecsemő benyomásai környezetéről a születés pillanatától kezdve lassan, óráról órára, napról napra bontakoznak ki. Célunk az, hogy alkalmat adjunk a babának arra, hogy tanuljon meg maga számos dolgot önállóan elvégezni, és észrevegye, hogy képes tanulni és cselekedni. Így pozitív érzéseket alakít ki magában, saját személyét, családtagjait illetően. Programunk sikere függ a szülő - gyermek viszonyától, és a foglalkozások rendszerességétől. Ne fárasszuk ki a gyermeket! Észre lehet venni, mikor tesz jót neki a játék és a tanulás. Ha nyugtalan és szeszélyes, ha fáradt, éhes vagy egyszerűen megelégelte a játszást, ne erőltessük. A leckék során rendkívül fontos a vidám, derülátó és barátságos magatartás. Hogy a kisgyermek kedvet kapjon a tanulásra, jól kell hogy érezze magátés kell hogy bízzon képességében. Aki tanít (ez esetben a szülő), annak hinnie kell tanítása hatásosságában. A „búvár - babák” élettere ezzel szemben kibővült, élményvilága tartalmasabb, a szülő- gyermek kapcsolat intenzívebb, intimebb. A foglalkozások egyben figyelem-, együttműködés- és alkalmazkodás tréningnek is megfelelnek egyben: felnőttnek és picinek egyaránt. Olyan program ez, ami feloldja a napi monotóniát, felszabadultságot ls felüdülést hoz a testnek és léleknek együttesen. Hosszabb távon a rendszeres testmozgás igénye, az úszásfüggő életmód érhető el a babaúszással. Persze mindezt akkor, ha a fokozatosság, türelem, derű és játék szövi át foglalkozásainkat. Kedves Kati és Babaúszók!Kedves Kati, Gabi és Babaúszók! Mi a kisfiammal azon kevesek közé tartozunk akik 12 hetesen kezdtük és most közel 3 évesen lassan befejezzük a babaúszást. Balázs 2004. október végén született és a tél bezártásga miatt már alig vártam, hogy 12 hetes legyen és mehessünk úszni. Szilvi vagyok, a győri babaúszás 10:45 órási csoportból a Máté anyukája. „Balázs fiammal 9 hónaposan kezdtük el a babaúszást a Alsópáhokon. Elég nehezen ment az elején, de arra csak később jöttem csak rá, hogy az én félelmeim gátólján kisfiamat az úszás fejlődésében. Már több mint egy hónapja jártunk amikor láttam egy anyukát, hogy úszószemüveggel merült a babájával. S én ezt nagyon megirigyeltem. Az óra végén odamentem az anyukához s érdeklődtem, hogy mit látott a víz alatt.

Az alvás tudományos megközelítése

Az újszülött az első hetekben általában csak eszik és alszik - a csecsemőápolási könyvek emi hogy gyakran úgy írják le a babázást, mintha ez a helyzet hónapokig tartana, azonban minden baba más és bizony a többségüknél hamar végetér ez a korszak. De mikor és mit tegyünk, ha ez bekövetkezik? A legtöbb csecsemőnél 3-4 hetesen már az esti utolsó alvás elmarad, tehát alszanak egész nap, de este már 1-1 órát ébren akarnak tölteni. Ez úgy jelentkezik, hogy az utolsó felkelés utáni szoptatáskor a kicsi nem alszik vissza, hanem ébren marad, vagy elalszik, de 10-20 perc múltán felébred. A szülők persze kétségbe esnek ilyenkor, mert fogalmuk sincs mit tegyenek a picivel, ezért ilyenkor kézben tartják, szórakoztatják, vagy mindenáron megpróbálják lefektetni, elaltatni, amit a baba persze nem akar és így nyűgösködéssel telnek az esték. Ehelyett inkább meg kell fogni a kicsit, ki kell vinni a nappaliba és hagyni, hogy nézelődjön. Beleteheted a hordozóba, vagy lefektetheted a kanapéra, egyáltalán nem kell kézben lennie, szépen elnézelődik magától is. Gyakran látom, hogy az első hetek evés-alvás-evés-alvás ciklusát megszokják a szülők és nem tudnak mihez kezdeni, amikor már nem akar azonnal álomba szenderülni a csemete napközben. Ez legkésőbb 6 hetesen bekövetkezik. Ebben a korban nagyjából 1-1,5 órát tud egyhuzamban ébren lenni a baba, utána már elálmosodik, tehát egész egyszerűen be kell vezetni, hogy evés után büfiztetés, majd átpelenkázás következzék, akkor is, ha a szopi alatt elszenderedett volna. A napközbeni ébrenléti igény néha úgy jelentkezik, hogy a baba nem alszik el már a szopi közben, de az sem ritka, amikor ugyan elalszik a szoptatás alatt, de aztán 20-30 perc alvás után felébred.

Az Academy of Sleep Medicine (AASM) hivatalos ajánlásokat kínál korosztályonkénti bontásban, de mielőtt ezeket megadná, a szervezet kifejti, hogy a 4 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében az ingadozások és a meggyőző adatok hiánya miatt tartózkodik az ajánlások megadásától.

Fontos szempontok a jó alváshoz:

• Kerüld a képernyőket, amennyire csak lehet, különösen alvás előtt vagy éjszaka.
• Tápláld jól a gyermeket minőségi, megfelelő tápanyagokkal teli ételekkel, hogy viszonylag stabil legyen a vércukorszintje, és optimalizálja az anyagcserepályák megfelelő működését. A lényeg az, hogy a lehető legkevésbé feldolgozott ételeket adjuk.
• Mozgassuk meg a gyermeket napközben a motoros fejlődése érdekében, és a megfelelő napszakban fárasszuk le! A fizikai aktivitás segít abban is, hogy a sejtek érzékenyebbek legyenek az inzulinra, így drámaian csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
• Legyen a lehető legsötétebb a szoba, amikor a baba lefekszik, hogy elősegítse a melatonin (az alváshormon) természetes kiválasztását.
• Gondoskodj arról, hogy a baba megfelelően legyen felöltözve, hogy elkerülje a fázást (ritkábban) vagy a túl meleget (gyakrabban).
• Ha megteheted, akkor a szoptatás javasolt: segíti az elalvást, mert az anya cirkadián ritmusa (belső órája) alvás közben átadja a melatonint (az alváshormont) a babának.

Stressz és alvás

A babának olyan környezetben kell élnie, ahol az allosztatikus terhelés (a krónikus stressz különböző összetevőinek összessége egy környezetben) viszonylag alacsony. Példaként említhetjük, amikor egy medve üldöz minket. Ilyenkor lehetetlen lesz elaludni, mert a cél a menekülés. Manapság már nem igazán üldöznek bennünket medvék, de krónikus stresszorként és csecsemőként is lehetnek mentális medvéink. Ez a krónikus stressz negatív szerepet fog játszani az alvásban.

Az a technika, hogy hagyjuk sírni a babát, amíg el nem alszik, nagyon ellentmondásos, és nem véletlenül. A biztonság (és annak érzékelése) rendkívül fontos a baba számára. Ha a baba fenyegetve vagy kínozva érzi magát, a stressz-szintje megnő, és ezért az elalvás nagyon nehéz lesz. Lehet, hogy el tud aludni, de az alvás minősége rossz lehet, vagy mikrotrauma következhet be. A legtöbb esetben a testi kontaktus az egyik legnagyobb öröm a baba számára, hiszen teljesen védve érzi magát.

Egyes szülők ezért döntenek úgy, hogy együtt alszanak, amíg a baba nem érzi magát elég önállónak ahhoz, hogy egyedül is tudjon aludni. Ha az együttalvást válaszd, meg kell szervezni, hogy a baba biztonságban tudjon pihenni: legyen egy járóka, egy párna vagy más módszerrel, lényeg a biztonság, hogy elkerüld a baleseteket.

Stresszorok, amelyek befolyásolhatják a baba alvását

• Zajos játékok: Ezek a hangos zajok olyan hangstresszek, amelyek megragadják a csecsemők és kisgyermekek figyelmét, és a stressznek ára lesz. Nyugtalanság, nehezen fog elaludni.
• Feldolgozott élelmiszerek fogyasztása: A feldolgozott élelmiszereket sokkal nehezebb megemészteni, a finomított cukrok pedig megemelik a vércukorszintet anélkül, hogy annyi tápanyagot biztosítanának, mint a feldolgozatlan élelmiszerek.
• TV-nézés (képernyő): A kék fény megzavarja a melatonin kiválasztását. Ha az anya szoptat, akkor az anyának is ajánlott, hogy a tejben több melatonin (alváshormon) legyen.
• A környezet: ahol a baba napközben tartózkodik (otthon, bölcsődében vagy máshol). Ez a környezet nagy hatással lesz az allosztatikus terhelésre. Ha a baba állandóan sír, mert az adott környezet nem képes kielégíteni a fizikai vagy érzelmi szükségleteit, akkor a baba krónikus stresszterhelése nagyon magas lesz. Ha ez a környezet rugalmasan alkalmazkodik a baba tempójához, és teljes mértékben kielégíti a baba szükségleteit, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel fog jól aludni.
• A szülők stressze: Ha a baba érzékeli a szülők stresszét, fenyegetve érezheti magát. Ha az anya szoptat, a kortizol (stresszhormon) ugyanúgy megtalálható az anyatejben, mint a melatonin (alváshormon).

tags: #hogy #farasszuk #el #6 #honapos #babat