Az inzulinrezisztencia (IR) jelentősen megnehezítheti a teherbeesést, és növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Az IR a szénhidrátháztartás zavara, amely során csökken a sejtek inzulinérzékenysége. A tartósan magas inzulinszint meddőséget, menstruációs zavarokat, PCOS-t és vetélést is okozhat, ezért fontos a mielőbbi felismerés és kezelés.
Sok nő már a gyermekvállalás tervezésekor tudomást szerez állapotáról, de előfordulhat, hogy épp egy vetélés hívja fel a figyelmet az inzulinrezisztenciára. Bárhogy is legyen, a jövendőbeli kismamának a diagnózis után meg kell kezdenie a terápiát, amely személyre szabott diétából, rendszeres testmozgásból és kiegyensúlyozott életvitelből áll. Egyes esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.
Mi a teendő terhesség esetén?
A teherbeesés után is rendkívül fontos az életmódváltás folytatása, ugyanis a várandósság önmagában is egy inzulinrezisztens állapotot idéz elő, így a probléma könnyen terhességi cukorbetegségbe csaphat át, ami veszélyesebb az anyára és a babára nézve is.
Az IR-es kismamáknak mindenképpen egyeztetniük kell nőgyógyászukkal, diabetológusukkal, endokrinológusukkal, valamint dietetikusukkal arról, hogyan folytatható az életmódterápia úgy, hogy a baba se szenvedjen hiányt semmiben.
A terhességi cukorbetegség megelőzése
A terhességi cukorbetegség kialakulásának megelőzése érdekében a kismamáknak az alábbiakra kell ügyelniük:
- Gyors és lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő napszaki elosztása.
- A fehér lisztből készült vagy cukrot tartalmazó élelmiszerek kerülése.
- Rendszeres testmozgás.
- Testileg és lelkileg kiegyensúlyozott életvitel.
- Megfelelő mennyiségű és minőségű makro- és mikrotápanyagok bevitele.
Amennyiben mégis fellépne várandósság során a cukorbetegség, akkor az életmódterápia mellett szükségessé válhat inzulin adása is. Az ilyen esetekben a szülés után is elengedhetetlen a folyamatos kontroll, hiszen fennáll a kockázata, hogy az érintettnél a szülést követően 2-es típusú cukorbetegség alakul ki.
Az inzulinrezisztencia és a fogamzóképesség
Az inzulinrezisztencia (IR) nagyobb arányban érinti a nőket, mint a férfiakat. Mivel a probléma számos nőgyógyászati és endokrinológiai gondot okozhat, az IR-es nők gyakran aggódnak amiatt, hogy nem lehet majd természetes úton gyermekük.
Az inzulin egy hormon, amely fontos szerepet tölt be a megfelelő cukoranyagcserében. Amikor az inzulin nem tud megfelelően kapcsolódni a sejtek receptoraihoz, kialakul az inzulinrezisztencia (IR), amelyet a "cukorbetegség előszobájaként" is szoktak emlegetni. A betegség során a szervezetben megnő az inzulinszint, ami gátolhatja a petefészek normális működését, valamint az agyalapi mirigy és a petefészek hormonális visszacsatolási útjait. Emiatt a tüszőérés és a tüszőrepedés is problémákba ütközhet, tehát a teherbeesés esélye csökken. Ennek mértéke nagyban függ a betegség súlyosságától és az egyéb kísérőbetegségek (PCOS, elhízás, stb.) jelenlététől is.
Az inzulinrezisztenciára gyakran éppen azért kezdenek gyanakodni az orvosok, mert az adott női páciens teherbeesési nehézségekkel küzd. A meddőség mellett a kezeletlen IR elhízáshoz, magasvérnyomás-betegséghez, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, de akár a méhnyálkahártya rákos folyamatainak elindulásához, illetve számos más nőgyógyászati és endokrinológiai rendellenességhez vezethet. Az IR kezelésére tehát a nőt és a babát érintő szövődmények elkerülése miatt is ajánlott figyelmet fordítani és időnként ellenőrizni a terápia eredményességét.
Bár az inzulinrezisztencia nem kizáró ok a lombikprogramban való részvételt tekintve, ám ebben az esetben is sokkal nagyobb az esély a sikerre, ha az érintett nő megfelelően karbantartja betegségét. A gyermekvállalás tervezése esetén egy 3 pontos, terheléses vércukorvizsgálat elvégeztetése, valamint a hormonszintek, a pajzsmirigy-funkciók és a vérzsírszint ellenőriztetése javasolt.
Az inzulinrezisztencia kezelése
Az inzulinrezisztencia kezelésének célja az inzulinszint normalizálása. Ehhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a stresszkezelés. Amennyiben az értékek megkívánják, vagy ha az életmódterápia nem vezet eredményre, úgy gyógyszeres kezelést is előírhatnak.
Étrendváltás: A legnagyobb hangsúly a szénhidrátok minőségén és mennyiségén van. IR-eseknek naponta 5-6 kisebb étkezés javasolt, minden főétkezés tartalmazzon lassú felszívódású szénhidrátot, rostokat, fehérjét és kevés zsiradékot. Cukor, méz, fehérlisztes pékáruk, cukros üdítők, gyorsételek tiltólistán. Helyette teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek, hüvelyesek, sovány húsok, tojás, hal, magvak kerüljenek az asztalra.
Rendszeres mozgás: Az aktív életmód nem csak a testsúlycsökkentés miatt fontos. Már heti 3-4 alkalommal, alkalmanként 30-45 perc intenzív mozgás is jelentősen javítja a sejtek inzulinérzékenységét. Séta, úszás, biciklizés, otthoni torna, jóga - a lényeg a rendszeresség.
Pihenés, stresszkezelés: A krónikus stressz és a kialvatlanság szinte minden anyagcserét és hormonrendszert rombol. IR mellett érdemes legalább napi 7-8 óra minőségi alvást beiktatni, valamint naponta néhány perc relaxációt vagy légzőgyakorlatot végezni.
A gyógyszeres kezelés leggyakrabban metformin hatóanyagú gyógyszert foglal magában, amely segít a sejtek inzulinérzékenységének növelésében. Fontos, hogy a gyógyszer nem helyettesíti az életmódváltást!
Inzulinrezisztencia és terhességi cukorbetegség
Terhesség során a hormonháztartás átalakulása miatt fokozódik az inzulinrezisztencia. Ha már korábban is fennállt, az tovább erősödik. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek sokkal több hormont kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszint a normális tartományban maradjon.
Ha a terhes kismamának magas a vércukorszintje, az mind az anyára, mind a magzatra káros hatással van. Tartósan magas vércukorértékek fennállása esetén a magzat méretei nagyobbak lehetnek az átlagosnál, ami sérülést okozhat a szülés során. Ha az anyának magas volt a várandósság során a vércukra, a magzat hasnyálmirigye is több inzulint termelhet, ami a szülés után a baba vércukorértékének kórosan alacsony tartományba kerülését okozhatja.
Az anya szempontjából is vannak következményei a nem vagy rosszul kezelt szénhidrátanyagcsere-állapotnak. A kismamának nagyobb esélye van magas vérnyomásértékek kialakulására, ami akár eklampsziát is jelenthet. A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarral járó terhességekből születettek körében gyakoribb az elhízás gyermek- és felnőttkorban is.
A terhesség megállapításakor, általában az első 12 terhességi hétben a nőgyógyász éhgyomri laborvizsgálatra küldi a kismamát. Ha normális a vércukorérték, a terhesség 24-28. hete között kell terheléses vércukorvizsgálatot végezni. Azoknál a kismamáknál, akiknél nagyobb a gesztációs cukorbetegség kialakulásának az esélye, már a 16-18. terhességi hét között is el kell végezni a vizsgálatot.
Amennyiben megállapításra kerül a gesztációs diabétesz, a kismamát diabetológiai szakrendelésre utalják. A kezelés első és legfontosabb lépése az életmódkezelés, amely a megfelelő étrend alkalmazását és a fokozott fizikai aktivitást foglalja magába. A gondozás elengedhetetlen része a kismama vércukor-önellenőrzése.
A gesztációs diabétesz az esetek 90 százalékában a szülés után elmúlik, de a későbbiekben nagyobb a valószínűsége annak, hogy kóros szénhidrátanyagcsere-zavar alakul ki. A szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e.
Az inzulinrezisztencia diagnosztizálása
Amennyiben valaki inzulinrezisztenciára gyanakszik, úgy 3 pontos OGTT vizsgálatra (terheléses vércukorvizsgálat) van szüksége, párhuzamosan szérum-inzulinszintek meghatározásával. Az inzulinrezisztencia kivizsgálására gyakran használt HOMA-index egy számított érték, ami csak az éhomi vércukor és inzulin értékeket veszi figyelembe.
Terhességi cukorbetegség: diagnózis, kezelés és új technológiák | Brigham tábornok
Ha a HOMA index negatív és a páciensnek tipikus panaszai vannak, akkor mindenképpen érdemes elvégezni a terheléses vércukor vizsgálatot. A diagnosztizált inzulinrezisztencia kezelésének célja az inzulinszint normalizálása, amelyhez kulcsfontosságú az étrend megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, illetve a stresszkezelés. Amennyiben pedig az értékek megkívánják, illetve, ha az életmódterápia nem vezet eredményre, úgy gyógyszeres kezelést is előírhatnak.
Ezen kívül a várandósság elősegítéséhez érdemes lehet bizonyos vitaminok, ásványi anyagok pótlása is, amelyekről személyre szabottan kell egyeztetni, bár a D-vitamin és a magnézium pótlása szinte minden IR-es páciens esetében fontos lehet.
tags: #inzulinrezisztencia #terhesseg #winkler