Egyszer minden családban eljön az ideje, hogy a gyerek önállóan kezdjen közlekedni.
Ha gyermekedet már elég érettnek tartod az önálló közlekedésre, fontos, hogy meglegyenek azok az előre lefektetett szabályok, amelyeken belül mozoghat.
Minél fiatalabb a gyerek, annál pontosabban legyen meghatározva, meddig mehet el, kikkel állhat szóba, milyen gyakran kell otthon bejelentkeznie.
Maga az elgondolás érthető, hiszen a gyerekek egyre fiatalabb korban egyre nagyobb önállóságot szeretnének, miközben a világ, főként az éjszakai, egyre több veszéllyel „fenyeget”.
A gyermekeinket védelem illeti meg.
Ha erre kerül a sor, figyeljen oda, hogy az úton ne szaladjon át, és zöld jelzés mellett is figyeljen a kanyarodó autókra.
Mindig csak az előre megbeszélt útvonalon közlekedjen.
Ha úgy érzi, valaki követi, próbáljon meg minél előbb olyan helyre jutni, ahol sok ember van, és ha ezután is szükségét érzi, kérjen segítséget egy felnőttől.
Ha valaki megragadja, kiáltson teli torokból, hogy „Ez nem az apukám!”, így elkerülhető, hogy a külső szemlélők egyszerű hisztinek minősítsék a szabadulási kísérletét.
Ha hangos, részeg társaságot lát, menjen át az út túloldalára.
Ha egy kutya szalad felé morogva vagy ugatva, ne hergelje, és ne szaladjon el.
Amennyire csak tudja, őrizze meg a hidegvérét.
1. Soha ne menjen el a gyerek idegenekkel sehová, például kiskutyát megkeresni/kiscicát simogatni.
Legfeljebb szóban igazítson útba bárkit, ne menjen el vele az utat mutatva.
Ha az illető erőszakoskodik, a gyerek kérjen segítséget egy másik felnőttől.
(„Tetszik tudni segíteni ennek a bácsinak?
Szakértők szerint a gyerekek körülbelül 10 éves koruktól elég érettek arra, hogy nagyobb forgalmú út mellett biztonságosan közlekedjenek.
6. Amennyire megoldható, még a nagykamasz se járjon teljesen egyedül éjszaka az utcán!
Ha nem tudunk érte menni, mindig kérjük meg, hogy nagyobb csoportokban, a barátaival közlekedjen.
Mindig egyezzetek meg egy időpontban, amikor hazajön.
A klasszikus, kagylós kialakítású ülésekkel ellentétben ez nem rögzíti a gyereket oldalról, és nincs fejtámasza sem, a fő feladata ugyanis az, hogy „megemelje” a kis utast.
A hazai szabályozás pontos életkort nem köt ki, a KRESZ azonban előírja, hogy 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható.
Ha tehát a gyerek elmúlt 3 éves és 135 cm-nél magasabb - vagyis a gyerekülést már kinőtte -, de a biztonsági öv nem rögzíti megfelelően, akkor ülésmagasítóra van szükség.
A biztonsági övnek a váll közepén (a kulcscsontnál) és a csípőnél kell elhelyezkednie.
Nem elég, ha a gyerek be van kötve - az is számít, pontosan hol fut az öv.
Felső rész: Az övnek a váll közepén és a kulcscsonton kell áthaladnia.
Alsó rész: Mindig a medencecsonton (a csípőlapátokon) vezesd át, és soha nem a hason!
Fontos tipp: Ha a gyereken vastag télikabát van, a legjobb, ha levesszük róla a bekötés előtt.
Bár az ülésmagasító praktikusabbnak tűnhet és kevesebb helyet foglal, fontos tudni, hogy ütközés esetén sem hátulról, sem oldalról nem védi a gyereket.
A biztonsági szakemberek véleménye egyöntetű: minél tovább használja a gyermek az ülésmagasítót, annál jobb.
Az ajánlás szerint addig érdemes az ülésmagasítót használni, amíg a biztonsági öv nem illeszkedik megfelelően a vállán és a csípőjén.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Az eset jól mutatja nem csupán a magánbérleti szektorban uralkodó jogon kívüli állapotokat (vagy a rendőrség gyakori fölkészületlenségét az ilyen típusú lakásügyi jogvitákban), hanem azt is, hogy mennyire elterjedt az a félreértés, hogy gyermekes családokat nem lehet - vagy legalábbis sokkal nehezebb - utcára tenni.
Ebből sajnos semmi sem igaz.
A végrehajtásról, lakáskiürítésről szóló jogszabályok egyetlen paragrafusban sem foglalkoznak azzal, hogy a kilakoltatás által érintettek között van-e gyermek vagy nincs.
Magyarországon ma bárkit utcára lehet tenni, vagyis elhelyezés nélkül kilakoltatni.
Gyermekes családokat éppúgy, mint tartós beteg, idős embereket, mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő embereket - bárkit.
Az önkormányzati törvény szerint a helyi önkormányzatok kötelező feladata a „hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása”, de ez írott malaszt csupán, hiszen éppen az önkormányzatok tesznek módszeresen hajléktalanná nagy számban olyan családokat (általában hátralékok miatt), akik korábban önkormányzati bérlakásokban laktak.
A gyermekvédelmi törvény - húsz éve - egyértelműen kimondja, hogy „gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”.
Ennek ellenére, mindenki pontosan tudja, aki a gyermekvédelemben vagy például egy családsegítőben dolgozik, hogy - ahogyan ezt egy friss ombudsmani jelentés is feltárta - ez rendszeresen megtörténik, gyakran éppen a családok „nem megfelelő lakáskörülményei” vagy hajléktalanná válása miatt.
Kevés dolog írja le annál jobban a magyarországi közállapotok kegyetlenségét és abszurditását, mint amikor a kilakoltatás előtt álló gyermekes családokat a gyermekvédelem vagy éppen a helyi önkormányzat azzal fenyegeti, hogy „el fogják venni tőlük” a gyerekeket - és így a bajba került családoknak éppen azok elől az állami szervek elől kell menekülniük és elrejtőzniük, amelyek a védelmükre és megsegítésükre lennének hivatottak.
Kevés annál kegyetlenebb gyakorlata van a magyar állam különböző szerveinek annál, mint hogy a család szegénysége, hajléktalansága miatt választanak el gyerekeket a szülőktől.
Ez azonban lényegében egyenes következménye annak, hogy egyetlen jogszabály sem garantálja a kilakoltatás által fenyegetett vagy hajléktalanná vált gyermekes családok elhelyezéshez való jogát.
Elvben erre szolgálnának a családok átmeneti otthonai, ezek azonban nyilvánvalóan alkalmatlanok minden erre rászoruló család elhelyezésére - ráadásul az intézményi elhelyezés egyébként sem mindig indokolt, emberséges vagy éppen költséghatékony módszer a családok hajléktalanságának a kezelésére.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a kormánypárt 2015 márciusával megszüntette a hátralékosság megelőzésére szolgáló országos lakásfenntartási támogatást, valamint a hátralékok kezelését lehetővé tevő - és korábban a nagyobb településeken kötelező önkormányzati feladatként előírt - adósságkezelési szolgáltatást, és hasonló sorsra jutott néhány évvel azelőtt a fővárosi rezsitámogatás is.
Ezzel együtt, a kilakoltatás által fenyegetett vagy hajléktalanná vált gyermekes családok elhelyezése már a hatályos jogszabályokból is kiolvasható állami feladat - ezt azonban jelenleg semmi nem garantálja.
Ennek a helyzetnek az orvoslására szolgálna az a rövid törvénymódosító javaslat, amit A Város Mindenkié csoport kezdeményezésére hétfőn terjesztettek az Országgyűlés elé (a Momentum támogatásával) az Együtt, az LMP és a Párbeszéd parlamenti képviselői.
A törvénymódosítás egyrészt előírná, hogy a települési önkormányzatok kötelezettsége megfelelő együttes elhelyezést biztosítani a kilakoltatás által fenyegetett vagy lakhatásukat elvesztett helyi kötődésű gyermekes családoknak, másrészt - az önkormányzati bérlakások és a lakáshiteles ügyek esetében - már a lakáskiürítés bírósági elrendelését is megtiltaná abban az esetben, ha az gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásához vezetne.
Jelenleg a téli kilakoltatási moratórium védi a családokat a hajléktalanná válástól - noha ez a védelem sem vonatkozik mindenkire, az önkormányzatok és a végrehajtok pedig alkalmanként a törvényi szabályozást megsértve is kilakoltatnának akár kisgyermekes családokat is.
A kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról (lényegében a kilakoltatások választások utánra halasztásáról) szóló törvénymódosítást tavaly ősszel egy hét alatt fogadta el a parlament.
Ezért aztán, noha a parlament tavaszi ülésszaka igen rövid lesz, a parlamentnek elvben lehetősége volna rá, hogy A Város Mindenkié csoport törvénymódosító javaslatát még a választások előtt megtárgyalja és megszavazza.
Ebben az esetben legalább a gyermekes családokat nem lehetne állami felhatalmazással és gyakran karhatalmi erővel hajléktalanná tenni - a májussal lejáró moratórium után sem.
A Házbizottság, az Országgyűlés, illetve a kormánypárti parlamenti többség eldöntheti: egyetértenek-e a gyermekes családok hajléktalanná tételével; egyetértenek-e azzal, hogy gyerekeket családjuk szegénysége, hajléktalansága miatt válasszanak el szüleiktől.
A jogszabályok betartása és a gyermekek biztonsága kiemelten fontos.
A "családok védelméről" szóló sarkalatos törvény részletezi a szülők és gyermekek jogait és kötelezettségeit.
A 18. életévét be nem töltött személyeket kiskorúnak tekintjük.
A szülővé válás felelősségteljes feladat, amelyhez nincs "szülő képző" iskola, ezért is fontos a jogi keretek ismerete.
A cikk szerzője: Dr. A fent megjelent cikk a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó céllal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.
tags: #kisgyerekkel #kirakhatnak #utcara