A nyelv és a száj területe - főleg gyerekkorban - könnyen megsérülhet, s mivel ez a rész bő vérellátással bír, általában erősen vérzik. Emiatt a seb sok esetben ijesztőbbnek tűnhet, mint amennyire ténylegesen komoly a sérülés.
A szájban, a nyelven lévő sebek okai és jellegzetességei
A szájban, a nyelven lévő sebeket leggyakrabban a fogak okozzák: egy véletlen mozdulat, egy megbotlás is elég lehet ahhoz, hogy elharapjuk a nyelvünket vagy a száj belső részét. Ezek fájdalmas és bő vérzéssel járó sérülések, a legtöbb esetben azonban ártalmatlanok és gyorsan gyógyulnak.
Különösen gyakori a száj vagy a nyelv sérülése gyermekkorban, hiszen bizonyos gyermekjátékok, például a kismotorozás, a trambulinozás, a mászóka vagy a vízicsúszda használata közben gyakran adódnak apróbb balesetek.
A nyelv minden életkorban különösen sérülékeny: a fogak, evőeszközök, élesebb ételdarabok is felsérthetik, ami vérzéssel és duzzanattal jár. Emellett a túl forró ételek, italok is okozhatnak sérüléseket a szájüregben.
Mivel ezek a sérülések legtöbb esetben nem súlyosak és maguktól gyógyulnak, így elsősorban a terület tisztán tartására és a vérzéscsillapításra kell odafigyelnünk.
Gyermekkori fertőző betegségek szájüregi tünetei:
- A skarlát esetén a nyelv elváltozása igen jellegzetes: a nyelv szélei és hegye vörösek, a nyelvháton viszont fehér lepedék van, rajta piros pöttyök vannak.
- Kanyaró esetén a szájüregben az orcai részen fehér pöttyök láthatóak.
- Bárányhimlős gyermek szájában - mint a testén is - először apró pöttyök, majd hólyagocskák jelennek meg, amelyek kifakadnak, és belőlük víztiszta folyadék ürül.
- Mumpsz (járványos fültőmirigy-gyulladás) esetén mindkét oldali fültőmirigy (= fül előtti nagy nyálmirigy) duzzadt és fájdalmas. A nyelés és a rágás nehezített.
- A herpeszvírus okozta gyulladás igen gyakori. Az ún. gingivostomatitis herpetica kórokozójával a fiatal lakosság 99%-a fertőzött, de csak az esetek kis részében alakul ki szájgyulladás. A betegség magas lázzal jár.
- Recidiváló (visszatérő) herpesz minden életkorban előfordulhat, a lakosság nagy része vírushordozó. A kialakulását egyéb betegség, ideges állapot vagy fogászati kezelés is kiválthatja.
- A herpangina magas lázzal járó fájdalmas betegség, amely elsősorban a garatban jelentkezik, a herpeszhez hasonló klinikai képpel.
- A mononucleosis infectiosa is vírus okozta megbetegedés, amely a torok és a lágyszájpad gyulladásával és fájdalmatlan nyirokcsomó-megnagyobbodással jár.
A szájpenész csecsemőkön gyakori megbetegedés. Fertőtlenítőszeres ecseteléssel könnyen gyógyítható. Kisgyermekeknél más, súlyos alapbetegségre utal.
Visszatérő szájfekélyek (aphta): Kóreredete nem tisztázott. Egy hét alatt meggyógyul, de addig fájdalmas lehet.
A herpesz az egyik legelterjedtebb vírus. Két típusa közül az egyik tipikusan az ajkakat támadja meg, bár az arc más területeire is átvándorolhat. A fertőzés nem gyógyítható, egy életen át elkíséri hordozóját, mindazonáltal gondokat csak aktív állapotában okoz. Ilyenkor először égő fájdalom, érzészavarok és viszketés jelentkezik az érintett területen, amit fájdalmas bőrpír és hólyagokkal borított duzzanat megjelenése követ. Az immunrendszer folyamatosan küzd a kórokozók ellen, így a hólyagocskák pár nap után felszakadnak, helyükön gennyes fekélyek maradnak. A betegség végül 7-10 nap alatt nyomtalanul elmúlik, a vírus pedig lappangó állapotba kerül. Napégés, gyomorrontás, menstruáció, stressz, idegkimerültség - csak néhány a herpesz aktivizálódását előidéző okok közül. A fertőzésről bővebben ide kattintva olvashat. A fertőzés bőrkontaktussal vagy testnedvekkel való érintkezés útján jut a szervezetbe, gyakran törülköző, borotva vagy evőeszközök közös használata is elegendőnek bizonyulhat. Bár megfelelő odafigyeléssel megkísérelhető a megelőzés, valójában a felnőtt lakosságon belül 90 százalék a hordozók aránya. Szerencsére az ajakherpesz - a kellemetlenségeket leszámítva - alapjában véve ártalmatlan betegség. A kialakuló hólyagok gyógyulási folyamata specifikus gyógykészítmények alkalmazásával felgyorsítható, az azonban fontos, hogy nem szabad ezeket feltépni, felsérteni, a bennük található váladék ugyanis rendkívül fertőző.
Angulus infectiosus oris, avagy közismertebb nevén kipállás. A beteg bőre a szájzugban berepedezik, pörk képződik, majd hosszabb időn keresztül képtelen begyógyulni. A problémáért gyakran a Streptococcus pyogenes nevű baktérium által okozott fertőzés a felelős, amely akár egy mosatlan pohárról is elkapható, amennyiben azt korábban egy fertőzött személy használta. Öröm az ürömben, hogy könnyen kezelhető, antibiotikum tartalmú kenőcs révén már két nap alatt búcsút lehet inteni a kellemetlenségnek. Kipállást okozhatnak egyes gombás fertőzések is, valamint fogsorvadási problémák, ezért adott esetben érdemes lehet fogorvos segítségéhez folyamodni.
A "kéz-láb-száj betegség" egy vírusos eredetű fertőző betegség, amely általában csecsemők és kisgyermekek körében fordul elő. A betegség elnevezése a karakterisztikus tünetekre utal, melyek a kézen, a lábon és a szájüregben jelentkeznek. Fontos megjegyezni, hogy a Kéz-Láb-Száj betegség lefolyása általában enyhe, és a tünetek maguktól elmúlnak néhány napon belül. Mivel a betegség fertőző, fontos a megfelelő higiéniai intézkedések betartása, például a rendszeres kézmosás, a fertőzött személyektől való távolságtartás, és az érintett területek tisztán tartása.
A Kéz-Láb-Száj betegség (Hand, Foot, and Mouth Disease, HFMD) általában a Coxsackie A vírusok, különösen a Coxsackie A16 vírus, és az Enterovirus 71 okozza. A Coxsackie A vírusok és az Enterovirus 71 a leggyakoribb okozói a betegségnek. Fontos megjegyezni, hogy bár a Kéz-Láb-Száj betegség gyakran gyerekeknél fordul elő, felnőtteknél is előfordulhat. A fertőzés utáni immunitás általában kialakul, de a vírusok különféle törzsei továbbra is fertőzhetnek más törzseket nem érintett személyeket. A fertőzésen a gyerekek nagy része átesik két-három éves kora között.
Az enyhe, náthás jellegű tünetekkel kezdő RSV-fertőzés azonban olykor súlyosabb panaszokat okozhat, a gyógyuláshoz akár kórházi kezelésre is szükség lehet.
Periorális dermatitis gyermekeknél
A periorális dermatitis egy olyan bőrbetegség, amely jellemzően a száj, az orr vagy a szem körül kialakuló kiütésekkel jelentkezik. Oka kevéssé ismert. Mind a pszichés tényezők, mind az olyan külső tényezők, mint az irritáló anyagok és a helyi kortikoszteroidok hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. Gyulladáscsökkentők, továbbá antibiotikumok jelentik a fő kezelési lehetőségeket.
A periorális dermatitis (periorificiális dermatitis, POD) által érintett betegek túlnyomó többségét 16 és 45 év közötti nők alkotják, de idősebbeknél, férfiaknál és gyermekeknél is előfordulhat.
Miért alakul ki a periorális dermatitis? A betegség kialakulásának pontos oka nem ismert. Az érintett egyének jellemzően atópiás alkatúak, illetve a bőr barrier (védelmet jelentő határvonal) funkciójának sérüléseit is gyakran leírták. Elképzelhető, hogy ezek a tényezők növelhetik a külső irritáló anyagokra létrejövő bőrgyulladás kockázatát.
Helyi kortikoszteroid-használatról gyakran számolnak be, mint kiváltó tényezőről. Kezdetben javulás tapasztalható, de a további használat vagy a kortikoszteroid-terápia abbahagyására tett kísérletekre a tünetek kiújulnak vagy rosszabbodnak. A helyi szteroidokon (pl. kenőcsök, gélek, orrspray-k) kívül számos más tényezőt is összefüggésbe hoztak a POD-dal. Többek között fluorozott fogkrémeket, hidratálókat és kozmetikai termékeket, egyes baktériumokat, Candida albicans-t, nőknél a hormonális ingadozásokat és az orális fogamzásgátló terápiát.
A koronavírus járvány idején beszámoltak arról, hogy a fokozott maszkhasználat olyan bőrbetegségeket eredményezett, amelyeket gyakran összetévesztenek a periorális dermatitisszel, például akne, rosacea és dermatitis.
Milyen tünetekkel jár a betegség?
Klasszikus periorális dermatitis: A periorális dermatitis jellemzően többszörös, 1-2 mm-es, csoportos piros göböcskék (erythemás papulák), apró hólyagot (papulovesiculák) vagy gennyhólyagot tartalmazó göböcskék (papulopustulák) formájában jelentkezik, felszínükön enyhe hámlással, vagy anélkül. Esetenként a bőrtüneteket gyulladás jellemzi. A bőrtünetek leggyakrabban a száj körüli régióban fordulnak elő, de az ajak körüli keskeny zóna általában megkímélt. Ritkábban az orr, illetve a szem körüli területek is jelentősen érintettek. Ritkán ezeken a klasszikus helyeken lévő elváltozásokhoz más területeken, például az arcon, az állon, a homlokon és a nyakon is társulhatnak tünetek.
A tüneteket enyhe vagy közepesen erős szúró vagy égő érzés kísérheti. A bőrelváltozások rendszerint hegesedés nélkül gyógyulnak. Egyes betegeknél a POD néhány hónapon belül megszűnik kezelés nélkül, míg másoknál a betegség több évig is fennállhat.
Granulomatosus periorificiális dermatitis: A granulomatosus periorificiális dermatitis a POD klinikai változatát jelenti, amely jellemzően prepubertáskorú gyermekeknél fordul elő. Jellemzően számos apró, hússzínű, vörösesbarna vagy sárgásbarna gyulladásos papula alakul ki a száj, az orr vagy a szem körüli bőrterületeken. Papulopustulák és papulovesiculák jellemzően nincsenek, és esetenként az arcon kívül más területek is érintettek.
Diagnózis és elkülönítés
Számos más bőrbetegség is jelentkezhet gyulladásos kitörésekkel a száj, az orr vagy a szem körül, mint például az akne (acne vulgaris), a rosacea, a seborrhoeas dermatitis, az allergiás, illetve irritatív kontakt dermatitis, az impetigo (ótvar), és a Demodex folliculitis (bőratka okozta elváltozás). A pontos diagnózis felállítása ezért szakember feladata.
A periorális dermatitis diagnózisa általában a kórtörténet és a klasszikus klinikai jellemzők felismerése alapján állítható fel. A száj, az orr vagy a szem körüli bőrön csoportosan elhelyezkedő kis gyulladásos papulák, papulovesiculák vagy papulopustulák jelenléte utal a betegségre. Az alábbi jellemzők is alátámasztják a POD diagnózisát: közvetlenül az ajakkal szomszédos bőr megkíméltsége, ekcémás bőrgyulladás egyidejű jelenléte, égő vagy szúró érzés, kortikoszteroidok közelmúltbeli használata (krém vagy gél, orrspray vagy orrcsepp, inhalációs formában), a betegség fellángolása a helyi kortikoszteroidok megvonása után, komedók hiánya.
A periorális dermatitis kezelése
A helyi kortikoszteroidok használata hozzájárulhat a POD elhúzódásához. Bár a kezelés korai szakaszában javulás észlelhető, a folyamatos használat állandósíthatja vagy súlyosbíthatja a rendellenességet. A betegség kezelése általában a helyi kortikoszteroidok abbahagyását, a POD-ot elősegítő vagy súlyosbító helyi tényezők kerülését (úgynevezett zéró terápia), illetve lokális gyógyszeres terápiát foglal magába.
Nagyon fontos a kíméletes bőrtisztítás elsajátítása illatanyagmentes, szappanmentes tisztítószerrel, amelyet azonnal követ a szer teljes és kíméletes leöblítése. A helyi kozmetikumok, fényvédők, bőrpuhítószerek használatát korlátozni kell az arcon. Zéró terápiával általában 2-3 hónap múlva tünetmentesség érhető el, amely elérése után a bőrápolási termékek lassan újrakezdhetők (pl. hetente egy termék). A betegnek nagyon figyelnie kell, hogy a bőr hogyan reagál az egyes készítményekre. Amelyek a jelek szerint kiújulást idéznek elő, azonnal abba kell hagyni.
Kezelés enyhe forma esetén
Enyhe periorális dermatitisznek tekinthető az olyan elváltozások jelenléte, amelyek az arcbőr viszonylag kis területét érintik, és nem okoznak a betegnek jelentős érzelmi feszültséget. A javulás felgyorsítása érdekében - a zéró terápia mellett - általában helyi gyógyszeres kezelést írunk elő. A helyi kalcineurin-gátlók (pimekrolimusz, takrolimusz) és a helyi antibiotikumok (erythromycin, metronidazol) az elsődleges terápiás módok. A gél, illetve a krém állagú készítmények részesítendők előnyben. Azok a betegek, akik a helyi kezelés hatására jelentős javulást mutatnak, abbahagyhatják a kezelést. Ezeknek a betegeknek általában azt tanácsoljuk, hogy folytassák a kíméletes bőrápolási gyakorlatot, és óvatosan vezessék be újra a bőrápolási termékeket. Azok a betegek, akik négy-nyolc héten belül nem mutatnak számottevő javulást a helyi készítmények alkalmazásával, áttérhetnek a súlyosabb betegség esetén alkalmazott orális (szájon át szedendő) gyógyszeres terápiákra.
Kezelés közepes vagy súlyos forma esetén
Közepes vagy súlyos periorális dermatitis jelentős érzelmi szorongást vált ki a betegből, a bőrtünetek nagy kiterjedésűek. Ebbe a kategóriába tartozhat az enyhébb betegség is, amely a helyi kezeléssel nem szűnt meg. Serdülők és felnőttek esetén az orális tetraciklinek (pl. doxycyclin) a leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok a POD szisztémás kezelésére. A szájon át szedhető erythromycin alternatívát jelent a tetraciklineket nem toleráló betegek számára. Gyermekeknél a mellékhatások miatt a helyi kezelés részesítendő előnyben. Amennyiben mégis szájon át szedendő, szisztémás hatású gyógyszeres kezelés szükséges, úgy erythromycin adható. A kezelés eredménye rendszerint lassan jelentkezik, kb. 8 hetet vesz igénybe.
Egyéb terápiák
Korlátozott adatok arra utalnak, hogy más hatóanyagok is hatásosak lehetnek a periorális dermatitis esetében, mint példádul a helyi ivermektin, kén-szulfacetamid-nátrium, azelainsav, klindamicin, adapalén. Granulomatosus formákban felnőtteknél izotretionin adása is megkísérelhető szájon át szedendő formában.
Sebek a szájban és a nyelven - otthoni ellátás
Mielőtt a sebhez vagy a seb környékéhez nyúl, mindenképp mossa meg a kezét meleg, szappanos vízzel.
Amennyiben gyermek a sérült, következő a teendő:
- a gyermek megnyugtatása;
- a seb környékének alapos tisztítása tiszta, folyó vízzel;
- a vérzés óvatos csillapítása gézlap, zsebkendő vagy egyéb tiszta, nedvszívó anyag segítségével - a zsebkendőt ne hagyja a szájban, mert fulladást okozhat;
- amennyiben csillapodott a vérzés, a seb tisztítása tiszta vízzel;
- a fej környékének ellenőrzése, hogy nem sérült-e meg máshol is a gyermek.
Nyelvseb esetén ajánlott a sós vizes öblögetés, illetve nem csillapodó vérzés esetén a seb óvatos nyomása tiszta gézlappal.
Letört vagy kiesett fog
Amennyiben baleset során sérül valamelyik fog, indokolt a fogorvos mielőbbi felkeresése. Ha megtaláljuk a letört darabot, tisztítsuk meg és vigyük el azt is a fogorvoshoz! Amennyiben kisebb darab tört le a fogból, azt a fogorvos fogszínű, esztétikus töméssel tudja pótolni. Nagyobb törés, repedés esetén fogröntgen készítése lehet indokolt a megfelelő kezelési mód meghatározásához.
Amennyiben a teljes fog kiesett, a következőket kell tenni:
- a kiesett fog helyére tegyen gézlapot vagy zsebkendőt és harapjon rá, hogy csillapítsa a vérzést;
- keresse meg a kitört fogat, ha az lehetséges;
- óvatosan öblítse le a fogat tiszta vízzel;
- kerülje a fog dörzsölését, nyúljon hozzá minél kevesebbszer, mert a gyökéren lévő érzékeny, apró szövetek roncsolódhatnak;
- a fogat tartsa a szájban (gyermek foga esetében a felnőtt tegye ezt, mert a kicsik könnyen lenyelhetik), vagy helyezze tejbe a fogat és úgy vigye magával;
- 1-2 órán belül keressen fel egy fogorvost, aki megkísérelheti a fog visszahelyezését.
Mire érdemes figyelni a sérülést követően?
Mint a test egyéb területein, a szájban lévő sebek kímélése is nagyon fontos. Alkoholfogyasztás, dohányzás nem ajánlott, mert lassítják a sebgyógyulást. A fűszeres vagy forró ételek és italok kellemetlenek lehetnek a gyógyulási időszakban, így ezeket érdemes kerülni.
Mikor forduljon orvoshoz?
A sérülést követően mielőbb keresse fel kezelőorvosát, amennyiben:
- a seb mély, és erősen vérzik;
- a vérzés nem áll el 15 perc után sem;
- erős, nem múló fájdalmat érez;
- sápadt, gyenge, émelyeg, szédül;
- cukorbetegség esetén.
A sérülést követő pár napban a következő tünetekre kell odafigyelni, s amennyiben tapasztalja valamelyiket, forduljon orvoshoz:
- a sebbe szennyeződés került, és a szennyeződést nem tudja eltávolítani;
- a seb mérete nem csökken, hanem nő, szélesedik;
- a sérült területet növekvő duzzanat veszi körül;
- a seb néhány nap alatt sem gyógyul be;
- fertőzésre utaló jeleket tapasztal (láz, bőrpír, gennyszivárgás);
- nyelési vagy légzési nehézség jelentkezik;
- fájdalomcsillapítóval sem enyhíthető fájdalom;
- a szájban lévő rossz ízt nem távolítja el a sós vizes öblítés.
A száj és a nyelv sérüléseinél különösen fontos kiemelni azokat a sebeket, amelyek eredete - elsősorban felnőtteknél - ismeretlen, és nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyulnak. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy daganatos elváltozásról van szó, ugyanis a szájüregi ráktípusok nagy része sebes, fekélyes elváltozásként indul.