A "babymoon"-on, vagyis egy kiruccanáson gondolkodsz még a pici érkezése előtt? Alapvetően nincs akadálya az utazásnak a terhesség alatt, de azt érdemes figyelembe venni, hogy a növekvő pocakod kényelmetlenségeket okozhat.
A biztonsági övet rutinszerűen kapcsoljuk be, amint beülünk az autóba. Azonban amikor terhes vagy, máshogy kell állnia az övnek, mint korábban, hogy téged és kisbabádat is megfelelően védjen. Sokan rosszul csatolják be magukat, ami a legrosszabb esetben súlyos következményekkel is járhat. A leggyakoribb hiba az, hogy az öv átlósan a hasra kerül, ahogy az általában lenni szokott. Viszont a terhesség során az átlós övnek a mellek között és a has oldala alatt kell elhelyezkednie, hogy egy hirtelen fékezés vagy ütközés során ne nyomódjon bele a pocakba.
A biztonsági öv mellett a légzsák is védi a hasad, segít az erőelosztásban. Fontos viszont, hogy ne ülj túlságosan közel a légzsákhoz, akkor sem, ha vezetsz. A kormánykerék és a hasad között tarts körülbelül 20-25 cm biztonságos távolságot.
A hosszú utak köztudottan kényelmetlenek tudnak lenni, és ez még inkább igaz akkor, ha babát vársz.
- Ha teheted, repülőgép helyett válaszd a vonatot.
- Használd ki a járművek folyosóit, hogy kicsit kinyújtózz.
A légitársaságok eltérő szabályzattal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a terhesség hányadik hétig utazhatsz velük, ezért az a legjobb megoldás, ha közvetlen tőlük tájékozódsz. Vannak például olyan légitársaságok, ahol a terhesség egy bizonyos szakasza után külön engedélyre van szükség az utazáshoz, valamint az ikerterhességek esetén is előfordulhatnak más feltételek.
A biztosítók általában nem fedezik a terhességgel kapcsolatos orvosi költségeket a 28. hét után. Ha a baba korán születik és külföldi ápolásra vagy hazaszállításra van szükség, előfordulhat, hogy a költségeket neked kell állnod. Ha olyan országba szeretnél menni, ahol magas a különböző betegségek kockázata, például a magzatokra ártalmas Zika-vírusé, érdemes megfontolni az utazás elhalasztását.
A papírpelenka története Magyarországon
Mostanában papírpelenkázza gyermekét az első papírpelenkás nemzedék. A papírpelenka egykoron a háborús nyomor szimbóluma volt. A papírtalpú cipő rokona.
A Nagy Háború végefelé az ország legkiválóbb gyermekkórházának vezetője, az ország akkor legkiválóbb gyermekgyógyásza, ifj. Dr. Bókay János nyilatkozott a Népszavának (1918. augusztus 4.) arról, hogy milyen borzasztó hatással van a háborús nyomor a gyermekgyógyászatra, mennyivel növeli meg a csecsemőhalandóságot. Klösz György felvétele az ifj. Dr. Bókay János vezette, Gólya utcai Stefánia Gyermekkórházról. (hungaricana.hu. A Gólya utcát ma Bókay János utcának hívják, de nem a híres ifj. Bókay gyermekgyógyászról, hanem a még híresebb apjáról, id. Dr. A nyomor természetesen tovább tartott, mint a háború.
1919 őszén egy jótét amerikai gyermekmentő hölgy, Rose Morgan French számol be elrettentő magyarországi tapasztalatairól: “Egy-két gyermekkórházat jártam be, láttam a gyermekmenhelyet és megdöbbenve állapítottam meg, hogy egy gyerekágyban négy egészséges gyerek is fekszik, akiknek semmiféle fehérneműjük nincs. Papirruha, papirlepedő, papírpelenka a gyerekek stafirungja, ami kisebzi a gyerektesteket és tönkreteszi az egészségeseket is. (Világ, 1919. október 26.)
Nem csak Magyarországon gyötrődtek papírpelenkában a vesztes háború legifjabb kárvallottjai. Az Angol Vöröskeresztet képviselő Fox kisasszony Németországból üzeni: “Szívfacsaró látvány a csecsemők testét megnézni, mert a pelenkahíány folytán valósággal lefoszlik a bőr a testükről. Ott, ahol papírpelenkákat használnak, az eredmény még rosszabb.” (Népszava, 1919.
Az Újság 1920. január 9-én “Csecsemőnyomor Budapesten - Tízezer csecsemő - kelengye nélkül - Papírba pólyázott újszülöttek” cím alatt írja: “Valamikor szóra sem érdemes semmiség - ma beszerezhetetlen drágaság. Ingecske, kötött rékli, kis fejkötő, takaró, fásni és főképp pelenka, pelenka vászonból, flanellból, gummiból. Azelőtt még a legszegényebb háztartásban, ha egyébből nem, régi rongyokból tellett.
Az élet lassan (és viszonylag) normalizálódott. a következő világháborúig nem hallunk papírpelenkáról. Akkor vszont már nem a bababajok, hanem a babaöröm és babaegészség forrásaként tűnik fel. Ez a papírpelenka már nem abból a papírból készült, amely a textiliával ellentétben egyáltalán nem szívja fel a nedvet, hanem olyanból, amely a textiliánál is jobban szívja fel.
Az Országos Légoltalmi Intézet által a bombázások esetére összeállított óvóhelycsomagba is bekerült az új termék: “9. Ahol kisgyermek van: tejesüveg, pelenka (vagy papírpelenka), puha meleg kistakaró.” (Magyar Nemzet, 1944. A Félegyházi Kisgazda 1948. február 15-én még arról tudósít, hogy a kecskeméti vöröskereszt 192 papírpelenkát adományoz rászoruló anyukáknak.
A fordulat éve után a papírpelenka két évtizedre teljesen eltűnt. Amikor a Stefánia (ekkor már Bókay) gyermekkórház és -menhely ötvenedik születésnapjáról megemlékeztek, már csak úgy került szóba a papírpelenka, ahogy a Nagy Háború okozta ínség éveiben emlegették: “Az intézet történetéről 1931-ben megjelent könyv szerint a menhelyen nem volt elég tüzelő, papírpelenkát használtak, s egy ágyban két-három gyermek is feküdt.” (Szabad Nép, 1956.
Vidor Miklósné, a Fővárosi Tanács tagja már 1959-ben emlegeti a papírpelenkát, mint ami megkönnyíthetné a dolgozó anyukák életét, ha lenne. (Magyar Nemzet, 1959. január 7.) A Népszabadság (1961. július 15.) ezt a hasznos tanácsot adja olvasóinak: “Kiránduláskor, utazáskor, a rendes pelenka helyett használjunk papírvattát. A pelenkatartóba vagy guminadrágba éppen úgy kell elhelyezni, mint a textilanyagból készültet, és ha szennyes, eldobható. A Népszava (1962. augusztus 14.) arról számol be, hogy a Rico Kötszergyár tervei szerint “őszi újdonság lesz a papírpelenka”. Nem tudjuk, miért, de nem lett. Amikor a Fejér Megyei Hírlap 1964.
Magyarországon 1968-ban már hébe-hóba feltűnt egy-két helyen importált papírpelenka, de azt nagyon kevesen tudták megfizetni. Két forint volt darabja. (Népszava, 1968. szeptember 22.) Naponta három kiló kenyér árát, havonta az átlagfizetés 15%-át kellett volna pelenkára költenie annak, aki már ekkor finom, nedvszívó papírba akarta csomagolni kisbabáját.
Először a Műszaki Élet című szaklap adta hírül 1968. május 17-én, hogy a Papíripari Vállalat Lábatlani Papírgyárában hamarosan megkezdik a papírpelenka gyártását. Fokozatosan bővült a gyártók és a márkák köre. A nyolcvanas években már szövetkezetek melléküzemágaiban is gyártottak ilyet, de a magyar papírpelenkával egészen a nyolcvanas évek második feléig volt három apró probléma: 1. Drága volt. 2. Rossz volt. 3. Nem volt.
Az induláskor 18 ft-ért adtak egy húsz darabos csomagot, amikor 2000 forint körül volt az átlagkereset. Pár hónapos akciókkal próbálták bevezetni a papírpelenkát, de ezek sem sokat segítettek. Bajban is lett volna a népgazdaság, ha segítenek, mert még a rendes árat is csak jelentős állami dotációval lehetett tartani, ráadásul importálni kellett az alapanyagot konvcertibilis valutáért, amelyből mindig kevés volt. Ezért aztán a szerény keresletet sem tudták kielégíteni.
Ami pedig a minőséget illeti, arról ezt írja - zágoni - a Fejér Megyei Hírlap 1971. június 10-i számában: “Van papírpelenka, de olyan kicsi a nedvszívó képessége, hogy egy csomag alig elég egy napra. És vajon hányán vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy naponta 12 forintot - ahol két gyerek van, a dupláját - kidobják a szemétbe?” A babaügyi tanácsadók egyébként is azt írták ekkoriban, hogy “hat hónapnál fiatalabb csecsemőknél a papírpelenka semmiképpen nem használható! Érzékenyebb bőrű kisbabáknál még idősebb korban is előfordul, hogy a nedvesség hatására foszlányossá, morzsolódóvá váló papíranyag a bőr kivörösödését okozza. Ilyen esetben használatát azonnal abba kell hagyni!” (Népszabadság, 1974. március 17.) Általános tapasztalat volt, hogy a járós babákról lemálik a papírpelus.
Az Esti Hírlapban (1974. július 8.) a kereslet rohamos növekedéséről olvashattak a magyar anyák: “Az igény növekszik, egy év alatt 75 tonnáról 200 tonnára nőtt a hazai forgalom, ám bizonyos import alapanyagok beszerzési nehézségei miatt nem tudnak elegendőt gyártani.” Ezt a nagy ugrást azzal érdemes összevetni, hogy az akkor 20 százalékkal kisebb népességű Svédországban öt évvel korábban százszorannyi, 20 ezer tonna papírpelenkát értékesítettek, s ott a babák 99%-a már eldobható pelusba pisilt. (Világgazdaság, 1969.
Ebből a hirdetésből is látszik, hogy a papírpelust nem merik állandó, hanem csupán alkalmi használatra ajánlani. (Ludas Matyi, 1970.
Azok voltak nagy bajban, akik teljesen átálltak az eldobhatóra (és ilyenek a hetvenes évek második felében azért már valamivel többen lehettek): “Már megint a papírpelenka. Szigorú parancsolat indította útnak, szerezzen mindenáron. Már a kilencedik boltban kujtorog. Együttérző, gúnyos, dühös, közömbös válaszok. „Nincs, kérem.” „Elfogyott.” „Majd.” Az eladók is anyák. Megértők hát. De egész nap felelgetni a nyaggatásra? Borzasztó, megalázó. Ahogyan üzletről üzletre baktatni, hiába. Egy ilyen semmiségért. Nem arany, nem zsebszámológép, és nem rakéta alkatrész. Papírpelenka csupán. Semmi holmi igaz, de nagyon fontos. Mert a kicsi nem vesz tudomást a nincsről. Ugyebár, csakúgy, mint máskor … És papírpelenka sehol. Ám hagyományos sincs otthon, mert hiszen a doktornő megmagyarázta, a papír egészségesebb.” (Csatár Imre, Magyar Nemzet, 1977.
De 1978-ban még mindig csak 180 tonna papírpelenka került a boltokba fél év alatt, tehát egész évben kb. 360 t. (Magyar Hírlap, 1978. szeptember 6.) Ez csupán az 1968-as svéd fogyasztás másfél százaléka. Miközben Nyugat-Németországban 1978-ban 1,9 milliárd papírpelenkát használt el másfél millió kis pisis, vagyis minden napra jutott egyre-egyre 3-4 darab, azaz a teljes pelenkaszükségletnél nem sokkal kevesebb. (Világgazdaság, 1979.
Ungvári Tamás kisebbik gyermeke, Benjámin 1985-ben született. Az ő első karácsonya alkalmából cikket írt a papa a Vasárnapi Hírekbe (1985. december 22.), s ebből képet kaphatunk arról, hogy milyen lehetőségei voltak a jobb módú, külföldre járó vezető értelmiséginek: “Befejeződött a pelenka vadaszat. Benjámin megszületése óta időnk jó részét ez emésztette fel. Nézem a VADEX árait: hazánkban tizenhét nyugatnémet márkáért lőhető egy fácán; alig két márkával toldandó meg ez az összeg s máris kapható érte negyvennyolc előre beszabott, nedvességfelszívó, eldobható pelenka. Mint árucikk, nálunk is feltűnik e korszerű jószág alkalmanként finn, olykor svéd kivitelben. Alkalmanként, mondom, mert amikor én szállom meg a Higiénia vagy a Babaápolás boltjait, addigra elfogyott. Vagy: amikor kapható, nincs nálam annyi pénz, hogy ‘spejzoljak’ belőle. Külföldön jártamban időnként rászánom magam egy-egy doboz (negyvennyolc db) megvételére, de szállítása nehézkes. A legjobb márkákat nagy dobozokban, díszes csomagolásban árulják (Pampers, Luv, Moltex), de a gépkocsiban is elfoglalja a hátsó ülést két pelenkacsomag./…/ Tegyük fel, hogy hároméves koráig elhúzódik civilizációja, az hatezer darab - lakásunk teljes négyzetméter-felületét igénybe venné ‘spejzolás’, azaz tárolás esetén. Marad hát a vadászat, a munkaidő önrablásának gyönyörűsége. /…/ Miért kell azonban Benjáminnak éppen a legkorszerűbb Pampers-féle pelenka…? Miért nem elégszünk meg a mindig kapható papírbététtel - hát nem mindegy, mibe piszkít az emberpalánta? Nem. Ha egykor azthirdették, hogy a kenyér poitikai kérdés - akkor nem vetem el a sulykot, ha azt mondom, hogy a pelenka is az. Hogy miért, elmagyarázom. A dolog kompromisszumokkal kezdődik. Igaz, togy a papírpelenka odaragad a fütyikédhez, Benjámin, node, kapható már krém, ami azt a kis kidörzsölést gyógyítja. Kicsípi a fenekedet az a kis fekete-barna, sebaj, meggyógyítjuk, ingyenes az egészségügyi ellátás. Hogy hosz- szú ideig pácolódsz a papírpelenkától felszívott hideg folyadékban - mit számít az. Apád, nagyapád se nőtt fel nyugati nedvelszívó csodák patyolatában, majd te is megszokod. Ám tudod, mit, ne szokd meg! Tiltakozz, si- valkodj, ahogyan a torkodon kifér. Ha egyszer a világon kitaláltak valami igazán korszerűt, addig rugdalózz, amíg el nem éred.
Ungvári Benjáminnak nem kellett már túl sokáig emiatt ordítania. 1985 májusában megalakították a Sancella-Hungary Kft. nevű magyar-svéd vegyes vállalatot, amely 1986 március 20-án megkezdte a Libero pelenkák és nadrágpelenkák (valamint a Libresse intim betétek) gyártását. (Világgazdaság, 1986. március 20.) A nyugati tőkét beengedték a hazai piacra, és a keresleti piac néhány év alatt kínálati piaccá alakult át. Megjelentek a konkurens cégek. A választék differenciálódott a babák kora, illetve testsúlya és neme szerint (kisfiúknak kék, lányoknak rózsaszín…).
“Hát így is lehet ezt csinálni. Végre egyszer a kegyeimért folyik a harc” - lelkesedett (v-t) (Népszava, 1987. december 31.), amikor megjött a Libero reklámlevele, amelyet a cég az érintett kisbabák nevére küldött szét az országba. Annak ellenére terjedt el az eldobható pelenka használata, hogy 1988-ban megszüntették az állami dotációt. Néhány év múlva megfordultak az arányok. Immáron nem az számított gazdag családnak, amelyik eldobható pelenkát használt, hanem az számított szegénynek, amelyik nem. És ez így van azóta is.
1989-ben az ÚJCSAKŐ létminimum-számításába a létminimumhoz szükséges javak közé már bevettek a csecsemők számára havi egy csomag papírpelenkát is. (Vasárnapi Hírek, 1989.
Ettől a ponttól kezdve a papírpelenkát már inkább egyszer használatosnak nevezik. Hamarosan jelentkeztek a zöldek, és megindították (bizony nem is indokolatlan) harcukat az eldobható pelenkák ellen: “Kerüljük az eldobható papírtörölköző, papírzsebkendő, papírszalvéta, papírpelenka használatát. Használjunk lenvászonból, pamutból készült textíliákat helyettük.” (Magyar Hírlap, 1991.
Háromnegyed évszázaddal azután, hogy ifj. Dr. Bókay János beszámolt arról, hogy a nehéz helyzetbe került gyerekkórházak a textilpelenka helyett kénytelenek papírt használni, a Népszabadság (1994. december 12.) megkérdezte a drasztikus eneregiaáremelés után nehéz helyzetbe került gyerekkórházakat, miként próbálják áthidalni a nehézségeket.
Libero termékek
A Libero az Essity márkája. Az Essity egy piacvezető globális higiéniai és egészségügyi vállalat, amely innovatív és fenntartható termékekkel és megoldásokkal, a korlátokat túllépve javítja az emberek jóllétét a fogyasztók, betegek, ápolók és a társadalom javára. Naponta egymilliárd ember használja termékeinket és szolgáltatásainkat: 150 országban vagyunk jelen olyan piacvezető világmarkákkal, mint a TENA és Tork, valamint más méltán elismert márkákat is értékesítünk, mint az Actimove, Cutimed, JOBST, Knix, Leukoplast, Libero, Libresse, Lotus, Modibodi, Nosotras, Saba, Tempo, TOM Organic és Zewa. Az Essity a stockholmi Nasdaq tőzsdén jegyzett, 36 000 főt foglalkoztató vállalat, 2024-es nettó árbevétele 146 milliárd svéd korona (13 milliárd euró) volt.
Nedves törlőkendőnk teljesen műanyagmentes, Nordic Swan tanúsítvánnyal rendelkezik, az Asthma Allergy Nordic ajánlásával. A Libero nedves törlőkendő E-vitaminban gazdag skandináv repceolajat tartalmaz, ami hidratálja a bőrt. Műanyag- és parfümmentes nedves törlőkendőnk gyengéden tisztítja és hidratálja a babák érzékeny bőrét. A törlőkendő skandináv repceolajat tartalmaz, amely táplálja a bőrt és gazdag E-vitaminban. Mindig kéznél van: akár otthon, akár útközben, megkönnyíti mindennapjainkat. Nordic Swan tanúsítvánnyal rendelkezik, az Asthma Allergy Nordic ajánlásával.
Pelenkáink Nordic Swan Ecolabel és FSC® tanúsítvánnyal rendelkeznek, igazolva, hogy megfelelünk a fenntarthatóság és a felelős erdőgazdálkodás szigorú kritériumainak.
Bemutatjuk: Libero Touch
tags: #libero #popsitorlo #kulfoldrol