Azokat a tartókat, amelyeket nem pontszerű (koncentrált) erők, hanem felületen megoszló erők terhelnek, megoszló erővel terhelt kéttámaszú tartóknak nevezzük.
A megoszló erővel terhelt kéttámaszú tartókat egy paraméteres példa alapján szemléltetjük. Képzeljünk el egy „l” hosszúságú kéttámaszú tartót, amelynek egész hosszán „f” megoszló terhelés hat. Szerkesszük meg a nyomatéki és nyíróerőábrát. Határozzuk meg a reakcióerők és a tartó veszélyes keresztmetszetére ható maximális hajlítónyomaték nagyságát!
Megoszló terhelés esetében a keresztmetszetre ható nyomatéki ábra egy parabola lesz, és az ezen lévő pontok a parabolapontok. A megoszló terhelés felében a nyomaték nulla tengelyére merőlegesen felmérjük a nyomaték kétszeresét. A nullatengely kezdő- és végpontjának, valamint a kétszeres nyomatéknak az összekötésével két segédegyenest rajzolunk. A segédegyeneseket felosztjuk, az azonos számú pontokat összekötjük. Így megszerkesztettük a parabolát burkoló egyeneseket.
Amennyiben a kölcsönhatásban lévő testek érintkezési felületének egyik mérete a másikhoz viszonyítva elhanyagolhatóan kicsi, vonal menti érintkezésről beszélünk, és az átadódó erőt vonal mentén megoszló erőnek nevezzük (pl. két henger között). A megoszló terhelést végtelenül sok, egymáshoz végtelenül közel fekvő, egyenletesen megoszló párhuzamos erőkből álló erőrendszernek tekintjük.
A megoszló terhelést végtelenül sok, egymáshoz végtelenül közel fekvő párhuzamos erőkből álló erőrendszernek tekintjük, az ezzel kapcsolatos feladatokban tehát alkalmazhatjuk a párhuzamos erőrendszerekre érvényes tételeket. és ez a felfekvési él mentén egyenletesen oszlik meg.
A megoszló és koncentrált erő eredőjét úgy határozzuk meg, hogy először elvégezzük a megoszló terhelést helyettesítő koncentrált erő nagyságának kiszámítását. A továbbiakban az eredő meghatározása a két vagy több párhuzamos, koncentrált erőből álló erőrendszer eredőjének meghatározására vezethető vissza.
A nyírófeszültség számítása a következő képlettel történik: τ=VA.
A szegecsben ébredő feszültség ellenőrzése a következőképpen történik: τ=FA≤τmeg.
Számítási példa a nyírófeszültségre:
Nyírófeszültség τ=VA=50⋅10³ N / (25⋅10⁻³ m)² * π/4 = 102⋅10⁶ Pa.
A csapszeg fejméret ellenőrzése során a nyírt keresztmetszet feszültsége:
τ = 2⋅10⁴ / (690,8⋅10⁻⁶) = 0,00289⋅10¹⁰ = 28,9⋅10⁶ Pa = 28,9 MPa.
A faszerkezetek szilárdságtana és az anizotrópia, valamint az inhomogenitás figyelembevétele kulcsfontosságú a megbízható tervezéshez. A faanyagban ébredő feszültségeloszlás, legyen az éles élű, lesarkított élű vagy eltolt elrendezésű, befolyásolja a szerkezet viselkedését. Különböző profilok, mint például az akusztikus vagy kábelhornyos profilok, további speciális megfontolásokat igényelnek.
A réteges szerkezetű fatermékek, mint a Finnforest Leno, KLH Massivholz vagy LIGU Holz födémelemek, tartószerkezeti alkalmazása és számítása során figyelembe kell venni a szárítási, osztályozási, hibakiejtési, ragasztási, préselési és vágási folyamatokat, melyek mind befolyásolják a végtermék mechanikai tulajdonságait. Az EI hajlítási merevség meghatározása kétféle számítási módszerrel is lehetséges, és az eredmények összehasonlítása elengedhetetlen a pontos tervezéshez.
A tűzterhelésre való tervezés során a faanyag és faalapú anyagok viselkedése tűz esetén alapvető fontosságú. Az építőanyagok szilárdsága tűz esetén, a beégési vonal és a keresztmetszetek értelmezése, valamint a teherbírási és tűzeseti értékek összehasonlítása különböző időtartamokra (30, 45, 60 perc) és födém típusokra (közbenső, zárófödém) mind a tűzvédelmi követelményeknek való megfelelést szolgálják.
A mechanikusan kapcsolt gerendák (Mechanikusan kapcsolt gerendák - "γ-módszer") és a Brettsperholz szerkezetek tervezésekor figyelembe kell venni az európai szabványokat, különösen az Eurocode 5-öt, amely az általános szabályokat és az épületekre vonatkozó előírásokat tartalmazza. A faanyag és faalapú anyagok anizotróp rugalmasság- és szilárdságtana, valamint a faanyagismerettan alapvető ismereteket nyújt a faszerkezetek tervezéséhez.