A szoptatás nem csupán testi szükséglet, hanem egy különleges kapcsolat, egy csodálatos érzelmi kötelék édesanya és gyermeke között. Egy gyönyörű, örömteli „feladat”, mégsem könnyű. Az anyának egyrészt meg kell értenie csemetéje jelzéseit, másrészt, kettőjük bensőséges kapcsolatának meghittségét még a fájdalom is beárnyékolhatja.
Az egyébként fájdalommentes szoptatás nehézségeivel már általában a szülés utáni napokban szembesülnek a kismamák. Az érzékeny, kisebesedett mellbimbók miatti fájdalom okán pedig előfordul, hogy egy-egy édesanya le is mond a szoptatásról. Jó tudni azonban, hogy a mellbimbó érzékenysége csökkenthető, mi több, el is kerülhető!
A mellgyulladás és az eltömődött tejcsatorna: gyakori problémák szoptatás alatt
Vannak nők, akik gond nélkül tudnak szoptatni. Logikus, hogy a szoptatásnak általában problémamentesen kell zajlania, máskülönben az emberi faj már régen kihalt volna. Az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás - más néven mastitis - egyike azoknak a problémáknak, melyek a szoptatás során előfordulhatnak.
Eleinte rendszerint nem komoly a baj: egy fájdalmas rész vagy csomó az egyik mellben, mely lehet, hogy mindenfajta különösebb kezelés nélkül, magától elmúlik. De megtörténhet, hogy nem múlik el.
Az eltömődött tejcsatorna és a mellgyulladás között általában csak fokozati különbség van. Az eltömődött tejcsatornát a mellben kialakuló fájdalmas vagy érzékeny pont ill. csomó jelzi, és nem jár lázzal. Ennek oka, hogy egy tejcsatorna nem ürül ki rendesen, és ennek következtében begyullad. Az eltömődött rész mögött megnövekvő nyomás a környező szövetek gyulladásához vezet.
Ha a fájdalmas rész vagy csomó lázzal illetőleg influenzaszerű tünetekkel (fáradtsággal, végtag fájdalommal, levertséggel) jár együtt, mellgyulladásnak nevezzük. A mellgyulladásnak lehet olyan egyéb tünete is, mint például az émelygés, a hányás. Gyakran előfordul, hogy az anyánál olyankor alakul ki mellgyulladás, mikor a család többi tagja náthás, influenzás.
A mellgyulladás tünetei
A mellgyulladás a legtöbb esetben csak az egyik mellet érinti. A tünetek gyorsan, maximum egy-két nap alatt jelennek meg. A tünetek között találhatjuk a mell érzékenységét, fájdalmát, duzzanatát és kipirosodását. Az érintett mell jóval melegebb, mint a másik. Meglepő módon, a mellgyulladás első tünetei influenzára vagy megfázásra is hasonlíthatnak: a gyulladás magas lázzal, ízületi fájdalmakkal, általános rosszulléttel, hidegrázással, fáradékonysággal, rosszkedvvel járhat együtt.
Súlyosabb esetekben a gyulladás genny felgyülemlésével is együtt járhat: ilyenkor a mellbimbóból gennyes váladék ürülhet. Ez a szoptató nőknél ritkább lehet, de a 30 éven felüli anyáknál, a túlhordott kisbabáknál nagyobb az esélye. A gennyes gyulladás azokat is érintheti, akiknél a mellgyulladás kezelését nem kezdték meg időben, vagy azoknál felülfertőződés is történt.
A mellgyulladás kezelése és megelőzése
A melegítés hatására javul a fájdalmas területen a keringés, és ez meggyorsítja a gyógyulást. Van, aki elektromos melegítő párnát használ ehhez, más anyák kis méretű forróvizes palackot.
A gyulladt rész gyengéd masszírozása is segít: a gyulladt folt mögött kell elkezdeni, és bő, tiszta vízzel áztatva el kell távolítani a mellbimbóról a rászáradt tejmaradványokat. Ennek legjobb módja, ha meleg fürdőben oldalra fekszik, vagy meleg zuhany alá áll, és áztatás közben gyengéden masszírozza a mellét. A masszírozást mind az öt ujjal, körkörös mozdulatokkal kell végezni, a csomó mögött kezdve és fokozatosan haladva a mellbimbó felé.
Gyakori szoptatással elkerülhető, hogy a mell túltelített legyen, és segít abban, hogy akadálytalanul folyhasson a tej.
A kezelés harmadik legfontosabb része a pihenés. Gyakran az eltömődött tejcsatorna vagy mellgyulladás annak az első jele, hogy a szoptatós anya túl sokat vállal magára, és kezd teljesen kimerülni. Ha megoldható, minden házimunkát függesszen fel, és feküdjön le a babával együtt, míg jobban nem érzi magát!
Egyéb módjai is vannak, hogy meggyorsítsa a gyógyulás folyamatát. Először is lazítsa meg a szoros ruhadarabokat, elsősorban a melltartót! Másodsorban győződjön meg arról, hogy a baba megfelelő testhelyzetben szopik-e, illetőleg jól kapja-e be a mellet! Mikor a baba bekapja a mellbimbót, szemben helyezkedjen el a mellel, hogy ne kelljen a szopáshoz elfordítania a fejét, és jól tátsa ki a száját (mintha ásítana)! Fontos, hogy a bimbóudvarból legalább 2,5 - 3 centiméteres részt is a szájába vegyen. Mellrevételkor egészen közel kell vonni a babát, hogy az orra és az álla szopás alatt a mellhez érjen. A megfelelő mellrevétel és jól bekapott mellbimbó lehetővé teszi, hogy a baba jobban kiürítse az összes tejcsatornát az egyes szoptatások során.
Sok esetben segít, ha a babát egy padlóra leterített takaróra vagy az ágy közepén egy nagy párnára fektetik, a mama pedig négykézláb a baba fölé áll, hogy a mellek lelógjanak.
A fent ismertetett módszerek betartásával a panaszok a legtöbb esetben huszonnégy órán belül enyhülnek.
A mellgyulladás bizonyos válfajainál azonnal orvoshoz kell fordulni. A szoptatás folytatása azonban abban az esetben is a legjobb az anyának és a babának, ha antibiotikum szedése szükséges. A legtöbb antibiotikum szoptatás mellett is szedhető.
A beteg újszülötteknek is írnak fel antibiotikumot, márpedig az anyatejjel jóval kisebb dózist kapnak, mintha közvetlenül adnák be nekik gyógyszeres kezelésként. Ha az orvos nem biztos abban, hogy a felírt antibiotikum szedhető-e szoptatás mellett, a kisbaba gyerekorvosát kell megkérdezni, és ha kétséges, hogy az adott gyógyszer mellett szabad-e szoptatni, a szoptatással jól megférő antibiotikumot kell felíratni helyette az orvossal.
A mellgyulladás megelőzésében szerepet játszanak továbbá az alábbiak: Helyes szoptatástechnika: a helyes szoptatástechnika, és az, hogy az újszülött ehhez megfelelő testhelyzetben legyen, alapvetően fontos; így tud a mell teljesen kiürülni, és az újszülött megfelelő táplálékhoz jutni. Szoptatás alatt az emlő masszírozása is segíti a tejmirigyek kiürítését. Az emlők rendszeres és teljes kiürítése: a tejmirigyek rendszeres és teljes kiürítését segíti a váltakozó emlőkből történő szoptatás (hol az egyikből, hol a másikból), és az újszülött által ki nem szívott tej fejése. Kényelmes melltartó viselése: az emlőgyulladás megelőzését segíti a kényelmes, laza, jól szellőző melltartó viselete. Borogatás alkalmazása: a tejmirigyek kiürülését segíti a szoptatás előtti meleg vizes borogatás. Szoptatást követően az emlő hideg borogatása segít a gyulladás csökkentésében.
A mellgyulladás okai
Ha ismeri az okát, hogy miért alakult ki a mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna, ez megnyugtató érzés lehet, és segíthet abban, hogy a későbbiekben megelőzhesse ilyen gyulladások kialakulását.
Ha a szoptatás valami okból halasztódik, vagy a baba nem szophat elegendő ideig, ez a mell túlzott teltségéhez vezethet, mely növeli a mellgyulladás kialakulásának kockázatát. Ha például az anya lecsökkenti a szoptatási időt, a babának esetleg nincs ideje kellően kiszívni a mellet, mely így kellemetlenül telt marad.
A szoptatások megritkulnak, ha a baba cumisüvegből kap valamilyen pótlást, pl. vizet, gyümölcslevet, tápszert vagy akár anyatejet. A nyugtatócumi szintén problémát okozhat, mert ennek használata miatt a baba kevesebb időt tölt a mellen.
Ünnepek táján és nyaraláskor előfordulhat, hogy az anyának sok a dolga, és ezért folyton halasztgatja a szoptatásokat. Az is előfordulhat, hogy az anya munka vagy tanulás miatt eljár hazulról, és a napirend megváltozása miatt halasztódnak, vagy el is maradnak szoptatások.
Az is előfordulhat, hogy maga a baba változtat a szopási szokásain: átalussza az éjszakát, vagy a nap egyik időszakában gyakrabban szopik, míg a másikban ritkábban. Ha a babának jön a foga, fülgyulladása van, vagy náthás, lehet, hogy az ezekből fakadó kényelmetlenségérzete miatt rövidebb ideig fog szopni, vagy egyáltalán nem is akar majd szopni. Vannak olyan babák, akik ilyenkor a szokásosnál nagyobb szünetet tartanak két szopás között, de mégis szépen gyarapodnak.
A mellgyulladás vagy az eltömődött tejcsatorna gyakori oka lehet az is, ha a mell folyamatosan el van szorítva. Ha a mell bármelyik részére folyamatos nyomás nehezedik, ez akadályozza a tej áramlását, és gyulladást okozhat. Ilyen nyomást okozhat a szűk, vagy a mellet nem megfelelően támasztó melltartó, a szűk fürdőruha, a babahordozó, nehéz táska vagy pelenkáscsomag, melynek a szűk pántja a mellet nyomja, a melltartót túl feszessé tevő, vastag melltartóbetét, vagy tejgyűjtő kagyló. Nyomást fejt ki a mellre a hason alvás is.
Szintén gyakori probléma az, ha a baba rosszul kapja be a mellet, vagy rossz helyzetben szopik. Ha a baba nem jól kapja be a mellet - azaz ha csak a mellbimbó végét kapja be, és nem a bimbóudvarból egy kb. 3 centiméteres részt -, előfordulhat, hogy nem szívja ki elég alaposan a mellet, mely így túl telített lesz, vagy a tejcsatornák nem egyenletesen ürülnek ki.
Más, kevésbé gyakori ok lehet még, hogy a baba nem tud elég erősen szívni, így nem szopik hatékonyan (ilyenkor a súlygyarapodás is lassú), ill. Ha a mellfertőzések néhány hetes időközzel követik egymást, azt gyakorta az okozza, hogy az első fertőzés kikezelése nem fejeződött be.
A mellgyulladás kialakulásának veszélyét növelhetik a krónikus betegségek (pl. a cukorbetegség), a legyengült immunrendszer, illetve a dohányzás is. A szakemberek szerint azoknál a nőknél, akiknél már előfordult mellgyulladás, nagyobb eséllyel alakul ki egy újabb fertőzés is.
Eldugult tejcsatornák tisztítása | A tőgygyulladás megelőzése + kezelése
Tudnivalók a tályogról
A tályog gennyes üreggé növekedett fertőzés, melyet fel kell nyitni vagy leszívni, de előfordulhat, hogy magától nyílik fel, és kiürül. A mellfertőzésből ritkán alakul ki tályog, és ennek még kisebb az esélye olyankor, ha a fent ismertetett kezelést azonnal megkezdik.
Ha mégis tályog alakul ki, az orvos dönthet úgy, hogy felnyitja azt, vagy leszívja a gennyet, és lehet, hogy ezt a rendelőjében akarja elvégezni. Ha ez csak néhány órát vesz igénybe, nem kell hosszú ideig távol lennie a babától.
Előfordulhat, hogy a baba még szophat is az érintett mellből, ha ez megoldható úgy, hogy a szája nem ér hozzá a felnyitott részhez. Ha a felnyitott tályog a mellbimbó környékén van, a másik mellből kell folytatni a szoptatást, a tályogos mellből pedig kézzel ki kell fejni a tejet, míg a tályog gyógyul, ugyanis a mell telítődése nem tesz jót ilyenkor.
Volt idő, mikor a hivatalos álláspont az volt, hogy mellgyulladás esetén el kell választani a babát. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az emlőgyulladás gyorsabban gyógyul, ha a mell nem tud túlságosan megtelni tejjel, és ezzel a tályog kialakulásának valószínűsége is csökken. Még a baba ideiglenes elválasztása is megviseli az anyát olyankor, ha nem érzi jól magát.
A mell formájának változása szoptatás után
Terhességem alatt a korábbinál nagyobbak lettek a melleim, főleg a bal oldali. (Igaz, ez eredetileg is kicsit nagyobb volt, de a szülést követően látványos lett a két mellem közötti különbség.) A szoptatás időszakában (iga, csak, 4 hónapig szoptattam) a bal mellemben nagyságrendekkel több tej termelődött, mint a másikban, így a babám hosszabb ideig volt ezen a mellemen, mint a másikon. Már a szoptatás alatt észrevettem, hogy a bal mellem megnyúlt és szerkezete lazább lett. Ez a szoptatás befejeztével is ugyanígy maradt. A bal mellem nagyon lóg, és a teljes szerkezete megváltozott, míg a jobb mellem egészen megtartotta a szülés előtti formáját.Így a két mellem egymás mellett elég rémisztő látványt nyújt. A kérdésem az lenne, hogy van-e mód arra, hogy a bal mellem is visszanyerje eredeti formáját, anélkül, hogy megműttetném. Szeretném azt is tudni, hogy jelezhet-e valami bajt az, hogy így megváltozott a mellem formája, vagy ez természetes szoptatás után? Nagyon szeretném, ha újra szép formája lenne a mellemnek. Előre is köszönöm a válasz!
Dr. Kedves Kérdező! Válaszom egyszerű: csak műtéttel tökéletesen a szebbik melléhez lehet igazítani a bal mellet. De ha még van szülési terve, csak a kövezkező baba után érdemes-ezt meglépni, de mindenképpen, női önérzete helyreállítására. A hiba kizárólag természetes szöveti adottság, nincs amúgy jelentősége.