Bocsári Mocsáry Lajos, aki 1826. október 26-án született Fülekkovácsi-Kurtánypusztán, és 1916. január 7-én hunyt el Andornakon, a 19. századi magyar politikai élet egyik kiemelkedő és sokszor félreértett alakja volt. Közíró, politikus és országgyűlési képviselőként jelentős szerepet játszott a dualizmus kori Magyarország nemzetiségi politikájának alakításában, miközben mindvégig hű maradt az 1848-as forradalom eszméihez.
Mocsáry Lajos életútja és politikai pályafutása szorosan összefonódott a Kárpát-medence népeinek együttélésével kapcsolatos elveivel. Már fiatalon, az 1850-es évek közepén figyelmeztette kortársait a nemzetiségi kérdés fontosságára, és évtizedeken át szorgalmazta a közös minisztériumok és delegációk eltörlését. A kiegyezést, mint "deáki reáluniót", nem tartotta jó megoldásnak, és mindvégig bírálta a "közösügyi rendszer" visszásságait.
Politikai karrierjét a függetlenségi politika jegyében kezdte. 1874-től tíz évig vezette elnökként a Függetlenségi Pártot, amely azonban belső ellentétekkel és az egyetértés hiányával küzdött. Mocsáry nemzetiségpolitikai elképzelései fokozatosan eltávolították őt saját szövetségeseitől is. Politikai pályafutását végül a Román Nemzeti Párt képviselőjeként fejezte be, ami jól mutatja elkötelezettségét a nemzetiségi érdekek iránt, még akkor is, ha ez a magyar politikai elit többségével szembeni elszigetelődéshez vezetett.
Mocsáry nem csak a politikai porondon, hanem írásaiban is aktívan foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. Röpirataiban fejtette ki meggyőződését, hogy az erőltetett magyarosítás és az igazságtalan választási rendszer által fenntartott konfliktusok katasztrófához fognak vezetni. A nemzetiségek követeléseinél sokkal nagyobb veszélyt látott a német expanzióban, és ennek kivédésére a szláv népekkel való szövetkezést ajánlotta. Noha ifjúkorától hirdette, hogy a Kárpát-medence népei között a magyarságé az elsőség ("kezében van most is a kétségbe nem vonható s nem is vont suprematia"), ellenfelei többször hazaárulással vádolták meg, és széles körben a "romános Mocsáriulu" gúnynévvel illették.
A dualizmus kori magyar kormányokon számon kérte az 1868-as nemzetiségi törvény következetes végrehajtását. Kezdetben nem értett egyet a törvénnyel, de az általa sovinisztának nevezett irányzat megerősödésével annak betartását követelte. Mocsáry Lajos 1892-től andornaki birtokán élt, de továbbra is aktív maradt a közéletben, és meggyőződéseit röpirataiban és cikkeiben is megfogalmazta.
Mocsáry Lajos élete során számos politikai tisztséget töltött be. 1861-től kezdve többször volt országgyűlési képviselő, mint például 1861. május 22-től, 1865. december 14-től, 1867. szeptember 3-tól, 1869. április 22-től, 1874. február 26-tól, 1875. augusztus 30-tól, 1878. június 29-től, 1881. szeptember 26-tól, 1888. május 30-tól 1892-ig. Ezen időszakok alatt számos fontos politikai kérdésben nyilvánított véleményt és vett részt a törvényalkotásban.
A Függetlenségi Párt elnökeként 1874-től tíz éven át vezette a pártot, de a szervezet belső ellentétei és az egyetértés hiánya végigkísérte működését. Mocsáry nemzetiségpolitikai nézetei, amelyek a német expanzióval szembeni szláv szövetségre épültek, sok szövetségesét eltávolították tőle.
Mocsáry Lajos 1892-től andornaki birtokán élt. Itt folytatta közéleti tevékenységét, továbbra is bírálva a "közösügyi rendszer" visszásságait. Nem tartotta jó megoldásnak a kiegyezést, és évtizedeken át sürgette a közös minisztériumok és delegációk eltörlését. Már az 1850-es évek közepén felhívta a figyelmet a nemzetiségi kérdés fontosságára. Az 1868-as nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban kezdetben nem értett egyet, de az általa "sovinisztának" nevezett irányzat erősödése után következetes végrehajtását kérte számon a kormányokon.
Röpirataiban hangsúlyozta, hogy az erőltetett magyarosítás és az igazságtalan választási rendszer által okozott konfliktusok katasztrófához vezetnek. A német expanziót nagyobb veszélynek tekintette, mint a nemzetiségek követeléseit, és ennek ellensúlyozására a szláv népekkel való szövetkezést javasolta. Bár a Kárpát-medence népei között a magyarság elsőségét hirdette, ellenfelei gyakran hazaárulással vádolták, és "romános Mocsáriulu" néven gúnyolták.
Mocsáry Lajos utóélete kettősséget mutat: életútját részletesen feldolgozták, fontosabb munkáit a 20. század második felében újra kiadták, mégis elismertsége elmarad a dualizmus korának más politikusai mögött. A Fülektől nem messze fekvő kurtánypusztai kúriában született, és itt töltötte gyermekkora nagy részét. Szülei, Mocsáry Imre és Sréter Franciska, középbirtokos család sarjai voltak.
Mocsáry Imre, az apa, több nyelvet beszélt, érdeklődött a francia kultúra és a nagyvilág hírei iránt, de zárkózott ember volt. Bár bejárta Európát, hivatali előmenetelében a Nógrád vármegyei aljegyzőség jelentette a csúcsot. Fiatalon, 1842 májusában hunyt el.
A négy Mocsáry testvér nevelését kezdetben magántanítók végezték, akik nyelveket, zenét, klasszikus és természettudományi ismereteket adtak át nekik. Lajos 1841 szeptemberében letette vizsgáit az eperjesi gimnáziumban, majd a pesti egyetemre került, ahol történelmet, algebrát, filológiát és esztétikát tanult. Zongora- és franciaórákat is vett. Érdeklődött a politikai események iránt, részt vett Deák Ferenc tiszteletére rendezett fáklyásmenetben, és figyelemmel kísérte Kossuth Lajos és Széchenyi István vitáját.
Hazafias lelkesedése színműírásra sarkallta: első és egyetlen vígjátékát, a "Műkedvelőt" a Nemzeti Színház mutatta be 1846-ban. A pesti közélet eseményeiből egy 1841 ősz óta tartó betegség és szövődményei miatt nem tudta jobban kivenni részét. Lábdaganatát kezdetben nem tartották súlyos problémának, de a félrekezelt betegség következtében 1843-ban hónapokig lábra sem tudott állni.
Édesanyja többször próbálta meggyógyíttatni, majd 1846 szeptemberében Freiwaldauba küldték kezeltetni. Az eltelt évek alatt két meghatározó ismeretséget kötött: Reguly Antallal, akinek az oroszországi társadalmi problémák megismerését köszönhette, és az 1848 szeptemberében Freiwaldauba érkezett Wesselényi családdal. Wesselényi Miklós kérésére Lux Anna, a báró felesége, franciatanára lett. Wesselényi Miklós halála után, 1851-ben Mocsáry feleségül vette az özvegyet, Lux Annát.
A Wesselényi árvákkal együtt Andornakra, majd Kurtányba költöztek. Családi életét nehezítette neje vissza-visszatérő betegsége és az erdélyi gyámok fenyegetése, hogy megszüntetik a gyermektartás költségeinek fedezését, ha nem adják ki legalább az idősebb fiút, Miklóst.
Mocsáry közéleti pályafutása első jelentős műve, az "A magyar társasélet" 1855-ös kiadása volt. Ezt a művet sokan politikai röpiratként emlegették, amely rögzítette a feudalizmus elmúltát és a társadalmi csoportok átalakulását. Mocsáry szerint a köznemesség volt az egyetlen alkalmas osztály az új polgárság létrehozására, amely a felbomló feudális társadalmi csoportok romjain jöhet létre.
1858-ban jelent meg nemzetiségpolitikai műveinek sorát nyitó "Nemzetiség" című írása, amely Eötvös József művére válaszul született. Ebben a művében a szláv kérdést, Oroszország és a pánszlávizmus viszonyát elemezte. Eötvös felfogását a szabadságról és az egyenlőségről Mocsáry maradéktalanul osztotta, de a nemzetről és nemzetiségről alkotott véleményük eltért egymástól.
Mocsáry szerint egy hazában csak egy nemzet lehet uralkodó. Ha az egyes nemzetek országuk csak egy részét vallják hazájuknak, szét kell válniuk. Ha a népek annyira összekeveredtek, hogy szétválásuk lehetetlen, akkor az lesz a vezető nemzet, amelynek "természetes felsőbbsége van", vagy amelyik kiharcolja magának ezt a pozíciót. A Kárpát-medence esetében egyértelműen megállapítható a magyarság szupremáciája.
Mocsáry figyelmeztetett arra, hogy a helytelenül kezelt nemzetiségi kérdés Magyarország felbomlásához vagy feldarabolásához vezethet. 1860 tavaszán írta meg "Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában" című röpiratát, amelyben a magyarosítás leállítását, a nemesi előjogokról való lemondást, általános adókötelezettséget, hivatalviselési és birtokszerzési jogot kívánt.
Javasolta az alsóház összetételének a nemzetiségek lakosságon belüli arányaihoz igazítását, és úgy vélte, hogy a földek magyar kézben történő összpontosulása és a felsőház megléte biztosíthatná a magyar hegemóniát további elnyomás nélkül. A szlovák területeken a nemesi családok ne tartsanak nem magyar nyelvű személyzetet, és fontosnak tartotta a cserenyaraltatást is. A területi autonómia kérdésében csak a horvátoknál látta megvalósíthatónak.
Sürgette a román nemzet egyenjogúságának kihirdetését, és a nyelvkérdést tartotta a problémák valós gyökerének. Javasolta, hogy az országgyűlés nyelve maradjon magyar, de ne uralkodó jellege, hanem elterjedtsége alapján. A helyi önkormányzatoknál, a kormányzatban és a közigazgatásban bármelyik hazai nyelvet lehetne használni. Járások felosztásánál is figyelembe akarta venni a nyelvi szempontokat, és a tisztviselőknek ismerniük kellett volna a helyiek nyelvét.
Mocsáry 1860 decemberében bekerült a Borsod vármegyei közgyűlésbe, és másodalispánná is megválasztották, de ezt nem fogadta el. Később részt vett a Heves vármegyei mozgalmakban, valamint a Pesti Napló borsodi tudósítója lett. Cikkeiben az 1848-as alkotmány visszaállítását tartotta kívánatosnak, és helytelenítette a választási visszaéléseket.
Az 1861-es választásokon Mezőkövesd képviselőjeként indult, és 1170 szavazattal nyert. Megjelent a Pesti Naplóban a "Megyék eljárása" című cikke, amelyben a megyei törvénykezés visszaállításának elkerülhetetlenségéről értekezett. Más írásaiban a nemzetiségek ügyének előremozdításáért és a békés együttélésért szállt síkra.
1861 májusában jelent meg először az országgyűlésben. Elutasította az ausztriai egységtörekvéseket és a felvilágosult abszolutizmust. Nyilatkozataival népszerűségre tett szert a románok és a szerbek között, de Bécs berekesztette az országgyűlést, mivel nem sikerült közelíteni álláspontját a csehekkel, lengyelekkel és magyarokkal.
Mocsáry úgy gondolta, hogy a háttérben a nemzetiségek összeugrasztásának gondolata húzódott meg. Úgy vélte, az alapfeltétel "minden egyes országnak önállósága", és a föderáció a közös gazdasági érdekeken alapuló formáció lett volna.
190 éve, 1826. október 26-án született Mocsáry Lajos a Fülek melletti Kurtányban. 100 éve, 1916. január 8-án halt meg az Eger melletti Andornakon. Harminc éve, 1986-ban indult el a róla szóló pedagógiai projekt. Mocsáry Lajos, a politikus-író, aki 31 éven át volt országgyűlési képviselő, nem engedett a '48-ból és a '68-ból. Egész életében ragaszkodott az 1848-as forradalom eszméihez és vívmányaihoz, ellenezte a kiegyezést, mert az szerinte "azokkal köt szövetséget, kik romlásunkat okozzák, és azoktól idegenít el, akikkel őszinte barátságban kellene élnünk".
Az 1868-as nemzetiségi törvény szellemét és betűjét követve kérte számon a dualizmus kori kormányokon a nemzetiségi jogok betartását. "Én magyar ember vagyok, csak olyan mint bárki más, és soha nem ajánlottam fel egyebet, mint az 1868-i nemzetiségi törvényt … szóval és írással a piacra vittem a bőrömet."
Mocsáry Lajos, a kálvinista magyar nemes, az oszthatatlan szentistváni magyar államot féltette, amikor megállapította, hogy "Reánk nézve életkérdés a nemzetiségi kérdés. Parlamenti felszólalásaiban folyamatosan figyelmeztetett arra, hogy „A kormánynak soha sem szabad megfeledkeznie arról, … hogy egyforma kormánya a magyaroknak, tótoknak, szerbeknek …a különböző nemzetiségű állampolgároknak … egyenlően kell elosztani nemcsak a terheket, hanem az igazságot is… az államhatalom gyakorlása a magyarság kezében van, az ő feladata tehát törvényhozási és kormányzási tényekkel bizonyítani be, hogy a nemzetiség egyenjogúságát valósággá tenni akarja…. …jövendőnk attól függ, tudunk-e jóra menni a velünk élő mindenféle nyelvű népekkel, meg tudunk-e velük élni békességben és mégis szabadság és haladás tekintetében tűrhető állapotban … a világ feszült figyelemmel fogja kisérni minden léptünket … a nemzetiségek kérdésében."
Az Andornaktályai Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézete 1957 óta működik a volt Mocsáry kastélyban. A Mocsáry-család az 1700-as évek közepétől egészen az államosításig meghatározó szerepet töltött be a község életében. Gróf Mocsáry Lajos 187 éve, 1826. október 26-án született a Fülekhez közeli kurtánypusztai kúriában. A középbirtokos család megélhetését több birtok, köztük az andornaki képezte.
Mocsáry és családja 1860-tól költözött Andornakra, ami után számos közéleti tisztséget vállalt. Közíró, politikus, országgyűlési képviselő, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakja volt. A Függetlenségi Párt alapítója, majd elnöke. 1892-től haláláig, 1916-ig élt andornaki birtokán, ahol ma az Andornaktályai Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézete található.
A kis emlékszobát a kastélyban alakították ki. Az átadáson jelen volt gróf Mocsáry Lajos ükunokája, Mocsáry Judit is, aki több fotót és eredeti irat másolatait bocsátotta a gyűjtemény rendelkezésére.
Miért hibás alapvetően a meritokrácia? | Daniel Markovits
2024-ben, koszorúzással, vetítettképes előadással és kultúrműsorral emlékezett a Csemadok Kurtány szülöttéről, Mocsáry Lajos íróról, a 19. századi függetlenségi politika kiemelkedő alakjáról. Pulen Csilla tanár, újságíró már egyetemista kora óta foglalkozott Mocsáry Lajos nemzetiségpolitikájával, kiemelve, hogy "Nemcsak jól írt, hanem korszakos jelentőségű nemzetiségpolitikai koncepciót fogalmazott meg az egymással versengő nacionalizmusok korában, gyakorlati megoldásokat kínált a történelmi magyar államkeretben élő magyar és nem magyar nemzetiségek békés egymás mellett éléséhez, bár a magyar politikai osztály merev elutasítással fogadta bölcs, előrelátó tanácsait."
A kurtányi kúria nemcsak Mocsáry Lajos szülőhelye, hanem itt írta első jelentős kisebbségpolitikai szakmunkáját is, a "Nemzetiség" címmel. Nemzetiségpolitikai társaai nagyra becsülték nemcsak koncepciója miatt, hanem azért is, mert a magyar országgyűlésben rendszeresen kiállt a nem magyar nemzeti kisebbségek nyelvhasználati, kulturális jogaiért, még akkor is, ha ez a magyar politikai környezetben való elszigetelődéshez és támadásokhoz vezetett.
Mocsáry Lajos szülőháza jelenleg romos állapotban, méltatlanul elhanyagolva áll. 1986-ban emlékművet állítottak a tiszteletére, de máig sem vált emlékházzá, vagy a magyar-szlovák barátság házává. A civil szféra azonban regionális szinten ápolja emlékét.
Mocsáry Lajos a mindenkori többségi politikusok számára alkotott mércét, személyiségének jelentősége túlmutat a regionális kereteken. Munkássága méltó helyre kerül mind a szlovák, mind a magyar kultúrában.
A Mocsáry Lajos politikai pályafutásának összefoglalása:
- Országgyűlési képviselői mandátumok: 1861-től 1892-ig többször is képviselte a választókat a magyar országgyűlésben, különböző pártállásokban és időszakokban.
- Függetlenségi Párt elnöke: 1874-től tíz évig vezette a pártot, amely a dualizmus kori Magyarország függetlenségéért küzdött.
- Nemzetiségpolitikai nézetek: Elkötelezett híve volt a nemzetiségi jogok tiszteletben tartásának, és a békés együttélés előmozdításának.
- Kritika a közös ügyekkel szemben: Ellenezte a dualista monarchia "közös ügyeit" és a központosított kormányzati rendszert.
- Szövetségkeresés: A német expanzióval szemben a szláv népekkel való szövetséget javasolta.
- 1868-as nemzetiségi törvény: Követelte a törvény következetes végrehajtását, és fellépett az erőszakos magyarosítás ellen.
- Visszavonulás és utóélet: 1892-től andornaki birtokán élt, de továbbra is írt és publikált. Utóélete kettős: elismerték munkásságát, de széles körben nem vált ismertté.
Mocsáry Lajos életműve a 19. századi magyar politika egyik legfontosabb dokumentuma a nemzetiségi kérdés megértéséhez. Politikai és publicisztikai munkássága ma is aktuális tanulságokkal szolgál a különböző népek békés együttéléséről.
