Az élet egyik legnagyobb áldása a gyermek születése. De sokaknak nem adatik meg olyan egyszerűen, hogy szülőkké lehessenek. A film három ilyen történetet mutat be: milyen érzelmi viharok, szeretet, gyűlölet, kétségbeesés és öröm kavarognak a gyermekre vágyó párok életében...
Danielle Steel „Áldott” helyett „áldatlan” állapot: az emberi párkapcsolatok talán legnagyobb teherpróbája. Danielle Steelnek, a világ egyik legnépszerűbb írónőjének 30. regénye férfiaknak és nőknek egyaránt fontosat és maradandót mond. A könyv központi témája a meddőség drámája, a gyerek iránti vágy hihetetlen tettekre késztető, elemésztő hatalma.
A történet szereplőinek - látszólag - mindent megadott a sors: vagyont, karriert, tartalmas, szórakoztató életet. Csak egyet nem: a szerelem igazi hajtórugóját és esetenként sajnos kioltóját: a gyermeket.
Mielőtt asztalhoz ültek volna, apjuk imát mondott. Diana két sógora közé ült, Andy pedig vele szembe, két sógornője közé. Gayle ki sem fogyott a szóból, mint rendesen, de semmi különöset nem mondott. Beszélt a szülői munkaközösségről, panaszkodott, hogy milyen keveset keresnek az orvosok, és ködös utalásokat tett arra, hogy Andyéknek vajon miért nincsen gyerekük. Andy minden szavát helybenhagyta, majd futó kísérletet tett arra, hogy Sammel társalogjon, aki megállás nélkül a gyerekeiről és a születendő babáról beszélt. Aztán jött a beszámoló arról, hogy a szomszédságban ki házasodott meg, ki halt meg, és ki vár gyereket.
- Ti soha nem beszéltek másról, csak a terhességről és a gyerekszülésről? Hánynom kell már attól, hogy mások szülését és vérzéseit végighallgassam, meg hogy mennyi ideig tartott a vajúdás, és hogy már hány gyerekük van, és hogy ezzel most mennyi lesz. Apja ránézett, majd rémülten anyjára pillantott.
- Most ez hogy jött elő? - kérdezte Sam, és hátrahajolt a széken, egyik kezével derekán, másikkal a hasán. - Az istenit! - ordította Diana, és hátralökte székét. - Teszek rá, hogy kirúgja-e a fogadat az a kurva kölyök, vagy sem!
Sam döbbenten rámeredt, aztán sírva fakadt, és kiszaladt a szobából, de ekkor már Dianán rajta volt a kabát, és a válla fölött szabadkozott a szüleinek. - Sajnálom, mama… papa… de nem bírtam elviselni.
- Hogy veszed magadnak a bátorságot, hogy így viselkedj a szüleid. házában, és hogy így beszélj akármelyikünkkel. - Gayle, kérlek… ne. Sajnálom. Diana ki van borulva. Nem lett volna szabad eljönnünk - próbálta Andy lecsitítani a két testvért, de mindhiába. Seamus a fürdőszobában zokogó Sam után ment, hogy ápolja megsebzett lelkét.
Ám Gayle nem hagyta annyiban. - Mi a franctól lehet ő annyira kiborulva? Talán a munkájától? A karrierjétől? Nagyszerű és Fenséges Kisasszony, aki túlságosan okos és túlságosan fontos ahhoz, hogy gyereket szüljön, és úgy éljen, mint mi, többiek! Nem, ő a nagy sikernő, aki a Stanfordra járt. Tudod mit? Szarok rá.
- Sziasztok, megyek - szólt Diana a szüleihez. Összefogta derekán az övet, és kétségbeesetten Andyre nézett. Még arra sem méltatta nővérét, hogy válaszoljon neki. Tudta, hogy csak veszthetne azzal, ha bármit is mondana, így inkább meg sem szólalt. - Mama, sajnálom - mondta, és megpillantotta apja arcát. Arckifejezése szívébe hasított, de nem tudott mit tenni.
- Még jó, hogy sajnálod! - mondta Gayle, amikor Sam előjött a fürdőszobából. - Nézd csak meg, mit csináltál az ünnepből!? - Miért nem? Csak be kellett volna fogni a szádat - folytatta Gayle. De ekkor Diana nem bírta tovább. - Ha nem kussolsz végre, megöllek, hallod? Nem tudsz te semmit, se rólam, se az életemről, se arról, miért van vagy nincs vagy nem is lehet gyerekem. Érted már, te húgyagyú, érzéketlen picsa?… Azért nincs gyerekem, mert meddő vagyok, te seggfej… Így elég világos? Így fel tudod fogni? Nem lehet gyerekem. Most már jó, Gayle? Szeretnél még a munkámról beszélni, ami már nem érdekel? Vagy inkább a kurva nagy házunkról, amibe soha nem szülök gyereket, vagy mégis inkább beszélgessünk a Murphyék gyerekéről meg a Mcwilliamsék ikreiről, esetleg csak üldögéljünk és nézzük, hogyan dörgöli Sam a hasát?
Végigpillantott a döbbent arcokon, és a szeme sarkából látta, hogy a húga és az anyja sírnak. Szép kis jelenetet hagytak maguk mögött, de Diana váltig hajtogatta, hogy már nem érdekli az egész. Andy titokban abban reménykedett, hogy használt feleségének a kifakadás. Szüksége volt arra, hogy kiadja magából, hogy sírjon, hogy sikítson, hogy ordítson valakivel, és kicsodával, ha nem a saját családjával? Bár meg kellett hagyni, pokoli egy hálaadás volt.
- Túl korán mondtam el másoknak? Nem vagyok babonás, de mégis… Mihez kezdek most Chrisszel? Már ha egyáltalán számíthatok rá. Azt hiszem, nem is igazán örült a hírnek. Nem akarom ráerőltetni. Ha akar, mellettem marad. Ha nem, egyedül is boldogulok - hiszen ezt a gyermeket mindig is akartam. De mi van, ha tényleg felelőtlenség egyedül belevágni? És Szabolcs… Az a férfi, akinek nem lenne szabad jelentenie semmit. Nem csoda, hogy Adrianna annyira rejtegette. De azok a szemek, az a feszültség kettőnk között… Miért hagytam, hogy egyetlen érintés, egyetlen csók ennyire felforgassa a világom? Minden összekuszálódik, és miközben próbálom megérteni a saját érzéseimet, az élet újabb és újabb döntések elé állít. Egyedül kell szembenéznem vele. Vagy mégsem?
Várnak rád a hegyek 1/2 ( HH ) ; Danielle Steel / #Hangoskönyv /
A könyv két kiadásban jelent meg 2025-ben, Balatonbogláron:
| Kiadás típusa | Oldalszám | ISBN |
|---|---|---|
| Puhatáblás | 248 | 9789636399504 |
| eKönyv | 193-195 | 9789636399481 |
A hasonló témájú könyvek között szerepelnek:
- Gaby Roney: A különc küldetése
- Mike Menders: Házasság
- Szaszkó Gabriella: Maradj még
- Iris Dawn: L - Itt vagyok
- B. E. Belle: Megtörtek
- Elena Honoria: Szívembe zárva
- Hugyec Anikó: Túl kevés idő
- Ruby Saw: Liv Jackson életei
- Christine Anne Colman: Megsebzetten
