Mindenkinek van az életében olyan ember, aki több energiát vesz el, mint amennyit ad. A toxikus személyek negatív kisugárzása könnyen rányomja bélyegét a napodra, a hangulatodra, sőt, akár az önbizalmadra is. A negatív emberek lehúzzák és elszívják az energiádat? A negatív emberek kezelése kihívást jelenthet, de nem lehetetlen. A mérgező személyek romboló, káros hatással vannak másokra, feszültségeket, konfliktusokat gerjeszthetnek, és hosszú távon önbizalomhiányt, valamint lelki és testi problémákat is okozhatnak. Ha ezeket már tapasztaltad, akkor lényeges, hogy tudd kezelni őket, ne engedd, hogy a hatalmuk alá vonjanak.
A negatív emberek hatékony kezelésének első lépése a megértésük. A negativitásuk mögött gyakran rejtett érzelmi problémák, elégedetlenség vagy bizonytalanság húzódik meg. Ha képesek vagyunk ezt felismerni, akkor könnyebben tudunk empatikusak lenni és jobban megérteni, miért viselkednek úgy, ahogy. A negativitás könnyen szokássá válik, ráadásul ragályos is. Tisztáztuk, hogy az örök pesszimista mérgező ember. Könnyű követni őket a negativitásukban, így mások is gyorsan átveszik ezt az attitűdöt.
Sokan összekeverik a kedvességet a meghunyászkodással. Azt hiszik, ha csendben maradnak, ha mosolyognak, ha megértőek, akkor jó embernek számítanak. De a valódi jóság nem abban mutatkozik meg, hogy elviseled mások bántását - hanem abban, hogy képes vagy kiállni magadért anélkül, hogy közben másokat megaláznál. Az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés, sokak számára még ma is idegen nyelv. Nem bánt, csak határt mutat.
A toxikus emberek jelenléte az életben elkerülhetetlen lehet, de az, hogy milyen hatással vannak rád, rajtad múlik. Az érzelmi távolság, a pozitív kapcsolatok tudatos ápolása és a határok felállítása mind olyan eszközök, amelyekkel megőrizheted a lelki egyensúlyodat. Ha ezeket alkalmazod, nemcsak a negatív energiát szűröd ki, hanem magabiztosabb, nyugodtabb és energikusabb leszel a mindennapokban.
A negatív emberek elleni védekezés stratégiái
Lássuk, mit tehetsz, hogy a toxikus emberek ne tegyék tönkre a mindennapjaidat. Szerencsére vannak egyszerű, de hatékony trükkök, amikkel megtanulhatod kordában tartani a negatív energiát, és megőrizheted a belső nyugalmadat.
1. Tarts érzelmi távolságot
Az egyik legfontosabb stratégia, hogy ne engedd, hogy mások negativitása azonnal befolyásolja a hangulatodat. Ez nem azt jelenti, hogy el kell menekülnöd vagy elzárkóznod, hanem azt, hogy tudatosan véded a lelki teredet. Ha valaki állandóan kritizál vagy lehúz, próbáld meg belülről elkülöníteni a szavait: ami őt jellemzi, nem feltétlenül rólad szól. Hasznos lehet egy belső mantra, például mondogasd, hogy ez az ő viselkedése, én nem veszem át. Így kevésbé érzed majd személyes támadásnak, és nem hagyod, hogy átvegye az irányítást az érzéseid felett.
2. Fókuszálj a pozitív kapcsolatokra
A toxikus emberek energiáját ellensúlyozhatod azzal, hogy körülveszed magad olyanokkal, akik építenek és támogatnak. Legyenek ezek barátok, családtagok vagy kollégák, akik mellett nyugodtan lehetsz önmagad, és akik feltöltenek energiával. Amikor negatív helyzetbe kerülsz, gondolj ezekre a kapcsolatokra, idézd fel a közös jó élményeket, beszélj olyan emberekkel, akik megerősítenek. Ez a tudatos fókusz segít, hogy ne a toxikus személy határozza meg a napodat, hanem te.
3. Állíts fel egészséges határokat
Az egyik leghatékonyabb trükk a toxikus energiák kordában tartására, ha világosan meghúzod a határokat. Ez lehet szóban, amikor udvariasan, de határozottan jelzed, hogy nem szeretnél részt venni a negatív beszélgetésben, vagy fizikai távolsággal, ha egy személy jelenléte folyamatosan kimerít. Fontos, hogy tartsd magad ehhez a határhoz, még akkor is, ha a másik próbál visszarántani. Ez nem önzés, hanem önvédelem, ami hosszú távon növeli az önbizalmadat és csökkenti a stresszt.
A határok kérdése nem egy hangos harc, nem egy látványos szakítás, és nem is egy végső kiállás. Hanem egy belső ébredés.
- A határok nem kifelé kezdődnek, hanem befelé.
- Ne kérj engedélyt ahhoz, hogy önmagad lehess.
- Ne add ki magad annak, aki nem tud vele bánni.
- A kedvesség nem azt jelenti, hogy mindent elnézel.
- Támaszkodj azokra, akikben nem kell megkérdőjelezned magad.
- Erősítsd meg magad belülről, mielőtt újra próbálsz kívülről helytállni.
- Ne reagálj automatikusan - tanulj meg válaszolni tudatosan.
- Ne vedd magadra azt, ami nem rólad szól.
A legtöbb ember, amikor először találkozik a „határhúzás” gondolatával, azt hiszi, hogy ez valami, amit ki kell mondani a másiknak. De a valóságban a határok nem ott születnek, amikor kimondod őket, hanem jóval korábban, bent, csöndben, saját magadban. Egy határ valójában annak a felismerése, hogy mitől érzed magad értékesnek. Hogy mi az, ami már nem fér bele abba, ahogy bánni lehet veled. És ezt nem mindig lehet szavakkal közölni. Néha csak egy eltávolodás, egy távolságtartás, egy „nem válaszolok most erre az üzenetre” formájában jelenik meg. Ahhoz, hogy valódi határaid legyenek, előbb belül kell rendet tenned. Meg kell kérdezned magadtól: mi az, ami igazán bánt? Mi az, amit csak megszokásból viselek el? És mi az, amit már nem akarok többé elviselni - még akkor sem, ha ezért más megsértődik?
Sokan azért nem húznak határt, mert félnek, hogy megbántanak valakit. De gondolj bele: ha a másik bántódik meg attól, hogy te kimondod, mit érzel, akkor eddig is a hallgatásodra épült a kapcsolat. Márpedig egy kapcsolat akkor működik, ha két ember valósága egyszerre lehet jelen benne.
Sokan úgy próbálnak határt húzni, hogy közben még mindig remélik, hogy a másik majd megérti, majd együttműködik, majd észreveszi, hogy változtatnia kellene. Így lesz a határból kérés. „Kérlek, ne beszélj így velem.” „Kérlek, ne írj rám esténként.” De ezek valiadóban nem határok - hanem remények. A határ nem azt mondja: „ne tedd ezt velem”, hanem azt: „ha ezt teszed, akkor én ezt fogom tenni”. A határ mindig rólad szól, nem a másikról. Arról, hogy te mire vagy hajlandó. Hogy te hogyan vagy jelen. Ez a különbség azért is fontos, mert a legtöbb mérgező kapcsolatban pont az okozza a zavart, hogy a másik ember nem tartja tiszteletben, amit kérsz. Vagy eljátssza, hogy nem érti. Vagy szándékosan megkerüli. Ilyenkor, ha te újra és újra kérsz, valójában a saját értékedet kínálod fel alku tárgyaként. A határaid nem akkor válnak erőssé, ha harsányan véded őket, hanem akkor, ha következetesen megéled őket. Ez a része a legnehezebb, főleg, ha régóta alkalmazkodó vagy. Ha korábban mindig visszaléptél. De épp ezért számít. Mert ez az a pillanat, amikor először önmagad mellé állsz. És ha most úgy érzed, hogy ez neked még nehéz, hogy nem tudsz ennyire határozott lenni, akkor ne a másikat nézd - nézz magadra. Milyen régi minták tartanak vissza? Kinek az elvárása kísért még mindig benned? Mert elárulom: senki nem fogja megadni neked ezt az engedélyt.
4. Az érzelmi leválás fontossága
Vannak emberek, akik nem azért kérdeznek, hogy valóban megértsenek, hanem hogy később visszaéljenek azzal, amit elmondtál. Vannak, akik nem hallgatnak, csak gyűjtik az információt, hogy legyen mivel manipulálni. A legtöbben akkor tanuljuk meg az érzelmi leválás művészetét, amikor újra meg újra csalódunk. Amikor észrevesszük, hogy amit őszintén megosztottunk valakivel, az fegyverként fordult ellenünk. Ezért fontos felismerni, hogy az érzelmi leválás nem elhidegülés, és nem érzéketlenség. Nem azt jelenti, hogy közömbössé válsz, vagy hogy nem törődsz a másikkal. Inkább azt jelenti, hogy tudatosan eldöntöd, kivel mit osztasz meg magadból. Gondolj csak bele: ha van valaki az életedben, akivel minden beszélgetés után rosszabbul érzed magad, mint előtte, akinek a reakciói után még inkább kételkedsz önmagadban - akkor valóban bizalomra méltó ez az ember? Az érzelmi leválás egyik legfontosabb lépése, hogy témától és tartalomtól függetlenül megtanulsz felszínesen jelen lenni ott, ahol a mélység nem biztonságos. Ez nem képmutatás, hanem bölcsesség. Nem hazugság, hanem védelem. Tartsd meg a mélységet azoknak a kapcsolatoknak, amelyek elbírják. Ahol meghallanak, nem csak hallgatnak. Ahol érted kérdeznek, nem információért. A leválás tehát nem végleges elszakadás. Sokszor csak egy távolságtartóbb jelenlét. Egy korlátozottabb megnyílás. Egyfajta belső különválasztás: meglátni, hogy ez a kapcsolat mire alkalmas, és mire nem. Kérdezd meg magadtól: kinek adsz még mindig olyan részeket magadból, aki nem érdemli meg? Milyen történeteket mesélsz el újra és újra olyasvalakinek, aki nem ért, csak bírál? Az érzelmi leválás nem elzárkózás - hanem a bensőd védelme. És ez nem kegyetlenség.
5. Támaszkodj a támogató kapcsolatokra
Amikor valakivel szemben védekezned kell, az kimerít. Amikor minden találkozás után újra kell építened az önbizalmad, az nem kapcsolat, hanem túlélés. És amikor egy ember jelenléte rendre azt az érzést kelti benned, hogy valamit elrontottál - pedig csak önmagadat adtad -, akkor ideje elgondolkodnod azon, hogy hová köt téged ez a viszony, és miért ragaszkodsz hozzá még mindig. Mert igenis van különbség emberek között. Vannak, akik mellett folyamatosan „kevesebbnek” érzed magad. Ahol mindig magyarázkodni kell. Ahol sosem tudod, mikor robban valami. Ahol figyelned kell minden szót, és még úgy is baj lesz belőle. És vannak mások - talán kevesebben -, akik mellett megnyugszik a lelked. Akik mellett önmagad lehetsz, szégyen vagy szorongás nélkül. Ezért fontos, hogy tudatosan keresd és erősítsd azokat a kapcsolataidat, amelyek nem fogyasztanak, hanem töltenek. Mert ha egy mérgező ember újra és újra belép az életedbe, szükséged lesz egy olyan belső támaszra - és néha külsőre is -, ami nem hagy egyedül az összezavarodottságban. Nem lehet csak úgy kilépni egy ilyen kapcsolatból, ha nincs hová megérkezni utána. Ha nem tudod, hogy vannak olyanok, akik máshogy szeretnek. Akik nem bántanak, ha hibázol. Akik figyelnek, nem csak hallgatnak. Akik nem irányítanak, hanem kísérnek.
Ez lehet egy régi barát, egy megértő kolléga, egy családtag, akivel eddig keveset beszéltél, de mindig biztonságot sugárzott. És lehet egy szakember is - mert van, amikor a leghatékonyabb segítség az, ha valaki kívülről néz rád. Aki nem ítél, nem áll egyik vagy másik oldalra, hanem segít meglátni, hogy miben vagy benne. Aki nem csak együtt érez veled, hanem kérdez is. Fontos, hogy legyen olyan hely az életedben, ahol nem kell védekezned. Ahol nem kell megjátszanod magad. Ahol szabad vagy hibázni. Ahol nem az elvárások, hanem a figyelem tart. Mert minden mérgező kapcsolat után kell legalább egy olyan, ami emlékeztet arra, hogy lehet ezt másképp is. Hogy nem benned van a hiba, csak rossz kezekbe kerültél. Kérdezd meg magadtól: kinek a társaságában kezdesz el magadban kételkedni, és kinek a jelenlétében érzed, hogy újra hiszel magadban? Kit keresel, amikor megerősítésre van szükséged - és ki az, aki még inkább összezavar? Mi lenne, ha mostantól többet fordulnál azok felé, akik látnak téged úgy, ahogy vagy - nem csak akkor, ha hasznos vagy számukra? Nem vagy egyedül. És nem kell egyedül cipelni annak a súlyát, amit más rád tett. Vannak emberek, akikre lehet támaszkodni - és néha nem is kell, hogy sokan legyenek. Elég egy.
6. Erősítsd meg magad belülről
Egy mérgező kapcsolatban szinte észrevétlenül fáradsz el. Nem egyik napról a másikra történik. Nem látványosan. Hanem alattomosan, apránként. Először csak kicsit vagy érzékenyebb. Aztán már egy hétköznapi vita is órákra kizökkent. Ezért olyan fontos a belső stabilitás - amit nevezhetünk lelki állóképességnek, rugalmasságnak vagy egyszerűen csak rezilienciának. Ez az a belső tartás, ami nem attól függ, hogy mi történik körülötted, hanem abból fakad, hogy mit építettél fel magadban. A lelki ellenállóképesség nem valami különleges adottság. Nem egy kiváltságos kevesek jellemzője. Hanem valami, amit apró, tudatos lépésekkel bárki képes elkezdeni felépíteni. Mikor ettél utoljára úgy, hogy valóban figyeltél arra, mire van szükséged? Mikor aludtál végig egy éjszakát anélkül, hogy bűntudatot éreztél volna, amiért magaddal törődsz? Mikor mozdultál ki, csak azért, mert a tested jelezte, hogy mozgásra vágyik? Ezek nem különálló cselekedetek. A reziliencia nem azt jelenti, hogy semmi nem visel meg - hanem azt, hogy nem billensz ki végleg, ha valami megvisel. Van hová visszatérni magadban. És ez a visszatérés akkor lehetséges, ha van egy belső rend, amire építeni tudsz. Ez lehet egy reggeli rutin. Egy délutáni séta. Egy naplózás. Egy szokás, amiben magadhoz kapcsolódsz. Ha pedig már ezeket a „fizikai” alapokat tartod, akkor érdemes kiterjeszteni a figyelmedet a mélyebb szükségleteidre is. Milyen kapcsolatokat ápolsz? Kikkel beszélsz a legtöbbet? Milyen gondolatokkal töltöd meg a napjaidat? Milyen belső hangok irányítanak, amikor döntéseket hozol? Most épp építed magad, vagy csak próbálod túlélni a napot? Mikor döntöttél utoljára úgy, hogy a saját jóléted fontosabb, mint mások elvárása? A legnagyobb erő nem abban van, hogy mindent kibírsz - hanem abban, hogy tudsz töltekezni akkor is, amikor az élet nem könnyű.
7. Tanulj meg tudatosan válaszolni
A legtöbb konfliktus nem akkor robban, amikor a másik mond valamit, hanem amikor te ösztönösen válaszolsz rá. És nem azért, mert gyenge vagy, hanem mert épp akkor nincs elég távolság benned a helyzet és a reakció között. Olyan gyorsan vált át a lelki rendszered védekezésbe, hogy észre sem veszed: máris ott vagy egy jól ismert dinamika kellős közepén. Ahol megint magyarázkodsz. Vagy kiabálsz. Ez nem a te hibád. Ez a régi mintáid nyoma. Az a sok év, amikor megtanultad: gyorsnak kell lenned, észrevétlennek, „jó fejnek”, vagy éppen keménynek, nehogy újra megbántsanak. Csakhogy ezek az automatikus működések éppen azt akadályozzák meg, hogy tudatos döntéseket hozz. A reaktivitás mögött mindig ott van egy régi történet. Egy olyan élmény, amikor nem voltál biztonságban. Nem volt időd gondolkodni, csak cselekedni kellett. És most is, amikor valaki rád szól, amikor kritizál, amikor megkérdőjelez, valami benned azonnal visszatér abba az állapotba. De felnőttként van egy ajándékod, ami gyerekként nem volt: lehetőséged van szünetet tartani. Lehetőséged van nem válaszolni rögtön. Ez a tudatos válaszadás nem gyávaság. Nem elkerülés. Hanem szabadság. Annak szabadsága, hogy nem engeded, hogy más húzza meg a határokat helyetted. Hogy te döntesz arról, mikor, hogyan, és egyáltalán: érdemes-e válaszolni. Mert nem minden helyzet igényel reakciót. Vannak pillanatok, amikor egy mély levegő, egy lépés hátra, vagy egy egyszerű mondat - például „most nem szeretnék ebbe belemenni” - többet ér, mint bármilyen védekezés. Nem azért, mert gyengébb vagy. Hanem mert végre elég erős vagy ahhoz, hogy ne kelljen bizonyítanod semmit.
Hány konfliktusban voltál már, amit igazából nem is te akartál? Hányszor reagáltál úgy, ahogy később nem szerettél volna - csak mert nem hagytak időt gondolkodni? A tudatos válaszadás nem mindig látványos. Néha csak annyi, hogy nem válaszolsz azonnal egy üzenetre. Vagy nem mondasz semmit egy beszólásra. Vagy kisétálsz egy helyzetből, ahol csak visszahúznának a régi minták. Ez nem menekülés - ez újraépítés. És ha ezt megtanulod, ha újra és újra gyakorlod, egy idő után azt fogod észrevenni: egyre kevesebb dolog borít ki. Egyre kevesebb ember tud manipulálni. És egyre tisztábban hallod a saját hangodat.
TUDATOS ÁLOM: Az önismeret kapuja - Szilágyi Marcell előadása
8. Ne vond magadra a más hibáit
Amikor valaki bánt, hajlamos vagy azt hinni, hogy veled van a baj. Hogy valamit rosszul csináltál. Hogy talán túl érzékeny vagy, túl hangos, túl sok, túl kevés. Ez a belső mechanizmus mélyen beléd ivódott - talán gyerekkorból, talán korábbi kapcsolatokból, ahol újra meg újra azt tapasztaltad: ha valaki ideges, csalódott vagy kritikus, az biztosan miattad van. Pedig az igazság az, hogy a legtöbb ember viselkedése sokkal többet árul el róluk, mint rólad. Aki rendszeresen támad, valószínűleg belül szorong. Aki manipulál, az gyakran kontroll nélkül érzi magát. Aki lekicsinyel, valószínűleg önmagával elégedetlen. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki bánt, menthetetlenül sérült. De azt igen, hogy nem te vagy a középpontjukban - még akkor sem, ha rád vetítik a haragjukat, a csalódottságukat vagy.
Miért fókuszál az elme a hiányra és a veszteségre?
A negatív, az minuszt jelent. HIÁNYT. Az a negatív ember / negatív hozzáállású és gondolkodású ember, aki HIÁNYBAN létezik. Az ő gondolatai arra fókuszálnak, ami NINCS, és ami ROSSZ. Ez nem egy ítélkezős poszt. Ez egy magyarázó poszt, hogy megérthesd, mi történik azokban az emberekben, akiket negatívnak érzel. Ha megérted ezt, akkor azzal elfogadóbbá válsz, és könnyebben lépsz túl a saját negatív állapotaidon is.
A félelem az elme VESZTESÉG-TUDATÁBÓL ered, az ÉLETÖSZTÖN része, ezért valójában téged szolgál. A veszteség-tudat micsoda? Az, ahogy GONDOLKODSZ. Gondolkodsz arról, hogy mi jelent VESZÉLYT, mi rossz és mi hiányzik. A félelmet így te kreálod. Nem a külvilág miatt félsz, hanem mert te hiányra és veszélyre fókuszálva gondolkodsz.
A félelem valójában a BARÁTOD. Azonban csak akkor tudsz belőle építkezni, ha TE HASZNÁLOD a FÉLELMEDET, és nem az elméd / félelmed használ téged.
Amikor TE használod a félelmet:
Aki a tudatosságában eljutott már erre a szintre, az a félelmeit MEGÉRTI, és a félelmei nyomán MEGOLDÁSOK, LEHETŐSÉGEK felé fordítja a figyelmét. Tudatos ember (is) FÉL (nem lehet nem-félni) = de ő MEGOLDÁSOKAT keres!
Amikor az ELME és FÉLELEM használ téged:
Akit a félelem használ, az sajnos az elméjét, mint valami önálló életre kelt softvert viseli magán. Ő az elme hiányában ragad. Hiányban: vagyis- NINCS kapaszkodója, - nincs hite, - nincsenek megoldásai, - nincsenek lehetőségeket kutató nézőpontjai, - és NINCSEN ENERGIÁJA sem. Egyszerűen megreked.
A hiány, a sok "nincs" adja azt az űrt, azt a mínuszt, amitől ő maga NEGATÍV állapotba kerül. Mit jelent az, hogy beragadt a hiányba? Azt, hogy az elméje görcsösen ragaszkodik a maga állításaihoz - a hiánnyal teli álláspontokhoz: "baj lesz, veszély jön, meghalunk, jajaj, nincs kiút". Miközben képtelen a "VAN"-ra nyitni, a megoldásokat és lehetőségeket is lesöpri, már már szinte elítéli azt, aki pozitív utat festene neki. Mivel a megoldások felé nincs kitekintése és hajlandósága sem, így csak arra nyitott, ami a gondolatait visszaigazolhatja: a hiányról, bajról szóló hírekre, cikkekre fókuszál. ÖNIGAZOLÁST keres - megoldások helyett arra, miért is kell nagyon félnie és SZENVEDNIE.
Még egyszer:1. Tudatos = MEGOLDÁST keres.2. NEM tudatos = ÖNIGAZOLÁST keres, és megreked a félelemben, hiányban.
Fontos érteni az emberi elme működését a HIÁNYBAN: Amikor HIÁNYBAN vagy, muszáj energiát szerezned, muszáj töltést nyerned. Ha tudsz megoldások felé nyitni, akkor az energiát meg is nyered: a céljaid ÉPÍTENEK. Amikor erre képtelen vagy az elméd uralma alatt, akkor az önigazolás által próbálsz erőt nyerni. (megERŐsítéseket).
A félelemmel teli ember így egyre csak ELVÁR: Elvárja, hogy félj te is, vedd úgy komolyan, ahogy ő, a bajt! Elvárja, hogy gondoskodj róla, hogy te tegyél azért, hogy ő magát biztonságban érezhesse. Elvárja, hogy igazold vissza, amit hisz: hogy baj lesz... Elvárja, hogy TE legyél ÉRTE FELELŐS, mert ő nem tud magáért!!! Mire lesz ez jó? Mit nyer az ember azzal, ha mások is félnek? Megoldást és ÉPÜLÉST biztosan NEM, csak önigazolást. Azzal azonban nem megy sokra... Egy idő után TEHER a negatív ember, mert a HIÁNY egy óriási vákuum. Az elvárásai egyszerűen teljesíthetetlenek, és miközben ő maga nem akar változtatni, VISSZAHÚZZA a HIÁNYBA a többieket. Egyre többen fordulnak el tőle. Energiavámpírnak hívják, és igen, az is, hiszen a vákuum behúzza, visszahúzza a többieket is.
Miért fontos, hogy pozitív maradj?
Értsd és lásd, hogy MINUSZOKBÓL NEM LEHET ÉPÍTENI! A mínuszokból, ELVÁRÁSOKBÓL és félelmekből így csak a biztonság ILLÚZIÓJÁT lehet felállítani, az pedig nem létezik és soha nem is létezett. Ez a mások által teremtett biztonság nem hoz boldogságot, nem ad ERŐT tartósan. Ne hidd, hogy akkor vagy felelős gondolkodó, ha csak a BAJT látod!!! Ekkor épp elvársz csupán. Akkor vagy igazán FELELŐSEN gondolkodó, ha képes vagy MEGNYUGTATNI magad, lehetőségek felé indulni és CSELEKEDNI! Építeni, új jövőt alkotni CSAK POZITÍV gondolkodással lehet!!! Ez mit jelent? Azt, hogy NYITOTT vagy: keresed a MEGOLDÁSOKAT, keresed a lehetőséget! Célokat tűzöl ki, tervezel és kutatsz olyan NÉZPONTOK után, amelyek teret adnak neked.
Amikor mások negatív hozzáállása túl nagy nyomást gyakorol rád, muszáj továbblépned és magad mögött hagynod őket. Nem haraggal, hanem megértéssel, de tovább kell indulnod, mert a saját életedet ÉPÍTENED kell, az övékét pedig épp miattuk úgysem tudod...
Sok boldogságot nektek. Tegyél magadért, dönts magadért! Sőt: ismerd meg a benned buzogó energiákat! Láss rá arra, hogyan és mivel teremtheted az életedet! Tanuld meg irányítani a gondolataidat!
Kérdezte egy programrésztvevőm, hogy mit kezdjen a negatív hozzáállású emberekkel, akik vámpírként fogyasztják energiakészleteit. Az első stratégiát ő fogalmazta meg, miszerint lehetősége szerint igyekszik elkerülni az ilyen embereket, és a lehető legkevesebb időt tölteni velük. Ezt azonban nem tudja mindenkivel megtenni. A második opcióként arról beszéltünk, hogy nyugodtan adhat erről a megfigyeléséről visszajelzést az adott kollégának. Leülhetnek négyszemközt, és leíró jelleggel, példákat felhozva elmondhatja neki, hogy konkrét esetekben hogyan reagált, milyen hatást gyakorolt a reakciója a környezetére, és ő ezt miért tartja problémásnak. Természetesen ügyelni kell rá, hogy ne minősítő, személyeskedő jellegű legyen a visszajelzés. A harmadik stratégia egy kicsit több rutint igényel. A negatív hozzáállás nem keverendő össze az "ördög ügyvédje" szereppel, ahol az illető felhívja a figyelmet a nehézségekre, a rizikókra vagy a logikai bakugrásokra. Ez utóbbi rendkívül hasznos, hogy a "groupthink"-nek nevezett jelenség ne alakulhasson ki (rettentően és lelkesen egyetértünk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a kockázatokat vagy egyéb befolyásoló tényezőket).
tags: #negativ #hozzaallasu #ember #vagyok #teszt